Az alábbi cikk szponzorált tartalom, nem a Fidelio szerkesztőségének tagjai írták.
New York Harlem negyedében nőttél fel. Milyen volt a gyerekkorod?
Teljesen lenyűgöző volt. Körülvett a zene. Mivel az apám híres blueszenész volt, állandóan zenészek jártak hozzánk, én pedig egy speciális művésziskolában tanultam.
Említetted édesapádat, Johnny Clyde Copelandet. Mikor döntötted el, hogy te is a zenészszakmát választod?
Azt hiszem, tizenhat éves lehettem, amikor apám elvitt magával egy turnéra. Ekkor ragadott magával az egész.
Kik azok, akik a legnagyobb hatással voltak a pályafutásodra?
Ketten vannak: az apám, amiért annyi mindent tanított nekem a zenéről, és az anyám, a kedvességéért, és azért, hogy mindig támogatott engem.
Koko Taylor lánya, Cookie 2011-ben a Chicago Blues Festivalon a Queen of the Blues címmel illetett téged. Ezt te mindig visszautasítod. Miért?
Koko Taylor mindig is a blues királynője lesz számomra. Ő kövezte ki az útját minden utána következő bluesénekesnőnek.
Lemezeiden rendszerint feldolgozod édesapád egy-egy dalát is. Mi alapján választod ki ezeket?
Általában az album hangulata alapján próbálok dönteni. Aztán kiválasztom, hogy a dalai közül melyik működne a legjobban.
Az utolsó három albumod igazán különlegesre sikerült. Miben mások ezek, mint a korábban készített lemezeid?
Ezek sokkal társadalomtudatosabbak, mint a korábbi albumok.
Végre úgy éreztem, hogy vannak olyan fontos dolgok, amiről énekelni akarok. Azt képviselik, hogy egy fiatal fekete nő, egy anya hogyan tekint manapság az országára.
Talán kevesen tudják, hogy a SiriusXM BB King's Bluesville-en rádióműsort is vezetsz. Hogyan jött ez a lehetőség? Hogy épül fel a műsorod?
A Sirius megkeresett, és én nem gondolkodtam sokáig, megragadtam a lehetőséget. A kedvenc dalaimat játszom. Megosztom a történeteket és megpróbálom felkelteni a hallgatók érdeklődését az általam szeretett zene iránt.
Szerző: Horváth Attila / MOMkult
Fejléckép: Shemekia Copeland (fotó/forrás: Victoria Smith / MOMkult)
hírlevél
