Jazz/World

A hét jazzlemeze – Deborah Latz: Toward Love

2005.09.05. 00:00
Ajánlom
Léteznek kártyajátékok, például a tarokk és a bridzs, amelyek az elosztások lehetséges kombinációi tekintetében olyan kimeríthetetlen változatosságot mutatnak, hogy egy egész élet is kevés lenne az összes váratlan elosztás lejátszásához. Hasonló a helyzet az énekesek standard-lemezeivel. Hiába ismerősek a dallamok és a szövegek, hiába tudjuk betéve a harmóniákat, ha egyedi az énekes orgánuma és előadásmódja, tolmácsolása pedig szintén eltér az elődökétől.

Képes azt a különös érzést kelteni a hallgatóban, hogy valami nagyon ismerőset, s mégis egészen frisset és ismeretlent hall. Új, nemes szőlőből fejt bor kerül ilyenkor a régi palackokba. Deborah Latz debütáló lemeze arról győzi meg befogadóit, hogy napjainkban is érdemes – kellő tehetséggel és érzékenységgel – visszanyúlni a műfaj klasszikus szerzeményeihez.

Nehezen tudunk elképzelni személytelen jazzénekes-lemezeket: még az instrumentalisták repertoár-kialakításában is nyilvánvalóan fontos szerepet játszik az egyes melódiák iránti vonzalom, hát még az énekesekében, akiknek a zenén kívül szöveggel is dolgozniuk kell. Minden jazzénekesi gyűjtemény elárul tehát valamit az előadó alkatáról, aktuális problémáiról és lelki életéről. Csak míg sokan szemérmesen hallgatnak az általuk énekelt dalok személyes jelentőségéről, Deborah Latz maga nyilatkozza életrajzában, hogy a lemez elkészítésének apropója a nagy szerelem megtalálása volt, egy olyan különleges, sorsfordító pillanat az életben, amelyet a művésznőnek valahogyan formába kellett öntenie, ki kellett beszélnie magából.

A Toward Love felfogható történetmondásnak, mesélésnek is, csakhogy nyilván létezik e dalfüzérnek egy olyan legszemélyesebb olvasata is, mely szükségképp rejtve marad a hallgató elől. Nem is lehet célunk e legbelsőbb, a külvilágra nem tartozó értelem boncolgatása. A gyűjtemény e legszemélyesebb jelentés nélkül is értelmezhető, s a bíráló hajlik rá, hogy az énekesnő iránymutatását követve egy „rólam szól a mese” típusú történet fejezeteiként hallgassa az egyes számokat.

De miért épp standardokban, jazz-örökzöldekben, nem pedig saját szerzeményekben mondja el a történetét Deborah Latz? Ennek alighanem az a magyarázata, hogy életének említett sorfordító pillanatában az általa már korábban ismert és énekelt jazz-daloskönyvi darabok fejezték ki a leghívebben azokat az érzéseket, melyekről mindenképpen számot akart adni egy lemezen. E mindannyiunk által ismert dalok olyannyira személyre szabottak lettek Deborah Latz életében, hogy megszólaltatásuk is szinte törvényszerűen lett egészen egyéni, természetes és hiteles. Nem akarok mind a tíz előadásról külön szólni; elég, ha az album néhány csúcspontjára, általam legizgalmasabbnak tartott produkciójára hívom fel a figyelmet. Az egyik ilyen Rodgers és Hart Bewitched, Bothered And Bewildered című melódiája, mely a szerelmi vakságról, egy semmi mással nem összehasonlítható mámoros, már-már nem evilági érzésről szól. Ezt a dalt csak intim hangon, teljesen átélten érdemes megszólaltatni, különben hiteltelenné válik. Deborah Latz a megfelelő pontokon sóhajszerű tolmácsolása legalább annyi titkot árul el a női lélekről, mint a szám más híres előadásai, például Gloria Lynne-né, Dianne Schuuré, Laura Fygié vagy a gyermekkora híres slágereit felidéző Sinead O’Connoré. Itt tegyük hozzá: a lemezen végig elsőrangú a kíséret. Timo Elliston a Bewitched-ben is hibátlanul irányítja a ritmushangszereket, s a szám közepén egy érzékeny bőgőszólót is megcsodálhatunk. Hasonló a helyzet Antonio Carlos Jobim How Insensitive (Insensatez) című evergreenjével. Ha lehet, itt még egyedibb az előadás. Ms. Latz Ben Sher gitáros pazar kíséretében igazi antológiadarabot varázsol Jobimnak ebből a halhatatlan és megunhatatlan remekéből. A dalnak, mint tudjuk, a What can one do when a love affair is over? választ nem váró fájdalmas kérdés a kulcsa. Deborah Latz olvasatában a dal beszélője egy, a szerelembe egy kicsit belerokkant, ezer lelki sebből vérző személy, akit úgy megfélemlített a csalódás, hogy egy sarokba bújt rettegő kisgyerek hangján szólal meg. Az énekesnő moderato, egyes pillanatokban énekbeszédszerű előadásmódja mintegy hidat képez a Bewitched álomszerűsége és a franciául, parlandóban interpretált Avril à Paris között.

Az April In Paris magabiztos parlando előadását, majd az énekbeszédben rejlő lehetőségeket szintén kihasználó Lover Man és Night And Day (újabb igényes bőgőszólóval díszített) emlékezetes megszólaltatását részben valószínűleg Deborah Latz színészi előélete magyarázza. 1999-ben elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a wrocławi Jerzy Grotowski Színházi Fesztiválon, az egyszemélyes Juliet-ben nyújtott alakításáért. Szintén egyetlen női szereplőre épült az általa írt és előadott musical, a Travels With My Own Self, illetve a The Prisoner, amellyel a színésznő az Egyesült Államok mindkét partján nagy sikert aratott, s amely a vészkorszak egyik lengyel túlélőjének történetét mondja el.

Ha Deborah Latz visszatér a színészet világába, a színházi közönség, ha pedig inkább a jazzénekesnői karrierjét folytatja, úgy a jazzrajongók járnak majd jól.

(Deborah Latz: Toward Love; Deborah Latz (ének); Timo Elliston (zongora); Bob Bowen (bőgő); Jimmy Wormworth (dob); Ben Sher (gitár); June Moon, 2004)

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Elhunyt Heller Ágnes

A filozófus kilencven éves volt, a 444 értesülése szerint Balatonalmádiban érte a halál.
Klasszikus

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.
Plusz

Sokkal több ilyen kölyök kéne ebbe az országba

Szokatlanul kulturált fesztiválozókra bukkantam, összebarátkoztam egy csigával, de aztán hamar tempót váltottam, ficamodott bokával toltam a Middlemist Redre. Színházat alapítottak egy erdő szélén. Bánkitó-napló négy napról.
Könyv

Ernest Hemingway ritkán látott családi fotói

Felépítette saját mítoszát: síelt, horgászott, vadászott, bikaviadalokat látogatott, szenvedélyesen érdekelte a háború és fáradhatatlanul kereste a személyes boldogságot. A Nobel-díjas amerikai író, akinek tárgyilagos szikár stílusát sokan próbálják utánozni azóta is, 1899. július 21-én született.
Klasszikus

Barokk randevú Gödöllőn

A barokk zenének ad otthont augusztusban a Gödöllői Királyi Kastély, ahol Bach egyik ritkán játszott világi kantátájának színpadi változata és Vivaldi a-moll kettősversenye is elhangzik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Oláh Szabolcs: "A zenét spirituális útnak tartom"

A Fidelión debütál a gitáros-zeneszerző Oláh Szabolcs kvintettjének új sessionvideója, mely a szeptember 6-án megjelenő – de az iTunes-on már előrendelhető – Crystal Brook című lemezen szereplő Dawn Rider című kompozícióhoz készült. Ennek apropóján fel is tettünk néhány kérdést Oláh Szabolcsnak.
Jazz/World magazin

Tényleg segít a zenehallgatás a koncentrációban?

Miért segítene? Miért lenne jobb az agyunknak, ha egy dolog helyett rögtön kettőre kellene figyelnie: a zenére és arra, amit csinálsz?
Jazz/World balatonfüred

Kedden kezdődik a Balatonfüredi Prímásverseny

Ebben az évben a cigányprímásokon a sor, hiszen a 7. Prímásverseny nekik szól. A versenyre idén tíz prímás jelentkezett az ország több pontjáról.
Jazz/World hegedű

Ez Amerika egyik legjelentősebb hegedűkollekciója, mégis fel fogják darabolni

David Bromberg 263 historikus értékű hegedűjét tudósoknak, hangszerészeknek kellene tanulmányozni, de az amerikai Library of Congress nem akarja megvenni a gyűjteményt. Pedig megígérték.
Jazz/World gyász

Elhunyt a zenész, aki Mandelával egy színpadon énekelte az apartheid-ellenesek himnuszát

Hatvanhat éves korában kedden meghalt Johnny Clegg dél-afrikai énekes, dalszerző. Ő írta az Asimbonanga című dalt.