Jazz/World

A hét jazzlemeze – Herbie Hancock: The Jazz Masters. 100 anos de Swing

2005.09.27. 00:00
Ajánlom
Ne higgyünk könnyelműen a lemez borítóján olvasható szűkszavú információknak! Íme egy Herbie Hancock lemez, ami nem az! A világhírű zongorista ikon csak kísérő ezen az albumon. Mégis arra bíztatok minden, a hatvanas-hetvenes évek fordulójának jeles jazztermékei iránt érdeklődő olvasót, próbálja mihamarabb beszerezni a lemezt, hiszen valódi kincset rejt.

Albert „Tootie” Heath más CD-kiadásban nem létező (vagy teljesen hozzáférhetetlen), eredetileg 1969-ben az obskurus O’Be kiadónál publikált Kawaida című albumáról van szó, melyet a rajongók gyakran valóban Herbie Hancock „elveszett” lemezeként emlegetnek, de a szakirodalom egyértelműen a dobos Heath-t tekinti zenekarvezetőnek.

Néhány évvel ezelőtt valósággal elöntötték a lemezboltokat az olcsó 100 anos de Swing lemezek, amelyek Buddy Richtől Joe Hendersonig rengeteg nagy jazzmuzsikus egy-egy albumát tették elérhetővé, no persze nem úgy, hogy jelezték volna: a CD-n hallható zene eredetileg milyen címen és melyik kiadónál látott napvilágot. E kísérő adatokban nem éppen gazdag sorozat egyik darabja tehát „Herbie Hancock lemeze”, mely egyébként a 100 anos legbosszantóbb változatát képviseli: a hátsó borítón csupán a számok címe és időtartama olvasható; ha a kísérő „füzetet” szétnyitjuk, két üres fehér lap bámul vissza ránk. (Aki ugyanebből a sorozatból például Ornette Coleman lemezét vette meg, bizonyos szempontból jobban járt: viszonylag részletes francia nyelvű életrajzot olvashat a művészről, megtudhatja, hogy Jackson Pollock egyik festménye díszítette a Free Jazz borítóját, valamint hogy a jelen albumon Coleman altszaxofonon, trombitán és hegedűn játszik David Izenzon és Charles Moffett kíséretében. Arról már nem számol be a francia szöveg, hogy a lemezen található öt szám kissé töredékesen az egyébként igen ritka, a Jazz Atmosphere kiadónál megjelent és Párizsban 1966 elején felvett két lemeznyi Who’s Crazy?-t mutatja be, igaz, hogy az eredetileg Dans la Neige címen futó darabot angolra fordítva (In The Snow), a The Mis-Used Blues esetében elhallgatva a szám másik címét (The Lovers And The Alchemist) és egy harmadik zenemű címének pedig csak a felét megadva, de mégiscsak.)

A Hancock nevén futó Heath-lemezre ma már nyugodtan rámondhatjuk, hogy all-star együttest vonultatott fel, méghozzá a Heath Brothers vonzáskörébe tartozó muzsikusokból, akik egyként elkötelezettek voltak – legalábbis ekkoriban – a hard bop, sőt alkalmanként free bop stílus, az igényes soul jazz és az afrikai „világzene” ötvözése mellett. E törekvések, bár már egyre kevesebbet beszélnek róla, azokban az években benne voltak a levegőben, s precíz diszkográfiát lehetne összeállítani az évtized fordulójának kozmigroov albumairól. Például csupán egy hónappal a Kawaida rögzítése előtt az itt is megszólaló Don Cherry Ankarában, az amerikai nagykövetségen adott hangversenyt török muzsikusok társaságában, alighanem magáévá téve Karl Berger nézetét, miszerint a török zene maga a világzene, hiszen afrikai, ázsiai és európai elemeket ötvöz (amihez a jazz az amerikai adalékot szolgáltatja). A Kawaida közelebbről a Heath-testvérek és James Mtume ütős, Jimmy Heath fia családi vállalkozásának tekinthető: Albert Heath jegyzi a lemezt (jellemző, hogy szintén ritkaságnak számító későbbi vállalkozásának a Kwanza címet adta), a legtöbb hangszerszólót Jimmy Heath játssza, méghozzá főleg szopránszaxofonon, amit fahangon, „tárogatósan” szólaltat meg, akárcsak a korszak más, kozmigroovban gondolkozó szoprán- és tenorszaxofon-játékosai, így Gary Bartz, Dave Liebman, Steve Grossman és Bernt Rosengren. A szerzemények nagy része pedig Mtumét dicséri. Az egyetlen Duniát leszámítva, melyet nagybátyja jegyez, minden szám Mtume kompozíciója. Mtume sajnálatosan rövid jazz-pályafutásának egyik legnagyszerűbb terméke a Kawaida: az öt számból álló felvételen ugyan határozott önálló karakterrel bírnak az egyes darabok, mégis talán szerencsésebb ezúttal általánosságban elmondani róluk, hogy az afro-amerikai improvizatív zene spirituális ágát képviselik. A szerzemények egyszerre szólnak az egyén és a külső univerzum viszonyáról és a minden személyiségben ott rejtőző belső végtelenről, illetve ennek a külső univerzummal való összefüggéseiről. Ez a metafizikai tartalom többször kozmigroov keretekben nyer kifejezést, vagyis az előadók büszkén vállalják, hogy a spirituális kérdéseket mint feketék sajátos „néger” optikán keresztül látják. A hallgató ebből elsősorban az afrikai groove-okat, valamint a sajátos szopránszaxofon-soundot és az afrikai ütőhangszerek (Mtume, Ed Blackwell) dominanciáját, végül a fuvola „afrohangját” érzékeli. Érdemes külön kiemelni ez utóbbit: a session legnévtelenebb tagja, Billy Bonner alkalmanként úgy fuvolázik, hogy szinte az afrikai éjszakában muzsikáló kabócák közé képzelhetjük magunkat. De persze Herbie Hancock, Buster Williams és Don Cherry is mindent tud a kozmigroovról, úgyhogy a Kawaida az összeszedettség, az előadók harmonikus együttműködésének érzetét kelti. Így van ez a lemez legelvontabb számában, a Kuumba (Albert Heath) által írt Duniá-ban is. S hogy a lemez spirituális irányultsága komolyan veendő, azt az is bizonyítja, hogy a címadó számban felolvassák a kawaida filozófia hét magasztos alapelvét, értelmezésükkel együtt, valamint a muzsikusok nagy része afrikai felvett néven szerepel a(z eredeti) borítón: Kuumba Toudie Heath, Mchexaji Buster Williams, Msafari Don Cherry, Mwandisi Herbie Hancock, Tayari Jimmy Heath.

Sejthető, hogy a Heath-fivérek és muzsikustársaik többek között a Dr. Maulana Karanga afro-amerikai filozófus által bevezetett s a fekete identitást erősítő Kwanzaa-ünnepek (1966), valamint az ezzel szorosan összefüggő kawaida filozófia hatására alkották meg az 1969-es lemezt. E filozófia egyrészt aktuális társadalmi és antropológiai kérdésekkel foglalkozik, másrészt nagy hangsúlyt fektet a fekete hagyományokra, az óegyiptomi mitológia és a fekete identitás összefüggéseire. A kawaida számára az egyiptomi Maat istennő alakja talán a legfontosabb: ő volt az igazság és rend megtestesítője, egyben Ré lánya és Thot, a bölcsesség felesége. Gyakran strucctollal ábrázolták, mivel az az igazság jelképe a régi Egyiptomban, s a hieroglif feliratokon is így értelmezendő. Az is valószínűsíthető, hogy a zenészek nem csak Karanga akkoriban igen újnak számító nézeteivel, hanem korábbi fekete gondolkozók tanaival is teljesen tisztában voltak, hiszen a Kawaida jellegű és irányultságú zenei megnyilvánulások mintha csak a fekete romantikus nacionalista Marcus Garvey (1887-1940) figyelmeztetését visszhangoznák: egy nép történelem nélkül olyan, mint a gyökértelen fa.

(Herbie Hancock: The Jazz Masters. 100 anos de Swing; Herbie Hancock (zongora); Don Cherry (trombita); Jimmy Heath (tenor- és szopránszaxofon); Buster Williams (bőgő); Billy Bonner (fuvola, ütőhangszerek); Ed Blackwell (harangok, ütőghangszerek); Albert „Tootie” Heath (dob); James Mtume (conga); Mandarim Records, 1996 [O’Be, 1969])

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.
Zenés színház

Spielberg egy 17 éves, ismeretlen lányt választott a West Side Story női főszerepére

Steven Spielberg egy nyílt szereplőválogatáson feltűnt, ismeretlen 17 éves lányra bízta Maria szerepét a West Side Story új filmes feldolgozásában.
Klasszikus

Ilyen lenne a #10éveskihívás kedvenc zeneszerzőinkkel

A közösségi médiában hódít a 10 éves kihívás, azaz a #10yearschallenge. Megnéztük, milyen lenne, ha a legnagyobb zeneszerzők is posztolnának fotót és szöveget.
Vizuál

A naiv festő, aki egy szenttől kapta tudását

60 év felett kezdett el festeni, és úgy vált az egyik meghatározó roma művésszé itthon, hogy csak két általánost végzett el. Balázs Jánosnak nem volt könnyű élete, de mindig elfogadta sorsát - egyedül az alkotás érdekelte.
Klasszikus

Így szóltak azok a hangszerek, amikre Mozart, Haydn, Händel vagy Beethoven komponáltak

A Felvilágosodás Korának Zenekara jóvoltából most egyesével meghallgathatjuk, milyen hangszerekre írták műveiket a legnagyobb klasszicista és barokk szerzők.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Most megtudhatod, kik alakítják a jövőben a magyar jazzt

Tizenkettedik alkalommal jelentkezik Közép-Európa legjelentősebb, jazztehetségeket felvonultató tehetségbörzéje, a Jazz Showcase február 8 és 10. között, ahol a fiatalok mellett már ismert magyar és külföldi előadók is fellépnek az esti nagy koncerteken.
Jazz/World ajánló

Hajdu Kláráért szurkolhatunk A Dal 2019 előválogatójában

A Dal 2019 legjobb 30 mezőnyébe bekerült a magyar jazzélet egyik kiemelkedő énekese, Hajdu Klára a You’re gonna rise című dalával, amit január 26-án mutat be élő adásban.
Jazz/World videó

A kecskeméti zeneiskola a Trónok harca zenéjével támadott a plázában

Kétszáz zenész és énekes ünnepelte villámcsődülettel az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola fennállásának 125. évfordulóját. Videó!
Jazz/World ajánló

„…a jó dolgok úgyis összekapcsolódnak"

A 2019. esztendőben több jubileumi programmal lép a Pesti Vigadó színpadára a Kaláka együttes: Kiss Anna 80. születésnapja, Kányádi Sándor születésének 90. évfordulója, valamint Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából. A rendezvényekről és az 50 éves együttes titkáról Gryllus Dániellel, a Kaláka alapítójával, a Gryllus Kiadó vezetőjével beszélgettünk.
Jazz/World

Még Mohay András játéka is hallható a MAO most megjelenő lemezén

Régi és új felvételekből, kortárs zeneszerzők műveiből áll a Modern Art Orchestra (MAO) új lemeze, amit vasárnap a Budapest Music Center nagytermében mutatnak be Szilágyi Kinga hárfaművész, Borbély Mihály szaxofonos és Gőz László harsonaművész közreműködésével.