Jazz/World

A hét jazzlemeze – John Coltrane: One Down, One Up

2006.01.09. 00:00
Ajánlom
Ha arra kérne valaki, hogy nevezzek meg egy abszolút jelentős jazzeseményt 2005-ben, gondolkodás nélkül rávágnám: a One Down, One Up és a korábban nem ismert Monk-Coltrane session megjelentetése.

2002-ben a válasz ez lett volna: az Impulse kiadó három Coltrane Deluxe kiadása, a Ballads, a Coltrane és az A Love Supreme. 2001-ben pedig természetesen a (szintén Impulse) The Olatunji Concert megjelenése a piacon. E lemezkiadások jelentősége olyan, mintha Giotto, Dürer vagy Rembrandt jó állapotban megőrződött ismeretlen, illetve régebben csak restaurálatlan állapotban látott remekműveit állítanák ki valamelyik múzeumban.

A One Down, One Up két 1965-ös New York-i koncert anyagát kínálja: az első lemez számait március 26-án, a másodikéit május 7-én rögzítették a Half Note klubban. Mindkét hangversenyt élőben közvetítette a helyi rádió. A színvilágában és betűtípusban is az eredeti Impulse-lemezeket idéző borítóban eligazító füzetecske található, melyben az œuvre-t remekül ismerő kollégák idézik fel a Coltrane-koncertek hangulatát. Dave Liebman és Archie Shepp emlékei egybehangzanak: a késő esti vagy éppen éjszakai, csak a hajnali órákban befejeződő fellépéseken a kis klubokat zsúfolásig megtöltő közönség úgy érezte, nem jazzkoncerten, hanem vallási szertartáson vesz részt. Shepp emlékei szerint Coltrane előadásában a világi zene megemelkedet és vallásos világzenévé magasztosult. Hasonló élményeket szerzett e hangversenyekről Bob Thiele, az Impulse producere is. J. C. Thomas, John Coltrane egyik monográfusa pedig azt írja Chasin’ The Trane című könyvében, hogy a néhai szaxofonos misztikus volt inkább, semmint zenész, legalábbis abban az értelemben, ahogyan közönségére hatott. A hallgatóság egy jó része egyáltalán nem rendelkezett zenei ismeretekkel, mégis megbabonázta, egyfajta transzállapotba hozta az, amit e koncerteken átélt. Többüknek az egész életét megváltoztatta Coltrane zenéje. Thomas úgy véli, nem is csupán a zene bűvölete volt sorsfordító erejű, hanem valami más és több, ami már túl van zenén, művészeten, esztétikai élményen, s csupán teológiai vagy még inkább vallásfilozófiai fogalmakkal írható le. Ez a zenén túli szakralitás az, ami John Coltrane életművét páratlanná teszi a műfaj történetében. Ismereteim szerint senki sem említhető a jazz első száz évében, aki e zenét hozzá hasonlóan szakralizálta volna, azaz képes lett volna művészi alkotások segítségével a köznapi gondolkodást a kozmikus harmóniákhoz hangolni, s így részesíteni hallgatóit olyan esszenciális élményekben, amelyeket Platón szerint „az Istenek jelöltek ki az ember számára a jelenvaló létben és azon túl”. Coltrane lemezeinek s különösen az 1960 utáni évek termésének hallgatása arról győzi meg a befogadót, hogy ennek a zenének sokkal több köze van a modern humanista gondolkozás számára „érthetetlen” középkori és távol-keleti művészethez (és művészetfilozófiához), mintsem saját korához.

1965 Coltrane egyik legtermékenyebb időszaka volt. Februárban készült a The John Coltrane Quartet Plays címen ismert gyűjtemény három felvétele, március 28-án, két nappal a One Down, One Up első lemezén hallható koncert rögzítése után pedig a februári anyaghoz kapcsolódó Nature Boy live felvétele a New York-i The Village Gate-ben. Májusban újabb darabokkal egészült ki a februári session, majd júniusban a Transition és a két változatban ránk maradt Ascension készült el. Utóbbi, mint ismeretes, kibővített zenekarral. Coltrane kvartettje július 2-án lépett színpadra Newportban, az itt elhangzott két felvétel jelent meg a legendás New Thing At Newport albumon, melynek második részében Archie Shepp együttese hallható. A július végén rögzített párizsi koncerten is a szaxofonos kvartettje játszik, akárcsak az augusztus végéről származó Sunship sessionön. Az őszi hónapokból való koncert- és stúdiófelvételeken már többnyire nem kvartett-felállásban dolgozott a Coltrane-együttes: például a szeptember végi Seattle-ben adott hangversenyen Pharoah Sandersszel és Donald Garrett-tel egészült ki a zenekar. Szédítő teljesítmény, különösen, ha azt vesszük tekintetbe, hogy a felsorolt lemezek egyike sem elhanyagolható melléktermék, még akkor sem, ha tudjuk: a szaxofonos nem minden megszólalásával volt elégedett, s a ma ismert Coltrane-kánonba posthumus, a muzsikus által nem „szentesített” lemezek is beletartoznak.

Az a négy csodálatos felvétel, amelyből a One Down, One Up anyaga összeállt, egy csupán 130 főt befogadni képes, két helyiségből álló klubban hangzott el, ahol Mike Canterino tulajdonos jazzlemezek borítóival díszítette a falakat, s nem bánta, ha Ben Webster még reggel nyolckor is fújta a szaxofonját, miközben kint, a lepusztult Spring Streeten csak néhány dokkmunkás lézengett. Nemcsak a zene, az ételek is vonzották a közönséget. Dave Liebman ma is nosztalgiával gondol vissza a Half Note olaszos konyhájából előkerült borjúhúsos-parmezánsajtos szendvicsekre. Ám Canterino fő érdeme mégsem a kulináris mesterművekben, hanem a laissez-jouer műsorpolitikában rejlik. Rashied Ali, Coltrane későbbi dobosa hívja fel a figyelmet rá, hogy a korabeli New York-i jazzklub-hálózatban átlagos helynek számító Half Note azzal írta be magát a zenetörténetbe, hogy szinte minden megkötéstől mentes játékteret biztosított egyes muzsikusoknak, s főleg Coltrane-nek. A klub hasonló szerepet játszott a szaxofonos pályáján, mint a Five Spot Mingus és Monk karrierjében.

Ami ezen a lemezen megszólal, maga a nyers, szépítetlen Coltrane-zene. A hangokat sokszor koszosnak halljuk, mégpedig azért, mert eredetileg is azok voltak. Nincs tupírozás, csinosítgatás, önszerkesztés; Coltrane minden klubfelvétele és élő rádióműsora unplucked volt. Az 1965. márciusi rádióközvetítés ráadásul csak bekapcsolódott egy szokásosan hatalmas ívű performance-ba: amikor a lemez elején Alan Grant bekonferálta a zenekart, a címadó darabot már több mint fél órája játszották, s épp egy Garrison-bőgőszóló végén tartottak. Mi a lemezen csupán az utolsó huszonhét és fél percet hallhatjuk a darabból, mely hallatlan intenzivitásával méltán lett címadó. A folytatásként megszólaló Afro Blue pedig alig tizenhárom perce szólt, amikor a műsorvezető, akit kötött a 45 perces műsoridő, elköszönt.

Érzésem szerint a második album zeneileg még az elsőnél is erősebb. Az egész zenekar csúcsformában, sok játékossággal (My Favorite Things), máshol szívbe markolóan meditatívan (Song of Praise) muzsikál. Utóbbi darab tűnik számomra a dupla album csúcspontjának, s vélhetően a gyűjtők is ezt, illetve a címadó számot fogják a legtöbbre becsülni, hiszen ezek a számok, ellentétben az első lemez Mongo Santamaria-szerzeményével és a második lemez állandó repertoárdarabjával, igazi ritkaság. A Song of Praise például tudtommal az 1965 tavaszán összeállt The John Coltrane Quartet Plays-en volt először hallható, a címadó szám pedig korábban csak a newporti albumról lehetett ismerős. A kísérők csodálatos teljesítményei közül kiemelhető McCoy Tyner parádés játéka, aki a második album mindkét számában játszik egy-egy hosszabb szólót jellegzetes, általa kifejlesztett kvartakkord felrakásokkal. Modális jazz felsőfokon.

Bennfentes és szerencsés Coltrane-hívők már korábban is ismerhették a most kiadott anyagot limitált példányszámban cirkuláló és rosszul szóló kalózlemezekről. A mostani kiadás producere, Ravi Coltrane érdeme, hogy a becses felvételek lényegesen jobb minőségben juthatnak el bárkihez: az új Impulse-lemezt a papa mesterszalagjai alapján keverték. Igaz ugyan, hogy az erősítés nem mindig tökéletes (Elvin Jones felszerelése nem eléggé kierősített), de ezt nem is vehetjük zokon egy 1965-ös klubfelvételtől. Páratlan kinccsel lettünk megint gazdagabbak.

(John Coltrane: One Down, One Up. Live at the Half Note; John Coltrane (tenor- és szopránszaxofon); McCoy Tyner (zongora); Jimmy Garrison (bőgő); Elvin Jones (dob); Impulse, 2005 [1965])

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Jön az Üvegcipő, az Apák és fiúk, Spiró György Kádár-darabja - Évadot zárt a Katona

Kilenc bemutatóval készül a 2021/2022-es évadra a fővárosi Katona József Színház, amelynek társulata két új taggal bővül ősztől. Az idei szezon utolsó új online előadásaként a Mennyekbe vágtató prolibuszt mutatják be június 22-én.
Színház

Öt új bemutató lesz idén Gyulán

A Gyulai Várszínházban az elmúlt években láthatóan egyre nagyobb figyelmet fordítanak a saját bemutató előadásokra, még ha többnyire, szükségszerűen, más színházakkal koprodukcióban is hozzák létre azokat. Ráadásul minden évben kortárs magyar szerzők műveiből készült ősbemutatót, sőt ősbemutatókat is tartanak. Idén öt új bemutatóval várják a nézőket, és közülük három lesz ősbemutató.
Színház

Hét új bemutatóval készül a Radnóti Színház a következő évadra

A Radnóti Miklós Színház megtartotta évadzáró társulati ülését a Tesla Labor udvarán, melyen elbúcsúztatták a járványhelyzet miatti "mostoha évadot" és nyilvánosságra hozták a 2021|2022-es szezon új premierjeit.
Klasszikus

Bogányi Gergely szólójával tér vissza a Müpa színpadára a MÁV Szimfonikus Zenekar

Június 24-én Ligeti András vezényletével a MÁV Szimfonikus Zenekar Bartók, Schumann és Csajkovszkij műveit tolmácsolja, a zeneszerző és zongoravirtuóz Bogányi Gergely szólójával.
Klasszikus

"Gyógyuljunk a zene erejével!” - Évadot hirdetett a Nemzeti Filharmonikusok

A Nemzeti Filharmonikusok "Vidd tovább a dallamot!" szlogennel hirdette meg a 2021/2022-es évadot, melyben megtalálható hét színes műsort kínáló bérlet, egy régóta sikeres, közkedvelt beavató koncertsorozat és több izgalmasnak ígérkező bérleten kívüli hangverseny is.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Újra élőben zenél a Muzsikás együttes

A Muzsikás együttes számos online koncert után, június 26-án ismét közönség előtt játszik a Fonó Budai Zeneházban. A Kossuth-díjas zenekar meghívott vendége ezúttal Kacsó Hanga énekesnő lesz, akivel több régi, kedvelt számot is felújítottak, melyek frissen, de a rajongók számára mégis ismerősen fognak felcsendülni.
Jazz/World ajánló

Jazz-kalandra hív a Kati Bár

Június 18-án a balatonboglári Bábel Camp klubban ad nyárindító koncertet a legendás ’80-as évekbeli budapesti szórakozóhely nevét viselő Kati Bár jazz-formáció.
Jazz/World ajánló

Csík Jánossal köszöntik a nyarat Újpalotán

A XV. kerületi Boldog Salkaházi Sára templom udvara ad otthont június 21. és 25. között az Újpalotai Nyári Játékoknak, amelynek programjai ingyenesen látogathatók.
Jazz/World hír

Gitárpengetéstől lesz hangos Balatonfüred

Immár 15. alkalommal rendezik meg Magyarország egyik legjelentősebb gitárfesztiválját, a Balatonfüredi Nemzetközi Gitárfesztivált, amely a több hónapnyi bezártság után friss zenei élményeket szeretne nyújtani a városba látogatóknak.
Jazz/World gyász

Elhunyt Winand Gábor zenész

Hosszan tartó betegség után, 57 éves korában elhunyt Winand Gábor fuvolán és zongorán is kiválóan játszó zenész, énekes, tanár és zeneszerző – tudatta Budapest Jazz Club.