Jazz/World

A hét jazzlemeze – Deborah Latz: Toward Love

2005.09.05. 00:00
Ajánlom
Léteznek kártyajátékok, például a tarokk és a bridzs, amelyek az elosztások lehetséges kombinációi tekintetében olyan kimeríthetetlen változatosságot mutatnak, hogy egy egész élet is kevés lenne az összes váratlan elosztás lejátszásához. Hasonló a helyzet az énekesek standard-lemezeivel. Hiába ismerősek a dallamok és a szövegek, hiába tudjuk betéve a harmóniákat, ha egyedi az énekes orgánuma és előadásmódja, tolmácsolása pedig szintén eltér az elődökétől.

Képes azt a különös érzést kelteni a hallgatóban, hogy valami nagyon ismerőset, s mégis egészen frisset és ismeretlent hall. Új, nemes szőlőből fejt bor kerül ilyenkor a régi palackokba. Deborah Latz debütáló lemeze arról győzi meg befogadóit, hogy napjainkban is érdemes – kellő tehetséggel és érzékenységgel – visszanyúlni a műfaj klasszikus szerzeményeihez.

Nehezen tudunk elképzelni személytelen jazzénekes-lemezeket: még az instrumentalisták repertoár-kialakításában is nyilvánvalóan fontos szerepet játszik az egyes melódiák iránti vonzalom, hát még az énekesekében, akiknek a zenén kívül szöveggel is dolgozniuk kell. Minden jazzénekesi gyűjtemény elárul tehát valamit az előadó alkatáról, aktuális problémáiról és lelki életéről. Csak míg sokan szemérmesen hallgatnak az általuk énekelt dalok személyes jelentőségéről, Deborah Latz maga nyilatkozza életrajzában, hogy a lemez elkészítésének apropója a nagy szerelem megtalálása volt, egy olyan különleges, sorsfordító pillanat az életben, amelyet a művésznőnek valahogyan formába kellett öntenie, ki kellett beszélnie magából.

A Toward Love felfogható történetmondásnak, mesélésnek is, csakhogy nyilván létezik e dalfüzérnek egy olyan legszemélyesebb olvasata is, mely szükségképp rejtve marad a hallgató elől. Nem is lehet célunk e legbelsőbb, a külvilágra nem tartozó értelem boncolgatása. A gyűjtemény e legszemélyesebb jelentés nélkül is értelmezhető, s a bíráló hajlik rá, hogy az énekesnő iránymutatását követve egy „rólam szól a mese” típusú történet fejezeteiként hallgassa az egyes számokat.

De miért épp standardokban, jazz-örökzöldekben, nem pedig saját szerzeményekben mondja el a történetét Deborah Latz? Ennek alighanem az a magyarázata, hogy életének említett sorfordító pillanatában az általa már korábban ismert és énekelt jazz-daloskönyvi darabok fejezték ki a leghívebben azokat az érzéseket, melyekről mindenképpen számot akart adni egy lemezen. E mindannyiunk által ismert dalok olyannyira személyre szabottak lettek Deborah Latz életében, hogy megszólaltatásuk is szinte törvényszerűen lett egészen egyéni, természetes és hiteles. Nem akarok mind a tíz előadásról külön szólni; elég, ha az album néhány csúcspontjára, általam legizgalmasabbnak tartott produkciójára hívom fel a figyelmet. Az egyik ilyen Rodgers és Hart Bewitched, Bothered And Bewildered című melódiája, mely a szerelmi vakságról, egy semmi mással nem összehasonlítható mámoros, már-már nem evilági érzésről szól. Ezt a dalt csak intim hangon, teljesen átélten érdemes megszólaltatni, különben hiteltelenné válik. Deborah Latz a megfelelő pontokon sóhajszerű tolmácsolása legalább annyi titkot árul el a női lélekről, mint a szám más híres előadásai, például Gloria Lynne-né, Dianne Schuuré, Laura Fygié vagy a gyermekkora híres slágereit felidéző Sinead O’Connoré. Itt tegyük hozzá: a lemezen végig elsőrangú a kíséret. Timo Elliston a Bewitched-ben is hibátlanul irányítja a ritmushangszereket, s a szám közepén egy érzékeny bőgőszólót is megcsodálhatunk. Hasonló a helyzet Antonio Carlos Jobim How Insensitive (Insensatez) című evergreenjével. Ha lehet, itt még egyedibb az előadás. Ms. Latz Ben Sher gitáros pazar kíséretében igazi antológiadarabot varázsol Jobimnak ebből a halhatatlan és megunhatatlan remekéből. A dalnak, mint tudjuk, a What can one do when a love affair is over? választ nem váró fájdalmas kérdés a kulcsa. Deborah Latz olvasatában a dal beszélője egy, a szerelembe egy kicsit belerokkant, ezer lelki sebből vérző személy, akit úgy megfélemlített a csalódás, hogy egy sarokba bújt rettegő kisgyerek hangján szólal meg. Az énekesnő moderato, egyes pillanatokban énekbeszédszerű előadásmódja mintegy hidat képez a Bewitched álomszerűsége és a franciául, parlandóban interpretált Avril à Paris között.

Az April In Paris magabiztos parlando előadását, majd az énekbeszédben rejlő lehetőségeket szintén kihasználó Lover Man és Night And Day (újabb igényes bőgőszólóval díszített) emlékezetes megszólaltatását részben valószínűleg Deborah Latz színészi előélete magyarázza. 1999-ben elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a wrocławi Jerzy Grotowski Színházi Fesztiválon, az egyszemélyes Juliet-ben nyújtott alakításáért. Szintén egyetlen női szereplőre épült az általa írt és előadott musical, a Travels With My Own Self, illetve a The Prisoner, amellyel a színésznő az Egyesült Államok mindkét partján nagy sikert aratott, s amely a vészkorszak egyik lengyel túlélőjének történetét mondja el.

Ha Deborah Latz visszatér a színészet világába, a színházi közönség, ha pedig inkább a jazzénekesnői karrierjét folytatja, úgy a jazzrajongók járnak majd jól.

(Deborah Latz: Toward Love; Deborah Latz (ének); Timo Elliston (zongora); Bob Bowen (bőgő); Jimmy Wormworth (dob); Ben Sher (gitár); June Moon, 2004)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Liliom mint intellektuális művész – ifj. Vidnyánszky Attila rendezése a Vígben

A Vígszínház hatalmas színpadát is szinte szétfeszítő, óriási díszletben mutatták be Molnár Ferenc emblematikus darabját, a Liliomot. A kisemberek szinte elvesznek a térben, de tragédiájuk elemi erővel tör át a rivaldán.
Klasszikus

Plácido Domingo koncertjén álló tapsot kaptak a Virtuózok

A legendás tenor Gertler Teóval, Abouzahra Amirával és Abouzahra Mariammal lépett fel Dániában. A kis virtuózok álló ovációt kaptak, és hatalmas motivációt az előttük álló feladatokhoz.
Plusz

Hogyan tűnik le a hedonista művész mítosza?

A művész alkoholista és drogfüggő típusa halványodni látszik, helyettük már aszkéta művészeket csodáljuk, akik naponta 10-12 órát is képesek dolgozni. Miért?
Klasszikus

Ez a Mahlert hallgató macska az új netes kedvencünk

Mahler IX. szimfóniájának zárótétele csupa szenvedély, és ezt a négylábúak is átérzik. Ez derül ki ebből a videóból.
Klasszikus

Rangos nemzetközi díjat kapott Várjon Dénesék lemeze

Várjon Dénesé mellett Bartók-művek felvételeit is díjazta a rangos ICMA zsűrije.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World videó

A kecskeméti zeneiskola a Trónok harca zenéjével támadott a plázában

Kétszáz zenész és énekes ünnepelte villámcsődülettel az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola fennállásának 125. évfordulóját. Videó!
Jazz/World ajánló

„…a jó dolgok úgyis összekapcsolódnak"

A 2019. esztendőben több jubileumi programmal lép a Pesti Vigadó színpadára a Kaláka együttes: Kiss Anna 80. születésnapja, Kányádi Sándor születésének 90. évfordulója, valamint Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából. A rendezvényekről és az 50 éves együttes titkáról Gryllus Dániellel, a Kaláka alapítójával, a Gryllus Kiadó vezetőjével beszélgettünk.
Jazz/World

Még Mohay András játéka is hallható a MAO most megjelenő lemezén

Régi és új felvételekből, kortárs zeneszerzők műveiből áll a Modern Art Orchestra (MAO) új lemeze, amit vasárnap a Budapest Music Center nagytermében mutatnak be Szilágyi Kinga hárfaművész, Borbély Mihály szaxofonos és Gőz László harsonaművész közreműködésével.
Jazz/World irodalom

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.
Jazz/World hír

Ő itt Django Reinhardt unokája, és hamarosan magyar romazenészekkel játszik

A legendás cigány jazzgitáros, Django Reinhardt unokája, Dotschy Reinhardt énekes is fellép az Európai Roma Fesztiválzenekarral február 10-én a Müpában.