Jazz/World

A hét jazzlemeze – Herbie Hancock: The Jazz Masters. 100 anos de Swing

2005.09.27. 00:00
Ajánlom
Ne higgyünk könnyelműen a lemez borítóján olvasható szűkszavú információknak! Íme egy Herbie Hancock lemez, ami nem az! A világhírű zongorista ikon csak kísérő ezen az albumon. Mégis arra bíztatok minden, a hatvanas-hetvenes évek fordulójának jeles jazztermékei iránt érdeklődő olvasót, próbálja mihamarabb beszerezni a lemezt, hiszen valódi kincset rejt.

Albert „Tootie” Heath más CD-kiadásban nem létező (vagy teljesen hozzáférhetetlen), eredetileg 1969-ben az obskurus O’Be kiadónál publikált Kawaida című albumáról van szó, melyet a rajongók gyakran valóban Herbie Hancock „elveszett” lemezeként emlegetnek, de a szakirodalom egyértelműen a dobos Heath-t tekinti zenekarvezetőnek.

Néhány évvel ezelőtt valósággal elöntötték a lemezboltokat az olcsó 100 anos de Swing lemezek, amelyek Buddy Richtől Joe Hendersonig rengeteg nagy jazzmuzsikus egy-egy albumát tették elérhetővé, no persze nem úgy, hogy jelezték volna: a CD-n hallható zene eredetileg milyen címen és melyik kiadónál látott napvilágot. E kísérő adatokban nem éppen gazdag sorozat egyik darabja tehát „Herbie Hancock lemeze”, mely egyébként a 100 anos legbosszantóbb változatát képviseli: a hátsó borítón csupán a számok címe és időtartama olvasható; ha a kísérő „füzetet” szétnyitjuk, két üres fehér lap bámul vissza ránk. (Aki ugyanebből a sorozatból például Ornette Coleman lemezét vette meg, bizonyos szempontból jobban járt: viszonylag részletes francia nyelvű életrajzot olvashat a művészről, megtudhatja, hogy Jackson Pollock egyik festménye díszítette a Free Jazz borítóját, valamint hogy a jelen albumon Coleman altszaxofonon, trombitán és hegedűn játszik David Izenzon és Charles Moffett kíséretében. Arról már nem számol be a francia szöveg, hogy a lemezen található öt szám kissé töredékesen az egyébként igen ritka, a Jazz Atmosphere kiadónál megjelent és Párizsban 1966 elején felvett két lemeznyi Who’s Crazy?-t mutatja be, igaz, hogy az eredetileg Dans la Neige címen futó darabot angolra fordítva (In The Snow), a The Mis-Used Blues esetében elhallgatva a szám másik címét (The Lovers And The Alchemist) és egy harmadik zenemű címének pedig csak a felét megadva, de mégiscsak.)

A Hancock nevén futó Heath-lemezre ma már nyugodtan rámondhatjuk, hogy all-star együttest vonultatott fel, méghozzá a Heath Brothers vonzáskörébe tartozó muzsikusokból, akik egyként elkötelezettek voltak – legalábbis ekkoriban – a hard bop, sőt alkalmanként free bop stílus, az igényes soul jazz és az afrikai „világzene” ötvözése mellett. E törekvések, bár már egyre kevesebbet beszélnek róla, azokban az években benne voltak a levegőben, s precíz diszkográfiát lehetne összeállítani az évtized fordulójának kozmigroov albumairól. Például csupán egy hónappal a Kawaida rögzítése előtt az itt is megszólaló Don Cherry Ankarában, az amerikai nagykövetségen adott hangversenyt török muzsikusok társaságában, alighanem magáévá téve Karl Berger nézetét, miszerint a török zene maga a világzene, hiszen afrikai, ázsiai és európai elemeket ötvöz (amihez a jazz az amerikai adalékot szolgáltatja). A Kawaida közelebbről a Heath-testvérek és James Mtume ütős, Jimmy Heath fia családi vállalkozásának tekinthető: Albert Heath jegyzi a lemezt (jellemző, hogy szintén ritkaságnak számító későbbi vállalkozásának a Kwanza címet adta), a legtöbb hangszerszólót Jimmy Heath játssza, méghozzá főleg szopránszaxofonon, amit fahangon, „tárogatósan” szólaltat meg, akárcsak a korszak más, kozmigroovban gondolkozó szoprán- és tenorszaxofon-játékosai, így Gary Bartz, Dave Liebman, Steve Grossman és Bernt Rosengren. A szerzemények nagy része pedig Mtumét dicséri. Az egyetlen Duniát leszámítva, melyet nagybátyja jegyez, minden szám Mtume kompozíciója. Mtume sajnálatosan rövid jazz-pályafutásának egyik legnagyszerűbb terméke a Kawaida: az öt számból álló felvételen ugyan határozott önálló karakterrel bírnak az egyes darabok, mégis talán szerencsésebb ezúttal általánosságban elmondani róluk, hogy az afro-amerikai improvizatív zene spirituális ágát képviselik. A szerzemények egyszerre szólnak az egyén és a külső univerzum viszonyáról és a minden személyiségben ott rejtőző belső végtelenről, illetve ennek a külső univerzummal való összefüggéseiről. Ez a metafizikai tartalom többször kozmigroov keretekben nyer kifejezést, vagyis az előadók büszkén vállalják, hogy a spirituális kérdéseket mint feketék sajátos „néger” optikán keresztül látják. A hallgató ebből elsősorban az afrikai groove-okat, valamint a sajátos szopránszaxofon-soundot és az afrikai ütőhangszerek (Mtume, Ed Blackwell) dominanciáját, végül a fuvola „afrohangját” érzékeli. Érdemes külön kiemelni ez utóbbit: a session legnévtelenebb tagja, Billy Bonner alkalmanként úgy fuvolázik, hogy szinte az afrikai éjszakában muzsikáló kabócák közé képzelhetjük magunkat. De persze Herbie Hancock, Buster Williams és Don Cherry is mindent tud a kozmigroovról, úgyhogy a Kawaida az összeszedettség, az előadók harmonikus együttműködésének érzetét kelti. Így van ez a lemez legelvontabb számában, a Kuumba (Albert Heath) által írt Duniá-ban is. S hogy a lemez spirituális irányultsága komolyan veendő, azt az is bizonyítja, hogy a címadó számban felolvassák a kawaida filozófia hét magasztos alapelvét, értelmezésükkel együtt, valamint a muzsikusok nagy része afrikai felvett néven szerepel a(z eredeti) borítón: Kuumba Toudie Heath, Mchexaji Buster Williams, Msafari Don Cherry, Mwandisi Herbie Hancock, Tayari Jimmy Heath.

Sejthető, hogy a Heath-fivérek és muzsikustársaik többek között a Dr. Maulana Karanga afro-amerikai filozófus által bevezetett s a fekete identitást erősítő Kwanzaa-ünnepek (1966), valamint az ezzel szorosan összefüggő kawaida filozófia hatására alkották meg az 1969-es lemezt. E filozófia egyrészt aktuális társadalmi és antropológiai kérdésekkel foglalkozik, másrészt nagy hangsúlyt fektet a fekete hagyományokra, az óegyiptomi mitológia és a fekete identitás összefüggéseire. A kawaida számára az egyiptomi Maat istennő alakja talán a legfontosabb: ő volt az igazság és rend megtestesítője, egyben Ré lánya és Thot, a bölcsesség felesége. Gyakran strucctollal ábrázolták, mivel az az igazság jelképe a régi Egyiptomban, s a hieroglif feliratokon is így értelmezendő. Az is valószínűsíthető, hogy a zenészek nem csak Karanga akkoriban igen újnak számító nézeteivel, hanem korábbi fekete gondolkozók tanaival is teljesen tisztában voltak, hiszen a Kawaida jellegű és irányultságú zenei megnyilvánulások mintha csak a fekete romantikus nacionalista Marcus Garvey (1887-1940) figyelmeztetését visszhangoznák: egy nép történelem nélkül olyan, mint a gyökértelen fa.

(Herbie Hancock: The Jazz Masters. 100 anos de Swing; Herbie Hancock (zongora); Don Cherry (trombita); Jimmy Heath (tenor- és szopránszaxofon); Buster Williams (bőgő); Billy Bonner (fuvola, ütőhangszerek); Ed Blackwell (harangok, ütőghangszerek); Albert „Tootie” Heath (dob); James Mtume (conga); Mandarim Records, 1996 [O’Be, 1969])

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Innentől nem a gyerek hibája lesz, ha nem olvas

Az irodalom a szabadságról szól. Ha ezt a szabadságot nem adjuk meg az oktatással, ha nem mutatjuk meg a gyerekeknek, hogy talán éppen az olvasás az, amire ebben a számára is megterhelő, felgyorsult világban szüksége van, akkor tényleg nem az ő hibája lesz, hogy nem olvas. VÉLEMÉNY.
Könyv

Tóth Krisztina és Az arany ember: Hogyan jutottunk idáig?

Be akarja tiltani Jókait? Ki a felelős azért, hogy most mindenki irodalom kapcsán „anyázik” az interneten? Megválaszolunk mindent, amit tudni akar, de eddig nem mert megkérdezni Tóth Krisztina és a Jókai-rajongók összecsapásáról.
Vizuál

Lenyűgöző és groteszk életképeken elevenedik meg a szocializmus Budapestje

Ezernyolcszáz fotó került fel a Fortepan archívumába, amiket Kereki Sándor fotós, újságíró készített a hatvan-hetvenes években. Nézze meg galériánkat!
Klasszikus

Időkapszulát helyeztek el a Magyar Zene Házában

Befejező szakaszához ért a Liget Budapest projektben épülő Magyar Zene Háza kivitelezése, ebből az alkalomból pénteken az utókornak szánt üzenetekkel teli időkapszulát helyeztek el a decemberben megnyíló épület padlóburkolata alá.
Színház

Az Alkotmánybíróság elé kerül az SZFE modellváltásának ügye

A Fővárosi Törvényszék az SZFE modellváltását előkészítő törvény semmissé tételét indítványozza az Alkotmánybíróság előtt. Erről az SZFE HÖK tájékoztatta a nyilvánosságot péntek este.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Első ízben adják át a Fonó-díjakat

A jazz és a népzene művészeit, produkcióit díjazza a Fonó. Vasárnap online formában tekinthetik meg a nézők a díjátadót.
Jazz/World interjú

„A zene célja, hogy értéket teremtsen” – interjú Ülkei Dáviddal

Ülkei Dávid a Modern Art Orchestra szaxofonistája, akit a big band mellett több, a hazai zene legérdekesebb és kivétel nélkül kimagasló színvonalú formációjából is ismerhetünk már. Dávid mesél nekünk hangszerének kiválasztásáról, művészi prioritásairól és a MAO-val való kapcsolatáról. (X)
Jazz/World hír

Az üveghegyen túl – Új nagylemezt készített a Free Style Chamber Orchestra

Az album azokat a népzenei- és jazz elemeket ötvöző dalokat tartalmazza, melyeket a zenekar a járványügyi korlátozások miatt őszre halasztott, ingyenes ifjúsági koncertsorozatán fogja játszani. A lemezbemutató koncert a tervek szerint április 12-én lesz a Budapest Jazz Clubban.
Jazz/World ajánló

Egy teljes hét zene és együttlét: Fonó Selection

Ebben az időszakban még fontosabb az egymásra figyelés, a beszélgetés, a másik szempontjainak megértése, a támogatás. A Fonó Selection sorozata idén erről szól. Hétfőtől kezdve minden reggel 8 órakor podcastban beszélgetnek a szakma részvevői, művészek, intézményvezetők, újságírók a piac szereplőit mozgató kérdésekről, esténként pedig duó formációban különleges művészek találkozásaira kerülhet sor, így együtt lép fel Dresch Mihály és Tóth Viktor, Bede Péter és Unger Balázs, Kacsó Hanga és Szabó Dániel, Szokolay Dongó Balázs és Fábri Géza, Varga Veronika és Réti Benedek, ifj Szerényi Béla és Fekete Márton. A hét vasárnap a Fonó 25 díj átadásával zárul, amely a közönség és a szakmai zsűri szavazatai alapján állt össze, tíz kategóriában díjazzák az alkotókat. A Fonó Selection tartalmai ingyenesen érhetők el a Fonó YouTube- és Facebook-csatornáján.
Jazz/World magazin

Chick Corea – Hogyan kezdjünk ismerkedni a legendás billentyűs zenéjével?

Összeszedtünk tíz felvételt – stúdiólemezeket és élő felvételeket egyaránt –, amelyek remekül bevezetnek Chick Corea világába, ha még nem ismered a művészetét. Azok számára pedig, akik ismerik már az életművet, lehetőséget teremtünk az emlékezésre.