Jazz/World

A hét jazzlemeze – Katy Roberts Quintet: Live à l’Archipel

2005.07.26. 00:00
Ajánlom
Most, hogy – jórészt a Médiawave programjainak köszönhetően – mintha nőne kicsit az érdeklődés Magyarországon a free improvizációnak is teret adó jazz iránt, talán nem haszontalan felhívni a figyelmet a Párizsban élő zongorista, Katy Roberts kvintettjére, mely alighanem a győri fesztivál William Parkerhez, Ken Vandermarkhoz és Dave Douglashez szokott közönsége körében is sikert aratna. A Le Nouvel Observateur John Hicks, Horace Tapscott, Mulgrew Miller és más hírességek tanítványaként emlegeti a pianistát, holott Katy Roberts legjobb ajánlólevele maga a zenéje.

A párizsi Archipelben adott hangverseny lemezváltozatához Leonard Brown, a bostoni Northeastern University zenetanára írt tájékoztató sorokat. Jegyzeteit azzal zárja, hogy idézi a pianista kolléganő válaszát a „Mit jelent számodra a zene?” kérdésre. Katy Roberts úgy véli, a zene a természet nagy ajándéka, mely segíti az embert kiemelkedni a mindennapokból, hogy a szépség és boldogság, vagy éppen a bánat egy magasabb fokát élhesse át. Eltekintve attól, hogy e nyilatkozat nem mond semmi újat a művészet spirituális értelméről, minden szavát érdemes komolyan vennünk, hiszen a CD-n elhangzó valamennyi felvétel igazolni látszik Katy Roberts vallomását. A Live à l’Archipel egy, a hard bop és a free zene közötti mezsgyén mozgó free bop zenekar izgalmas szellemi kalandja, melyben szívesen vesz részt a hallgató, mivel igen unja már a lélektelenné cizellált kortársi jazzlemezeket, valamint a koncerteken felhangzó gondosan lekerekített és szinte tudományos pontossággal kiporciózott szerzeményeket. Katy Roberts és társai zenéjében ezzel szemben minden nyers és érdes egy kicsit. Hogy ezúttal a végén kezdjük: a koncertet egy klasszikus hard bop darabbal, az 1965-ös Gigoló-val, Lee Morgan szerzeményével zárják, de a szaxofonszóló a maga karcosságával sokkal inkább illene a trombitás szerző kései, absztraktabb lemezeinek egyikére.

Roberts erősen vonzódik a hard bop trombitások/szaxofonosok negyven éves kompozícióihoz: ezt egyébként a Ku-umba Frank Lacyvel megerősített zenekarával felvett, s szintén magánkiadásban terjesztett stúdiólemezén (The Vibe) is bizonyította. A Morgan-szám mellett egy eredetileg 1966-ban felvett Joe Henderson-melódia (Shade Of Jade), valamint két Woody Shaw-szerzemény tűnik fel a repertoárban, két igen jó választás, a minden jel szerint a Háry János szerzője előtt tisztelgő Zoltan, és a nem kevésbé varázslatos Moontrane. Már a Zoltan-interpretációban feltűnik, hogy a zenekar talán legnagyobb erőssége Salim Washington, aki legmesszebb rugaszkodó tenorszólóiban Pharoah Sanders és a fiatal Gato Barbieri rikoltásait–hörgéseit–nyögéseit eleveníti fel. Roberts és Siddik szólói nem merészkednek ennyire messze, inkább megmaradnak a hard bop keretek között. Washington a pianista szerzeményeiben (Carol’s Caprice, Oliver Missed The Spring), különösen az előbbiben, ahol tenoron játszik, szintén szabadon szárnyaltatja fantáziáját, úgyhogy szólója nélkülözhetetlen energiákkal gazdagítja a ¾-ben írt darabot. A megejtően szép melódiára épülő másik Roberts-szerzeményben Washington fuvolán és oboán hallható: a váltóhangszereken is élmény a játéka, de mégiscsak a tenoros számokban csillog a leginkább. Az Oliver Missed The Spring elsősorban nem Washington, hanem Roberts és Siddik számára nyújt termékeny talajt: a trombitás itt hangtompítóval játszik, s a muted sound visszafogottsága, akárcsak Katy Roberts éteri játéka tökéletesen illik a dal témájához: gyászzenéről van szó ugyanis, a 2002-ben elhunyt remek dobos, az elsősorban Steve Lacy lemezeiről ismert Oliver Johnsont siratja a szám. A címet az magyarázza, hogy Roberts a tavasz első napján vázolta fel magában a szerzemény ősváltozatát.

A tavaszi kompozíció azonban nem az egyetlen hommage-jellegű darab a lemezen. A szaxofonos egyedüli témája a repertoárban a Horace T címet viselő izgalmas ritmikájú szám (5/4-free-5/4-3/4-5/4), amely – Washington tájékozódására jellemzően – a modern jazz egyik leginkább agyonhallgatott óriása, a Mingus és Dolphy mellett a napfényben fürdő West Coast stílus sötéten ragyogó fonákját felmutató Horace Tapscott előtt hajt fejet. Az 1970-ben született Katy Roberts egy furmányosan összeállított standard egyveleggel, a You Are Too Beautiful-lal (Rogers/Hart) és a Lush Life-fal (Strayhorn) teszi kerekké élő műsorát.

(Katy Roberts Quintet: Live à l’Archipel; Katy Roberts (zongora); Salim Washington (tenorszaxofon, fuvola, oboa); Rasul Siddik (trombita, szárnykürt); Brian Willson (dob); Dominique Lemerle (bőgő); magánkiadás, 2003)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Nyomozás az Operában – akcióban a jogi osztály

Noha az egyik legfelemelőbb érzés kétségkívül a művészeket illeti, amikor a színpadon megcsillogtathatják tudásukat, majd fürdőzhetnek a közönség jól megérdemelt elismerésében, mégis, ahhoz, hogy ez létrejöhessen, többek között az Opera jogi csapatának hathatós közreműködésére is szükség van.
Színház

Végigsöpör a tao-változások előszele a színházi szakmán

Az Orlai Produkciós Iroda és a Veres1Színház is csatlakozott a vészharangot megkongató magánszínházakhoz, akik a társasági adókból történő kultúratámogatási lehetőség megszűnése miatt kerültek nehéz helyzetbe.
Színház

A Magvető Café-ban is elmaradnak a tervezett bemutatók januártól

A kulturális tao-támogatás megvonása a Magvető Cafét is érzékenyen érinti. Közleményükben arról írnak, januártól biztosan elmaradnak a tervezett saját előadások.
Zenés színház

A hazai zenés színház „mindenese”: Szemenyei János

Színész és zeneszerző egy személyben, aki igazi otthonát a zenés színpadokon találta meg. Szemenyei János Kult50-ben megjelent portréja.
Vizuál

Színházi reklámfogás volt a megtalált Picasso-festmény

Hamisnak bizonyultak a hat éve ellopott Picasso-festmény felbukkanásáról szóló hírek. A kép megtalálását bejelentő holland írónő elmondása szerint "tréfa áldozata lett". Egy belgiumi színházi produkció alkotói közölték, hogy ők csapták be a megtalálót és hamisítvány a Romániában talált, Picassónak tulajdonított festmény - közölte a holland NOS televízió.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Terence Blanchard: „Itt az ideje az előítéletekről nyíltan beszélni”

A többszörös Grammy-díjas jazztrombitás, filmzene- és operaszerző azok közé tartozik, akiknek határozott véleménye van a világról, és ezt zenéjükben sem rejtik véka alá. Terence Blanchard november 21-én a Budapest Jazz Clubban játszik E-Collective nevű zenekarával, ezt megelőzően beszélgettünk telefonon.
Jazz/World kult50

Minden koncerten ízekre szedi magát – Szirtes Edina Mókus

Korkedvezménnyel vették fel a szegedi konzervatóriumba, ahol a legkisebb lévén a többiek Mókusnak becézték – innen ered a művészneve. Szirtes Edina Kult50-ben megjelent portréja.
Jazz/World ajánló

A Dunán ringatózva mutatja be új lemezét Cséry Zoltán

A zongoraművész - zeneszerző november 24-én az A38 Kiállítótérben mutatkozik be első önálló, szólózongorás nagylemezével, a Life Is A Playground című chillout, ambient albummal.
Jazz/World

Nem kopik – Suzanne Vega elvarázsolta Budapestet

Kortalan és nemtelen, maszkulin famme fatale, bohóc bőrbe bújt díva, drámai alkat és komika, kislány és érett nő, világhírű sztár és a „lány a szomszédból” – ez mind egy személyben Suzanne Vega, és még valami: időtlen dalok énekes-dalszerzője.
Jazz/World bjo

Jazz és inspiráció - interjú Náray Erikával és Urbán Orsival

Szilveszter estéjén két vendéggel, Náray Erika és Urbán Orsi jazz énekesnőkkel egészül ki a Budapest Jazz Orchestra (BJO) a Pesti Vigadó Dísztermében hallható koncertjén.