"A hagyományt csak nyitottan lehet tisztelni"

Weil András (Fotó/Forrás: Polhodzik Ádám)

- A kezdetektől kiemelkedtek azzal a hazai népzene-feldolgozó zenekarok sorából, hogy a tradicionális dallamokat nem csupán áthangszerelitek, hanem egy modern zenei közegbe illesztitek bele. Ti ebből a szempontból hogyan definiáljátok magatokat?

- Valóban volt egy időszak, amikor nagyjából velünk egy időben tűnt fel nagyon sok népzene feldolgozó zenekar. A legtöbben közülük nem tudtak a népzene eredeti harmóniavilágától, kíséretétől elrugaszkodni, inkább csak áthangszerelték azt, például a hegedű helyét elektromos gitár vette át. Modern zenét akartak létrehozni, de számomra ezek konzervatív, nem túl progresszív kísérletek voltak. Nálunk eleve az volt a koncepció, hogy gitárt semmiképpen ne használjunk, ne menjünk el a folk-rock irányba, hanem helyette a billentyűkre és szintetizátorokra alapuló eszköztárral kezdjünk valamit. Így tudtunk a kezdetektől karakteres és egyedi hangon megszólalni, amit azt hiszem a közönség is díjazott.

- A népzene és a progresszív irányzatok határán egyensúlyozva hogyan éltétek meg azt a helyzetet, amikor egyik és másik zenei műfajt ellentétes politikai diskurzusok próbálták kisajátítani?

- Mi még a nemzeti érzelmű körökben is pozitív hozzáállást tapasztaltunk, senki nem adott olyan visszajelzést, hogy mi ezzel meggyalázzuk a népzenét. Rengetegen szimpatizáltak azzal, hogy mi fiatalosan közelítjük meg ezt a zenét. És bár lehet, hogy a regnáló hatalom tudatosan próbálja a népi kultúrát a nemzeti büszkeség jelképévé tenni és kisajátítani, de szerintem ez nem sikerül nekik. A néptáncos, népzenész körökben is nyitottan gondolkodó, modern, elfogadó emberekkel találkozom. A másik oldalról pedig úgy látom, hogy megint kezd divatba jönni a tradicionális értékekkel való foglalkozás. Akiknek 10 éve a népzenéről valami szélsőséges dolog jutott az eszébe, ők is közelebb kerültek hozzá.

Szóval a kétfajta értékrend közti határ kezd eltűnni. És emiatt a hallgatóságot is nagyon érdekli a mi zenénk, amiben a progresszív gondolkodás a tradicionális értékek tiszteletével párosul. Szerintünk a hagyományt csak nyitottan lehet tisztelni.

- Az etnozenei elemek használata csak egy eleme ennek a nagyon sokrétű zenéteknek. Milyen zenék inspirálnak még titeket?

- Mivel nagyon jó barátok vagyunk, rengeteg időt töltünk együtt, és ilyenkor szeretünk közösen zenét hallgatni. Eleinte a klasszikus progresszív, és a bluesosabb rock zenék, majd az olyan szép, atmoszférikus zenék inspiráltak, mint a Bonobo. Aztán amikor Eörsi András csatlakozott hozzánk, akkor ő bevezetett minket az elektronikus zene világába, elmagyarázta, hogy mi az a sampling, mik azok a zenei minták, milyen eszköztára van ennek. Mostanra mindenkinek az elektronikus zene irányába fordult az ízlése, és

ha leülünk jammelni, egyre letisztultabb zenei témák kerekednek, amikben kevesebb hang van, de azok mind fontosak és karakteresek.

IMG 1144wm

- Ezek szerint jammelésből jönnek létre a számok?

- Abszolút. Általában elvonulunk vidéki, eldugott helyekre, és pár napos alkotótáborokat tartunk.

Napokon keresztül semmi mást nem csinálunk, csak improvizálunk, és mindent rögzítünk, majd ezekből az ötletekből később kiválogatjuk a legjobbakat, megpróbáljuk strukturálni.

Egyébként a mai napig a közös improvizációban a legerősebben a zenekar. Például most Párizsban volt egy elő-lemezbemutató turné, ahol egy híres jazzklubban három órát kellett zenélnünk. Az első órában lement a lemezbemutató, majd utána még kétszer egy órát improvizáltunk. Szerencsére ezt ezzel a zenekarral simán meg lehet csinálni, mivel egész jó színvonalon improvizálunk. A következő lemezt szeretném úgy elkészíteni, hogy ezeket a jammeket stúdiókörülmények között felvesszük, és ezekből vágunk majd össze zenéket – ez már inkább egyfajta folyamatzene lesz.

- Ahhoz képest, hogy egy fiatal zenekar vagytok, rengeteget jártok külföldre. Hogyan sikerült máris ennyi külföldi kapcsolatra szert tenni?

- Véletlenek sorozatából alakultak ezek. Megpályáztunk egy külföldi turnét, és elkezdtünk keresgélni nyugat-európai klubokat, akiknek kiküldtünk egy ajánlót magunkról. Száz emailből visszajött egy, így jött létre az első turnénk Hollandia, Belgium és Franciaország érintésével. Ennek keretében elmentünk egy kis francia faluba, ami teljesen kihaltnak tűnt kulturálisan, de estére megtelt emberekkel, és egy nagyon hangulatos koncertet adtunk. A hely tulajdonosa annyira megszerette a zenénket, hogy elkezdett segíteni nekünk, így fél év múlva kimentünk egy francia turnéra. Ezekre a koncertekre elhívta az egyik promoter barátját, aki meghallgatta a zenénket, és bár akkor még nem nyerte el a tetszését teljesen a zenénk – főleg technikai, hangosítás szempontjából – később visszamentünk, és akkor már neki is nagyon tetszett. Neki köszönhetően tavaly és idén is kimentünk egy lemezbemutató turnéra. Úgyhogy ez a francia kapcsolat most már működőképesnek látszik. Most az a cél, hogy Németországban, Lengyelországban, Nyugat-Európában hasonló fonalakat fel tudjunk venni, mert ha mindenhol hasonlóan jól tudnánk építkezni, akkor pár éven belül egy európai szinten gyakrabban turnézó zenekar lehetnénk.

IMG 1015wm

- Ha jól tudom, az új lemezen már jobban elrugaszkodtok a népi vonaltól.

Sok szempontból elmélyítettük a kapcsolatunkat a népzenével, kinyitottuk az ethnic-tribal érdeklődésünket a világ több tája felé.

Abból kiindulva, hogy ez a zene jól működik a magyar, délszláv, balkáni dallamokkal, nyitottunk a keleti meg az afrikai zenék felé. Nem olyan direkt formában, hogy eléneklünk egy afrikai népdalt, hanem egy-egy ritmus, hangminta, hangszer szintjén. Tehát sokkal finomabb eszközökkel, de ott vannak ezek a hatások, ráadásul egyre színesebben. 

- Mesélj az új lemez felvételeinek körülményeiről!

- Ahogy a számok is vidéki alkotótáborokban, inspiráló közegben íródtak, úgy a lemezfelvételhez is próbáltam olyan helyszínt keresni, ami akusztikailag is érdekes, másrészt izgalmas a zenekar számára is: így esett a választásunk a kétútközi kastélyra. Ez egy tipikus főúri vadászkastély a 20. század elejéről, ami a kommunizmus ideje alatt varrodaként üzemelt. A gyönyörűen díszített belterekből egy átlagos szovjet középület belsőt csináltak. Jelenleg zajlik az épület restaurálása, és mi levert téglafalak között rögzítettünk. Ebben az volt a kihívás, hogy

a szobák burkolata, a padló teljesen hiányzott, a földre építettünk színpadot és rendeztünk be egy csúcsminőségű stúdiót.

Használtuk azokat az akusztikai tereket, amik adottak voltak: a dobfelvételek a kisebbik bálteremben, a többi pedig a nagyobbik bálteremben készült. Az énekfelvételeket pedig egy erdei házban vettük fel, a Bükk lábánál.

Ethnofil

- Miért az a címe a lemeznek, hogy The Edge?

- Az azonos című számot éreztük sokáig a legerősebbnek. Egyébként a számok szövegét úgy írjuk, hogy

jammelés közben az énekesünk, Viola, halandzsa angol nyelven improvizál, és később azokra a képekre építjük fel a szöveget, amit kihallunk ebből a szófolyamból.

Ebben a számban a legmarkánsabban hallható szó a the edge volt. A másik pedig, hogy ez a sarokpont nagyon jól szimbolizálja most a zenekar életét: jelenleg több szempontból egy határon állunk, és mindenki egyéni döntésén múlik, hogy milyen irányba mozdulunk zenekari szinten.

Most pedig hallgasd meg a lemezt!