Jazz/World

A hét jazzlemeze – Alexander McCabe: The Round

2006.01.24. 00:00
Ajánlom
Csak néhány napja történt, hogy a „Vakrepülés” alkalmával Tóth Viktor, az altszaxofon egyik elsőszámú hazai mestere elmondta: mindegyik rendszeresen alkalmazott szaxofonfajta közül az altszaxofon igényli a legbiztosabb fúvástechnikát, hiszen nagyon könnyű hamisan játszani rajta.

Most pedig itt egy bostoni származású művész az első albumával, aki többek között azzal ragadja magával hallgatóját, hogy szinte hibátlanul artikulál. Alexander McCabe The Round-ja nagy felfedezés lesz mindazoknak, akik „hamisítatlan” kortárs jazzlemezekre vadásznak.

A lemez címe nekem elsősorban azt üzeni: a kvartett tökéletes művészi kört alkot, mely lekerekítetten, gördülékenyen tolmácsolja az altszaxofonos, illetve a pianista és a dobos szerzeményeit. Alexander McCabe ritka jelenség a mai jazzvilágban: olyan elsőlemezes szaxofonos, aki minden hangot csiszolttá alakít, mégse mondható lélektelen technicistának, akinél az igényes megformáltság a tartalom rovására uralkodik el a lemezen. Pedáns kidolgozottság és lélekkel teli játék harmonizál az előadásokban. Ugyanakkor egy kivételesen tehetséges komponista áll a megszólaló zenék hátterében, aki ideális kísérőket talált zenei elképzeléseinek megvalósításához. A szerzemények nem túldíszítettek, egyetlen pontjukon se lelni feleslegesen hivalkodó, a muzsikusok virtuozitását bizonyító, de többletjelentéssel nem rendelkező ornamenseket. McCabe szólói a kortárs straightahead jazz példaadó teljesítményei: hosszukat mesteri kéz mérte ki, s ugyan egyik-másik darabban felfedezhetők a hatvanas évek modális zenéit játszó mesterek, sőt, az improvizáció szabadságában még messzebb merészkedő avantgarde újítók fordulatai, McCabe mégse enged az elődök magnetikus hatásának, hanem a számokat szigorú kontroll alatt tartva mindig képes megőrizni zenei önállóságát. Éretten gondolkozó muzsikus remek témákkal; soundjának olcsó hasonlítgatása Cannonball Adderley-éhez, Art Pepperéhez, Jackie McLeanéhez, vagy éppen George Colemanéhoz feleslegesen kisebbítené muzsikusi érdemeit. A terméketlen összevetések helyett érdemes idézni, mint mond ő maga első lemezéről: „Olyan zenét próbáltam játszani ezen a CD-n, ami egyszerre leleményes és érdekes, ugyanakkor olyan zenét szerettem volna létrehozni, amely nem feltétlenül csak a jazzmuzsikusok és a rajongók számára megközelíthető. Miközben szeretném, hogy a hallgató meghallja, értek hozzá, hogyan kell jól megszólaltatni a szaxofont, azt is remélem, mindez kiderül számára akkor is, ha csak egyszerűen élvezi ezt a reményeim szerint jó muzsikát.”

S nemcsak Alexander McCabe reményei szerint jó muzsika ez. A nyitó Floating már az első hangoktól kezdve mintha bársonyon gördülne előre. Álomszerűsége azonban nem gátolja az altszaxofonost abban, hogy szólóját rengeteg hangból építse fel. Egyszerre érezzük bonyolultnak és kristálytisztának, amit játszik. Joe Barbato szólója is méltó az irányítóéhoz, Ugonna Okegwo pedig egy-egy jól elhelyezett akcentussal hívja fel a figyelmet magára. Nem kétséges, McCabe legénysége a mai New York-i jazzvilág legjobbjaiból került ki. Barbato Taylor Made-je ugyancsak egy szépen kidolgozott témából indul ki, hogy később, a szám nagy részében újabb szaxofon- és zongora-szólóban gyönyörködhessünk. A címadó számban Barbato harmonikára vált. Jazzlemezeken szokatlan, hogy a játékosok ír zenei hagyományokhoz nyúlnak, márpedig itt, mint maga McCabe nyilatkozza, a „seisuns” elnevezésű ír jam session zene volt az inspiráló: mindenki együtt játszik, de a zene mégse nevezhető kollektív improvizációnak. Az altszaxofonos ugyanakkor szabadabban improvizál itt, mint a lemez többi felvételén. A Village Walk pompás balladajátékosoknak mutatja a kvartett tagjait. McCabe meleg tónussal fúj, s a lírai zongoraszóló után Okegwo bőgőjátékát is élvezhetjük egy rövid szólóban. A Jugo alapját szinte felismerhetetlenül egy régi standard akkordmenete adja. A szám egyébként kubai montuno ritmikára épül, s az uptempós altszaxofonszóló ismét jóval többet mutat a divatos post bop rutinmegoldásoknál. A blues-sémára épülő Yours az album egyik legjobb témája, a sodró lendületű melódia, majd a parádés szaxofonszóló távolról Sonny Sharrock és Pharoah Sanders egyik remeklését idézi fel az Ask The Ages albumról. Steve Johns az A Cry From The Rain Forest című szerzeménnyel van jelen a lemezen komponistaként. A visszafogott bossa nova nyilván a brazíliai természet elpusztítására akarja felhívni a figyelmet finom művészi eszközökkel. A lemezt záró Salvo felejthetetlen témája ismét a pianista-harmonikást dicséri. A Salvo összefoglalása mindannak, amit ez a nem mindennapi kvartett a műfajról gondol.

Mind a nyolc darabról szükséges volt röviden szólni, hiszen mindegyik szerzemény megérdemli a kritikusi méltatást. A George Colemannél tanult, később pedig a Ray Charles és Arturo O’Farrill nagyzenekaraiban gyakorlatot szerzett Alexander McCabe első lemezén kerüli a feldolgozásokat. Zeneszerzői magabiztossága teljesen indokolt. A The Round valószínűleg az egyik legjobban sikerült 2005-ös jazzlemez.

(Alexander McCabe: The Round; Alexander McCabe (altszaxofon); Joe Barbato (zongora, tangóharmonika); Ugonna Okegwo (bőgő); Steve Johns (dob); Wamco Music, 2005)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Elhunyt Böröndi Tamás, a Vidám Színpad igazgatója

Az ismert és sokak által szeretett színész, színházigazgató 65 éves volt.
Színház

Aki eljátszott mindent, amit magyar színművész eljátszhat – 85 éves Törőcsik Mari

1935. november 23-án született Törőcsik Mari Kossuth-nagydíjas, kétszeres Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, aki egy Heves megyei községből, Pélyről indulva vált a hazai színjátszás egyik legnagyobb alakjává.
Klasszikus

Levelei bizonyíthatják Chopin homoszexualitását

Több férfihoz is szerelem fűzte a nagy lengyel zeneszerzőt, Frédéric Chopint. Mindezt olyan levelek bizonyítják, amelyeket eddig szándékosan rejtettek el, fordítottak vagy magyaráztak félre.
Színház

„Csönd, zokogás, fájdalom” – Böröndi Tamásra emlékezik Bodrogi Gyula

Rövid, versnek is beillő nekrológot közölt kollégájáról a Kossuth-díjas, Nemzet Művésze címmel kitüntetett Bodrogi Gyula. Az éjjel elhunyt Böröndi Tamásra emlékezik,
Színház

Otthonában köszöntötte Törőcsik Marit a Nemzeti társulata

A művészek a járványhelyzetben is teljesítették Törőcsik Mari tavalyi kívánságát, mely szerint nem kér mást, csak hogy idén is eljöjjön hozzá az ő drága Nemzetije.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World lemezajánló

Debussy a klasszikus címkéje nélkül

Megjelent Harcsa Veronika, Razvaljajeva Anasztázia és Fenyvesi Márton első közös lemeze, amelyen Debussy-dalok hallhatók modern és izgalmas köntösben, úgy, ahogy még biztosan nem találkoztunk velük. Hiányzik az a hang, amit ez a megjelenés képvisel.
Jazz/World jótékonyság

Gyűjtés indul nehéz helyzetben lévő népzenészek számára

Gyűjtés indul nehéz helyzetben lévő népzenészek megsegítésére; az Összefogás hagyományőrző mesterekért elnevezésű kampány zárásaként december 19-én online jótékonysági gálaestet szervez a Hagyományok Háza.
Jazz/World gyász

Elhunyt Mihály Tamás, az Omega basszusgitárosa

73 éves korában elhunyt Mihály Tamás, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zenész, az Omega basszusgitárosa – tudatta Facebook oldalán a zenekar.
Jazz/World interjú

Sárik Péter: Nekem kell a csend, a séta a Duna-parton

A hazai jazz élet egyik megkerülhetetlen alakja Sárik Péter. Triójával rendszeresen fellép hangversenytermekben, jazzklubokban, zenei fesztiválokon. Ceglédi. Vele is forgatott a Partitúra a ceglédi adásához, csakhogy online, ugyanis Sárik Péterék akkor éppen Frankfurtban koncerteztek. A beszélgetés szombaton látható a Duna tévén, 14.30-kor. A Fidelio.hu-nak pedig további érdekességekről is mesélt.
Jazz/World fonó

Toronymagasan a legjobb világ- és népzene Makovecz Imre tereiben

2012 óta minden év novemberében rendezik meg a Héttorony Fesztivált Makovecz Imre tereiben. A közel kéthetes vándorfesztivál célja, hogy a népzene és világzene legértékesebb produkciói minél több emberhez eljussanak határon innen és túl, valamint hogy a zene és építészet szerves kapcsolatára ráirányítsa a figyelmet.