Jazz/World

A bluesénekesnők, akik először énekeltek szexuális vágyakról

Nők a zenében 2.
2019.03.11. 19:55
Ajánlom
Ha a nők szerepét vizsgáljuk a jazzben, megkerülhetetlenek azok a karakteres női blues előadók, akik amellett, hogy megénekelték bánatukat, először adtak hangot saját testi vágyaiknak. De mennyire volt ez őszinte?

A jazz és blues történetének női szereplőinél furcsa ellentmondásokra bukkanhatunk. A blues műfajában meglepően hamar arattak le babérokat a nők, ugyanakkor sikerükben tagadhatatlanul szerepet játszott az is, hogy sokszor pikáns témákról, szexualitásról énekeltek. Így nehéz eldönteni, hogy a női öntudatra ébredés és emancipáció hírnökeiként üdvözölhetjük őket, vagy pedig a feketéket sújtó fetisizmus és szexizmus tárgyaiként szerepeltek, amennyiben eladható terméknek bizonyultak a testiséggel összefüggő dalaik. De kezdjük az elején!

Mamie-Smith-And-Her-Jazz-Hounds-081909.jpg

Mamie Smith And Her Jazz Hounds

Az egész Mamie Smith-szel kezdődött, aki egy véletlen folytán 1920-ban történelmet írt.

A vaudeville-táncosként, majd énekesként indult, harlemi klubokban fellépő Mamie Smith-t a lebetegedett fehér énekesnő, Sophie Tucker helyére hívták be az Okeh Records lemezfelvételére, ahol felénekelte a Crazy Bluest. Ezzel ő lett az első afroamerikai énekes, akinek hangját fonográflemezre rögzítették. A felvétel óriási siker lett, több millió példányban adták el, ami meglepte a lemezkiadókat, akik egyáltalán nem számoltak az afroamerikai közösséggel, mint potenciális zenefogyasztó réteggel. A lemez sikerének hatására megjelent egy új „termék” a piacon: az úgynevezett a race-lemezek (Race Records). Ezeket eleinte kifejezetten a fekete közösség számára kezdték forgalmazni, de 

a szövegekben rejlő izgalmas szexualitás és a nem kevésbé érdekes zenei aspektus a fehér amerikaiak, majd az európaiak fülét is elkezdte bizsergetni.

Ezzel Mamie Smith ajtót nyitott az afroamerikai énekesek előtt, akik között meglepően sok volt a nő: a klasszikus női bluesénekesi érát többek között Ida Cox, Ma Rainey, Bertha Henderson, Alberta Hunter, valamint Bessie Smith neve fémjelzi.

GettyImages-3374654-194616.jpg

Bessie Smith (Fotó/Forrás: Getty Images)

De mi az oka, hogy a női énekesek ilyen prominens helyet foglaltak el a bluesban?

Ennek szemléltetésére álljon itt példaként Bessie Smith, akit a "blues császárnőjeként" szokás emlegetni. Az ő sikerében nem csak az játszott nagy szerepet, hogy csodálatos kontraalt hangon énekelte meg a legmélyebb nyomort, és hogy hitelesen tolmácsolta a "blues feelinget", miután valóban része volt megaláztatásban, nélkülözésben és szerelmi csalódásokban, amik alkoholfüggőségéhez vezettek. A legnépszerűbb dalai között szerepeltek azok, amikben hol kétértelmű virágnyelven, hol már-már obszcén kifejezésekkel beszélt a szerelemről, ami nem kifejezetten a romantikus szerelmet jelentette. Olvassuk csak el az I need A Little Sugar In My bowl című, 1931-es dal szövegét, amiben meglehetősen pajzán módon keres testi-lelki társat:

"I wished I had some good man, to tell my troubles to
Seem like the whole world's wrong, since my man's been gone
I need a little sugar in my bowl,
I need a little hot dog, on my roll"

Az 1928-as Empty Bed Blues-ban pedig így énekel friss szeretőjéről:

"He's a deep-sea diver, with a stroke that can't go wrong
He can touch the bottom, and his wind holds out so long"

Olykor még direktebben jelent meg a szexualitás a szövegekben: Memphis Minnie Dirthy Mother For You, Maggy Jones Anybody Here Wanna Try My Cabbage, vagy Sippie Wallace I'm A Mighty Tight Woman című dalának már a címe is explicit szexuális tartalmakat sugall. Lucille Bogan Shave 'Em Dry (1935) című dalának szövege pedig olyan obszcénra sikerült, hogy ötven évig ki sem adták. 

A szexuális tematika a férfi bluesénekeseknél is megjelent, jóllehet sokkal metaforikusabban. Hogy megértsük a testiség effajta reprezentációját, egészen a rabszolgafelszabadításig kell visszatekintenünk. Hatalmas reveláció volt ugyanis a szabad párválasztás azok után, hogy a rabszolgatartásban sokszor a fehér tulajdonos választotta ki, hogy ki kivel háljon az optimális utódnemzés érdekében. A '20-as években már a szexuális szuverenitásra is nagyobb tér kínálkozott, a női emancipáció pedig a testi vágyak megélésének igényében és kifejezésében is jelentkezett. Ráadásul a rabszolgaság korára jellemző műfajok – a spirituálék vagy a munkadalok – a közösség szabadság iránti vágyáról szóltak, és nem adtak lehetőséget az egyéni vágyak megéneklésére.

A vallásos spirituálékkal szemben létrejött világi műfaj, a blues azonban kiváló terepnek bizonyult az individuális tartalmak kifejezésére.

A nők pedig azért is lehettek ebben bátrabbak, mert miközben a spirituálékat egyre inkább kisajátította a patriarchális berendezkedésű egyház, addig a bluesban a női vágyak és minőségek is teret követeltek maguknak.

Ugyanakkor kétségkívül érzékelni ezekben a szövegekben egyfajta tárgyiasítást is. Vannak, akik szerint a fekete bluesénekesnők effajta önreprezentációja – mely során egzotikus, szexuális vágyaktól fűtött nőként ábrázolják magukat – saját önértékelésük hiányáról tanúskodik, ami pedig összefüggésben áll a feketék kizsákmányolásával. Lehet, hogy így van, de az is biztos,

hogy a race-lemezek sikerével föllendülő piacon óriási verseny volt, a pikáns, pajzán szövegekkel pedig látványos sikert lehetett elérni. 

Nem tévedünk tehát nagyot, amikor a háttérben a lemezkiadók manipulációját sejtjük, akik Bessie Smith esetében is kiaknázták a saját szenvedéseiről éneklő – és ezáltal a nagyszámú fekete közösséget képviselő – énekesnőben rejlő potenciált, aki nőként, ráadásul fekete nőként nem tudta kellőképpen képviselni saját érdekeit. Fontos látni, hogy ezeknek a fekete bluesénekesnőknek a sikere addig tartott, amíg a színpadon voltak. Ahogy lejöttek onnan, társadalmi státuszuk is visszazuhant. Bessie Smith halála ebből a szempontból szimbolikus: 1937-ben autóbalesetet szenvedett, amiben súlyosan megsérült. A mentő egy közeli kórházba szállította őt, de a kórház csak fehérek számára volt fenntartva, mire pedig egy másik kórházba értek, annyi vért veszített, hogy már nem lehetett megoperálni.

(A címlapképen Bessie Smith)

A jazz rövid története – New Orleans és a blues

Kapcsolódó

A jazz rövid története – New Orleans és a blues

Jazz-történeti sorozatunk a műfaj fejlődésének meghatározó korszakai mellett az ezekre hatással bíró történelmi, társadalmi környezetre is kitekintést ad, ezzel is rávilágítva a jazz műfajának mindenkori érvényességére.

Hildegard von Bingen, aki angyalokkal beszélgetett

Hildegard von Bingen, aki angyalokkal beszélgetett

A legelső női zeneszerző fennmaradt életművel, amelyhez hozzátartoznak a róla szóló legendák, hite, kíváncsisága, és női érzékenysége, amely kiemelte őt a férfias középkori világból.

Nők a zenében

Ha végigtekintünk az európai zenetörténeten, alig találunk női neveket. Hildegard von Bingen, Clara Schumann, Fanny Mendelssohn és Ethel Smyth üdítő kivételek, de respektjük elmarad a nagyokétól: sok esetben azért, mert férfiárnyékba kerültek. A jazzben sem jobb a helyzet: Mary Lou Williams vagy Esperanza Spalding inkább kakukktojás, pedig milyen jó, hogy vannak.

Erre a hiányra szeretne rávilágítani március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon indult sorozatunk.

A sorozat további részeit itt érheti el!

Legnépszerűbb

Színház

Izgalmas utazás nézőnek és alkotónak egyaránt – Bűn és bűnhődés premier

Závada Pál a székesfehérvári Vörösmarty színház felkérésére írt új színpadi adaptációt Dosztojevszkij világhírű regényéből, a Bűn és bűnhődésből, amelynek bemutatója október 16-án volt a Kozák András Stúdióban. Hargitai Iván rendezésének köszönhetően a különleges előadás tapintás-közelbe hozza egy „társadalomellenes” tett természetrajzát.
Színház

To be, or not to be - Benedict Cumberbatch Hamletként tér vissza az Urániába

Decemberben újra látható az Uránia történetének egyik legnépszerűbb színházi közvetítése, a londoni Barbican Színház Hamlet előadása, főszerepben Benedict Cumberbatch-al. 
Vizuál

Rekordok dőltek a Virág Judit Galéria árverésén

Kádár Béla Concertina című festménye 110, valamint Schönberger Armand Abszintivók című festménye 85 millió forintos eladási árával életműrekordot döntött a Virág Judit Galéria őszi árverésén.
Klasszikus

„Igazi Angyal volt” – Emlékezések Kurtág Mártára

Fischer Iván és Keller András a Slipped Disc hasábjain búcsúztak a múlt héten elhunyt zongoraművésznőtől, Kurtág György alkotótársától.
Könyv

Valamirevaló szerző előbb-utóbb szentel regényt a szüleinek

Vámos Miklós ismét megmondja, mit érdemes elolvasni. Ezúttal George Szirtes Előhívás – Anyám regénye című (ön)életrajzi ténykönyvét mutatja be.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World magazin

Tudtad? Joni Mitchell fest is, és most könyvben adják ki műveit

Az irodalmi mélységű dalszövegek szerzője, a jellegzetes, erős hang, a sokszínű gitárjátékos, az egyik legegyedibb dalszerző-énekes. Ez mind elmondható Joni Mitchellről, és még valami: a kifinomult képzőművész.
Jazz/World kritika

Zene össznépi felejtés ellen – Megjelent a Bujdosó Trió új lemeze

Még a betlehemes egyházzenei témából is avantgárd jazz lesz a Bujdosó Trió új albumán, a National Amnesia Institute címűn. Meghallgattuk a lemezt, és a zenekarvezetőt is megkérdeztük arról, mi járt a fejében, miközben ezeket a zenéket írta.
Jazz/World Partitúra

Tolcsvay Béla: „Az élet oldalán állok”

Országjáró kulturális tévésorozatunk, a Partitúra legutóbbi adásában a Velencei-tó környékére látogatott el. A műsor vendége volt a közelben élő Tolcsvay Béla is, akivel a kápolnásnyéki Halász-kastélyban forgatott a stáb. Interjú.
Jazz/World magazin

Szerenáddal fogadta új karmesterét a legkedvesebb dán bigband

Azt mindig is tudtuk, hogy a rézfúvósoknak van humora, de ilyen megható reptéri találkozást utoljára az Igazából szerelem című filmben láttunk.
Jazz/World ajánló

Lakatos Mónika hagyományos oláh cigány hallgatókkal érkezik a Müpába

A bensőséges hangvételű, generációkon átívelő lírai dalokon keresztül az oláh cigányság kevéssé ismert arcával találkozhatunk november 12-én Müpa Fesztivál Színpadán.