A Hozomány sorozat második epizódjához értünk. Vistáról megérkeztünk Magyarvistára, Mezőségről Kalotaszegre. Itt most kifejezetten egyetlen énekes mestert választottál ki, András Jánosné Gergely Erzsi “Erdeit”.
Igen. Mert valami túlmutatott a szimpla gyűjtő-adatközlő viszonyon. Erzsi néninél az ötödik percben tudtam, hogy ide vissza fogok jönni. Kelemen László irányított anno hozzá, adott nekem négy-öt teleírt CD-t Erzsi néni dalaival. Gyűjtés szempontjából ez egy iszonyatos mennyiség. Akár azt is gondolhattam volna, hogy bő négy órányi Gergely Erzsi felvétellel a birtokomban minek elmenni hozzá. De felkerestük 2005-ben Pál István „Szalonnával”, és nem csalódtunk.
Erzsi néni egy csoda figura volt, nagyon jó humorral! Akkor már túl volt egy-két fellépésen, emiatt volt benne öntudat, nagyon tetszett, ahogy viselte magát. De nem volt nagyképű, elmesélte azt is, milyen esendőnek érezte magát egy fellépés előtt, és Mérából Kelemen Tekla hogyan bátorította és erősítette. Persze Kallós Zoli bácsi is ismerte már korábbról, a Kalotaszeg Antológiába be is került az akkor 31 éves András Erzsi „Erdei” a „Hej, Nádas felől” kezdetű felvétellel.
Tekláék a tévében látták meg, amikor Mátyás István „Mundruc”, a híres vistai táncos temetésén énekelt, így lett Erzsi néni újra felfedezve. Ezután sokszor vitték énekelni és sokan felkeresték.
Mi mindenben jeleskedett Erzsi néni?
Egyszerre volt a falu nótafája és írástudója. Rengeteg köszöntőt, búcsúztatót, monológot írt, kiszolgálta a falut minden ünnephez, szertartáshoz való szöveggel. Sok faluban voltak ilyen nótafák és írástudók, Erzsi néni ilyen szempontból nem volt egyedi jelenség. Persze a falusi embereknek volt egy előképük, tudták, hogy hogy is ment mondjuk egy lánykikérés és egyéb szertartások. A többszázéves rigmusokat sokan ismerték, de az olyan gazdag fantáziájú emberek, mint Erzsi néni, maguktól is tudtak ilyet írni, használva a régi paneleket, de hozzátéve a saját gondolataikat is.
Amikor először találkoztunk, és bemutatkoztunk, így fogalmazott: „Én vagyok a falu költője.” Mindezt királynői öntudattal. Éreztük a helyzet humorát – elmégy Nádasmentére, szinte az Isten háta mögé, és ott a hét osztályt végzett parasztasszony ezzel nyitja az ismerkedést –, de nem nevettünk, mert éreztük, hogy ezt komolyan gondolja. És nem túloz! Csak tudatában van a faluban betöltött szerepének.
Elkezdte megmutatni a kézzel írott füzeteit. Ledöbbentem a mennyiségen. Nagyon sok dalszöveget is írt. Ritkaságszámba megy, de könyve is jelent meg, Kedvemre való, hogy meséljek címmel (szerk.: Ambrus Judit). De nemcsak leírta, hanem élő szóban nagyon élvezetesen el is tudta mesélni a falu szokásait, történeteit, a gyerekkorát, hogy hogyan ment férjhez stb. Lehetett érezni, hogy rengeteg tartalék van ebben az emberben. Ezek miatt sokszor voltam nála, de aztán ő is volt nálunk. Amikor megcsináltuk a Tüzet viszek lemezemet (2012, Fonó), meghívtam azt a két asszonyt, akikkel a legszorosabb kapcsolatom alakult ki a gyűjtőutak során. Ő volt az egyik, a másik pedig Magyarszovátról Maneszes „Láli” Józsefné Tóth Mariska. Nálunk laktak, a stúdiófelvételek után sokat beszélgettünk, énekeltünk, nevettünk.
Hogyan néz ki a gyűjtőmunka?
Egy idő után kialakul valamiféle rutin, hogy hogyan érdemes gyűjteni, mire érdemes rákérdezni. Minél többet foglalkozol ezzel a kultúrával, annál hamarabb felismered, hogy mi az, ami a néprajzkutatók számára is nagyon értékes, régi stílusú dal, csujogatás, és mik azok, amik újabb keletűek. Ha például megüti a füledet egy szófordulat, amin érzed, hogy nem tőről metszett népköltészet, akkor arra rögtön rákérdezel.
Erzsi néninél is sokszor előfordult, hogy a dalokhoz hozzáköltött: „Ezt én nyújtottam ki” – vallotta meg, ha rákérdeztem. Azért is akartam ezt a sorozatot megcsinálni, mert rengeteg archív gyűjtemény van, de magyarázó, útbaigazító tanácsok nem feltétlenül vannak mellettük.
Aki ebbe a kultúrába mélyebbre le akar menni, annak hasznos lehet tudnia, hogy például az első három versszak megvolt már vagy háromszáz évvel ezelőtt is, a többi pedig újabb keletű műköltészet, nem része – még – az úgynevezett néphagyománynak.
Ki dönti ezt el?
Honnantól számít népdalnak valami? Az idő dönti el, hogy mi lesz az, ami beágyazódik. Ha belegondolunk, hogy a régebbi műköltészetből hány száz, ha nem ezer szöveg épült be kezdve Kisfaludyval, Petőfivel, Aranyon keresztül, és sorolhatnánk. Ugyanígy van ez a dallammal is. Az eredeti lehet, hogy műzene volt, de a parasztember addig csiszolta a maga stílusára, hogy egyszer csak betagozódott, a sajátja lett, átörökítve népzene lett, s már a szerzőjüket sem ismerjük. Mi most nem tudjuk eldönteni, hogy Erzsi néni saját dalaiból lesz-e valaha népdal, mi ezt már nem is fogjuk megérni. Most még a tudomány nevében elválasztjuk, hogy ez archív, az pedig Erzsi néni szerzeménye. Ő megmutatta azt, hogy mit jelent az élő folklór. Így születtek meg évszázadok alatt a népdalok a variánsai.
Herczku Ágnes és együttese (Fotó/Forrás: Bácsi Róbert)
Lehet tudni rólad, hogy nagyon precíz és maximalista vagy. Hogy jelenik ez meg a vistai lemezen?
Például, hogy adott zenéhez adott zenészt kérek fel. Szuper volt együtt dolgozni Koncz Gergővel a Hozomány vistai anyagán, de a kalotaszegi Antal Ferenc „Öreg Árus” hangjaihoz annak talán legjobb ismerőjét, Major Leventét, Varga Ferenc „Csipáshoz” pedig Gombai Tamást kerestem meg. Magában a hangszeres zenében én annyira nem vagyok otthon, mint ők, de azért készültem: rengeteg Árust, Csipást és Hitlert (Nonika Miklós) hallgattam. Így volt olyan, hogy eldúdoltam nekik, pontosan melyik variációt is kérem. Talán az egyik legutálatosabb dolog egy hangszeresnek, amikor egy énekes megmondja, hogy mit csináljon, de előre bocsátottam, hogy ezzel tisztában vagyok és vállalom. Persze röhögtünk. Nagyon jó hangulatú próbák voltak, szemmel láthatóan jól érezték magukat. Azt sem szokták díjazni, ha valaki szeret próbálni. Én imádok. Legtöbbször a próbán, amikor nincs az emberen nyomás, akkor történnek meg olyan varázslatos pillanatok, amiket szegény néző soha nem fog megélni. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a lemezbemutató.
Ki mindenkivel voltál Erzsi néninél?
Pál István „Szalonnával”, Nikola Parovval és egyszer, hallva, hogy Erzsi néni már nagyon beteg, Kiss Balázs és Farkas Fanni táncosokkal mentünk. Ahogy egyre többet találkoztunk, ő is nagyon megkedvelt minket. Nemcsak a dalai miatt mentünk, egy idő után már inkább az ember érdekelt. Ha éppen útba esett Kalotaszeg, akkor csak bementünk megnézni, jól van-e Erzsi néni. Ott voltunk egy órát, és már jöttünk is el. Ez Láli nénivel is így volt.
Mennyire lesz ez a lemez Erzsi néni specifikus?
Erzsi nénit fogjuk megidézni, de nem másolni. A saját szűrőnkön keresztül énekeljük a dalait, de vannak fordulatai, amikkel én már annyira átitatódtam, hogy már nem tudom máshogy énekelni, csak „Erdei” Erzsisen. Szerintem ez tetten érhető. Szél Gábort hívtam meg énekelni, aki ösztönösen jól érzi az adott dialektus stílusjegyeit, szinte csak terelgetni kellett, hogy hogyan kerülje el a modorosság csapdáit. Először Erzsi néni dalaiból kiválasztottuk, mi az, ami jól állhat és tetszik neki. Majd a mérai id. Magyarosi János és Varga József „Hangya” felvételeiből kapott házi feladatot, de Jagamas János vistai felvételeiből is válogattunk a felkészülés során. Olyan dalokat is megtanultattam Gabival, amelyekről tudtam, hogy nem lesznek a lemezen, de kellett a stílus miatt. Nem a teljes Kalotaszeget, hanem Nádasmentét, azon belül is főleg Magyarvistát és Mérát, az énekelt dallamokban kifejezetten Erzsi néni repertoárját idézzük meg. Vendégként is olyan embereket hívtam meg a koncertre, akiknek köze van Erzsi nénihez. Például Nyitrai Marianna még nálam is többet volt Erzsi néninél. Szalonnát is visszahívtam, hiszen együtt sokat voltunk Erzsi néninél és közösen csináltuk a 2012-es lemezre a kalotaszegi számot. Illetve Farkas Fanni és Kiss Balázs is sok szállal kötődnek Vistához. Nemcsak az fontos, hogy valaki jól táncoljon, vagy jól énekeljen kalotaszegit. Olyan emberekkel szeretném megidézni Erzsi nénit, akik érzelmileg is kötődnek hozzá.
Készítette: Vörös Eszter
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Herczku Ágnes és „Erdei" Erzsi (Fotó: Bácsi Róbert)
hírlevél
