Jazz/World

A hét jazzlemeze – Gebhard Ullmann: The Big Band Project

2005.10.12. 00:00
Ajánlom
A több fafúvós hangszeren kiválóan játszó Gebhard Ullmann rendületlenül dolgozik a legváltozatosabb formációkban. Nemrégiben Jürgen Kupke és Michael Thieke társaságában készített klarinéttrió-albumot (Leo Records), Steve Swell harsonással közösen kvartettet vezetett (Desert Songs And Other Landscapes), basszushangszerekből álló trióban dolgozott (BassX3), valamint előállt hat, nagyzenekarra írt kompozícióval, amelyet arranzsőr muzsikustársai hangszereltek meg a hamburgi NDR Big Band számára. Ullmann nagyzenekari lemeze meggyőzően bizonyítja, hogy az avantgarde jazz mesterfogásai jó tíz évvel Sun Ra halála után is sikerrel felhasználhatók a big band idiómában.

A The Big Band Project gyaníthatóan az egyetlen vagy szinte az egyetlen modern nagyzenekari album, amelyen az együttes irányítója bevallottan nem rajong a big band jazzért. Már csak ezért is tiszteletre méltó a kísérlete, melynek során négy nagyszerű arranzsőr segítségével szólal meg Ullmann hat szerzeménye a huszonkét tagú zenekar előadásában. A felvételeket évekkel ezelőtt rögzítették, s talán csak azért jelentették meg hosszú késéssel, mert Ullmann teljesen más – kiszenekari – produkciókkal foglalta le magát. Aki azonban úgy képzeli, hogy a nagyzenekari környezetben bizonyára nem érvényesülnek a német muzsikus erényei: kísérletező fúvástechnikái, váratlanul felbukkanó neoklasszicizmusa/revizionizmusa, vagy a ritmussal, melódiával és harmóniákkal való játékai, nagyot téved. Ullmann töretlen kedvvel szólózik és kommunikál társaival mindhárom hangszerén, de kiváltképp basszusklarinéton emlékezetes, amit előad. Nem lepne meg, ha a Down Beat jövő évi kritikusi szavazásán helyezést kapna mind nagyzenekari, mind pedig hangszeres kategóriában.

Remélhetően nem értelmezzük félre Ullmann elképzeléseit, amikor mint tanulmányokat hallgatjuk az egyes darabokat ezen az albumon. A tanulmányok pedig azt a kimeríthetetlen problémát boncolgatják, hogyan szólaltathatók meg egyes jazztradíciók (ideértve az avantgarde-ot is) huszonegyedik századi hangszerelésekben, s hogy e hagyományok miképpen ötvözhetők vagy építhetők egymásra. Ullmann műveit ezért halljuk többrétegűeknek, s ezért van az is, hogy a zene konvencionális alapkellékeit (ritmus, melódia, harmónia) „rendeltetésüknek megfelelően” használó részek nagyon szabad improvizációkkal, a swingelő big bandekhez szokott fül számára kaotikusnak ható zenei megoldásokkal váltakoznak. Ullmann pályája elején úgy vívódott e kérdésekkel, hogy minden ízében korszerű feldolgozásokat készített (Per-Dee-Doo, 1989) standard darabokból, vagyis hasonlóan szintetizáló produkciókkal próbálkozott, mint a Vienna Art Orchestra vagy a sokkal kevesebb publicitásban részesült, mindazonáltal rendkívül egyéni Klaus König nagyzenekara. Mára ez úgy változott, hogy Ullmann saját szerzeményeiben igyekszik rálelni egy érvényes szintézisre. Az albumnak mind a hat kompozíciója ezt a törekvést dokumentálja.

Az előbb említett szintetizáló (és nem szinkretista!!!) erőfeszítések talán legjobban Satoko Fujii hangszereléseiben érvényesülnek, például a lemez elején álló Think Tank-ben, ahol az éteri fuvola-közjátékok tartják a szerkezetet, s a nemegyszer vadul sistergő tuttik, illetve a föléjük rakott szólók (szopránszaxofonon) töltik ki az „üres” részeket. Fujii másik arrangement-jában (D. Nee No) a free felütés spanyolos dallamba úszik át. De igazságtalanok lennénk a többi hangszerelővel szemben, ha nagyszerű teljesítményeikről megfeledkeznénk. A lemez egyik legsikerültebb teljesítménye például a Chris Dahlgren (akinek neve a Jazz Mandolin Projectből lehet ismerős egyeseknek) hangszerelte Tá Lam, egy, a ’90-es évek elején keletkezett Ullmann-szám, melyet eredetileg a szám címét viselő oktett-lemezen rögzített a német muzsikus. Dahlgren arrangement-ja legalább annyi ravasz stílusvegyítést rejt, mint Fujii darabjai. Parádés megoldás benne a dörmögő hangszerek (basszusklarinét és baritonszaxofon) párbeszéde, de Vladyslav Sendecki ragyogó zongorajátéka is ebben a számban érvényesül a leginkább. Dahlgren Blaues Lied-je egy blues-sémát variál, s Ullmann itt azt is megmutatja, milyen sokféleképpen, mennyire színesen lehet játszani az egyes klasszikus zenészek által kissé lenézett basszusklarinéton. Az Andy Emler arranzsálta Kreuzberg Park East/High Lam Earth című számban szintén tanítani való basszusklarinét-futamokat játszik a zenekarvezető, majd miután az együttes többi tagja is bekapcsolódott a játékba, Stephan Diez gitárszólója tör utat magának. Ha kifogást keresünk a hangszerelésekben, akkor talán ezt az egy apróságot említhetjük: Diez elektromos szólói mintha kilógnának az arrangement-okból, hangzásuk idegen a zene egészétől, jobban érvényesülnének egy kiszenekari Hendrix-emléklemezen. Viszont a két különböző kompozíciót egyesítő Fourteen Days/Café Toronto (arrangement: Günter Lenz) ismét telitalálat. Bármibe fog is Ullmann, illetve hangszerelői, arannyá válik. Zenéjük (s ne feledjük: ebben a nagyszerű big band muzsikusoknak is óriási szerepe van!) egy pillanatra se válik kommerszé, végig megtartják teljesen egyéni soundjukat. Nem véletlen, hogy M.J. Stevens amerikai pianista, Gebhard Ullmann és Jiři Stivin egykori muzsikustársa egy nyilatkozatában nem győzte hangsúlyozni az európai avantgarde zenészekkel való együttmunkálkodás fontosságát az amerikai észjárású zenészek számára. S az se lehet meglepő, hogy a Down Beat 2005 júliusi számában a tekintélyes Ed Enright kritikájában csak fél csillag választotta el a „masterpiece”, azaz „mestermű” kategóriától Gebhard Ullmann nagyzenekari lemezét.

(Gebhard Ullmann: The Big Band Project; Gebhard Ullmann (basszusklarinét, tenor- és szopránszaxofon); NDR Big Band; szólisták: Julian Argüelles (baritonszaxofon); Vladyslav Sendecki (zongora); Claus Stötter (szárnykürt, trombita); Ingolf Burkhardt (trombita); Stephan Diez (gitár); Lutz Büchner, Peter Bolte (altszaxofon); Stefan Lottermann (harsona); Tom Rainey (dob); arrangement-ok: Satoko Fujii, Chris Dahlgren, Günter Lenz, Andy Elmer; Soul Note, 2004 [2001])

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Elhunyt Heller Ágnes

A filozófus kilencven éves volt, a 444 értesülése szerint Balatonalmádiban érte a halál.
Klasszikus

Holnap kezdődik a Fesztivál Akadémia a Zeneakadémián

A Budapest legszebb helyszínein július 20. és 28. között zajló kamarazenei fesztiválon hét esti nagy koncert, mesterkurzusok, ingyenes előadások, nemzetközi hegedűverseny és számtalan kísérőprogram várja az érdeklődőket.
Zenés színház

Jesszumpeppi, az előzetes alapján borzasztónak tűnik a Macskák filmváltozata

Olyan világsztárok főszereplésével jön a Macskák című Lloyd Webber-musical filmváltozata, mint Taylor Swift, Ian McKellen és Judi Dench. Nem tűnik jónak.
Plusz

Sokkal több ilyen kölyök kéne ebbe az országba

Szokatlanul kulturált fesztiválozókra bukkantam, összebarátkoztam egy csigával, de aztán hamar tempót váltottam, ficamodott bokával toltam a Middlemist Redre. Színházat alapítottak egy erdő szélén. Bánkitó-napló négy napról.
Klasszikus

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World magazin

Tényleg segít a zenehallgatás a koncentrációban?

Miért segítene? Miért lenne jobb az agyunknak, ha egy dolog helyett rögtön kettőre kellene figyelnie: a zenére és arra, amit csinálsz?
Jazz/World balatonfüred

Kedden kezdődik a Balatonfüredi Prímásverseny

Ebben az évben a cigányprímásokon a sor, hiszen a 7. Prímásverseny nekik szól. A versenyre idén tíz prímás jelentkezett az ország több pontjáról.
Jazz/World hegedű

Ez Amerika egyik legjelentősebb hegedűkollekciója, mégis fel fogják darabolni

David Bromberg 263 historikus értékű hegedűjét tudósoknak, hangszerészeknek kellene tanulmányozni, de az amerikai Library of Congress nem akarja megvenni a gyűjteményt. Pedig megígérték.
Jazz/World gyász

Elhunyt a zenész, aki Mandelával egy színpadon énekelte az apartheid-ellenesek himnuszát

Hatvanhat éves korában kedden meghalt Johnny Clegg dél-afrikai énekes, dalszerző. Ő írta az Asimbonanga című dalt.
Jazz/World hír

Keresik Erdély legszebb magyar dalát

A zenei pályázatra erdélyi zenészek és zenekarok, amatőr és hivatásos zenészek jelentkezését várják.