Jazz/World

A dal, ami hidat vert a jazz és a pop közé

2018.05.01. 14:48
Ajánlom
A jazz és a popzene összefonódását napjainkban már korántsem kíséri gyanakvó szemöldökráncolás, az írás alapját jelentő dal esetében mégsem a határok áthágása az érdekes, hanem, hogy a téma továbbélésének folytonosságában milyen szomorú aktualitás tükröződik, a háttérben pedig felsejlik a jazz hídverő szerepe is.
Lester Young

Lester Young (Fotó/Forrás: jazznap.hu)

Lester Young 1959 márciusában, egy masszívan végigivott európai turnét követően halt meg, alig néhány órával azután, hogy a gépe landolt New Yorkban. Young, vagy ahogy Billie Holiday nevezte, Prez, egyike a jazz legkülönlegesebb és legfontosabb alakjainak.

A harmincas évek második felében feltűnt tenorszaxofonos játékának jellegzetes fanyarsága, látszólagos nemtörődömsége, hanyagul odavetett melódiái a maga idejében léptek túl a swingen, és mutattak előre a bebop felé.

Young azonban nem csak a rendkívül modernnek tetsző játékával volt hatással a kortársaira és az utókorra. Vele kapcsolatban mindenekelőtt az attitűdöt szokás felhozni, aminek a játékstílusa csupán az egyik sarkalatos pontja, de legalább ennyire fontos az introvertált, hűvös személyisége, az általa kifejlesztett szleng, valamint a jellegzetes lapított filckalap (ekkoriban a jazz-zenészek az öltözködésben is versengtek egymással).

Lester Young az egyik összekötő kapocs a swing és a modern jazz között.

Charles Mingus nem sokkal Young halála után vonult stúdióba, hogy felvegye a Mingus Ah Um című albumát. A lemez egyike Mingus összefoglaló jellegű, definitív albumainak. 1959 több szempontból is különleges év a jazz történetében. Ekkor jelenik meg Miles Davis modális alapvetése (A Kind of Blue), de Coltrane túladagolt bebopja (Giant Steps) is a kanyarban van már, akárcsak a free jazz. Az örökös kívülálló Mingus eközben – helyenként visszanyúlva a jazz kezdeteihez – felrajzolta a műfaj legújabb tendenciáinak gyökereit. A Mingus Ah Um dalainak többsége tekinthető egyfajta tiszteletadásnak, mások (Fables of Faubus) hangokból szőtt középső ujjnak, a zenei anyag legfőbb összetartó erejét pedig a blues jelenti, de helyenként megjelenik a kollektív improvizáció is, bár nem olyan hangsúlyosan, mint az egy évvel később megjelent Blues & Roots lemezen.

Az album második dala, a Goodbye Pork Pie Hat Lester Young emlékének szól. A cím utalás Young emblematikus kalapjára, a dal pedig egy jellegzetes tizenkét ütemes blues, aminek a főtémáját két tenorszaxofon (Booker Ervin, John Handy) játssza uniszónóban, majd Handy keveredik élete egyik szólójába a téma visszatérése előtt.

A dalhoz Mingus többször hozzányúlt még (Mingus, Mingus, Mingus, Mingus, Mingus; Three or Four Shades of The Blues), akárcsak más jazz-zenészek. Az elsőre legalábbis ijesztően experimentálisnak tűnő Rahsaan Roland Kirk volt az első, aki szöveget is írt hozzá.

A hetvenes évek második felében aztán a kanadai énekes-dalszerző, Joni Mitchell kezdett egy projektbe válogatott jazz-zenészekkel, hogy formát adjon a daloknak, amiket Mingus írt a számára.

A korai sessionök nem működtek, majd Mitchell megszerezte a Weather Report zenészeit (Joe Zawinul kivételével, az ő helyén Herbie Hancock játszott) és Mingus figyelő tekintetétől kísérve elkezdték felvenni a lemezt, ami végül a Mingus címet kapta. Meglehetősen fura, helyenként vázlatosnak, befejezetlennek tűnő album, nem tiszteletadásnak, búcsúnak készült, Mingus 1979 januárjában bekövetkezett halála (a nemrég elhunyt Stephen Hawkinghoz hasonlóan ALS-ben szenvedett) azonban az egész projekt utóéletét eltérítette. A lemezen végig jelenlévő groteszk játékosság nyomtalanul tűnik el a záró Goodbye Pork Pie Hatben. A darab különlegessége, hogy Mitchell nem csak a témához, de John Handy tenorszólójához is írt szöveget, azt is elénekli. Az eredetileg Lester Young emlékére írt dalt immár Charles Mingus emlékére.

A Goodbye Park Pie Hat utóélete különleges. Mitchell mellett más kvázi-pop zenészek is feldolgozták, azonban az ő verziójához hasonlóan egyikük sem formált belőle popdalt. Jeff Beck, Andy Summers (Police), Derek Sherinian (ex-Dream Theather) verziói Mitchelléhez hasonlóan leginkább egyfajta crossovernek tekinthetők, némileg hasonlóan ahhoz, ahogy Lester Young vert hidat a swing és bebop közé, vagy, ahogy Charles Mingus egyesítette a zenéjében a jazz különböző irányzatait.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Bayreuthban is koncertezik a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar

Az együttes ausztriai és bajorországi turnéra indul Mahler 4. szimfóniájával a tél végén, míg júliusban a német zenei központban játsszák a Mendelsshon testvérek műveit.
Színház

A fura, az általában jó

Február 13-án került sor a Rózsavölgyi Szalon legújabb előadásának bemutatójára: Hárs Anna Mákfagyi című darabját Dicső Dániel állította színpadra. Játssza Jeney Luca és Kálid Artúr, fontos szerep jut még egy fagyitérképnek.
Színház

Színházigazgatók közleménye: „Minden esetben tiszteletben tartjuk a fenntartó döntését”

„Elfogadhatatlan kollégáink felelősségteljes döntésének megkérdőjelezése” – közös nyilatkozatot adott ki több színházigazgató, melyben kiállnak azok mellett a munkatársaik mellett, akik a közelmúlt igazgatói pályázatainál bírálóként, javaslattevőként tevékenykedtek.
Vizuál

A kortárs művészetekkel kapcsolatos kérdéseinkre keresi a választ a Ludwig Múzeum új kiállítása

Február 14-én nyílik meg a Ludwig Múzeum új, Gyakran Ismételt Kérdések című módszertani kiállítása, amellyel a céljuk, hogy a látogatók közelebb kerülhessenek a kortárs művészetben tapasztalható tendenciák megértéséhez, befogadásához.
Színház

 Vizi Dávid: „Vannak esték, amikor nem én követem a nézőket, hanem ők engem”

Bár fiatalon azt gondolta, színésznek lenni sokkal egyszerűbb, mégsem bánja, hogy ezt a hivatást választotta – Vizi Dáviddal, a Katona József Színház színészével a zenés színházról, saját hangja megtalálásáról, a Karsai Dániellel való találkozásról és a közösségi médiáról beszélgetettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

A sanzonok királynője – a Benczúr Házban látható Nádasy Erika Piaf-estje

Egy halhatatlan legenda, Edith Piaf drámai fordulatokkal teli élettörténete és magukkal ragadó, keserédes érzelmekkel teli dalai elevenednek meg február 25-én a Benczúr Házban. A francia sanzonénekesnőt a darab írója, Nádasy Erika kelti életre.
Jazz/World hír

Idén is meghirdeti Fringe felhívását a Magyar Zene Háza

Mivel az intézmény kiemelt céljának tekinti a zenei tehetségek támogatását, a zenélés népszerűsítését kortól és zenei háttértől függetlenül, 2025-ben is meghirdeti a Fringe-t. Jelentkezési határidő: március 2., vasárnap éjfél.
Jazz/World magazin

KÉP-regény: Alice Cooper 77

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal Alice Cooper születésnapján lepődött meg, és arról írt, hány tekerss filmet használt el a botrányhős előadó koncertjén.
Jazz/World interjú

Ajtai Péter: „Édesanyám kinyitotta a telefonkönyvet, és másnap már mentem bőgőórára”

Improvizációesztétikából doktorált, tanult klasszikus zenét, hagyományos jazzt, ma már legfőképpen free jazzt vagy szabad improvizációs zenét játszik. Tanít, számos zenekarban muzsikál, egy százhúsz éves bőgőt nyüstöl. Ajtai Péter bőgőssel beszélgettünk.
Jazz/World ajánló

Ismét megmérettethetik magukat a jazz feltörekvő tehetségei a Müpában

Az idén 20 éves Müpa 2025. február 7. és 9. között ismét megrendezi a Jazz Showcase-t. A régió egyik legjelentősebb zenei tehetségbörzéjére ez alkalommal is hat ígéretes pályakezdő formáció jutott be, akiknek produkcióit neves szakmai zsűri bírálja majd el.