Jazz/World

A Hammond-legenda

2007.12.31. 00:00
Ajánlom
Egy rocktörténeti könyvsorozat bemutatóján nemrégiben azt hallottam Bródy Jánostól, hogy a 20. század zenéje akkor változott meg végérvényesen, amikor a hangerő növeléséhez már nem kellett mind több embert és hangszert a színpadra állítani.

Magvas megállapítás, és esszenciálisan foglalja össze a technicizálódás korában megjelenő hangszerek és mindezeken keresztül a frissen születő zenei stílusok lényegét. Az elektronika, az újfajta hanggerjesztési eljárások és a színpadi hangosítás együttesen formálták át a zenetörténetet, amely átalakulás máig ható egyik főszereplője a Hammond orgona volt.

Háromdimenziós filmnéző szemüveg (vörös- és zöld lencsével); ketyegés nélküli, rugós hajtású óraszerkezet; bridzskártya-automata: ilyen és hasonló találmányok (némelyek ma is használatosak) tucatjai köthetők Laurens Hammond elektromérnök, az "elektromos zeneszerszám" (electrical music instrument) megalkotójának nevéhez. Az eszközt csak az 1934. április 24-i szabadalmi lapon nevezték így, egyébként mindenki Hammond orgonaként emlegeti. Laurens Hammond egyetlen hangszeren sem tudott játszani, ám ifjúkorát Európában töltötte, és kifinomult modora mellett a klasszikus művészetek, főképpen az opera szeretetét vitte haza magával Amerikába. A Cornell Egyetemen szerzett diplomával járó ismereteket és az I. világháborúban folytatott hadmérnöki tevékenység tapasztalatait (például a tengeri járművek elektronikáját és mechanikáját fejlesztette) már egy New York-i loftban 1922-ben berendezett irodában és műhelyben kamatoztatta. Lényeges találmányai, amelyek hírnevet hoztak Hammond számára, mind ebben a tetőtéri helyiségben születtek. Különös módon a gazdasági világválság vezetett az orgona megalkotásához, hiszen cége, a Hammond Clock Company termékei iránt abban az időben megcsappant a kereslet: luxuscikkekre, például a bridzs-automatára a gondok közepette nem volt szükség. Másodsorban pedig kísérletei során olyan hangjelenségeket tapasztalt, amelyek egyértelműen az elektromossághoz kapcsolódtak: így jutott el korábbi találmányainak egy részét alkalmazva saját hanggenerátorának megalkotásáig, amelyet próbaképpen egy leselejtezett pianínó mechanikájával épített egybe. Az óraművekből átültetett forgó tengelyre 91 hangkereket (tone-wheel) szerelt, amelyek elektromos indukciót keltettek, és az elektromágneses hangszedők révén máris képesek voltak a megszólalásra. A megszületett hangszer egyik különleges erénye az volt, hogy nem kellett hangolni, valamint a megszólaló hangokhoz – a hagyományos templomi orgonák mintájára – húzóregiszterekkel (drawbar) a felhangokat is hozzákeverhették.

A hangszer nyilvános bemutatójára 1934. április 15-én került sor az Iparművészeti Kiállításon a Radio City RCA épületében, a tulajdonképpeni Rockefeller Palotában, New Yorkban. Hogy egy kiállítás akkor ilyen különösnek számító tematikával kerüljön megrendezésre, abban bizonyára Henry Fordnak, a motorizáció úttörőjének is szerepe lehetett. Fordnak az indusztriális evolúció mellett másik nagy szerelme a muzsika volt, amelyeket egyesülni látott Hammond új instrumentumában. A legendárium szerint az autógyáros vásárolta meg az 1. sorozatszámú hangszert, a bizonyos A-modellt (amely a Ford múzeum leégésekor odaveszett). Ugyanakkor Hammond szerette hangoztatni, hogy az első muzsikus, aki orgonát vásárolt nála, George Gershwin volt; ám az első muzsikus, aki játszott a hangszeren, egy bizonyos William L. Lahey volt. Lahey chicagói kántorként részt vett 1933-ban a készülő hangszer tesztelésén: ekkor Brahms I. szimfóniáját szólaltatta meg rajta. Ezek után evidens volt, hogy Hammond az orgonáját piacra dobva először kisebb, orgona nélkül álló templomokat céloz meg, ahol – ahogyan azt az idő bizonyította is – a hangszer nagyszerűen teljesítette feladatát; relatív kis mérete és tömege (kb. 160 kg) révén könnyen elfért és mozgatható is volt. A kétmanuálos hangszer rövid idő alatt gyorsan fejlődött, pedálsort, zengető- és vibrato effektet kapott, így már nem meglepő, hogy a II. világháború amerikai hadserege számára készült egy hordozható típus is, valamint a hazatérő háborús veteránok kisvárosi hitközösségeibe is kerülhetett így hangszer – ezért úgy tartják, hogy a hit megerősítésében és a katonák visszailleszkedésben is fontos szerepe volt a Hammond orgonának. Az első, Hammond orgonához kötődő No. 1. sláger már a háború végét éreztette: az 1944 végén megjelent "Tico Tico" című kislemezen Ethel Smith játszott, aki a Hammond első népszerű sikereinek kovácsa volt.

1955-ben megjelent minden Hammondok királya, a B3-modell. A történet innentől már ismertebb, hiszen a populáris műfajok az új modell különleges perkusszív hanghatása miatt rögtön magukénak tekintették az orgonát. A jazz éppen a big band korszak végére jutott, mégis hiányzott a masszív hangzás, de persze a Hammond ennél többet nyújtott: addig nem hallható szólókat is eljátszhatott rajta az invenciózus játékos. Míg a jazz oldaláról Jimmy Smith, addig a rockzene felől a hatvanas évek surf-zenéje (Beach Boys) és a pszichedelikus rock (Emerson, Lake & Palmer; Pink Floyd) egyaránt sikerre vitte a hangszert. 1967-ben a Procul Harum az „A Whiter Shade of Pale” című dalával teremtett iskolát úgy, hogy Bachot idézett a rockban (az ének alatt húzódó Hammond-téma minden idők egyik leghíresebb rock-témájává vált). Hogy egy rendkívül tág és invenciózus út nyílhatott az orgonisták előtt, egy időközben a Hammond orgonához kapcsolódó új szerkezetnek köszönhető. Keith Emerson, Rick Wright a Pink Floydból, Tony Banks a Genesisből, Rick Wakeman a Yesből, John Lord a Deep Purpleből, Ken Hensley a Uriah Heepből, John Paul Jones a Led Zeppelinből aligha választották volna hangszerüknek a Hammondot, ha 1965-ben a Hammond gyár egykori alkalmazottja, Don Leslie mérnök nem találja ki a Doppler-effektus elvén működő, gyorsítható-lassítható forgóhangszórókkal rendelkező hanglebegtető szerkezetét. A Hammond orgona és a hozzá csatlakoztatott Leslie-effekt azóta összenőttek (bár Laurens Hammond és Don Leslie híresen rossz viszonyt ápoltak), és közösen emelték legendává a jazztől, a poptól, a rocktól és majd’ minden 20. században megszületett zenei irányzattól elválaszthatatlan hangzást.

(2008. január 31. 19:30 - Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest); Barbara Dennerlein jazz-orgonaestje; km.: Balázs Elemér (dob), Zana Zoltán (tenorszaxofon), Juhász Gábor (elektromos gitár)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

A nomádok földjén - Chloé Zhao történelmet ír

A fiatal kínai-amerikai rendezőnő rekordok sorát dönti meg harmadik játékfilmjével, A nomádok földjével. Április végén az is kiderül, hogy hat jelölésből hányat vált díjra az Oscar versenyében. Bemutatjuk Chloé Zhaót.
Jazz/World

„Szíven üt, hogy EP már soha többé nem ülhet itt” – Interjú Lukács Miklós cimbalomművésszel

Esterházy Péter születésnapján, április 14-én az E(gy)P(ercesek) – Esterházy-fragmentumok című online produkcióval tiszteleg a Katona József Színház az író emléke előtt. EP írásai Máté Gábor hangján szólalnak meg, játszótársa Lukács Miklós cimbalomművész.
Könyv

Egyedülálló vers- és regényadatbázist hoztak létre az ELTE kutatói

A különleges gyűjtemény a szerzői jogi védelem alatt már nem álló, a Magyar Elektronikus Könyvtár állományában megtalálható magyar műveket listázza és elemzi nyelvi jellemzőik alapján.
Könyv

Kortárs írók kedvenc EP-idézetei lepték el Óbudát

Köztéri plakátokkal, 40 hazai író, költő kedvenc EP-idézetével, korábban nem publikált fotókkal és felolvasással ünnepli a harmadik kerület Esterházy Péter születésnapját.
Vizuál

Dokumentumfilm-sorozat készül Fekete István életéről

A film alkotói az író szülőfalujából indulva mutatják be Fekete István életének legfontosabb színhelyeit, történészek, kutatók és szakértők segítségével elevenítve fel egy kivételes írói pálya legfontosabb és legérdekesebb mozzanatait.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Prince egykori zenésze is a Müpa Home fellépői között

Három egyedülálló online koncertpremiert kínál április 16-17-én és 30-án a Müpa Home. Tzumo Árpád zenekara, a Solati Music és a Blahalouisiana mellett látható lesz a basszusgitár dán ikonja, Ida Nielsen koncertje is.
Jazz/World interjú

„Szíven üt, hogy EP már soha többé nem ülhet itt” – Interjú Lukács Miklós cimbalomművésszel

Esterházy Péter születésnapján, április 14-én az E(gy)P(ercesek) – Esterházy-fragmentumok című online produkcióval tiszteleg a Katona József Színház az író emléke előtt. EP írásai Máté Gábor hangján szólalnak meg, játszótársa Lukács Miklós cimbalomművész.
Jazz/World interjú

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.
Jazz/World pályázat

Támogatást nyújt a zeneipari háttérmunkásoknak a Fábián Juli Emlékalapítvány

A Fábián Juli Emlékalapítvány ismét pályázatot ír ki a koronavírus-járvány, az elmaradt koncertek, rendezvények és a tervezhetetlen szakmai jövő miatt nehéz helyzetbe került zeneipari háttérmunkások számára.
Jazz/World videó

A Nagymező utcáról énekel Bolyki Sára

Nagymező utca címmel jelent meg a két fiatal jazz-zenész – Bolyki Sára és Bolyki Tamás – első közös dala, amelyben felidézik a Bartók Konziban töltött éveket.