Jazz/World

A hét jazzlemeze - Manu Katché: Neighbourhood

2005.12.19. 00:00
Ajánlom
Ritka esemény, hogy Manu Katché zenészeket gyűjt maga köré, és mondandóját frissen komponált számokban fejezi ki az őt legjobban értő muzsikusok társaságában. A popsztárok és jazzisták által egyaránt nagyon keresett dobos saját lemeze így gyaníthatóan összegzése mindannak, amit egy máris igen gazdag pályán megtanult. A Neighbourhood művészi „árfolyamát” az is jelentősen növeli, hogy csupa vezető európai jazzmuzsikus szólal meg rajta.

Annak ellenére, hogy Manu Katché elsősorban a jazz mellett elkötelezett muzsikus, sokan inkább a pop-rock világával hozzák összefüggésbe a nevét, hiszen a könnyű műfaj rengeteg sztárja kérte fel közreműködésre különböző lemezein. Katché játszott Tori Amos, Peter Gabriel, Sting, Jeff Beck, Joan Armatrading, a Dire Straits, Nigel Kennedy, Paul Young, Joe Satriani és mások albumain. Népszerűségének fő oka az lehet, hogy mindenfajta stílusban képes meggyőző muzikalitással dobolni. Játéka annyira egyéni, hogy a poplemezeken is képes szokatlanul izgalmas ritmikai feszültségeket indukálni. Elég, ha Peter Gabriel So című lemezére gondolunk.

Amikor 1988-ban egy Robbie Robertson lemezen először hallotta egyéni előadásmódját, Manfred Eicher ECM-producer is azonnal észrevette játékában az egyszerre modern és ősi törzsi fogásokat, s úgy érezte, a különleges, „kétarcú” patternek remekül érvényesülnének improvizatív zenei kontextusban is. A francia dobossal való munkakapcsolat felvételét jelentősen megkönnyítette, hogy kiderült: Katché régi híve az ECM-lemezeknek, sőt, ihletet is merített belőlük saját zenei ötleteinek megvalósításához. Eichernek igaza lett: Manu Katché olyan jól beilleszkedett az ECM-lemezekre gyakran jellemző „északi” zenei légkörbe, hogy öt Jan Garbarek produkcióban ő lett a ritmusszekció lelke. (Korábban a brazil veterán ütős Nana Vasconcelos látta el ezt a feladatot a norvég szaxofonos együttesében.) Jan Garbarek is dobolásának furcsa, senki máséhoz nem hasonlítható érzékenysége, visszafogottsága miatt szerette meg Katché stílusát. Tetszett neki a pattern-centrikus megközelítés, a kifinomult elegancia, ahogy a zenében kialakult ambiance-t képes fenntartani hangszerén.

Amikor néhány szóval megpróbáljuk Katché dobolásának jellegzetességeit számba venni, egyben a Neighbourhood-on hallható teljesítményt is értékeljük, hiszen itt a dobos leltározza mindazt, amit játszani szeret és tud. Stílusának lényege, hogy nem virtuóz abban az értelemben, ahogy pl. a fusion nagy csillagai, Dave Weckl vagy Steve Gadd, viszont igen jellegzetes az a módszer, ahogy Katché meghatározza a groove-alapot, majd azt apró, rövid tomtom-ütésekkel és cinezéssel díszítgeti. Ez a bizonyos „ornamentális groove” teszi egyedivé minden megszólalását. Előszeretettel alkalmaz különböző hangolású apró cineket, melyek csengésükkel sokban gazdagítják a játék tónusát. Ha a festészetben keresünk párhuzamokat, a tipikus fusion-dobosok bravúrjaikkal leginkább a fotótechnikákat és a vizuális megfigyeléseket bőven hasznosító, másfelől azonban a „paranoia-kritikus aktivizmus” jegyében fogant látványos, kinyilatkoztatásszerű Dalí-vásznakat idézik, míg Katché ornamentális dobolása sokkal inkább emlékeztet impresszionista tájképekre, plein-air benyomásokra. Dobfelszerelése palettaként és vászonként szolgál, a hangok színek és színfoltok, a dobverők/seprűk ecsetfajták. Ő a dobolás divizionistája, az apró cinek, csengők – tiszta színekkel alkotott pöttyök – sokaságát használó pointillista.

Míg Vinnie Colaiuta, Gadd vagy Weckl játéka, minden egyedisége ellenére, viszonylag könnyen imitálható (s ezt bizony számos jókezű, de nem különösebben fantáziadús fiatal muzsikus meg is teszi), Katché stílusa ellenáll az efféle kísérleteknek. A szívesen utánzott dobosok körmondatokban, bőbeszédű svádával fejezik ki magukat; a visszafogottan elegáns Katchéban nincs semmi mennydörgős pátosz. Inkább habozva, akadozva beszél a hangszerén. Ösztönös játékos, aki sok zenehallgatás után alakítja ki saját ideáit. „Technikai értelemben nem vagyok nagy jazz-zenész, viszont mindig szívből játszom” – maga Katché így jellemzi szerényen mindazt, amit kollégák tucatjai és zenehallgatók tízezrei hallgatnak tőle áhítattal több mint kétszáz lemezen, ahol szívből jövő játéka megszólal.

Friss lemezének címe talán arra utal (egy Garbarek-nyilatkozatra is reflektálva), hogy a lemezen szereplő zenészek között szellemi szomszédság jött létre, noha a kontinens különböző részein élnek-munkálkodnak. A Katché és Garbarek közötti „szomszédság” nyilvánvaló. S a két fúvós is rég bebizonyította már, milyen erőt képviselnek együtt egy lemezen: mindannyian emlékezhetünk rá, milyen felejthetetlen élményt szereztek a hallgatónak 1981-ben, amikor Gary Peacock Voices From The Past – Paradigm című lemezén összekerültek. A Neighbourhood fiatal zongoristája és bőgőse pedig 1994 óta játszik Tomasz Stańkoval, mindketten tizennyolc évesek voltak akkoriban. Wasilewski és Kurkiewicz nemrégiben az ECM-nél megjelent lemezükkel azt is bizonyította, hogy a modern európai jazztriózás élvonalába tartoznak, s most Katché albumán is csak dicsérni lehet szellemes és gondolatgazdag játékukat.

Manu Katché zenészi egyéniségének egyik jellegzetes vonása, hogy mindig a háttérben marad, készséggel kiszolgálja társait, s szinte észrevétlenül csempészi bele a zenébe mindazt, ami hírnevét megalapozta. Inkább „jazz-muzsikusnak”, mintsem „jazzdobosnak” szereti nevezni magát: túlságosan tiszteli a hagyományos értelemben vett nagy jazzdobosokat, hogysem együtt emlegetné magát velük. Amikor egy interjúban felvetették neki, hogy elég sokat marad a háttérben a mostani lemezen is, azt válaszolta, ezt ő dicséretnek veszi. Steve Gaddre hivatkozott, akitől megkérdezték, melyik lemezen szeretett a legjobban játszani, mire ő: a most befejezett Paul Simonon, mivel itt hallani a legkevésbé a játékát. Magyarán: a Katché-Gadd recept szerint a dobos kísérőnek mindig ügyelnie kell rá, hogy ne harsogja túl a zenét, ne tolakodjon feleslegesen az előtérbe. Egy másik beszélgetésben, 2005 szeptemberében (Le monde selon…Manu Katché – A világ, ahogy Manu Katché látja) ha lehet, még nagyobb szerénységről tett tanúbizonyságot a Conservatoire National Supérieure de Musique (Párizs) egykori növendéke: azt nyilatkozta, a Neighbourhood-on hallható muzsikát jobban szereti „hangszeres zené”-nek (musique instrumentale), mint jazznek nevezni. Anélkül, hogy kitérnék az egyes számok értékelésére, illetve a muzsikusok teljesítményére, megnyugtathatok minden olvasót: a Michel Petrucciani emlékének ajánlott album minden tekintetben tökéletesen megfelel az igényes modern jazzprodukciókról kialakult elképzeléseknek.

(Manu Katché: Neighbourhood; Manu Katché (dob, ütőhangszerek); Tomasz Stańko (trombita); Jan Garbarek (szaxofonok); Marcin Wasilewski (zongora); Sławomir Kurkiewicz (bőgő); ECM, 2005)

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.
Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.
Zenés színház

Spielberg egy 17 éves, ismeretlen lányt választott a West Side Story női főszerepére

Steven Spielberg egy nyílt szereplőválogatáson feltűnt, ismeretlen 17 éves lányra bízta Maria szerepét a West Side Story új filmes feldolgozásában.
Klasszikus

Ilyen lenne a #10éveskihívás kedvenc zeneszerzőinkkel

A közösségi médiában hódít a 10 éves kihívás, azaz a #10yearschallenge. Megnéztük, milyen lenne, ha a legnagyobb zeneszerzők is posztolnának fotót és szöveget.
Vizuál

A naiv festő, aki egy szenttől kapta tudását

60 év felett kezdett el festeni, és úgy vált az egyik meghatározó roma művésszé itthon, hogy csak két általánost végzett el. Balázs Jánosnak nem volt könnyű élete, de mindig elfogadta sorsát - egyedül az alkotás érdekelte.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Most megtudhatod, kik alakítják a jövőben a magyar jazzt

Tizenkettedik alkalommal jelentkezik Közép-Európa legjelentősebb, jazztehetségeket felvonultató tehetségbörzéje, a Jazz Showcase február 8 és 10. között, ahol a fiatalok mellett már ismert magyar és külföldi előadók is fellépnek az esti nagy koncerteken.
Jazz/World ajánló

Hajdu Kláráért szurkolhatunk A Dal 2019 előválogatójában

A Dal 2019 legjobb 30 mezőnyébe bekerült a magyar jazzélet egyik kiemelkedő énekese, Hajdu Klára a You’re gonna rise című dalával, amit január 26-án mutat be élő adásban.
Jazz/World videó

A kecskeméti zeneiskola a Trónok harca zenéjével támadott a plázában

Kétszáz zenész és énekes ünnepelte villámcsődülettel az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola fennállásának 125. évfordulóját. Videó!
Jazz/World ajánló

„…a jó dolgok úgyis összekapcsolódnak"

A 2019. esztendőben több jubileumi programmal lép a Pesti Vigadó színpadára a Kaláka együttes: Kiss Anna 80. születésnapja, Kányádi Sándor születésének 90. évfordulója, valamint Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából. A rendezvényekről és az 50 éves együttes titkáról Gryllus Dániellel, a Kaláka alapítójával, a Gryllus Kiadó vezetőjével beszélgettünk.
Jazz/World

Még Mohay András játéka is hallható a MAO most megjelenő lemezén

Régi és új felvételekből, kortárs zeneszerzők műveiből áll a Modern Art Orchestra (MAO) új lemeze, amit vasárnap a Budapest Music Center nagytermében mutatnak be Szilágyi Kinga hárfaművész, Borbély Mihály szaxofonos és Gőz László harsonaművész közreműködésével.