Jazz/World

A hét jazzlemeze – Deborah Latz: Toward Love

2005.09.05. 00:00
Ajánlom
Léteznek kártyajátékok, például a tarokk és a bridzs, amelyek az elosztások lehetséges kombinációi tekintetében olyan kimeríthetetlen változatosságot mutatnak, hogy egy egész élet is kevés lenne az összes váratlan elosztás lejátszásához. Hasonló a helyzet az énekesek standard-lemezeivel. Hiába ismerősek a dallamok és a szövegek, hiába tudjuk betéve a harmóniákat, ha egyedi az énekes orgánuma és előadásmódja, tolmácsolása pedig szintén eltér az elődökétől.

Képes azt a különös érzést kelteni a hallgatóban, hogy valami nagyon ismerőset, s mégis egészen frisset és ismeretlent hall. Új, nemes szőlőből fejt bor kerül ilyenkor a régi palackokba. Deborah Latz debütáló lemeze arról győzi meg befogadóit, hogy napjainkban is érdemes – kellő tehetséggel és érzékenységgel – visszanyúlni a műfaj klasszikus szerzeményeihez.

Nehezen tudunk elképzelni személytelen jazzénekes-lemezeket: még az instrumentalisták repertoár-kialakításában is nyilvánvalóan fontos szerepet játszik az egyes melódiák iránti vonzalom, hát még az énekesekében, akiknek a zenén kívül szöveggel is dolgozniuk kell. Minden jazzénekesi gyűjtemény elárul tehát valamit az előadó alkatáról, aktuális problémáiról és lelki életéről. Csak míg sokan szemérmesen hallgatnak az általuk énekelt dalok személyes jelentőségéről, Deborah Latz maga nyilatkozza életrajzában, hogy a lemez elkészítésének apropója a nagy szerelem megtalálása volt, egy olyan különleges, sorsfordító pillanat az életben, amelyet a művésznőnek valahogyan formába kellett öntenie, ki kellett beszélnie magából.

A Toward Love felfogható történetmondásnak, mesélésnek is, csakhogy nyilván létezik e dalfüzérnek egy olyan legszemélyesebb olvasata is, mely szükségképp rejtve marad a hallgató elől. Nem is lehet célunk e legbelsőbb, a külvilágra nem tartozó értelem boncolgatása. A gyűjtemény e legszemélyesebb jelentés nélkül is értelmezhető, s a bíráló hajlik rá, hogy az énekesnő iránymutatását követve egy „rólam szól a mese” típusú történet fejezeteiként hallgassa az egyes számokat.

De miért épp standardokban, jazz-örökzöldekben, nem pedig saját szerzeményekben mondja el a történetét Deborah Latz? Ennek alighanem az a magyarázata, hogy életének említett sorfordító pillanatában az általa már korábban ismert és énekelt jazz-daloskönyvi darabok fejezték ki a leghívebben azokat az érzéseket, melyekről mindenképpen számot akart adni egy lemezen. E mindannyiunk által ismert dalok olyannyira személyre szabottak lettek Deborah Latz életében, hogy megszólaltatásuk is szinte törvényszerűen lett egészen egyéni, természetes és hiteles. Nem akarok mind a tíz előadásról külön szólni; elég, ha az album néhány csúcspontjára, általam legizgalmasabbnak tartott produkciójára hívom fel a figyelmet. Az egyik ilyen Rodgers és Hart Bewitched, Bothered And Bewildered című melódiája, mely a szerelmi vakságról, egy semmi mással nem összehasonlítható mámoros, már-már nem evilági érzésről szól. Ezt a dalt csak intim hangon, teljesen átélten érdemes megszólaltatni, különben hiteltelenné válik. Deborah Latz a megfelelő pontokon sóhajszerű tolmácsolása legalább annyi titkot árul el a női lélekről, mint a szám más híres előadásai, például Gloria Lynne-né, Dianne Schuuré, Laura Fygié vagy a gyermekkora híres slágereit felidéző Sinead O’Connoré. Itt tegyük hozzá: a lemezen végig elsőrangú a kíséret. Timo Elliston a Bewitched-ben is hibátlanul irányítja a ritmushangszereket, s a szám közepén egy érzékeny bőgőszólót is megcsodálhatunk. Hasonló a helyzet Antonio Carlos Jobim How Insensitive (Insensatez) című evergreenjével. Ha lehet, itt még egyedibb az előadás. Ms. Latz Ben Sher gitáros pazar kíséretében igazi antológiadarabot varázsol Jobimnak ebből a halhatatlan és megunhatatlan remekéből. A dalnak, mint tudjuk, a What can one do when a love affair is over? választ nem váró fájdalmas kérdés a kulcsa. Deborah Latz olvasatában a dal beszélője egy, a szerelembe egy kicsit belerokkant, ezer lelki sebből vérző személy, akit úgy megfélemlített a csalódás, hogy egy sarokba bújt rettegő kisgyerek hangján szólal meg. Az énekesnő moderato, egyes pillanatokban énekbeszédszerű előadásmódja mintegy hidat képez a Bewitched álomszerűsége és a franciául, parlandóban interpretált Avril à Paris között.

Az April In Paris magabiztos parlando előadását, majd az énekbeszédben rejlő lehetőségeket szintén kihasználó Lover Man és Night And Day (újabb igényes bőgőszólóval díszített) emlékezetes megszólaltatását részben valószínűleg Deborah Latz színészi előélete magyarázza. 1999-ben elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a wrocławi Jerzy Grotowski Színházi Fesztiválon, az egyszemélyes Juliet-ben nyújtott alakításáért. Szintén egyetlen női szereplőre épült az általa írt és előadott musical, a Travels With My Own Self, illetve a The Prisoner, amellyel a színésznő az Egyesült Államok mindkét partján nagy sikert aratott, s amely a vészkorszak egyik lengyel túlélőjének történetét mondja el.

Ha Deborah Latz visszatér a színészet világába, a színházi közönség, ha pedig inkább a jazzénekesnői karrierjét folytatja, úgy a jazzrajongók járnak majd jól.

(Deborah Latz: Toward Love; Deborah Latz (ének); Timo Elliston (zongora); Bob Bowen (bőgő); Jimmy Wormworth (dob); Ben Sher (gitár); June Moon, 2004)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Vizuál

Makulátlan pálya - a színész, akinek minden filmjét Oscarra jelölték

Marlon Brando? Daniel Day-Lewis? Esetleg Jack Nicholson? Valószínűleg ők ugranak be először, ha minden idők legjobb színészére gondolunk. Pedig a legtökéletesebb filmográfiája valószínűleg John Cazale-nak volt - ehhez azonban sajnos korai halála is hozzájárult.
Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Vizuál

Száz év magyar plakátjai a Magyar Nemzeti Múzeumban

Sör és vetőmag plakátok, színházi és politikai hirdetések is megtalálhatóak a Tolongó idők című időszaki kiállításon.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.
Jazz/World interjú

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World quincy jones

Andreas Varady nem akar iskolába menni

A magyar származású, csodagyerekként felfedezett gitáros a leghíresebb jazzmagazin, a Downbeat címlapján szereplő cikkben mondja el, miért nem akar a legjobb jazziskolákban továbbtanulni.
Jazz/World lukács miklós

Lukács Miklóssal lép fel Charles Lloyd Budapesten

A tervezettől eltérő helyszínen, a RAM Colosseumban lesz a világhírű amerikai jazzszaxofonos, Charles Lloyd és formációja, a Marvels budapesti koncertje július 1-jén.
Jazz/World ajánló

90 évesen is a legjobbak között a BJC-be látogató Lee Konitz

A Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat következő vendége az idén 90 éves Lee Konitz, aki a jazz történetének élő legendája és egyben krónikása.