Konrád, Tivadar

Elhunyt Cecil Taylor, az egyik legszabadabb zongorista

2018.04.07. 16:37

Programkereső

A legendás free-jazz zongoristát 89 éves korában, Brooklyn-i otthonában érte a halál, aminek okai egyelőre ismeretlenek – írta a The Guardian.
Cecil Taylor NewYork, 2013
Fotó: Sánta István Csaba

Taylor a free jazz forradalom egyik úttörő alakja volt: első, 1956-os  Jazz Advance  című lemezével alapjaiban forgatta fel az addigi trendeket, felhagyott az ötvenes évek cool jazz iskolájának soundjával. A hatvanas évek közepére viszont olyan virtuóz muzsikusok sorába került, mint Ornette Coleman, John Coltrane and Albert Ayler, és ő lett az egyik legjobb improvizatőr a zongoristák körében.

Radikalizmusa ellenére – vagy éppen azért – sok mainstream jazz-clubból sikerült magát kizáratnia, és mosogatással, lemezbolti eladóként kereste a kenyerét.

Első hivatalos koncertjén kinevette őt a közönség, minek következtében a promótere törölte másnapi koncertjét. 

Az első lemeze sem részesült meleg fogadtatásban. Nat Hentoff jazzkritikus azt írta róla: „műveiben sok ismert zenész nem ismer fel semmilyen dallamot”.

Ő azonban nem volt hajlandó elhagyni az improvizatív, minden korláttól mentes jazzt, amivel a legtöbbször vagy lázba hozta közönségét, vagy zavarba.

A már említett első lemezét, 1958-ban a Looking Ahead! követte, amin már John Coltrane is játszott. Eddigre tehát bekerült a free jazz belső körébe, és a műfaj legjelentősebb muzsikusaival játszott együtt. Taylor nem idegenkedett a táncvilágtól sem, gyakran dolgozott táncos kollaborációkon, ő írta például a zenét 1989-ben Mihail Barisnyikov Tetra Stomp: Eatin' Rain in Space című darabjához. 

Cecil Taylor híres volt tömör, nyers kijelentéseiről is. Spencer Richards interjújában például elutasította azt a kijelentést, miszerint ő profi muzsikus.

Mindig is költő akartam lenni, sokkal inkább, mint bármi más. A profi zenészek korán halnak".

1991-ben pedig a The New York Times interjújában azt mondta. "Valaki egyszer megkérdezte, hogy meleg vagyok-e. Azt mondtam neki: »Gondolod, hogy egy három betűs szó határozza meg az én lényem összetettségét?« Kerülöm az egyszerű kategoriálást" - fogalmazott. 

A fekete zenéről szemináriumokat tartott, 1969-ben a jazz jövőjéről szóló szemináriumon azt találta mondani:

Van egy előnye annak, ha az ember, úgymond, néger. Azoknak az embereknek, akiket megaláztak, meg kell találniuk a módját, hogy emberi méltóságra tegyenek szert, annak ellenére, hogy valakik ezt megpróbálják megakadályozni. Én azt mondom, hogy a fekete zene annak a méltóságnak a megnyilvánulása, ami mindig is jellemzett minket, és amiben így benne van öröm és szomorúság egyaránt". 

Cecil Taylor egyetemeken, főiskolákon tanított, és gyakran adott szólókoncerteket. Egyik nevezetes előadása a washingtoni Fehér Házban volt Jimmy Carter elnöksége idején 1978-ban, de koncertsorozatot tartott Kelet- és Nyugat-Berlinben is 1988-ban. 2013-ban Kiotó-díjat kapott a művészet és filozófia kategóriában.

(via: The Guardian)