A zongorista-zeneszerző a Herbie Hancock Quintet tagjaival ezúttal kevésbé a vájtfülűeket célozta meg, mint legutóbb, egy évvel ezelőtti a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával közösen adott hangversenyén.

Jóslatokba bocsátkozni kár lett volna arról, vajon milyen műsorral érkezik Hancock a tavalyi Gershwin és Bach repertoár után, akik viszont a funkys, pörgős, nótákra vágytak, csak a végén kapták meg, amiért jöttek.

A mindenki által kedvelt, Chameleon című nóta a ráadásban kapott helyet. A tűz és a vastaps is.

Varázslat persze volt a koncert elejétől, szomorkásabb dallamok, és elszállt improvizációk, vituóz darabok. Ahogy azt több szakmabeli summázta - szép számmal képviseltették magukat a zenészek a bulin -, a "matekolásból" nem volt hiány. A kellemes, oldott, hangulatot Hancock nemcsak hangversenyzongorájával és billentyűs hangszereivel produkálta, hanem showmanként is mesélt, sőt magyar szótárából bedobott egy "jo estet" is, és több a "koszonomot".

A kiválóan összeválogatott kvintett tagjai - Richie Barshay dobos a Klazmaticsből, Lili Haydn, hegedűs, aki a Rolling Stonest és B. B. King csapatát is erősítette már, Lionel Loueke gitáros, valamint Matthew Garrison basszusgitáros - mindannyian kibontakoztak, szárnyaltak a koncert alatt. Lionel Louke az afrikai dallamok világába kalauzolt bennünket, elhűlve hallgattuk, ahogy egyetlen hangszerrel és fantasztikus hangjával varázslatos világot idézett meg szóló produkciójában. Hancock pedig újfent bizonyította a magyar rajongói előtt, hogy nem ismer korlátokat, nemcsak a klasszikusokat hanem saját nótáit rendre új megvilágításba helyezi.