Jazz/World

A Black Radio 2 ideje

2014.02.10. 07:08
Ajánlom
Robert Glasper folytatja sikerszériáját Black Radio 2 című lemezével, amelynek legfontosabb kérdése az időhöz való viszony - írja Zipernovszky Kornél. Jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt.

A Black Radio 2 kapcsán most sem árt leszögezni, hogy bármennyire is nyilvánvalóak az utalások Robert Glasper lemezein az afro-amerikai zenei hagyományra, új (és persze az előző: Black Radio) lemezének címe elsődlegesen arra a fekete dobozra utal, amely megőrzi, konzerválja az üzenetet, dokumentálja a kort, küld egy kapszulát a jövőbe, hogy mi történt, mit gondoltak (zenéltek) akkor, egy adott pillanatban. Glasper megint tanúságát adta, hogy mennyire ki van hegyezve az idő fogalmára, legyen az történelem, korstílus vagy éppen generációs önkifejezés.

Bár Glasperről már volt szó ebben a rovatban (engedtessék meg nekem erre visszautalni, hiszen ez a kis online hasáb januárban betöltette második életévét), de jelentősége a nemzetközi zeneipar felőle nézve azóta is csak nőtt. Kérdezhetnék persze, hogy akkor miért nem kapott még egy jelölést sem most, a Grammy-díjakon, de ennek egyszerű a magyarázata: mivel 2013. október legvégén adták ki az albumot, egy hónappal „lekéste" a tárgyévet, vagyis hogy jelölést kaphasson, és ezáltal részt vehessen a 2014. január végi díjkiosztón. 2015-ben persze még kaphat. De a Robert Glasper Experiment művészi értelemben nem késett le semmit - és nem is sietett el. Én is időben szólok: európai turnéján éppen március idusán érkezik Bécsbe, ha jól tudom, ennél közelebb most nem jön.

Glasper alapállása sokaknak nagyon imponál, de szokták nagyképűnek is tartani, valóban vannak talán ilyen gesztusai, de beszéljünk inkább a spontaneitásáról, az is nagyon ott van. Úgy lehet röviden Glasper felfogását összefoglalni, hogy sutba dobja a hagyományos jazzfelfogást azért, hogy mások (nagyjából a harmincöt alatti generációk) ne dobják sutba az egész jazzt, úgy, ahogy van. Gurítsad!

Ezt akár a Let It Ride című, még Norah Jonest is felvonultató szám címfordításának is értheti az olvasó. A Robert Glasper Experiment kvartett az ének kíséretében, mellesleg visszafogott elektronika-használattal úgy jelenik meg itt, hogy közben Glasper billentyűkön odatesz egy elképesztően nagy alakítást, nem teljes szólót, inkább szólisztikus játékot. Kiderül belőle az is, hogy az új stílusvegyület összeállt, szerves része a jazz is, meg sok minden más. Glasper, akinek lazasága valóban minden képzeletet felülmúl, nem kezdi hosszan törni a fejét, hogy mit fognak szólni, ha valami gyökeresen szokatlan vagy szokásostól eltérő stíluselemet vesz át. A lemez egyébként egy kicsit talán túlságosan sztárparádé jelleget öltött, mert a kvartett ugyan stabil, és a hangszeresek brillíroznak, de majdnem minden számban más előadó, általában énekes és/vagy rapper társul hozzájuk. Persze, ez sem hozza ki a sodrából a zongoristát, aki még azt is keresztül vitte a Blue Note-nál, hogy éppen ennek a számnak a végére odatoldja Wayne Brady telefonüzenetét, egy afféle Így rappeltek ti tirádát (ami valójában a következő szám bevezetője). Lehet, hogy ez nem a való életből vett effektív hangposta volt, de ha nem, akkor is nagyon hihetően utánozza az életet. Mindent szabad, minden kapu nyitva, elsősorban az olyan közreműködőknek hála, mint Snoop Dogg, Emeli Sandé, Lupe Fiasco, Jill Scott, Lala Hathaway - utóbbi gospeles, plugged-in Stevie Wonder-feldolgozása igazi végpont - de innen érdemes újrakezdeni a lemez hallgatását, egyes részleteknek így azért más lesz a jelentősége. Az egyensúly kicsit felborul, a második fele a lemeznek több hagyományosabb, dallamos részt tartalmaz, az első felében nincsen akkora lendület, mint később, néha teljesen kihűl a zene a nagy coolságtól. A lemezbemutató turné kapcsán olvastam olyan koncertkritikát is, ami szerint csak a fényekből derült ki jó néhány embernek a közönségből, hogy ez már nem a soundcheck. Szóval az is nehezen indult.

A Black Radio 2 az én szememben átértékeli az eddigi vitát, hogy jazz-e még, amit hallunk. Olyannyira nyitott és olyannyira szabad, hogy jazz, mert a szellemében az. Különösen, ha még hozzágondoljuk Glasper nyilatkozatait, amelyekben ő annak a keresztes lovagjaként láttatja magát, hogy a jazz a fiatalok szemében megint cool legyen. Mindegy, hogy most számára ezek engedmények a fiatalok ízlésének, vagy pedig a Kis gömböc módjára mindent magába integráló stílusába beépülő elemek. Van egy járulékos tényező is, ami a szememben, vagy inkább a fülemben elfogadhatóbbá teszi Glasperék populáris (zenei) törekvéseit: leginkább a Weather Report korai korszakának és Herbie Hancock néhány, a táncolhatóság ambíciójával elkészült zenéjének környékén eresztik le a horgonyt - én viszont fiatalként éppen akkor szoktam rá végleg ezekre a zenékre. Választottam végül egy számot azért, hogy az olvasó eldönthesse, rászánja-e a figyelmet Robert Glasperre és kísérletező csapatára: egy első hallásra simán „csak" soul-darabot, mert talán ez van leginkább az eredőjében azoknak az irányoknak, amelyekre számítani lehet ezen a lemezen.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Tarolt a Pilátus Milánóban

A legjobb női főszereplő Hámori Ildikó lett.
Klasszikus

Kelemen Gáspár nyerte az Országos Koncz János Hegedűversenyt

Kelemen Gáspár nyerte a XVI. Országos Koncz János Hegedűverseny nagydíját, a megmérettetést november 29. és december 1. között rendezték Szombathelyen.
Klasszikus

A Virtuózok viharos sikert arattak a londoni Covent Gardenben

Magyarország klasszikus zenei tehetségkutatójának hat felfedezettjét látta vendégül a Londoni Magyar Kulturális Központ egy nagyszabású adventi koncerten.
Vizuál

Ritka filmfelvételeken Rodin, Monet, Renoir és Degas

Láttad már Monet-t miközben vízililiomokat fest a kertjében, vagy Roden-t kőfaragás közben? Az 1915-ben készült felvételeken a művészettörténet meghatározó francia alakjait láthatjuk.
Színház

Neves színészek gyerekkori fotói a Rózsavölgyi Szalon adventi kalendáriumában

Szőke kislány egy karácsonyi ablakban, barna kisfiú macival a karjában – vajon felismeri őket? Segítünk: mindannyian a Rózsavölgyi Szalonban játszanak. Neves színészek gyerekkori fotóiból nyílnak a Rózsavölgyi Szalon adventi ablakai a facebook oldalukon.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

BoldiÖtven! – Jubileumi koncertet ad László Boldizsár

László Boldizsár idén ünnepli 50. születésnapját, ez alkalomból 2020. januárjában, Boldizsár-napon az Erkel Színházban ad nagyszabású koncertet.
Jazz/World ajánló

Snétberger Ferenc fúziós vizekre evez a SoLaTi zenekarral

Népszerű gitárművészünk is közreműködik ugyanis az Oláh Tzumo Árpád vezette SoLaTi zenekar transparent blue című új lemezén, amit december 7-én mutatnak be a Budapest Jazz Clubban.
Jazz/World ajánló

Az ördög magyar hangja – 20 éves a Quimby Ékszerelmére című lemeze

Nagyjából konszenzus van a körül a magyar popkultúrában, hogy az Ékszerelmére Kiss Tibiék pályafutásának eddigi kreatív csúcspontja, egyben a magyar könnyűzene elmúlt 30 évének egyik legjobb lemeze. Az album idén 20 éves, a zenekar jubileumi turnéra is viszi a lemezanyagot. Úgy gondoltuk, mi is futunk vele egy kört. Ebben segítségünkre van Balanyi Szilárd, a Quimby billentyűse.
Jazz/World fonó

Szép a tavasz, szép a nyár – Megjelent Csík János & MEZZO lemeze

Csík János bármihez nyúl, szerethető muzsika lesz belőle. Így van ez új fúziós formációjával, a MEZZO-val is készített lemezzel is, amely sajátos, jó hangulatú zenei élményt ígér.
Jazz/World ajánló

Perzsa szerelmes dalokkal repít a „Rózsák kertjébe” Alireza Ghorbani

A középkori misztikus szerelem dalaiba ma is belesajdul a szív, különösen, ha olyan karizmatikus előadó hangján szólalnak meg, mint Alireza Ghorbani. Az iráni énekes december 22-én Lost in Love - Persian love songs című albumával érkezik a Müpába.