A jazz a szabadságot, a kortárs és klasszikus komolyzenei formák a kötöttebb struktúrákat testesítették meg Oláh Kálmán számára – alkotásaival és az általa képviselt formációkkal e két világ harmóniájának megteremtésére törekedett. Különböző műfajokon átívelő munkássága során akár jazz-sztenderdeket, akár Bartók által ihletett darabokat vagy fúziós számokat játszott, egyvalami sosem változott: a kivételesen magas minőségre való törekvés. „Az én célom már nagyon régóta az, hogy olyan szintézist hozzak létre, amelyben a hallgató nem arra gondol, hogy mikor hall jazzt és mikor klasszikus zenét, hanem olyan műfajt szeretnék alkotni, amelyben mind a kettő létezik, és szinte egyenrangú szerepet kap.”

Az ünnepeltet csupa olyan zenész kollégával láthatjuk, akikhez szoros szakmai szálak fűzik: nemcsak a magyar résztvevőkkel, Balázs Elemérrel, Bacsó Kristóffal, Borbély Mihállyal, ifj. Oláh Kálmánnal és Schreck Ferenccel és az este karmesterével, Kovács Lászlóval, de John Patituccival is több közös munka és barátság köti össze. A világhírű bőgőssel két lemezen is szerepelnek együtt, az egyik a Szakcsi Generation with Jack DeJohnette and John Patitucci, a másik pedig New York-i közös koncertjük felvétele.

A muzsikusok a jubileumi eseményen a zeneszerző-zongoraművész több már ismert kompozícióját, illetve a Müpa tizenötödik születésnapjára írt, Return to Pangea című vadonatúj darabját is megszólaltatják az Óbudai Danubia Zenekarral kiegészülve. A mű címe annyit tesz: Visszatérés az őskontinensre, ami – különösen a jelen pandémiás időszakban – több szinten értelmezhető.

A Müpa jubileumán kívül utal a múltra és a kezdetekre, hiszen Oláh Kálmán első itteni szerzői estjén is egy szimfonikus zenekarra írt darabját hallhatta a közönség, érinti a globalizáció és a nemzetek keveredésének kérdését – hiszen a Pangea létezésekor még nem választotta el tenger egymástól a földrészeket – de felfogható úgy is, hogy a kényszerszünet után ez az igazi visszatérés a koncertszínpadra.