Emil, Csanád

"Mindent a munkácsi gyerekkoromnak köszönhetek"

2018.03.14. 09:37 Módosítva: 2018-03-14 10:59:51

Programkereső

Jávori Ferenc „Fegya”, a magyarországi klezmer zene koronázatlan királya márciustól önálló esttel várja a közönséget egykori nagy sikerének, a Menyasszonytánc című klezmer operettnek a helyszínén, a Budapesti Operettszínházban.

A Kálmán Imre Teátrumban március 9-étől 12-éig látható először Levelek otthonról című estje, amelyben Janza Kata, Siménfalvy Ágota, Földes Tamás és Szabó P. Szilveszter is közreműködnek, és amelyen sok-sok zenével fűszerezve tekint vissza életére és pályájára.

- 2008-ban a MÜPA-ban Purimtól a Menyasszonytáncig címmel tartottál szerzői estet. Tíz év elteltével most új bemutatóra készülsz. Hogyan, kitől jött a gondolat?

- Eredetileg úgy volt, hogy az idei évadban mutatjuk be legújabb munkámat, a Levi Strauss életét és a blue jeans születését feldolgozó, A farmerkirály című klezmer musicalt. Végül úgy alakult, hogy a darabot egy évvel később tűzi műsorára az Operettszínház. Ezért Lőrinczy György főigazgató felkért, hogy csináljak most tavasszal egy önálló estet, amiben elmesélem az életem történetét: honnan jöttem, hogy kerültem Budapestre, mi történt velem az azóta eltelt több mint negyven évben és mit jelent nekem az Operettszínház, hiszen amikor Magyarországra kerültem, itt kezdődött minden.

Alig pár nappal azután, hogy 1976-ban áttelepültem Kárpátaljáról, próbajátékon vettem részt az Operettben,

ahol akkoriban Hidas Frigyes, egy fantasztikus muzsikus és egy csodálatos karmester volt a zeneigazgató. Megfeleltem, és már aznap este ott hegedültem a zenekari árokban. A My fair Lady ment Lehoczki Zsuzsával és Gábor Miklóssal. Ültem az árokban és szájtátva néztem a két csodát, mert ezeket a nagyszerű színészeket korábban csak szemcsés tévén láttam otthon, Munkácson. Hihetetlen élmény volt és rengeteget jelentett az itt eltöltött idő.

Akkor még nem is gondoltam arra, hogy évekkel később ebben a színházban bemutatják a darabomat.

De visszatérve, Lőrinczy Attila vezető dramaturg segített összeállítani ezt az egész életfonalat. Tulajdonképpen Így született meg a Levelek otthonról.

- Valódi levelek ezek?

- Inkább emlékek, sok-sok visszaemlékezéssel, sztorival és vetítéssel.

Az, ahol ma tartok, mind-mind annak köszönhető, hogy volt egy otthonom Munkácson, Kárpátalján.

Érzelmileg onnan kaptam ezeket a „leveleket”. Amikor írtam valamit, mindig bennem volt, mi történt gyerekkoromban velem, a szüleimmel. A mamám megjárta Auschwitz-ot, édesapám munkaszolgálatos volt, kétezer kilométert gyalogolt,'43-ban indult el '45 márciusban érkezett haza. A szüleim jelentik a példát számomra. Ahogy a halál árnyékából visszajöttek és nem azzal foglalkoztak, mi történt velük, hanem azzal, hogyan tovább. Ennek köszönhetően 1946-ban megszülettem én, aztán a húgom. Egy szeretethálóban nőttünk fel, ami megvédett minket attól, ami körülvett minket, hiszen a háború után gyakorlatilag azonnal jött a sztálinizmus, 1952-53-ban arról volt szó, hogy a zsidóságot kitelepítik Kárpátaljáról, amire aztán Sztálin halála miatt nem került sor. Ha ezeket a dolgokat nem élem meg annak idején, nem biztos, hogy megszületett volna a Menyasszonytánc, a Klezmer Szvit vagy a Gettó, amit Pécsen mutattunk be Balikó Tamással a főszerepben, Béres Attila rendezésében. Egyébként a Menyasszonytánc sikere is az ő nevéhez hozzáfűződik, hiszen Attila egy elképesztően jó előadást hozott létre.

A másik fontos tényező az életemben az otthon hallott muzsika, a jiddis dalok, a klezmer.

Tizenhat évesen kerestem fel Galambos Gyula cigányprímást, aki először mutatta meg nekem ezeket a számokat. Régi hagyomány volt Munkácson az első világháború előtt, hogy romák is játszottak klezmer zenekarokban. Gyula bácsi volt a legnagyobb mestere a műfajnak. Kottafüzetbe írtam fel a dallamokat és magnóra vettem. Volt vagy harminc-negyven szám, ma is ezekből az alapokból építkezem. Akkoriban még nem azzal a szándékkel gyűjtöttem, hogy valamikor majd az lesz a „misszióm”, hogy a szinte már elfeledett (Magyarországon abszolút ismeretlen) klezmert megismertessem és megszerettessem az emberekkel, csupán vonzott és izgatott ez a csodálatos zenei világ. Amikor 1990-ben a Fészekben egy hideg, rideg pincében elkezdtünk próbálni az akkor megalakult tizenhárom tagú Budapest Klezmer Banddel, nem is gondoltam, hogy mindez ide fog fejlődni.

Eredetileg az volt a vágyam, hogy ezt a kevéssé ismert műfajt újraélesszem, mint a kertész a kertben a virágokat.

Az volt a célom, hogy a zsidó kultúrának ez a rendkívüli kincse újból éljen és létezzen. Aztán kiderült, hogy ez nem csak egy szűk réteg számára lehet vonzó, meghódítottuk vele Magyarország mellett Európát és Amerikát is. Őrületes sikereink voltak New Yorkban, Londonban, Moszkvában, Milánóban és sok más európai városban.

- A zenei anyagot hogy állítottad össze? Csak saját szerzemények vannak benne?

- Főleg saját szerzemények vannak. Gyakorlatilag, ahogy az életem fonala halad, úgy következnek egymás után a számok is. Minden élethelyzethez van egy kisfilm vagy fotó, amit Bori Tamás állított össze hihetetlenül profin és szépen. Kezdődik a gyerekkorral, aztán az áttelepülés, a zenekar megalakulása, az első számok, amiket harminc éve játszottunk és most elő kellett venni a kottát és újra megtanulni, majd az első nagy áttörés a Hegedűs a háztetőn. 1995-ben Kerényi Imrének, a Madách Színház akkori igazgatójának támadt az az ötlete, hogy klezmeresítsem a világhírű musicalt. 7 évig volt repertoáron, 287 előadást játszottunk. Ezt követette a Purim, a Klezmer Szvit, a Menyasszonytánc. De az esten az új darabból, A farmerkirályból is játszunk néhány részletet.

- Hogy jött létre a rendhagyónak tekinthető, Győri Balettel közös Purim, avagy a sorsvetés című balett?

- Az egy érdekes sztori. Az együttest vezető Kiss Jánossal 1997-ben Izraelben találkoztunk. Mi egy turnén vettünk részt, ő pedig az Izrael Balett meghívására tartózkodott Tel-Avivban. Egy szállodában laktunk. Egyik reggel, ahogy a teraszon üldögéltünk, János megkérdezte, nincs-e kedvem írni valamit, amiben az együttes és a Budapest Klezmer Band közösen lép fel. Épp Purim volt a városban.

A téma szó szerint az utcán hevert.

Ráadásul a kiutazásom előtt olvasta fel nekem Turán Róbert - aki amellett, hogy a Zsidó Múzeum igazgatója volt, drámákat is ír - az egyik szinopszisát. A Purim, avagy a sorsvetés című művet a Szegedi Balett részére írta, de nemleges választ kapott. Nekünk viszont kapóra jött. A darabot 1999-ben mutattuk be óriási sikerrel, több mint 200-szor játszottuk. Felléptünk vele New Yorkban is, a Joyce Theater-ben, ahol 16 előadást adtunk. A New York Times fantasztikus kritikát közölt rólunk. Utána tényleg nem volt megállás. A következő fontos találkozás Rolla Jánossal és a Liszt Ferenc Kamarazenekarral volt. János felhívott és félig viccesen, félig komolyan azt mondta, szeretnének klezmert játszani. Így született meg a Klezmer Szvit. A Zsidó Nyári Fesztivál és Vadas Vera, az akkori igazgató felkért minket, hogy mutassuk be a fesztiválon. A Dohány utcai Zsinagógában egy tételt játszottunk el négyezer ember előtt.

Igazi unikum volt, hogy a Liszt Ferenc Kamarazenekar klezmer zenét játszik.

Elképesztő siker volt. János mondta, hogy ezek után meg kell írni az egész darabot. Végül tíz tételesre bővült a mű, amit Rolláék mellett sok más kamarazenekarral is előadtunk Amszterdamtól Belgrádon, Münchenen át Zürichig. Ezt követte a Menyasszonytánc, a világ első klezmer operettje. Az is egy érdekes sztori. Kállai Pista bácsi, az Operettszínház legendás dramaturgja 2003-ban keresett meg, hogy volna-e kedvem zenét írni A torockói menyasszony című darabhoz, amit az Erdélyből származó Indig Ottó írt, 1937-ben Keleti Márton még filmet is készített belőle, de utána nemigen játszották. Tetszett a történet. Ebből lett a Menyasszonytánc, amit 2006 szeptemberében mutatott be a színház. Akkor is az árokba kerültem, igaz, csak azért, mert nem fértünk el a színpadon, de egész más érzés volt úgy ülni ott, hogy a saját darabomat játszották. 12 éven át volt műsoron, több mint 220 előadást ért meg.

- A Budapest Klezmer Band tagjai közreműködnek az esten, akikkel immár 27 éve zenéltek együtt.

- 27 évet az ember nem véletlenül tölt együtt. Az esten az alapító tagok közül ketten is fellépnek, Kohán István klarinétos és Nagy Anna harmonikás, de meg kell említeni a többieket is: Gazda Bence hegedűst, Barbinek Gábor harsonást, Máthé László bőgőst és Végh Balázs dobost. Gyakorlatilag az egész zenekar úgy működik, mint egy család. Rendszeresen találkozunk, összejárunk, és ami talán a legfontosabb, élvezzük azt, amit csinálunk.

Olyanok vagyunk, mint a gyerekek: boldogok vagyunk, hogy játszhatunk.

Nekünk ez nem munka, hanem öröm. A mai napig ünnep számunkra minden koncert. Rendkívül jó dolog átérezni, milyen varázslatos ereje van a zenének, különösen, hogy mindezt a klezmer muzsikának köszönhetjük: hogy látjuk a csillogó tekinteteket, érezzük a boldog pillanatokat és a végén ott állhatunk a hatalmas tapsviharban, függetlenül attól, hogy Százhalombattán, Nyíregyházán vagy New York-ban, Amszterdamban, esetleg Helsinkiben lépünk fel. Boldog ember vagyok.

És még egyszer mondom, ha Munkács nem lett volna, ha nem ott lettem volna gyerek, mindez nem történhetett volna meg.

Budapest Klezmer Band
Budapest Klezmer Band

- A műsorban az Operettszínház művészei közül is többen közreműködnek.

- Így igaz. Ott lesz velünk Siménfalvy Ágota, Janza Kata, Szabó P. Szilveszter és Földes Tamás. Márciusban, áprilisban és májusban játsszuk a sorozatot, és ha jól megy, bátran nyúlunk az ötletekhez és más vendégeket is hívunk.