Jazz/World

A hét jazzlemeze – Gebhard Ullmann: The Big Band Project

2005.10.12. 00:00
Ajánlom
A több fafúvós hangszeren kiválóan játszó Gebhard Ullmann rendületlenül dolgozik a legváltozatosabb formációkban. Nemrégiben Jürgen Kupke és Michael Thieke társaságában készített klarinéttrió-albumot (Leo Records), Steve Swell harsonással közösen kvartettet vezetett (Desert Songs And Other Landscapes), basszushangszerekből álló trióban dolgozott (BassX3), valamint előállt hat, nagyzenekarra írt kompozícióval, amelyet arranzsőr muzsikustársai hangszereltek meg a hamburgi NDR Big Band számára. Ullmann nagyzenekari lemeze meggyőzően bizonyítja, hogy az avantgarde jazz mesterfogásai jó tíz évvel Sun Ra halála után is sikerrel felhasználhatók a big band idiómában.

A The Big Band Project gyaníthatóan az egyetlen vagy szinte az egyetlen modern nagyzenekari album, amelyen az együttes irányítója bevallottan nem rajong a big band jazzért. Már csak ezért is tiszteletre méltó a kísérlete, melynek során négy nagyszerű arranzsőr segítségével szólal meg Ullmann hat szerzeménye a huszonkét tagú zenekar előadásában. A felvételeket évekkel ezelőtt rögzítették, s talán csak azért jelentették meg hosszú késéssel, mert Ullmann teljesen más – kiszenekari – produkciókkal foglalta le magát. Aki azonban úgy képzeli, hogy a nagyzenekari környezetben bizonyára nem érvényesülnek a német muzsikus erényei: kísérletező fúvástechnikái, váratlanul felbukkanó neoklasszicizmusa/revizionizmusa, vagy a ritmussal, melódiával és harmóniákkal való játékai, nagyot téved. Ullmann töretlen kedvvel szólózik és kommunikál társaival mindhárom hangszerén, de kiváltképp basszusklarinéton emlékezetes, amit előad. Nem lepne meg, ha a Down Beat jövő évi kritikusi szavazásán helyezést kapna mind nagyzenekari, mind pedig hangszeres kategóriában.

Remélhetően nem értelmezzük félre Ullmann elképzeléseit, amikor mint tanulmányokat hallgatjuk az egyes darabokat ezen az albumon. A tanulmányok pedig azt a kimeríthetetlen problémát boncolgatják, hogyan szólaltathatók meg egyes jazztradíciók (ideértve az avantgarde-ot is) huszonegyedik századi hangszerelésekben, s hogy e hagyományok miképpen ötvözhetők vagy építhetők egymásra. Ullmann műveit ezért halljuk többrétegűeknek, s ezért van az is, hogy a zene konvencionális alapkellékeit (ritmus, melódia, harmónia) „rendeltetésüknek megfelelően” használó részek nagyon szabad improvizációkkal, a swingelő big bandekhez szokott fül számára kaotikusnak ható zenei megoldásokkal váltakoznak. Ullmann pályája elején úgy vívódott e kérdésekkel, hogy minden ízében korszerű feldolgozásokat készített (Per-Dee-Doo, 1989) standard darabokból, vagyis hasonlóan szintetizáló produkciókkal próbálkozott, mint a Vienna Art Orchestra vagy a sokkal kevesebb publicitásban részesült, mindazonáltal rendkívül egyéni Klaus König nagyzenekara. Mára ez úgy változott, hogy Ullmann saját szerzeményeiben igyekszik rálelni egy érvényes szintézisre. Az albumnak mind a hat kompozíciója ezt a törekvést dokumentálja.

Az előbb említett szintetizáló (és nem szinkretista!!!) erőfeszítések talán legjobban Satoko Fujii hangszereléseiben érvényesülnek, például a lemez elején álló Think Tank-ben, ahol az éteri fuvola-közjátékok tartják a szerkezetet, s a nemegyszer vadul sistergő tuttik, illetve a föléjük rakott szólók (szopránszaxofonon) töltik ki az „üres” részeket. Fujii másik arrangement-jában (D. Nee No) a free felütés spanyolos dallamba úszik át. De igazságtalanok lennénk a többi hangszerelővel szemben, ha nagyszerű teljesítményeikről megfeledkeznénk. A lemez egyik legsikerültebb teljesítménye például a Chris Dahlgren (akinek neve a Jazz Mandolin Projectből lehet ismerős egyeseknek) hangszerelte Tá Lam, egy, a ’90-es évek elején keletkezett Ullmann-szám, melyet eredetileg a szám címét viselő oktett-lemezen rögzített a német muzsikus. Dahlgren arrangement-ja legalább annyi ravasz stílusvegyítést rejt, mint Fujii darabjai. Parádés megoldás benne a dörmögő hangszerek (basszusklarinét és baritonszaxofon) párbeszéde, de Vladyslav Sendecki ragyogó zongorajátéka is ebben a számban érvényesül a leginkább. Dahlgren Blaues Lied-je egy blues-sémát variál, s Ullmann itt azt is megmutatja, milyen sokféleképpen, mennyire színesen lehet játszani az egyes klasszikus zenészek által kissé lenézett basszusklarinéton. Az Andy Emler arranzsálta Kreuzberg Park East/High Lam Earth című számban szintén tanítani való basszusklarinét-futamokat játszik a zenekarvezető, majd miután az együttes többi tagja is bekapcsolódott a játékba, Stephan Diez gitárszólója tör utat magának. Ha kifogást keresünk a hangszerelésekben, akkor talán ezt az egy apróságot említhetjük: Diez elektromos szólói mintha kilógnának az arrangement-okból, hangzásuk idegen a zene egészétől, jobban érvényesülnének egy kiszenekari Hendrix-emléklemezen. Viszont a két különböző kompozíciót egyesítő Fourteen Days/Café Toronto (arrangement: Günter Lenz) ismét telitalálat. Bármibe fog is Ullmann, illetve hangszerelői, arannyá válik. Zenéjük (s ne feledjük: ebben a nagyszerű big band muzsikusoknak is óriási szerepe van!) egy pillanatra se válik kommerszé, végig megtartják teljesen egyéni soundjukat. Nem véletlen, hogy M.J. Stevens amerikai pianista, Gebhard Ullmann és Jiři Stivin egykori muzsikustársa egy nyilatkozatában nem győzte hangsúlyozni az európai avantgarde zenészekkel való együttmunkálkodás fontosságát az amerikai észjárású zenészek számára. S az se lehet meglepő, hogy a Down Beat 2005 júliusi számában a tekintélyes Ed Enright kritikájában csak fél csillag választotta el a „masterpiece”, azaz „mestermű” kategóriától Gebhard Ullmann nagyzenekari lemezét.

(Gebhard Ullmann: The Big Band Project; Gebhard Ullmann (basszusklarinét, tenor- és szopránszaxofon); NDR Big Band; szólisták: Julian Argüelles (baritonszaxofon); Vladyslav Sendecki (zongora); Claus Stötter (szárnykürt, trombita); Ingolf Burkhardt (trombita); Stephan Diez (gitár); Lutz Büchner, Peter Bolte (altszaxofon); Stefan Lottermann (harsona); Tom Rainey (dob); arrangement-ok: Satoko Fujii, Chris Dahlgren, Günter Lenz, Andy Elmer; Soul Note, 2004 [2001])

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Ingyen látható a Macskák londoni előadása az online térben

Bemutatásának 40. évfordulóján a The Show Must Go On Youtube-csatornája ingyenesen közvetíti Andrew Lloyd Webber kultikus darabját, a Macskákat.
Zenés színház

Idén is díjazták a nemzetközi operaélet legjobbjait

Online díjátadón jelentették be az Opera Awards győzteseit, akik a 2020/21-es évadban nyújtott teljesítményük alapján érdemelték ki a díjat.
Plusz

A b(m)űvész embersége – interjú a 110 éve született Rodolfo lányával, Gálvölgyi Judittal

Polgári neve Gross Dezső volt, de Rodolfoként ismerte meg a világ. „Vigyázat, csalok!”, mondta – és csalt. A többi már játék volt és szórakozás. Születésének 110. évfordulója alkalmából lánya, Gálvölgyi Judit segítségével idéztük föl a bűvész és édesapa legendás alakját.
Könyv

Felavatták Tandori Dezső és felesége síremlékét

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas és József Attila-díjas költő, író, műfordító és felesége, Tandori Ágnes síremlékét május 15-én avatták fel Budapesten, a Fiumei úti sírkertben.
Plusz

Itt a teljes program: magyar művészeket jelentett be a VeszprémFest

Véglegessé vált az idei VeszprémFest programja. A korábban már meghirdetett Tom Jones, Jazz+Az és VeszprémFest Classic koncertek mellett jön az LGT sztárjaival színpadra lépő Zenevonat, a 25 éves jubileumát ünneplő Cotton Club Singers, valamint a Concerto Budapest Snétberger Ferenc és Roby Lakatos közreműködésével.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Hegyi levegő receptre: a Bagossy Brothers Company

A Bagossy Brothers Company erdélyi csapatként eljutott oda, ahova csak nagyon kevesen: az elmúlt évek egyik legnépszerűbb koncertzenekarává nőtték ki magukat itthon. Talán éppen azért, mert nem tesznek mást, egyszerű érzésekről, otthonról, kötődésről énekelnek sallangmentesen, őszintén. A Gyergyószentmiklóson alakult csapat több tízmilliós nézettségű videói is jól mutatják: valamit nagyon elkaptak. Mi a titkuk, hogyan látják szülővárosukat és Budapestet, és mit takar a #HEGYILEVEGŐ?
Jazz/World ajánló

Megjelent a Zűrös Banda 2021 című új lemeze

A Zűrös második lemeze a 2021 címet viseli, egy nehéz évben született, de tele alkotó energiákkal és saját számokkal! A zenekar talán nem is fejezhette volna be jobbkor az albumot, hiszen itt a nyitás: a lemezbemutatóra már élőben, közönség előtt kerül sor a Fonó nagytermében június 4-én.
Jazz/World hír

"Tragikus végű játszma" – A kékszakállú herceg várát új formába öntötte Sárik Péter

Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájára Sárik Péter zeneszerző, jazz-zongoraművész készített jazzátiratot, melyet először élőben augusztusban hallhat a közönség a Zempléni Fesztiválon.
Jazz/World ajánló

Kocsmazene magyarul – ezért könnyű beleszeretni az Aurevoir.-ba

Ma már egyre inkább elmosódnak a könnyűzene műfaji határai, de még ebben a sokszínű felhozatalban is akadnak karakteres, azonnal felismerhető stílusok. Az Aurevoir. rengeteg forrásból táplálkozó zenéje ethno-beat névre hallgat, és alig pár év alatt hódította meg a hazai klubszínpadokat. Népzene és angolszász beat-folk, lélekig hatoló mélységek és őrült elszállás: mutatjuk, miért ne hagyjátok ki a zenekar május 16-i ingyenes online koncertjét!
Jazz/World hír

Egyedi hangszín és világzenei hangulat

Szól a világ címmel május 10-én jelenik meg a Napfonat együttes első nagylemeze. Az öttagú a cappella csapat 2018-ban alakult és dalaikban a saját szövegeik mellett, versfeldolgozások, valamint magyar és más nemzetek népdalai szólalnak meg egyedi hangzásban.