1923. április 20-án született a New York-i Spanyol Harlemben, szülei három évvel korábban vándoroltak be Puerto Rico szigetéről.
Egészen kiskorától a zene bűvöletében élt, otthon minden edényen, bútoron és az ablakpárkányon dobolt, végül anyja a szomszédok panaszkodása miatt beíratta zongorát tanulni.
Tízévesen visszatért a doboláshoz, helyi együttesekben játszotta az afrikai, kubai és Puerto Ricó-i muzsika keveredéséből kialakuló salsa zenét (a salsa spanyolul csípős szószt jelent). Táncos akart lenni, de álmai szétfoszlottak, amikor egy balesetben ínszalagszakadást szenvedett. Még tinédzser volt, amikor a latin zene vitalitását a modern dzsessz kifinomultságával egyesítő, a korban rendkívül népszerű kubai Machito együttesének dobosa lett. 1942-ben, amikor az Egyesült Államok belépett a második világháborúba, őt is besorozták.
Kilenc ütközetben vett részt, leszerelése után a veteránokra vonatkozó törvényt kihasználva a híres Juillard zeneiskolában zeneszerzést, hangszerelést és zeneelméletet tanult.
1947-ben megalapította a héttagú Piccadilly Boys nevű zenekart, amelyet két évvel később nagyzenekarrá bővített, az együttes középpontja az ütőhangszereken játszó Puente volt. Az ő dalai indították el a mambólázat, ennek köszönhette a haláláig büszkén viselt Mambókirály becenevet. Hozzájárult az 1950-es évek cha-cha-cha-hullámának elindításához is, amely először csak egy zenei forma volt, majd 1954 után lett divattánc, a rumba és a mambó egyfajta különleges változata. Puentét 1952-ben, a nem kubai származású zenészek közül egyedüliként, meghívták A kubai zene 50 éve című rendezvényre.
Repertoárja a big-band dzsessztől a bossa nován keresztül a popzenéig terjedt, de leginkább a salsához ragaszkodott (bár ezt az elnevezést soha nem kedvelte), ő maga azt mondta, dzsesszt játszik, némi latin beütéssel.
A salsa heves, forró ritmusa nagyrészt az ő zenéjének köszönhetően hódította meg a világ szórakozóhelyeit. Puente több mint hat évtizedes pályafutása során száznál több lemezt adott ki, megszámlálhatatlanul sok albumon szerepelt vendégzenészként. Megfordult a világ nagy dzsesszfesztiváljain, a műfaj olyan nagyságaival játszott együtt, mint Dizzy Gillespie, Dexter Gordon, Miles Davis. 1996-ban meghívták az atlantai aranyolimpia záróünnepségére, az általa akkor használt dobok ma Washingtonban, az amerikai történelemnek szentelt múzeumban láthatók.
Puente játékának minden egyes üteme a helyén szólt, előadását elképesztő show-elemekkel tarkította. Képzett muzsikus volt, tökéletesen szólaltatta meg a vibrafont, a zongorát, a kongát és a bongót, és szaxofonon is játszott. Szerzeményeit mások is örömmel játszották, Carlos Santanának például az 1970-es évek elején nagy anyagi és művészi sikert hozott olyan Puente-kompozíciók feldolgozása, mint az Oye Como Va és a Para los Rumberos.
Puente egyik sztárja volt az 1992-ben bemutatott A mambó királyai című filmnek, amely által a fiatalabb generáció is megszerethette.
A 77 éves zenész 2000. május 31-én, egy Puerto Ricó-i fellépésén szívrohamot kapott, és életét már nem tudták megmenteni. Tito Puente színes, sokak szerint rikító színpadi megjelenésével, energiával teli muzsikájával a latin zene egyik szimbóluma.
(címlapkép: Craig Lovell/Corbis via Getty Images)
1997-ben Bill Clinton elnöktől átvehette a művészeknek adható legmagasabb amerikai elismerést, a nemzeti művészeti érdemérmet, csillagot kapott a hollywoodi Hírességek sétányán. Ötödik Grammy-díjat halála előtt néhány hónappal vehette át, 2000 szeptemberében az első Latin Grammy-gálán posztumusz díjjal ismerték el munkásságát, 2003-ban posztumusz Grammy-életműdíjat kapott. Nevét a Spanyol Harlemben utca és postahivatal, Puerto Ricón előadóterem viseli.
hírlevél
