1.   Billie Holiday: Strange Fruit

Southern trees bear strange fruit

Blood on the leaves and blood at the root

Black bodies swinging in the southern breeze

Strange fruit hanging from the poplar trees

A leghíresebb és legemblematikusabb dal a témában a Strange Fruit, ami Billie Holiday hangján híresült el. Ennek szövege eredetileg a zsidó származású költő, Lewis Allan verse, aki Abel Meeropol írói álnéven publikálta azt 1937-ben. A "furcsa gyümölcsök" metaforában azt a lincselést ábrázoló fotót lírizálta, ami két fekete férfi, Thomas Shipp and Abram Smith felakasztását ábrázolja; őket azért ölték meg, mert állítólagosan meggyilkoltak egy fehér gyári munkást és megerőszakoltak egy fehér nőt. Az eseteket soha nem bizonyították, így a lincselés a feketék elleni rasszizmus egyik leglátványosabb példájává emelkedett. Ez a dal volt az, ami 1939-ben meghozta a  sikert az addigra már a poklot is megjárt Billie Holiday számára, és amit később a polgárjogi mozgalmak is a zászlajukra tűztek. 

Kapcsolódó

Akit a mélybe rántott a jazz

Billie Holiday élete egyetlen hosszúra nyúlt hanyatlás, ami csak az őt hallgatók fülében lecsapódva képes feloldódni. Senkiéhez sem hasonlíthatóan törékeny, melankolikus hangjában mindvégig ott tükröződött az sorsa. Ennek fényében különösen tragikus a kontraszt a fiatal éveinek bátor, mégis bizonytalan vitalitása és az utolsó időszak színevesztettsége közt, amelyet azonban az élet és az életmű ismerete torokszorítóan hitelessé tesz. Kevesen voltak Billie Holiday-hez foghatók.

2. Louis Armstrong –  Black and Blue

My only sin

Is in my skin

What did I do

To be so black and blue?

Így szól Louis Armstrong dalának szövege, aminek utolsó sora a blue szó két jelentésével játszik: „mit tettem, hogy ilyen fekete és kék/bánatos vagyok?”. A dalt valójában Fats Waller szerezte, a szövegét pedig Harry Brooks és Andy Razaf írta és az 1929-es Connie's Hot Chocolates című musical részeként, ami a feketék 20-as évekbeli (elnyomott) helyzetéről szólt. Fats Waller soha nem vette lemezre a dalt, Louis Armstrong viszont több ízben is, legutoljára 1956-ban. Ekkoriban már megindult a feketék integrációja, egy iskolába járhattak a fehérekkel és a buszon is leülhettek, a feketék ellen elkövetett gyilkosságok – különösen a Mississippi környékén- azonban továbbra is égető problémát jelentettek.

3. Charles Mingus: Fables of Faubus

A nagy indulatairól és kiváló muzikalitásáról híres bőgős és zeneszerző egyik legdirektebben politizáló szerzeménye ez. Ebben explicit módon tüntet Arkansas kormányzója, Orval E. Faubus ellen, aki 1957-ben a Nemzeti Gárdát küldte ki egy fehérek által lakott negyedben található iskola elé, nehogy kilenc fekete tinédszer betegye oda a lábát. A dalnak nagyon erős a szövege is (Faubus!/ Why is he so sick and ridiculous?/He won't permit integrated schools/Then he's a fool!) ennek felvételét a Columbia kiadó nem is vállalta, így az csak instrumentális formában jelenhetett meg.

Kapcsolódó

Ki volt Charles Mingus?

Charles Mingus nagyságának megragadását nem csak életművének stiláris szerteágazottsága nehezíti meg, de legalább ennyire a személyiségének azon vonásai, melyek áttételes módon a zenéjébe is beszivárogtak.

4. John Coltrane: Alabama

Coltrane ezt az szerzeményét válaszként írta az 1963. szeptember 15-én az alabamai baptista templom ellen elkövetett bombázásra. A Ku Klux Klan merényletében négy afroamerikai kislány megsérült, két fiú pedig életét vesztette. A tragikus esemény után két hónappal a  Live at Birdland című 1963-as lemezén meg is jelent ez a szomorú ballada, amiben nemcsak a bombázás konkrét áldozataira emlékezett, hanem a faji szegregációra is fel akarta hívni a figyelmet Coltrane.

Kapcsolódó

Különös: Coltrane zenei instrukciói Istenről szólnak

A Love Supreme kézirata sok mindent elárul John Coltrane művészet- és zenefelfogásáról.

5. Nina Simone: Missippi Goddam

Nina Simone már fiatalon bekerült a polgárjogi mozgalomba, és ha csak tehette, felemelte szavát a fajüldözés ellen. Dalai közül több tükrözte állásfoglalását: a (To Be) Young, Gifted and Black, az Old Jim Crow, a Backlash Blues, a Why?, valamint a Mississippi Goddam. Ez utóbbit a polgárjogi mozgalom himnuszának is kikiáltották. Az 1964-ben debütált dalban – amit Nina Simone kevesebb mint egy óra alatt írt - nyoma sincs az előzőekben tapasztalt mélabúnak, ehelyett inkább mozgalmi hangulat jellemzi. Szövegében visszautal a feketéket ért sérelmekre, az alabamai bombázásra, a mississipi gyilkosságokra, míg végül határozott szembesülésre szólít fel: „Nem kell együtt élned velem, csak add meg nekem az egyenlőséget!”.

Kapcsolódó

Nina Simone: "A jazz egy fehér fogalom a feketék meghatározására"

A huszadik század egyik rendkívüli művésze volt, az amerikai zene ikonja, aki figyelemreméltó tehetségén keresztül emberjogi aktivistaként is tekintélyt szerzett. Nina Simone 1933. február 21-én született.

(Ha kíváncsi, mit gondolt Nina Simone a szabadságól és az egyenlőségről, nézze meg ezt az ikonikus interjút, melyben határozott szavakkal fejti ki nézeteit.)

6. Esperanza Spalding: Black Gold

Kicsit előreugrunk az időben, hogy vidámabban érjen véget ez a cikk. Esperanza Spalding 2012. február elsején, a "fekete történelem hónapjának" első napján mutatta be a Black Gold című számát. Ez már nem annyira a rasszizmusról, inkább a fekete büszkeségről szól. Esperanza Spalding megjegyzést is fűzött a dalhoz, melyben elmondta, hogy a gyarmatosítás előtti afrikai történelemre és örökségre szerette volna felhívni a figyelmet azzal a szándékkal, hogy a fiatal afroamerikaiak érezzék, egy több száz, sőt ezer éves hagyomány örökösei ők, így tehát bőven van mire büszkének lenniük, még ha ezt el is felejtik tanítani az amerikai iskolákban.

Kapcsolódó

Emily és Esperanza – a fejlődés zenéje

A kislányos Esperanza Spalding az egész világot lenyűgözte, amikor nagybőgőzés közben ellenállhatatlanul scattelt. Új alteregója pedig újra elbűvöl mindenkit, amikor koncept-albumát jelmezben, koreográfiával, díszletek és kellékek között adja elő – de úgy, hogy mindez nem ment a zene rovására - írja Zipernovszky Kornél. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt. TAKE7