Valér

Gyémánt Bálint: „Itt az ideje, hogy nyitottan közelítsünk egymáshoz”

2017.09.27. 10:28

Programkereső

A virtuóz és érzékeny gitározásáról ismert Gyémánt Bálint több tucat lemezen vett részt közreműködőként, de csak tavaly alapította meg saját trióját Csízi László dobossal és Fonay Tibor bőgős-basszusgitárossal. Ez év tavaszán a világhírű izraeli zongoristával, Shai Maestróval kiegészülve elkészítették debütáló lemezüket True Listener címmel, ami a BMC gondozásában jelent meg. Szeptember 29-ei, az Opus Jazz Clubban esedékes lemezbemutató koncertjük kapcsán beszélgettünk.

- A lemez címe True Listener. Milyen számodra az ideális, igazi hallgató? Milyen üzenet áll a címadás mögött?

- Számomra ez a cím sok mindent jelent. Egyrészről arra is utal, hogy mára megváltozott nemcsak a zeneipar, de az is, ahogyan zenét hallgatunk: kevéssé vagyunk ösztönösek, nem merjük magunkat átadni a bejövő információknak. Ugyanakkor nem pusztán zenei információt értek ez alatt,

itt az ideje annak, hogy nyitott szívvel és füllel közelítsünk egymáshoz, és meghallgassuk a másikat.

Egyébként nem kell, hogy mindenkinek azt jelentse ez a cím, amit nekem. Úgy szeretnék lemezt közzé adni, hogy utána a hallgató azt csinálhasson vele, amit szeretne.

Gyémánt Bálint Trió
Gyémánt Bálint Trió
Fotó: Csendes Krisztina

- Ismerve a zenei anyagot, azt mondhatom, hogy olyan kompozíciókat tartalmaz, amiknek befogadása nem kíván nagy erőfeszítést a hallgató részéről. Keresed az egyensúlyt a fogyaszthatóság és a zenei igényesség között?

- Igazából abszolút nem. Egyáltalán nem törekszem arra, hogy valamilyen zenét csináljak valakinek.

Szerintem sosem szerencsés, ha az eladhatóság a fő mozgatórugó a művészi folyamatokban.

Abban viszont nagyon is tudatos vagyok, hogy hogyan építem föl a kompozíciókat, illetve az egész lemez ívét.

Igyekszem a saját elképzeléseimet a lehető legjobban megfogalmazni és zeneileg átélhetővé tenni.

Például előfordul, hogy arra gondolok, egy bizonyos zenei rész unalmassá válhat egy idő után, ezért szándékosan beékelek egy más típusú zenei részt, amivel kiverem a hallgatók fejéből az előző harmóniasort. Tehát a kompozíciók megszerkesztésére nagy figyelmet fordítok, de a tetszelgés távol áll tőlem.

- Ha már a tudatos szerkesztésnél tartunk, az Indigo című kompozíció két verzióban -akusztikus és elektroakusztikus formában is- szerepel a lemezen. Miért?

- Egyrészről ez a kompozíció számomra nagyon fontos, másodszor pedig erősen beleszólt a képbe Shai Maestro személye, akit igyekeztem szervesen integrálni a trió hangzásába. Szerettem volna, hogyha az ő játéka nem ugrana le a lemezről, hanem beleillene a zenei képbe. Ebből a szempontból az Indigó volt az egyetlen olyan dal, ami annyira működött kvartettban és trióban is, hogy nem tudtam megállni, hogy ne rögzítsük mind a két verzióban. A koncerten is szeretném majd mindkettőt eljátszani, annak ellenére, hogy csak trióban fogunk játszani.

Shai Maestro a lemezfelvételen
Shai Maestro a lemezfelvételen
Fotó: Csendes Krisztina

- Shai Maestro jelenléte miért volt fontos számodra a debütáló szerzői lemezeden? Hogyan került ő a képbe?

- Shai Maestro meghívása már nagyon rég óta járt a fejemben. Borzasztó vicces az, hogy nem itthon, hanem a brémai Jazzahead!-en (a legfontosabb európai jazz zenei vásáron) sikerült beszélgetnem a Budapest Music Center programszervezőjével, a BMC kiadójának vezetőjével, Bognár Tamással. Mondtam neki, hogy éppen Shai Maestróval levelezek, és azon gondolkodom, hogyan valósítsam meg a tervemet, mely szerint triólemezt szeretnék fölvenni vele kiegészülve. Az egész egy egyszerű beszélgetésnek tűnt, de végül ez a találkozás hozta tető alá hozta az egész projektet. A BMC részéről ugyanis óriási nyitottság merült föl, rengeteget segítettek mind anyagilag, mind a gyakorlati megvalósítás szempontjából.

Shai Maestro jelenléte számomra egy megvalósult álom.

A lemezfelvétel után adtunk is egy koncertet az Opusban, majd nyáron a Művészetek Völgyében ismét volt alkalmunk együtt zenélni. Úgy gondolom, hogy a trió egész játékát, a tagok hozzáállását külön-külön is új dimenzióba emelte a vele való közös munka. Tehát semmiképp sem az volt a cél, hogy egy világsztár hátára fölkapaszkodva érjünk el sikereket, hanem a szakmai fejlődés volt a legfőbb motiváció ebben a koprodukcióban.

- A lemezen szereplő Pathway című számmal kapcsolatban azt olvastam, hogy Pat Metheny inspirációjára született. Az ő zenéje milyen hatással volt rád?

- Ő számomra egy óriási zenei inspiráció. 16-17 éves korom óta – amikor a jazz műfajával komolyabban kezdtem foglalkozni - a mai napig ő az egyik legnagyobb hatású művész számomra. Mivel a pályám egyik legfontosabb alappillére az ő munkássága, ezért ezzel a számmal előtte tisztelgek. Szerintem érezhető is ebben a kompozícióban az ő hatása.

- Bár egy zenésznek minden saját szerzeménye a saját gyermeke, nyilván neked is van kedvenced a lemezen szereplő számok közül. Melyik az?

- Ez folyamatosan változik attól függően, hogy milyen élményeim vannak a kompozíciókkal kapcsolatban, amikor együtt játsszuk őket a többiekkel. Jelen pillanatban a The Last Hundred Meters áll hozzám a legközelebb, amit még a lemezfelvétel óta is sikerült újraértékelnünk magunkban.

Ez a szám számomra arról a fizikai és lelki energiatartalékról szól, amiről sokszor nem is tudunk, de amikor szükség van rá, mégis képesek vagyunk felszabadítani.

Ehhez a számhoz kapcsolódóan éppen a jövő héten fog megjelenni egy új live recording videóklip, amit Bagi Anna rendezett. Ezután még egy videóval készülök a közeljövőben, ami egy szóló, akusztikus gitáros felvétel lesz. Addig pedig mindenkit sok szeretettel várunk a lemezbemutató koncertünkön, szeptember 29-én az Opus Jazz Clubban!

A Gyémánt Bálinttal korábban készült interjúnakt ide kattintva olvashatja!