Zita, Mariann

Babos-búcsúztató – Jazz-gitárosok emlékeznek

2018.04.17. 07:57 Módosítva: 2018-04-17 07:58:32

Programkereső

Korábbi szerzőnk, Párniczky András ötlete volt, hogy egy személyes nekrológ helyett kollégáit hívja egy közös megemlékezésre, hiszen nincs olyan meghatározó jazz-gitáros ma Magyarországon, aki ne Babos Gyulától tanult volna – aki április 12-én ment el közülünk.

Párniczky András

Babos Gyuszi életét, munkásságát hosszan lehet, pont ezért kell méltatni. Remélem sokan, sok helyen meg is teszik majd ezt, hiszen a nyolckerületi kissrác, aki 14 évesen egy beatzenekarban kezdte pályafutását, olyan messzire jutott, ameddig csak el lehet jutni anélkül, hogy valaki a szülőföldjét elhagyná, és New Yorkba, a jazz fellegvárába költözne. Bár többször lett volna lehetősége elmenni, mégis itthon maradt, és generációjában útmutatóként, elsőként muzsikált meghívott, élvonalbeli amerikai jazz zenészekkel.

Babos Gyula, 2009.
Babos Gyula, 2009.
Fotó: Sánta István Csaba

Emlékszem, a Blue Victory című albuma akkor jelent meg, amikor én még tanítványa voltam a főiskolán. A lemezén zenéjét Victor Bailey játszotta basszusgitáron, és Terri Lyne Carrington dobolta. Rajtuk kívül számos világsztár, többek között Frank Zappa, James Moody, Tony Scott vagy Trilok Gurtu is zenészpartnerei voltak az évek során. Számomra, számunkra akkor ez azt jelentette, hogy ilyen módon megteremthető, hogy kapcsolatba kerüljünk a jazz élvonalával.

A magyar jazz első számú gitárosává vált, miközben mindig is megőrzött magában valamit a kezdetekből, zenész családja és a Mátyás téri barátok különös, mára letűnt miliőjéből.

Mégis, nem ez, és még csak nem is a számos elismerés (1991-ben EmeRTon díj, 2003-ban Szabó Gábor-díj, 2005-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje, 2008-ban Liszt Ferenc-díj) lettek a legmeghatározóbbak életében. Ugyanis van valami, amiben Ő egyedülálló lett a világon! 1977 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének (anno Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola) emellett 1996 óta a Kőbányai Zenei Stúdiónak alapító tanára volt.

NINCS MA EGYETLEN OLYAN MEGHATÁROZÓ MAGYAR JAZZ GITÁROS SEM KÜLFÖLDÖN, SEM HAZÁNKBAN, AKI NE TŐLE TANULT VOLNA.

Birta Miklós

Húsz évvel a főiskola befejezése után ismét iskolapadba ültem, hogy az egyetemi különbözeti minősítést megcsináljam. Micsoda áldás, hogy ő még ott tanított! Ismét Vele. Az elején eltrógerkedtem az első pár hónapot. Aztán finoman jelezte, hogy értsem meg, muszáj az órákat látogatnom. És milyen jól tettem, hogy bejártam. Hány remek beszélgetést kaphattam még tőle. Sokat gondoltam rá, és szerencsére ezt az utolsó időkben nem felejtettem el megosztani vele. Hiányozni fog mindig!

Az a reménységem, hogy az a Jézus, aki lehajolt hozzám, és megmentette az életemet, lenyúlt Gyusziért is, és az Ő csodálatos országába vitte. Remélem találkozunk még Drága Tanár Úr!

Csókás Zsolt

Hálás vagyok, hogy tanulhattam tőle. Inspiráló, emlékezetes évek voltak. 

Eichinger Tibor

A Saturnus együttes Csigaházak című albumán a lemezborítót tanulmányozva, s a zenét hallgatva találkoztam első ízben Babos Gyula nevével. 80-as évek eleje... Hatalmas lendületet adtak a mindennapi gyakorláshoz remek kompozíciói, és kiváló gitár szólói! 

Fenyvesi Márton

Húszévesen nyertem felvételt a jazz tanszakra, tanítványaként hétről-hétre tette fel nekünk fontos, sokszor személyes kérdéseit: fontos volt számára, hogyan látjuk a világot, és mit akarunk alkotóként mondani róla.

Az a zenei nyelv, amin ő dolgozott, egyszerre volt személyes, miközben az egyetemesre törekedett: kutatta saját gyökereit és folyamatosan újraértelmezte azokat.

Gyárfás István

Gyuszi egyike azoknak, akiktől a jazzfertőzésemet kaptam... Egyszer elpanaszoltam neki, hogy hiányolom a koncertjein a „nagy” gitárját (akkoriban gitárszintetizátorokat használt, különös előszeretettel egy puska alakú csodát). Legközelebb lehozta a klubba a legendás Super 400-at is, majd a koncert egy emelkedett pillanatában rám nézett, elővette, és elkezdett szólóban játszani. Csak ő, és a jó öreg Gibson.

Gyuszi a lelkét csomagolta azokba a hangokba! Ezt nagyon tudta, ez volt az erőssége.Ott, akkor én nem szégyelltem a könnyeimet...

Mindig is óriási tiszteletet éreztem iránta, ez most is így van, így is marad!

Gyémánt Bálint

Gyuszival az elmúlt években sokkal szorosabb lett a kapcsolatom, mint előtte bármikor. Mindig érdeklődött felőlem, támogatott, tizenkilenc éves korom óta kísérte az utamat nem csak nekem, hanem minden fiatal muzsikusnak, akivel kapcsolatban volt. Felnőtt fejjel újra járhattam hozzá a Zeneakadémia mesterképzése alatt. Minél idősebb vagyok, annál értékesebbé válik az együtt töltött idő minden perce.

Mindig azt mondta, hogy magára nem mint tanárra, sokkal inkább mint kertészre gondol.

Csak segíteni akar, hogy minél szebben fejlődjünk, hogy minél magasabbra nőjünk. Miután elment, néhány órára rá Póka Egonnal beszéltem telefonon, és mert hallotta, hogy a könnyeimmel küzdök, azt mondta, két dolog fontos most, hogy ő már nincs. Az egyik, hogy mindig emlékezzünk rá, a másik pedig, hogy mi, fiatalok vigyük tovább a gondolatiságát, azt a szellemiséget, amit tőle kaptunk, a hagyatékát adjuk tovább a következő generációknak. Biztos vagyok benne, hogy mindig emlékezni fogok, azt pedig tiszta szívből remélem, hogy méltó módon viszem tovább a hagyatékát. Köszönöm a sok tanítást, jó utat!

Babos Gyula
Babos Gyula
Fotó: Művészetek Palotája

György Mihály

Az első megrázkódtatás után a következő gondolatom a hála és köszönet érzése volt. Köszönet a tanításért, ami nem ért véget a Joe Pass iskolák kötelező, mindennapos rutinjánál, bensőséges beszélgetéseink során az élet nagy dolgai is sorra jöttek. Emberi gyengeségek, társadalmi és politikai hitványságok.

Azt vallotta, nem elég az A moll g-vel, a muzsika energia, mondanivaló, és érzelmi kitárulkozás.

A fiatalokra mindig csak jót mondott: "...bitang jól gitározik ez a Mohai...". Személyes példáján keresztül a folyamatos megújulásra, útkeresésre nevelt. Büszke volt származására, a saját népzenéjét kincsnek tartotta, melyből modern eszközökkel új stílust, új irányt mutatott nekünk. Bár én ritkán találkoztam vele személyesen, hiánya mégis mélyen megérint, bennem is űrt hagy.

Horányi Sándor

Számomra Gyuszi a hazai modern jazzgitározás atyja, az örök újító, a forradalmár, aki soha nem törődött műfaji határokkal, csak zenében gondolkozott. Legyen ez rock, jazz, fusion, crossover, opera, vagy bármilyen muzsika – egyszóval, ahogy nevezte: Makrokozmosz.

Az Ő makrokozmosza most új dimenzióba lépett, itt hagyva nekünk a sok megálmodott Babos-zenemesét, és a hitet egy szebb és boldogabb világban.

Gitáros generációk nőttek fel a keze alatt, és vitték tovább az általa képviselt értéket, zenei és művészi attitűdöt, itthon és külföldön, a pódiumokon és a katedrán egyaránt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy életpályáját majd négy évtizeden át megtisztelő közelségből követhettem. Először rajongóként, majd tanítványként, és végül 27 éven át kollégaként és barátként. Szelleme kitörölhetetlenül él tovább a lelkünkben, életműve belekarcolódott az örökkévalóságba.

Juhász Gábor

Babos Gyula a magyar jazz úttörője, a magas szintű magyar jazz gitár oktatás létrehozója. Sohasem lesz olyan, magát komolyan vevő tanulmány a magyar jazz-ről, amiben ne szerepelne Babos Gyula neve. A magyarországi jazzgitár-oktatásról szóló tanulmányok valószínűleg vele fognak kezdődni. Elkötelezett jazz zenész volt, azon belül mindig modernnek tartotta magát. Lépést tartott a legutolsó jazz-elméleti trendekkel is, a tanítványai rendre azt a megnyugtató üzenetet küldték neki a külföldi egyetemekről, hogy minden rendben, ugyanazt mondják itt is. Elévülhetetlen szerepe van abban, hogy magyarországon a jazzgitározás nagykorú lett. Mint minden igazi jazz zenész játéka, az ő játéka is szervesen kötődött elődei vagy épp kortársai játékához. Wes Montgomery, Joe Pass, John Scofield és Pat Metheny voltak a legfontosabb gitáros inspirációi, a magyar származású zenészek közül Szabó Gábort említette mindig példaképének, de mindig hangsúlyozta az egyéniség fontosságát. Legendás mondása volt, hogy

én vagyok a világon a legjobb Babos Gyula.

Segítőkészségét, nagylelkűségét sokan emlegették, valamelyik tanítványa az elmúlt időszakban azt mondta, hogy értük Gyuszi bácsi a falon is keresztülmenne. Nekem is tanárom volt, és az elmúlt harminc évben nagyon sok tanítványom került hozzá, élő volt a kapcsolatunk. Sokat segített nekem is. Nagy zenészt, nagy pedagógust vesztettünk el! 

Lamm Dávid

Nehéz egy gondolatot kiemelni a sok közül Babos tanár úrral kapcsolatban. Mivel zenei és pedagógusi magaslatairól biztosan sokan fognak írni,

én azt a hihetetlenül erélyes fellépést szeretném hangsúlyozni, amivel a legkülönbözőbb helyzetekben kiállt mellettünk, tanítványai mellett.

Ezért – millió más dolog mellett – örökké hálás leszek neki. Hiányozni fog. 

László Attila

Babos Gyuszi igazi „Jazz Ember” volt, aki egész életével azonosult a műfajjal, sokszor a zenén túlmutató tanulságokkal szolgálva a kollégái, tanítványai és a jazz zenét szerető közönség számára. A jazz-gitározás nagy formátumú alakja ment most el, aki hangszerének hangjaival olyan érzéseket tudott közvetíteni, ami a jazz legjobb hagyományait idézve, korszerű és szabad volt. Évtizedekig maradt a magyar jazz élet meghatározó alakja, és gyakorlatilag a tanítványai közül került ki a hazai jazz gitárosok színe-java.

Szuverén gondolkodású volt. Társasági emberként eredeti humorával ragadta magával környezetét, akár a színpadon is.

Kollégájaként nem csak a nagyszerű közös zenélések felszabadult pillanatait őrzöm, hanem az utazások, beszélgetések emlékét is. Vele mindig volt miről beszélgetnünk...

Palotai Csaba

Mélységesen megrázott a hír. Babos eltávozott. Ha ma létezne ilyen intézmény Magyarországon,

a színészóriásokhoz hasonlóan Gyuszi a "halhatatlanok jazz zenekarának " az örökös tagja lehetne.

Rengeteg kép jön elő 25 év távlatából. Ma is sokszor gondolok arra az atmoszférára, ami a Konzervatóriumban Gyuszi óraira volt jellemző. Ezek a pénteki órák nemcsak a hangszeres tanításról szóltak, hanem a jazz megértéséről, az ösztönös és a tudatos oldal harmóniájáról. A tradíció és az útkeresés dilemmáiról. Gyakran előfordult, hogy - enyhe túlzással - a fél konzi hallgatta órait. Mindig együtt gitároztatott bennünket, sokszor velünk játszott. A léhaságot nem tűrhette, viszont hihetetlen éleslátással és eleven humorral ügyelt ránk. Több generáció nevében mondhatom hogy kivételes szerencsénk volt. Mesterünk volt, a szó valódi értelmében. Isten Veled Gyuszi!

Snétberger Ferenc

1979-ben történt. Abban az időben kallódtam Budapesten – egyik vendéglátóból ki, a másikba be.

Egy gitárkiállításon játszottam a Fészekben, mikor odajött hozzám, és kérdezte, hogy nem akarok-e felvételizni a konziba. Akkor indult a gitártanszak, aminek Gyuszi volt a vezetője. Ez a pillanat megváltoztatta az életemet.

Előtte is mindig próbálkoztam, de nem jött össze, hogy tovább tanuljak. Nagyon jó érzéssel gondolok vissza erre az időszakra és nagyon köszönöm neki.

Szalay Gábor

Lehetetlen pár mondatban összefoglalni, amit érzek.

Talán a legfontosabb, hogy miután megismertem, máshogy láttam a világot, sok dologban ő nyitotta fel a szemem.

Tóth Mátyás

Minden helyzetben mellettem állt.

Olyan volt számomra mint pótapám, mesterem, pszichológusom, tanítóm, jó barátom. Most úgy érzem, nincs kitől kérdezni.

Schneider Zoltán

A nagyobbik gyermekem már tanul zenét, és nagy aggodalommal figyelem, hogy vajon jól passzol-e a tanár hozzá, megtalálja-e személyében a mesterét, vagy ez még várat magára. Babosban rengeteg jazzgitáros találta meg a mesterét, köztük én is. Nagyon sokat tanultam tőle a gitározásról, zenéről és még sok minden másról, személyesebb dolgokról is, ami csak egy szorosabb mester és tanítványa viszonyban jöhet létre.

Sokszor gondolkodom el azon, hogy a szoros tanár-diák viszony ellenére hogy lehet, hogy mégsem "Babosgyusziklónok" jöttek ki a keze alól, hanem ahány növendék, annyi féle gitáros született. Számomra ez volt az egyik legnagyobb emberi tulajdonsága: szabadon hagyni.