Jazz/World

„A hangszer végletessége fogott meg” – interjú Vörös Eszterrel és Másik Jánossal

2021.08.06. 17:30
Ajánlom
Egy pár két bandoneónnal. Másik Jánost és Vörös Esztert közös koncertjük előtt a hangszerről, Dél-Amerikáról, régi és új hippiségről kérdeztük. Kiderült, hogy a tangóharmonika egész más, és nekik nem az van. A mostani fiataloknak pedig nehezebb, pedig a hetvenes években sem volt könnyű. Augusztus 8-án Keszthelyen lépnek fel a Klassz a pARTon fesztiválon.

A bandoneón nem azonos a tangóharmonikával, de harmonikaféle és tangót is játszanak rajta. Egészen pontosan miben különbözik tőle?

VE: Azt a hangszert, amit nálunk tangóharmonikának hívnak, más nyelvekben az accordion vagy accordéon szóval illetik, mivel a bal kézben előre elkészített akkordok is vannak, miközben a jobb kéz a zongoraszerű billentyűsoron, vagy gombokon játszik. A legnagyobb különbség tehát, hogy a bandoneónon egy gombot lenyomva egy hang szólal meg. De van egy másik fontos jellemző is, az, hogy nincs a testhez kötve, a játékos az ölében tartja, és ez más technikát igényel és egyben szabadságot ad.  A tangó egyik jellegzetes hangeffektusa ezen alapszik, amikor ráejtjük a hangszert a térdre, a lábat pedig a földre, és így sajátos hangzás jön létre.

MJ: Mi ketten is különböző bandoneónokon játsszunk.

VE: Az enyém egy úgynevezett bisonor, amelyen kifelé húzva és befelé tolva egy adott gombon más hang szól, Jánosén ugyanaz, ezért ezt a típust unisonor-nak nevezik.

János, mióta játszol ezen a hangszeren?

MJ: Huszonvalahány éve. Triesztben fedeztem fel egy hangszerboltban a bandoneónt, illetve kisebb párját, egy concertinát. De nem játszom rajta bandoneón darabokat, mint Eszter. A saját dalaimat kísérem vele, mert észrevettem, hogy a hangszer nagyon jól simul össze az emberi hanggal.

Mi ragadott meg benne titeket? A távoli romantikája? Az, hogy átható hangja van, mélyre tud vágni az emberben

VE: Akkor ismertem meg, amikor tangózni kezdtem, és pont abban az időben találkoztam Piazzolla zenéjével is.

Talán az a végletesség fogott meg, ami a tangóra is jellemző, nem véletlen, hogy a „tangó lelkének” tartják ezt a hangszert.

Valóban szívszaggató, ahogy megszólal csak egyetlen melódia is, a súlyos akkordoknak pedig egyenesen lenyűgöző ereje van. Nehéz szóban megfogalmazni, mit jelent nekem a bandoneón hangja. Nagyon sokat tud, a legkülönfélébb hangszerek hangjához – az oboához, a szaxofonhoz, a kürthöz, a vonósokhoz – képes idomulni. Nem véletlen, hogy az utóbbi években kortárs zeneszerzők is felfedezték.

MJ: Egy zongorához, bármilyen nagyszerű hangszer, oda kell ülni, így van a hangszer, és vagy te. A kicsi bandoneónt kézbe veszed, és rögtön egyek vagytok. Méretéhez képest pedig óriási a dinamikája, ezt jól ki tudom használni a dalaim kíséreténél.  

A tangó végletességéről jut eszembe Dél-Amerika, ahol Eszter többször megfordult. Mit tapasztaltál? Tényleg sötét és gyönyörű világ, ahogy azt Márquez vagy Bolaño műveiben olvassuk?

VE: Két fő szenvedély vitt vissza újra és újra Dél-Amerikába: a tangó és García Márquez. Többször jártam Argentínában és Kolumbiában, és habár az ember mindig azt veszi észre egy idegen földrészen is, amit észre akar venni, nehéz volt Buenos Airesben nem arra gondolni, hogy itt pár évtizeddel ezelőtt vér folyt, embereket tűntek el, Kolumbiában pedig a mai napig tart az erőszak. A brutalitás mellett viszont ott van az intenzív életöröm és a szépség. Ezt talán nem is kell magyarázni annak, aki Piazzolla zenéjét hallotta, benne a megfeszülés és elengedés váltakozását, ami végül is állandó része az életünknek.

János, mikor komponáltad a bandoneónra és kamarazenekarra írt Fantáziákat, amely augusztus 8-án elhangzik Keszthelyen is?

MJ: A Budapesti Vonósok felkérésére, két éve született a darab. Akkor már dolgoztunk együtt Eszterrel, és örültem, hogy vonósokra írhatok, és hogy a bandoneón lesz a szóló hangszer.

VE: Az egyetlen zeneszerző vagy itthon, aki úgy ír bandoneónra, hogy ismeri a hangszert.

MJ: Ráadásul az enyém mellett megismerhettem egy másik típusú hangszert is általad!

Ha jól sejtem, szorosan összedolgoztatok, hogy a szólóhangszer szólama megfeleljen a versenymű követelményeinek.

MJ: Mindig konzultáltunk, hogy mi mennyire játszható, mik a hangszer adta lehetőségek. Nem szeretek olyan zenét írni, amely a játékosnak különös nehézséget okozhat.

VE: Azért vannak benne nehezebb részek.

Nehéz darab lett?

VE: Vannak szakaszok, amelyek igen. De az egész darabot inkább szokatlannak mondanám – az általam eddig ismert bandoneón darabokhoz képest. Pont emiatt vonzó számomra ez a mű. És a sikerből ítélve mások számára is. Gondot nem okozott, hogy más világ, hiszen tizenéves koromtól fogva jazzrajongó vagyok.

MJ:

Talán azért is tűnhet nehéznek, mert több olyan zenei világ keveredik benne, amelyekkel az idők során foglalkoztam. Ilyen a jazz, vagy a szimfonikus, vonósokra épülő filmzenéim, vagy akár az ázsiai népzene, amely visszaköszön a második tétel indításánál. Mindig is szerettem új fajta hangzásokkal kísérletezni.

Hogy érzed magad, amikor a te zenédet adják elő, viszont nem játszol benne?
 
MJ: Izgatottan. Sokkal inkább, mint amikor játszom benne.


 
Énekelsz néhány dalt is a keszthelyi koncerten. A Minden álmomban szövegében szerepel egy sor: „az a fogoly vagyok, számom 307”. Miért 307?

MJ: Ezt Bereményi Gézától lehetne megkérdezni. Talán ő tudja, de lehet, hogy csak annyi a magyarázat, hogy a „hét” például az „öt”-höz képest hosszú szótag, így épp a háromszázhét kívánkozott a dallamhoz. Azt tudni kell ugyanis, hogy ő a dalszövegeit mindig zenére írta.

Nekem a Kifulladásig jut eszembe erről a versszakról. Csak itt a dalban van menekvés, nem úgy, mint a filmben, ahol Michel Poiccard összeesik az utcán.

MJ: Az egész dal egy rohanás. Egy álombeli száguldás, szerencsére egyetlen racionális pontot sem találsz benne. Én nagyon szeretem az ilyen songokat.

Eszter, Jánost ismerted előbb, vagy a zenéjét?

VE: Megismerkedésünk után kezdtem el felfedezni igazán a különböző korszakait. És még mindig akadnak meglepetések!

Az jutott eszembe, hogy a mai fiatal nemzedék sok tekintetben hasonló, mint a hetvenes évekbeli. Gyakran még viseletben is. Meg hát, ha az SZFE-ügyre gondolok, van velük egy „ifjúsági probléma”.

MJ: Nem irigylem a mostani generációt, úgy tűnik, nehezebb nekik, mint amikor én voltam fiatalember. Akkor az emberek kettős tudattal éltek, tudták, hogy ez egy bezárt világ a vasfüggöny mögött, és könnyebben szót értettek egymással. Volt egy olyan hatalom a fejünk fölött, ami ellen könnyű volt egyetérteni.

Miben?

MJ:

Az ember könnyebben le tudta magát választani az akkor lehetséges életutaktól, mint mintáktól, és azt tudta mondani: ez nem én vagyok.

Másik János és Vörös Eszter augusztus 8-án Keszthelyen, a Helikon Kastélymúzeumban lép fel a Budapesti Vonósokkal.

A Klassz a pARTon! estjén a Fantáziák című versenymű mellett Másik János zenekarra hangszerelt dalai, zongora és bandoneon duók, valamint vonószenekari művek is elhangzanak. A részvétel ingyenes.

Részletek a koncertről a Klassz a pARTon! fesztivál honlapján!

Támogatott tartalom.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„Mind elmegyünk” – végső búcsút vettek Eötvös Pétertől

Április 18-án délután kollégái, barátai, tisztelői körében emlékeztek meg a március 24-én elhunyt, Kossuth-nagydíjas zeneszerző-karmesterről. A BMC-ben tartott eseményen Káel Csaba, Perényi Miklós, Kovács Géza és Kurtág György mondott beszédet.
Zenés színház

Történelmi pszichothriller operai köntösben – közeleg a Borisz Godunov bemutatója

A Kossuth-díjas Bretz Gábor címszereplésével viszi színre április 27-én a Magyar Állami Operaház Muszorgszkij Borisz Godunov című alkotását, amely az 1869-es ősváltozatban először hangzik el Magyarországon.
Vizuál

Ha május, akkor Artmozik éjszakája!

Oppenheimer, Szegény párák, Érdekvédelmi terület, Lefkovicsék gyászolnak, Magyarázat mindenre – néhány sikerfilm a közelmúltból, amelyet ismét átélhetünk az Artmozik éjszakáján, de a szervezők premier előtti vetítésekkel is készülnek.
Könyv

Krasznahorkai- és Nádas-mondatok Szvoren Edina tollából

A Libri Irodalmi Díjas Szvoren Edina legújabb, Kérődző Kronosz című kötetében kortárs szerzők stílusát imitálja, köztük saját magáét is. A májusban megjelenő könyvet négy különböző borítóval adja közre a Magvető Kiadó.
Vizuál

Izgalmas, titkokkal teli film mutatja be Ravel leghíresebb művének keletkezését

Az ünnepelt rendező, Anne Fontaine Bolerója a világ egyik leghíresebb és leggyakrabban előadott zeneművének történetét, illetve a zeneszerző és a körülötte lévő különleges nők viszonyát mutatja be.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„Nekem a zene gyógyszer minden bajra” – interjú Király Lindával

Anyák napján ad koncertet Király Linda a Várkert Bazárban, az est vendége pedig nem más, mint testvére, Király Viktor lesz, így a közönség lélekemelő duettekre is készülhet.
Jazz/World interjú

Mit jelent európainak lenni? – interjú Oláh Krisztián zongoraművésszel, a Ludus Europae zeneszerzőjével

Az idei JazzFest Budapest egyik legizgalmasabb programja a Ludus Europae című, huszonhét szereplős darab, amelynek ősbemutatója április 30-án pontban éjfélkor lesz a budapesti Merlin Színházban.
Jazz/World ajánló

Kihagyhatatlan programok az idei Budapest Ritmón

A 2016 óta futó Budapest Ritmo világzenei fesztivál Közép-Európa egyik legjelentősebb ilyen eseménye, amely egyszerre mutat be felfedezésre méltó, még kevésbé ismert vagy éppen feltörekvő tehetségeket, illetve hozza el Magyarországra a műfaj világsztárjait.
Jazz/World interjú

„A művészet olyan, mint a planktonok az óceánban” – beszélgetés Gyémánt Bálinttal

Egy padláson talált, poros gitár volt az első hangszere, ma már a Zeneakadémián oktatja a jazzgitárosokat. Triójának most jelent meg legújabb lemeze, de az alábbi beszélgetésben szó esik arról is: tudja-e Gyémánt Bálint, hogy hány banánnal gitározik jobban vagy gyengébben, mint a külföldi sztárok.
Jazz/World ajánló

Bartók és a legsátánibb jazzdallamok

Dübörög a jazz, a műfaj egyre szélesebb körben hódít, Bartók Béla pedig hűvös távolságtartással figyeli a merőben új zenei nyelv születését. Hogyan alakult a zeneszerző viszonya a jazzel az 1920-as évektől kezdve?