Valószínűleg még az aszfalt is gőzölgött New Yorkban, amikor Bob Dylan bevonult a Columbia Records stúdiójába, és felvette a Blowin’ In The Winds című, azóta legendássá vált szerzeményét. Még csak egy éve élt a Big Apple-ben, és a szerződése is friss volt a lemezgyártó óriással, és akkor, aznap valami különös dolog történt. Útjára indult a dal, mely azóta szinte megkerülhetetlen kamaszkori élmény.

A felvétel a Christie’s csütörtöki, londoni aukcióján  pedig szinte pillanatok alatt elkelt, nem csekély összegért, 1,5 millió fontért (forintban ez hozzávetőleg 719 milliónak felel meg). A történetben két csavar is akad. Az egyik, hogy éppen négy perc alatt talált gazdára az új album – és ennyi az eredeti dal hossza is –, a másik csodaelem pedig maga a felvétel, mely különleges technikával készült, az alumínium lemezt nitrocellulóz réteggel vonták be, továbbá zafír és kvarc összetevőket is tartalmaz. A különleges technika kiváló hanghatást eredményez, és nem igényel különösebb technikai felkészülést: egy hagyományos hanglemezjátszón megszólaltatható.

A lemezből egyetlen példány készült és talált máris új gazdára, jóval magasabb összegért, mint ahogy azt a Christie’s előzetesen várta: ők 600 ezer és egymillió font közé tették a várható aukciós értéket. Ahogy a BBC-nek nyilatkozó T Bone Burnett fogalmazott, emlékei szerint 2021-ben egy ülésben vették fel az anyagot, ami annyiban is eltér a korábbi felvételtől, hogy ezúttal egy miniband támogatta Dylant: Greg Leisz mandolinon és Don Was basszusgitáron működött közre.

Az emlékezetes dalt a mára 10 Grammyvel és költészetéért Nobel-díjjal elismert Dylan a legenda szerint mindössze 10 perc alatt írta egy Greenwich Village-i kávézóban. 

Fejléckép: Bob Dylan 2019. július 12-én, a Hyde Parkban (fotó/forrás: Dave J. Hogan / Getty Images Hungary)