Jazz/World

A Hang Nirvánája

2013.11.16. 07:08
Ajánlom
A Shakti ma is ugyanolyan boldog örömet áraszt, mint negyven évvel ezelőtti alakulásakor. Aki érti az indiai zene hang- és számmisztikáját, annak azért. Aki a világzene egzotikumát kívánja a nyugati zenei keretek kényelméből a legmagasabb szinten élvezni, annak pedig azért. John McLaughlin indo-jazz formációja - bár ma már nem mindig sallagonktól mentes - a lényegi receptet bölcsen megőrizte az évtizedek során, és ezért képes még mindig a bravúrra több ezres közönség előtt. KRITIKA

A Shakti zenekar a világzene műfajának egyik legnagyobb és legtartósabb sikertörténete. Amikor a Shaktit hallgatom, akkor elhiszem, hogy a világzene műfaját nem producerek, hanem zenészek találták fel. A Shaktit 1974-ben alapította John McLaughlin három csodálatos indiai muzsikussal együtt, akik közül a legszorosabb kapcsolata mára az ütőhangszeres géniusz Zakir Hussainnel maradt.

John McLaughlin és Zakir Hussain személyében a XX. századi improvizatív muzsika legmagasabb szintű hagyományai léptek együtt még magasabb szintre. McLaughlin Miles Davis fészekaljából származik, generációjának legnagyobbjai között, Herbie Hancockkal, Chick Coreával, Wayne Shorterrel, Joe Zawinullal egy lapon említi a jazztörténelem. Hussain pedig a hindusztáni klasszikus zene élvonalából, Ravi Shankar közvetlen környezetéből eredezteti művészi identitását. Élő legenda, akinek a hatása hangszertechnikai és zenei értelemben is számottevő.

A Shakti amellett, hogy hatalmas sikertörténet, ugyanekkora kompromisszumok története is. Legendásak azok a kéz alatt terjedő kazettafelvételek, amelyekből kiderül, mekkora erőfeszítések kellettek, hogy az első időkben megtalálják a muzsikusok a keleti és a nyugati zenekultúra közti közlekedőnyelvet, fogalomtárat, rögzítésrendszert. 1997-ben a legenda feléledt a két alapító közös vezetésével, és a másodvirágzás azóta is töretlenül, szinte folyamatos turnéval zajlik. Mindamellett a Remember Shakti arculata jelentősen megváltozott. McLaughlin rezonánshúros, összetéveszthetetlenül egyedi Shakti-gitárját elektromos hangszer és digitális effektek váltották fel. A zenekarba három rendkívül tehetséges fiatal indiai muzsikus került, akik az északi hagyomány mellett a nagyon karakteres dél-indiai, úgynevezett karnatikus zenei tradíciót erősítik.

A 40 éves jubileumhoz közeledve, a Művészetek Palotája hangversenytermében megjelenő zenészek látványa hihetetlen ünnepi érzéseket váltott ki belőlem - és alighanem az egész közönségből. Túlzás nélkül a világ legnagyobb zenei hagyományainak élő szobrai randevúztak velünk. Közös zenéjük, játékuk idővel és hangokkal szinte maradéktalanul feledteti azokat az erőfeszítéseket és kompromisszumokat, amelyek árán a Shakti született. A műsor szerencsés arányban variálta a hetvenes évek sikereit, a Mahavishnu-korszak pár témáját a későbbi szerzeményekkel, illetve felcsendült néhány klasszikus indiai kompozíció átdolgozása is.

A koncert nem volt hibátlan. Akiknek alkalmuk nyílt követni a zenekar pályáját, azok felfedezhették, hogy a zenészek között ezúttal nem valósult meg maradéktalanul az a döbbenetesen magas szintű, intim zenei összhang, amely épp a Shakti bravúrjának egyik kulcsa. A szólók itt-ott kevésbé fókuszáltak, máskor tétován keresők voltak. A Shakti zenéjének meghatározó eleme a pillanat adta inspiráció. Épp ezért az előretervezés, átgondolt koncepcióépítés csak kevéssé jellemző erre a zenére. Ez természetes dolog - az indiai zenészek és a jazzesek egyaránt sokszor a színpadra lépés pillanatában döntik el, mit és hogyan szeretnének aznap muzsikálni. Ennek a jelenségnek a sűrítettségében rejlik a Shakti hihetetlen mágiája is. A pillanatra hagyatkozni a színpadon, több ezer ember előtt olyan mutatvány, amely eksztatikus művészi pillanatokat képes produkálni. A mutatvány szándéka, mint mindig, ezúttal is megvolt - egyszerűen csak most nem sikerült annyira feledhetetlenül. Elképesztő pillanatok mellett a metrumból való kizökkenések és elidegenítő MIDI-effektek is fékezték azt a szintű repülést, amelyre a Shakti amúgy képes, és amelyről oly sok korábbi halhatatlan stúdió- és koncertfelvétel tanúskodik. A briliáns ragyogás, amely ezt a muzsikát hajdanán jellemezte, ezúttal kissé csiszolatlan oldalát mutatta a budapesti közönségnek.

Mindemellett az élmény mégis lehengerlő volt. Töretlen játékkedvet, hihetetlen derűt, boldogságot kaptunk ajándékba, amely áradt ezekből a döbbenetes művészekből egyszerűen azért, mert együtt lehetnek a színpadon ennyi év után - együtt egymással és a hangszereikkel. McLaughlin és Hussain zenei testvérisége nem csupán a kedvesen teátrális gesztusokban mutatkozott meg, hanem a tökéletes együttrezonálásban, ahogy közösen képesek feloldódni a Hang nirvánájában. Fölösleges játékukat bővebben elemezni, hiszen csak az eddig is tengernyi dicshimnuszt szaporítanánk: korszakalkotó, tökéletesre csiszolt, elképesztően virtuóz és még mindig rendkívül tónusos gitár- illetve tabla-játékot hallhattunk.

Külön elemzést érdemelne viszont a három fiatal tag teljesítménye, amit most csupán terjedelmi korlátok miatt kell szűkre szabni. Az énekes Shankar Mahadevan ereje rendkívül virtuóz szolmizációs technikájában, az úgynevezett svara kalpana betétekben rejlik. Gyakorlatilag végtelen improvizálásra képes szinte rutinszerű könnyedséggel, miközben egy pillanatra sem veszíti el a közönség feszült figyelmét. Talán az ő szólói sikeredtek a legintenzívebbre a Müpa előadásán. A madolinjátékos Shrinivas a dél-indiai zenész-társadalom egyik csodagyereke - az egyetlen a zenekarból, aki a Shakti mellett változatlanul aktívan koncertezik a dél-indiai klasszikus zenei fesztiválokon is. Hangszere, az apró elektromos mandolin-gitár önmagában is óriási innováció az indiai zenében, hiszen hangzása, stílusa gyönyörűen kidomborítja a karnatikus dalok édesen szerenád-jellegű, poétikus hagyományát. Shrinivas ezúttal alázatosan a háttérbe húzódott, pedig az indiai koncertélményeim alapján nagyon szívesen hallgattam volna többet belőle. A Shakti stílusa alapján is remek választásnak bizonyult.

Selvaganesh Vinayakram az ős-Shakti hajdani társalapítójának, T. H. Vinayakramnak a szintén ütőhangszeres fia. Selva alapértelmezésben a kis indiai keretdob, a kandzsira virtuóza, ezúttal azonban számos más hangszeren is kiválóan játszott. Ahogy a legtöbb indiai ütőhangszeres - ő is döbbenetes erőforrást képes biztosítani az általa kísért szólistának, illetve technikájának tárháza, a klasszikus ritmuskompozíciók sora szinte végtelen számú variációban elevenedik meg a keze alatt. Kimerítő hosszúságú, két részből felépült, kissé óvatosan építkező kandzsira-szólója végül elsöprő erejű ritmusbombát szabadított el az apró keretdobból - a közönség megkülönböztetett tetszését kiváltva.

A kétórás ünneplés végén felemelő volt az a pillanat, amikor a zenészek egymás iránti tiszteletüket és alázatukat fejezték ki. Hiába telt el negyven év, ezek a művészek ma is ugyanolyan ujjongó gyerekek, amikor együtt vannak a színpadon, mint valaha. A ráadásban - az elefántfejű Ganésa isten tiszteletére írt klasszikus dalkompozíció feldolgozásában - még egyszer utoljára elindult az ellenállhatatlan zenei sodrás, amelynek az energiája képes minden élőlényt feltölteni.

John McLaughlin & Zakir Hussain: Remember Shakti
Művészetek Palotája, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
2013. november 14.

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

25 éve halt meg Róna Viktor, aki még Nurejevvel is jó barátságot ápolt

Adottságai egyáltalán nem predesztinálták a balettművész-pályára, szorgalmának köszönhetően mégis világhírnévre tett szert az 1994. január 15-én elhunyt Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, aki Rudolf Nurejev pályájának is meghatározó alakja volt.
Plusz

Ilyet még nem hallottál: hódít a mongol torokének metál

Nem a hörgős metálról van szó, hanem tradicionális mongol hangszereken és énektechnikával előadott heavy metálról, aminek hirtelen rengeteg rajongója akadt világszerte.
Klasszikus

Ez az első élvonalbeli vonósnégyes, amelyben többségben vannak a nők

Az Artemis Quartetből kilépett két tag, nők érkeztek a helyükre. Ilyenkor felvetődik a kérdés: miért a férfiak uralják a kamarazenét?
Klasszikus

Gyönyörű Bach-klipet forgatott Yo-Yo Ma

A világ 36 helyszínére viszi el Yo-Yo Ma Bach-csellószvitjeit. Íme a projekt lenyűgöző első klipje.
Klasszikus

Az Óbudai Danubia mutathatja be Kurtág György operáját itthon

Előreláthatóan 2020-ban. Jövőbeli terveiről tájékoztatta a sajtót Óbuda 25 éves zenekara.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World

Még Mohay András játéka is hallható a MAO most megjelenő lemezén

Régi és új felvételekből, kortárs zeneszerzők műveiből áll a Modern Art Orchestra (MAO) új lemeze, amit vasárnap a Budapest Music Center nagytermében mutatnak be Szilágyi Kinga hárfaművész, Borbély Mihály szaxofonos és Gőz László harsonaművész közreműködésével.
Jazz/World irodalom

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.
Jazz/World hír

Ő itt Django Reinhardt unokája, és hamarosan magyar romazenészekkel játszik

A legendás cigány jazzgitáros, Django Reinhardt unokája, Dotschy Reinhardt énekes is fellép az Európai Roma Fesztiválzenekarral február 10-én a Müpában.
Jazz/World hír

Herbie Hancock nevét viseli ezentúl a Thelonius Monk Intézet

2019. január elseje óta a fúziós jazz élő legendájának nevét viseli az intézmény.
Jazz/World interjú

Andreas Shaerer: „Hagyom magam oda sodródni, ahol az igazi varázslat történik”

Sokak szerint az egyik leginnovatívabb és legbátrabb európai, férfi jazzénekes az ECHO-díjas svájci Andreas Schaerer. A hangvirtuóz január 12-én az Opus Jazz Clubban játszik Kalle Kalima finn gitárossal, aki szerinte hozzá hasonlóan egy igazi punk zenész.