Jazz/World

„A hangszer végletessége fogott meg” – interjú Vörös Eszterrel és Másik Jánossal

2021.08.06. 17:30
Ajánlom
Egy pár két bandoneónnal. Másik Jánost és Vörös Esztert közös koncertjük előtt a hangszerről, Dél-Amerikáról, régi és új hippiségről kérdeztük. Kiderült, hogy a tangóharmonika egész más, és nekik nem az van. A mostani fiataloknak pedig nehezebb, pedig a hetvenes években sem volt könnyű. Augusztus 8-án Keszthelyen lépnek fel a Klassz a pARTon fesztiválon.

A bandoneón nem azonos a tangóharmonikával, de harmonikaféle és tangót is játszanak rajta. Egészen pontosan miben különbözik tőle?

VE: Azt a hangszert, amit nálunk tangóharmonikának hívnak, más nyelvekben az accordion vagy accordéon szóval illetik, mivel a bal kézben előre elkészített akkordok is vannak, miközben a jobb kéz a zongoraszerű billentyűsoron, vagy gombokon játszik. A legnagyobb különbség tehát, hogy a bandoneónon egy gombot lenyomva egy hang szólal meg. De van egy másik fontos jellemző is, az, hogy nincs a testhez kötve, a játékos az ölében tartja, és ez más technikát igényel és egyben szabadságot ad.  A tangó egyik jellegzetes hangeffektusa ezen alapszik, amikor ráejtjük a hangszert a térdre, a lábat pedig a földre, és így sajátos hangzás jön létre.

MJ: Mi ketten is különböző bandoneónokon játsszunk.

VE: Az enyém egy úgynevezett bisonor, amelyen kifelé húzva és befelé tolva egy adott gombon más hang szól, Jánosén ugyanaz, ezért ezt a típust unisonor-nak nevezik.

János, mióta játszol ezen a hangszeren?

MJ: Huszonvalahány éve. Triesztben fedeztem fel egy hangszerboltban a bandoneónt, illetve kisebb párját, egy concertinát. De nem játszom rajta bandoneón darabokat, mint Eszter. A saját dalaimat kísérem vele, mert észrevettem, hogy a hangszer nagyon jól simul össze az emberi hanggal.

Mi ragadott meg benne titeket? A távoli romantikája? Az, hogy átható hangja van, mélyre tud vágni az emberben

VE: Akkor ismertem meg, amikor tangózni kezdtem, és pont abban az időben találkoztam Piazzolla zenéjével is.

Talán az a végletesség fogott meg, ami a tangóra is jellemző, nem véletlen, hogy a „tangó lelkének” tartják ezt a hangszert.

Valóban szívszaggató, ahogy megszólal csak egyetlen melódia is, a súlyos akkordoknak pedig egyenesen lenyűgöző ereje van. Nehéz szóban megfogalmazni, mit jelent nekem a bandoneón hangja. Nagyon sokat tud, a legkülönfélébb hangszerek hangjához – az oboához, a szaxofonhoz, a kürthöz, a vonósokhoz – képes idomulni. Nem véletlen, hogy az utóbbi években kortárs zeneszerzők is felfedezték.

MJ: Egy zongorához, bármilyen nagyszerű hangszer, oda kell ülni, így van a hangszer, és vagy te. A kicsi bandoneónt kézbe veszed, és rögtön egyek vagytok. Méretéhez képest pedig óriási a dinamikája, ezt jól ki tudom használni a dalaim kíséreténél.  

A tangó végletességéről jut eszembe Dél-Amerika, ahol Eszter többször megfordult. Mit tapasztaltál? Tényleg sötét és gyönyörű világ, ahogy azt Márquez vagy Bolaño műveiben olvassuk?

VE: Két fő szenvedély vitt vissza újra és újra Dél-Amerikába: a tangó és García Márquez. Többször jártam Argentínában és Kolumbiában, és habár az ember mindig azt veszi észre egy idegen földrészen is, amit észre akar venni, nehéz volt Buenos Airesben nem arra gondolni, hogy itt pár évtizeddel ezelőtt vér folyt, embereket tűntek el, Kolumbiában pedig a mai napig tart az erőszak. A brutalitás mellett viszont ott van az intenzív életöröm és a szépség. Ezt talán nem is kell magyarázni annak, aki Piazzolla zenéjét hallotta, benne a megfeszülés és elengedés váltakozását, ami végül is állandó része az életünknek.

János, mikor komponáltad a bandoneónra és kamarazenekarra írt Fantáziákat, amely augusztus 8-án elhangzik Keszthelyen is?

MJ: A Budapesti Vonósok felkérésére, két éve született a darab. Akkor már dolgoztunk együtt Eszterrel, és örültem, hogy vonósokra írhatok, és hogy a bandoneón lesz a szóló hangszer.

VE: Az egyetlen zeneszerző vagy itthon, aki úgy ír bandoneónra, hogy ismeri a hangszert.

MJ: Ráadásul az enyém mellett megismerhettem egy másik típusú hangszert is általad!

Ha jól sejtem, szorosan összedolgoztatok, hogy a szólóhangszer szólama megfeleljen a versenymű követelményeinek.

MJ: Mindig konzultáltunk, hogy mi mennyire játszható, mik a hangszer adta lehetőségek. Nem szeretek olyan zenét írni, amely a játékosnak különös nehézséget okozhat.

VE: Azért vannak benne nehezebb részek.

Nehéz darab lett?

VE: Vannak szakaszok, amelyek igen. De az egész darabot inkább szokatlannak mondanám – az általam eddig ismert bandoneón darabokhoz képest. Pont emiatt vonzó számomra ez a mű. És a sikerből ítélve mások számára is. Gondot nem okozott, hogy más világ, hiszen tizenéves koromtól fogva jazzrajongó vagyok.

MJ:

Talán azért is tűnhet nehéznek, mert több olyan zenei világ keveredik benne, amelyekkel az idők során foglalkoztam. Ilyen a jazz, vagy a szimfonikus, vonósokra épülő filmzenéim, vagy akár az ázsiai népzene, amely visszaköszön a második tétel indításánál. Mindig is szerettem új fajta hangzásokkal kísérletezni.

Hogy érzed magad, amikor a te zenédet adják elő, viszont nem játszol benne?
 
MJ: Izgatottan. Sokkal inkább, mint amikor játszom benne.


 
Énekelsz néhány dalt is a keszthelyi koncerten. A Minden álmomban szövegében szerepel egy sor: „az a fogoly vagyok, számom 307”. Miért 307?

MJ: Ezt Bereményi Gézától lehetne megkérdezni. Talán ő tudja, de lehet, hogy csak annyi a magyarázat, hogy a „hét” például az „öt”-höz képest hosszú szótag, így épp a háromszázhét kívánkozott a dallamhoz. Azt tudni kell ugyanis, hogy ő a dalszövegeit mindig zenére írta.

Nekem a Kifulladásig jut eszembe erről a versszakról. Csak itt a dalban van menekvés, nem úgy, mint a filmben, ahol Michel Poiccard összeesik az utcán.

MJ: Az egész dal egy rohanás. Egy álombeli száguldás, szerencsére egyetlen racionális pontot sem találsz benne. Én nagyon szeretem az ilyen songokat.

Eszter, Jánost ismerted előbb, vagy a zenéjét?

VE: Megismerkedésünk után kezdtem el felfedezni igazán a különböző korszakait. És még mindig akadnak meglepetések!

Az jutott eszembe, hogy a mai fiatal nemzedék sok tekintetben hasonló, mint a hetvenes évekbeli. Gyakran még viseletben is. Meg hát, ha az SZFE-ügyre gondolok, van velük egy „ifjúsági probléma”.

MJ: Nem irigylem a mostani generációt, úgy tűnik, nehezebb nekik, mint amikor én voltam fiatalember. Akkor az emberek kettős tudattal éltek, tudták, hogy ez egy bezárt világ a vasfüggöny mögött, és könnyebben szót értettek egymással. Volt egy olyan hatalom a fejünk fölött, ami ellen könnyű volt egyetérteni.

Miben?

MJ:

Az ember könnyebben le tudta magát választani az akkor lehetséges életutaktól, mint mintáktól, és azt tudta mondani: ez nem én vagyok.

Másik János és Vörös Eszter augusztus 8-án Keszthelyen, a Helikon Kastélymúzeumban lép fel a Budapesti Vonósokkal.

A Klassz a pARTon! estjén a Fantáziák című versenymű mellett Másik János zenekarra hangszerelt dalai, zongora és bandoneon duók, valamint vonószenekari művek is elhangzanak. A részvétel ingyenes.

Részletek a koncertről a Klassz a pARTon! fesztivál honlapján!

Támogatott tartalom.

Programkereső

Legolvasottabb

Vizuál

Lemondott Dér András az Ars Sacra Filmfesztivál zsűrijének elnöki tisztségéről a letiltott film miatt

"Nagyon elkeserítő és szomorú, hogy a napi politikát eddig elkerülő Ars Sacra fesztivált a petíciókkal és egyéb fenyegetésekkel sikerült belesodorni a politikába"- írta facebook oldalán a rendező, aki az Anyáim története című dokumentumfilm elmaradt vetítése miatt hozta meg döntését.
Színház

„Helyrehozhatatlan erkölcsi kár” – a Magyar Színházi Társaság állásfoglalása

A szakmai szervezet az OSZMI és a Bajor Gizi Színészmúzeum tervezett elidegenítése kapcsán jelentetett meg közleményt, amelyben történelmi jelentőségű bűnnek ítélik az állami tulajdon alapítványi vagyonként történő kiszervezését olyan épületek esetében, amelyek jelentősége túlmutat az épületeken.
Vizuál

Óriási szükségünk van hiteles képekre – megnyílt a World Press Photo kiállítás

Negyedik alkalommal fogadja a közönséget a Nemzeti Múzeumban a World Press Photo kiállítás szeptember 24. és október 31. között, amelynek kísérő tárlataként a Szebeni Műhely tizenöt magyar fotóművész alkotásaival mutatkozik be.
Vizuál

KÉP-regény: Jancsó 100

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal Jancsó Miklósról készített felvételeiről mesélt.
Színház

Szinetár Miklós a Szentendrei Teátrumban rendez

A Teátrum igazgatója, Lőrinczy György ötlete nyomán megvalósuló produkció főszereplője Szinetár Dóra és férje, Makranczi Zalán, bemutatója október 22-én lesz.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World gyász

Elhunyt Baksa-Soós János "beat"-legenda, képzőművész

A Kex együttes egykori énekese, Január Herceg Tova ICY hosszú betegség után, 73 éves korában hunyt el - adta hírül a Magyar Narancs.
Jazz/World hír

Zenei különszámmal jelent meg a Fedél Nélkül

A hajléktalan embereket segítő utcalap különszáma társadalmi munkában készült. A kiadvány két héten át kapható hajléktalan terjesztőktől és online megrendeléssel.
Jazz/World ajánló

Hogy zenél egy pigmeus? – Szalóki Ági gyermekkoncertje

Az október 2-i koncerten elhangzó dalokat a Körforgás című lemez számaiból, a Cipity Lőrinc és Gingalló dalaiból, valamint a Téli-nyári labodából válogatja Szalóki Ági, de elhangzanak majd olyan szerzemények is, amelyek még nem kerültek lemezre.
Jazz/World ajánló

Súlyos avantgárdtól a hagyományos szvingig a Fonóban

Tizennegyedik alkalommal rendezik meg az Újbuda Jazz Fesztivált, amelynek három napra, szeptember 30. és október 2. között a Fonó Budai Zeneház ad otthont, más koncertekre az A38-on kerül sor.
Jazz/World klippremier

Varga Bendegúz zenészi álmai – Klippremier

Készülő új lemezének felvezetéseként a nyáron három részből álló live session videósorozatot forgatott a Varga Bendegúz Quartet, amelyek közül a sodró lendületű Chasing Your Dreams felvétele a Fidelión debütál.