Jazz/World

A hét jazzlemeze – Ilse Duyck Group: Exhale

2005.10.05. 00:00
Ajánlom
Egy évszakokkal jelölő tipológiában az Exhale jellegzetesen tavaszi lemez lenne. Nem csupán a borító belső oldalán olvasható jelmondatszerű idézet beszél napsütésről és a tavaszi fényben tarka színekben pompázó virágokról, hanem a számok hangulata is mintha májusi virágillatot árasztana (exhale). Máskor azonban enyhén kesernyés aromával gazdagodik az előadás, és a tavaszi színpompába őszies árnyalatok keverednek.

Mindvégig a finom hangzások és az érzelemgazdag éneklés uralkodik Ilse Duyck második lemezén, mely szerves folytatása a szintén az Alley Catnél publikált, három évvel korábbi Behind-nak. A fiatal belga énekesnő teljesítménye (még akkor is, ha elkövetjük azt a hibát, hogy eltekintünk igen jelentős zeneszerzői és szövegírói kvalitásaitól) azt az érzést kelti bennünk, hogy ezzel a hanggal és előadói profizmussal akár Európa- vagy világhírű is lehetne valaki. Hogy mégsem az, nem esztétikai magyarázatot igényel. A feleletet sokkal inkább a zeneipar gépezetének működési elveiben kereshetjük, de ez nem tartozik szorosabban cikkünk témájához.

Az első szám (Little Odd Mistake) határozott unisonós felütése rögtön felhívja a figyelmet az énekes főszereplőre. Ilse Duycknek itt van lehetősége megmutatni, hogy szinte mindenre képes vokalista: például tud hitelesen blues-sémákat énekelni és ügyesen kiaknázni a jazz-énekbeszédben rejlő lehetőségeket. A második Melba inkább a tangóharmonikával kísért történetmondót profilírozza. Hangjában rengeteg a lírizmus (Eternity, A Love Affair), bár a kompozíciók jellegéből adódóan gyakran prózaivá változtatja az előadást, amely eljárás immár vagy három évtizede kulcsot kínál Joni Mitchell munkáihoz is. A kritikus nem merné letenni a nagyesküt, hogy egy efféle szám, mint az említett Eternity jazz-darabnak tekinthető-e, de hát zenetörténész legyen a talpán, aki a műfaj népszerűségi listáinak élén szereplő Norah Jones vagy az évről-évre populárisabb (és ez most nem negatív jelző) Lizz Wright egyes dalairól be tudja bizonyítani, hogy a műfaj hangszerelésben-tolmácsolásban jellegzetes gyöngyszemei. Egyszerűbb a dolgunk az olyan számokkal, mint a For You, amelynek arrangement-ja, például a középrész fájdalmas tenorszaxofon-szólója, sokkal közelebb áll a jazzről kialakult elképzeléseinkhez. Hasonló a helyzet az album egyik csúcsteljesítményével, a Returnnel: hangulatában a For You-hoz hasonlítható, finom ritmuskísérettel, és itt Ilse Duyck egy kicsit a hangszeres tudását is megcsillogtatja. Sajnos alig több mint három perces a dal: mire igazán elringatna, már vége is van. A belga előadónak nagyon jól állnak az intim megszólalást, uram bocsá’ az érzékiséget megkívánó dalok, de talán egy fokkal még testre szabottabbak a középgyors tempójú szerzemények, mint amilyen a nyitó dal, a lemez közepén hallható Fly vagy az Exhale egyetlen feldolgozása, a jól ismert Moody’s Mood For Love, amelyben Duyck kisasszonynak ismét lehetősége nyílik egy kis játszadozásra hangmagasságokkal és hangszínekkel. És sikerül is gyöngyszemet csiszolnia a régi James Moody-kompozícióból. Igényes és egyéni hangú interpretáció, igazi antológiadarab. Feltehetően ez a szám is közrejátszott abban, hogy Charles Loos belga zongorista-hangszerelő tömören így fejezze be a lemezről írt kritikáját a JazzPianist-ban: „Une très belle production!”

A most harminckilenc éves énekesnő hét éves korában kezdett zenét tanulni, és 1992-ben szerzett gordonka- és kamarazene-diplomát a genti zeneakadémián. Később tovább képezte magát énekesként, többek között vokál-workshopokon vett részt. Ilse Duyck sokműfajú előadó, aki kipróbálta magát klasszikus zenei produkciókban, musicalekben és rockprojektekben. Gyaníthatóan azonban a jazz a hozzá legközelebb álló idióma.

Kitűnő erőkből áll az énekesnő mögötti kvartett is. Paul Flush zongorista – aki egy rövidebb, de nagyon karakteres szólóval jelentkezik a többször emlegetett Eternity-ben – az angliai Newcastle-ban született, és két éve játszik együtt Ilse Duyckkel. A muzsikus jelenleg Belgiumban él, s korábban többek között John Surmannel, Hugh Hopperrel és Nick Brignolával játszott együtt. A dobos Luc Vanden Bosch a zenekar korelnöke, 1953-ban született Brüsszelben, s kezdetben belsőépítészettel foglalkozott. 1990-ben a Vaya Con Dios együttessel készített lemezfelvételt (Night Owls). Filip Verneert gitárosnak is köszönhetünk néhány felejthetetlen pillanatot az albumon (ld. például a Return című melódiát vagy a Shadows-t): a genti muzsikus a jiddis–török–bulgár zenét játszó KIMIZ zenekarban világzenei gyakorlatot szerzett, egyaránt jól bánik az elektromos és akusztikus hangszerekkel, s a gitárokon kívül bendzsón, oudon és görög bouzoukin játszik. Philippe Aerts új tag a Duyck-Groupban (elődje a finn-belga zenekarával 1999-ben nemzetközi jazz-díjnyertes Christophe Devisscher volt), de jól megkomponált játékával tökéletesen beilleszkedik az összeszokott csapatba.

(Ilse Duyck Group: Exhale; Ilse Duyck (ének, cselló); Paul Flush (zongora, Hammond-orgona, tangóharmonika); Filip Verneert (akusztikus és elektromos gitár); Philippe Aerts (bőgő); Luc Vanden Bosch (dob); Dieter Limbourg (tenorszaxofon); Alley Cats, 2005)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Ingyenesen nézheti Andrew Lloyd Webber musicaljeit a YouTube-on

Bár a szolgáltatás ingyenes lesz, a nézőket arra bátorítják, hogy adakozzanak egy-egy alapítványnak a koronavírus-járvány közepette, amikor a színházak bezártak.
Klasszikus

A Zeneakadémia tanárai péntek esténként a remény dallamát játsszák erkélykoncerten

A párizsi és a lyoni Conservatoire közös felhívása nyomán először április 3-án, majd minden pénteken este 7-kor Marc-Antoine Charpentier Te Deumának jól ismert prelúdiuma szólal meg. A Zeneakadémia örömmel fogadta a felkérést: minden héten más oktatója játssza a dallamot erkélykoncerten.
Klasszikus

Gyakran ismételt kérdések a hárfáról – Razvaljajeva Anasztázia válaszol

Új sorozatunkban, amelynek címe: Hangszertár, zenekari művészeket és szólistákat kértünk arra, mutassák be szakmájuk legfontosabb eszközét. Razvaljajeva Anasztázia a klasszikus zenei színtér egyik legizgalmasabb hangszerese. Egyértelmű volt, hogy ha hárfáról van szó, hozzá kell fordulnunk.
Könyv

Az orvos, aki naplót vezetett Auschwitzban

Eddy de Wind műve különbözik minden más, a holokausztról és a haláltáborokról szóló beszámolótól, a zsidó orvos feljegyzései ugyanis nem visszaemlékezések, hanem a helyszínen született naplóbejegyzések. A szerző fia arról is mesélt, szülei története hogyan hatott az egész családra.
Színház

„Ami a szőnyeg alatt van” – Bíró Kriszta könyvet ír Molnár Piroskáról

Az életrajzi mű a Corvina Kiadónál készül, szerzője, az Örkény Színház többkötetes íróként is számon tartott művésze régóta jól ismeri Molnár Piroskát, így bizalmasan tud vele beszélgetni a szakmáról és életéről.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Fonogram-életműdíjat kapott Kovács Kati – Hallgasd meg a nyertes felvételeket!

Hobo, Rácz Gergő és Orsovai Reni, a Mörk, a Sárik Péter Trió, Lajkó Félix & Volosi, Krizso, a Bagossy Brothers Company is Fonogram-díjat kapott a szombaton az interneten tartott online eseményen. Életműdíjjal Kovács Katit, szakmai életműdíjjal Gőz Lászlót ismerték el.
Jazz/World Művészi szabadság

Szőke Nikoletta: „Ez egy érzelmileg intenzív időszak”

Három hete még stúdióban volt, klipet forgatott, az egész nyara be volt táblázva. Szőke Nikoletta érzelmileg intenzív időszakot él meg, aminek a hatására új dalok vannak születőben, de a kényszerű otthonmaradásban a régiekre is marad ideje. Interjú.
Jazz/World fonó

Toplistás a Besh o droM jubileumi lemeze

A Balkan World Music Chart negyedéves toplistáján a zenekar jubileumi lemeze.
Jazz/World gyász

Elhunyt Bill Withers, az Ain’t No Sunshine szerzője

81 éves korában elhunyt Bill Withers, a hetvenes évek ünnepelt soul-énekese. Legnagyobb slágerei az Ain’t No Sunshine és a Lean On Me voltak.
Jazz/World fonó

Lengyel Fonogram-díjat nyert Lajkó Félix és a VOLOSI közös albuma

Elnyerte a legrangosabb lengyel zenei elismerést, a helyi Fonogram-díjat Lajkó Félix és a Volosi közös albuma. Az elismerést a folk kategóriában kapta meg a lemez.