Jazz/World

A hét jazzlemeze – McCoy Tyner: Time For Tyner

2005.09.19. 00:00
Ajánlom
McCoy Tyner együttesei – különösen a hatvanas-hetvenes években – gyakran keltik a tökéletes összeszokottság, a makulátlan közös gondolkozás, a harmonikus összjáték benyomását. A befogadó harmóniaérzete különös erővel jelentkezik Tyner Blue Note lemezeit hallgatva, s e parádés hat-hét album közül is kristálytiszta szerkezetükkel kiemelkednek a kvartett-felvételek: az 1967 áprilisában rögzített The Real McCoy és az egy évvel későbbi Time For Tyner. A pianista által jegyzett Blue Note lemezek önmagukban is bőven elegendőek lennének ahhoz, hogy Tynert a szakemberek és a laikus hallgatók egyaránt a modern jazz egyik legmeghatározóbb figurájának tekintsék.

A nagy muzsikusoknak elsősorban hibátlanul együttműködő partnerekre, nem pedig mély emberi kapcsolatokra van szükségük munka közben. S hogy a Tyner-együttesekről szóló fenti állítások nem pusztán egy kritikus nyelvi fordulatai, azt az is bizonyítja, hogy a zongorista kedvenc kísérői – például Gary Bartz altszaxofonos vagy a Time For Tyner-en is hallható Bobby Hutcherson vibrafonos – máig, azaz közel negyven évvel később is fel-felbukkannak lemezein. Tyner épp a tárgyalt lemez kiadását megelőző években alakította ki sajátos, másokéval összetéveszthetetlen, s a kísérőit is hallhatóan inspiráló modális stílusát, speciálisan perkusszív játékmódszerét, melyben határozott, orgonapontos balkéz-játékkal ellenpontozza a bőgőt, miközben jobb kezével megnyújtott, kromatikusan fejlődő dallamvonalakat varázsol. Páratlanul technikás muzsikus, aki fiatal éveiben olyan stilisztáktól tanulta el a mesterség műhelytitkait, mint Art Tatum vagy Bud Powell. (Másfelől Thelonious Monk egészen másféle zongorázási gyakorlata volt rá nagy hatással.)

A Blue Note Tyner-anyagán végigtekintve azt mondhatjuk, a Time For Tyner-en a legtöbb az „idegen anyag”. A lemez első felét három Tyner-szerzemény foglalja el, majd három standard következik, s az utolsó két számban Hutcherson már nem is hallható. A magam részéről egyértelműen a „Tyner-oldalt” szeretem jobban ezen az egyébként roppant homogén textúrájú, s minden feladatot a legmagasabb művészi igényeknek megfelelően megoldott lemezen. Akárcsak Art Blakey lemezein, Tyneréin is oda kell figyelnünk a kezdő darabra: ez mindkét muzsikus lemezein, legalábbis a Blue Note kiadásúakon mikrokozmoszként magába sűríti a lemez szinte összes fontos motívumát, „üzenetét”. Az 1968-as albumon az African Village a nyitószám: Fred Waits a bőgőre-dobra épülő bevezetésben rimshotokkal teremt „törzsi” hangulatot, miközben a bőgő egy statikus harmóniát játszik. Tyner és Hutcherson belépésével kezdődik a voltaképpeni téma: igazi Tyner-szerzemény, mely beharangozza az évekkel későbbi, majd a Milestone kiadónál publikált egzotikus-misztikus Tyner-kompozíciókat. Az eredeti lemez kísérőszövegében Ed Williams beszámol egy Raleighben rendezett hangversenyről, ahol McCoy Tyner együttese, majd a Yusef Lateef Quartet lépett színpadra. Mint írja, Tyner zenéje mindig az idegvégződéseknek, nem pedig az idegrendszernek szól, ezért érezzük úgy, hogy érzelmileg is mélyen megérint bennünket ez a zene. Tyner a kissé rasszista atmoszférájú Raleighben úgy volt képes játszani, hogy hallgatói szinte fizikailag megérezték maguk körül a két éve halott John Coltrane szellemét: nos, a Time For Tyner-t intenzíven hallgatva ugyanez lesz az érzésünk, különösen az African Village közben. Kár, hogy a May Street, egy olyan szerzemény, amelyből szerintem Chick Corea is sokat merített, csak lekevert változatban áll rendelkezésünkre. A RVG-sorozatban megjelent, remek minőségben szóló új nyomaton különösen bántó a zene durva elhallgattatása a lemez közepén. Bár az album második felében szereplő standardok, így a Rodgers-Hart féle I Didn’t Know What Time It Was vagy a szólóban előadott Kerner-Loewe evergreen, az I’ve Grown Accustomed To Her Face is valódi trouvaille, mégiscsak azt mondhatjuk, hogy a zongorista szerzeményei jobban érzékeltetik azt a szellemileg példátlanul pezsgő időszakot, amelynek ez a lemez is a szülötte. Tyner és Hutcherson egyaránt úgy emlékszik vissza ezekre az évekre, mint amelyek a szüntelen művészi kísérletezés, útkeresés, innováció idejét jelentették, s persze nem csak a zenében: színházban, irodalomban, képzőművészetben és filmművészetben szintén. „Csodálatos élet volt” – összegzi tömören az emlékeit Bobby Hutcherson, aki technikai tudásban, invenciózus játékmódban itt is méltó párja a zongoristának. A vibrafonos felesége jó füllel hallotta ki zenéjükből, hogy ensemble-játékuk olyan, mintha tulajdonképpen csak egyvalaki szólózna.

A nagy zongoristát vagy más hangszeres szólistát kiszolgáló ritmusszekciót általában egy-két dicsérő szóval intézik el a kritikák. Úgy vélem, ez a Time For Tyner esetében lehetetlen: az életrajzukkal csak a legrészletesebb enciklopédiákban szereplő Herbie Lewis és Fred Waits játéka ugyanis már önmagában lehengerlő. Mindkét elsőrangú postbop muzsikus gazdag életművel rendelkezik: a bőgős például 1960 óta jegyzett sessionzenész, akkoriban Les McCann csapatában dolgozott. Hutcherson nevével fémjelzett lemezeken is feltűnik, a Now! egyik fontos felvételének, a The Creators-nek ő a szerzője. Az 1988-ban elhunyt Fred Waits emlékét szintén számos értékes hangfelvétel őrzi: egyik utolsó munkája (1987) a Stanley Cowell Trio We Three című albumán hallható. Fia, a szintén dobos Nasheet Waits néhány nappal ezelőtt, szeptember 14-én lépett fel Budapesten, a Művészetek Palotájában Jason Moran Bandwagon nevű együttesében.

(McCoy Tyner: Time For Tyner; McCoy Tyner (zongora); Bobby Hutcherson (vibrafon); Herbie Lewis (bőgő); Freddie Waits (dob); Blue Note, 2005 [1968])

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Emléktáblát avattak a 120 éve született Latabár Kálmán egykori lakóhelyén

1902. november 24-én született a 20. század egyik legkarakteresebb magyar színésze, Latabár Kálmán, akit Max Reinhardt is kora egyik legjobb alkotójának tartott. A komédia koronázatlan királyának egykori lakóhelyén emléktáblát helyeztek el, és ma este bemutatják a róla írt drámát a Spinoza Színházban.
Klasszikus

„A kürt nagyon emocionális hangszer” – Beszélgetés Fröschl Éva Lillával

Első női rézfúvósként kapott Junior Prima Díjat a kürtművész Fröschl Éva Lilla az MVM Zrt. támogatásával. Már berlini tanulmányai közben játszott a Deutsche Oper, illetve a Komische Oper zenekarában, jelenleg pedig a Bajor Állami Operánál tölti próbaévét.
Zenés színház

Kristīne Opolais Carmenként debütál Szentmargitbányán

A világhírű énekesnő csatlakozik azon szopránokhoz, akik a hagyományosan mezzoszopránok által megformált Bizet-hősnő bőrébe bújnak. A Carmen premierjére 2023. július 12-én kerül sor a Szentmargitbányai Kőfejtőben.
Plusz

Dinyés Dániel kapja az Art is Business Fidelio-díját

Idén negyedik alkalommal adják át az Art is Business Díjakat azon vállalati és kulturális szereplőknek, akik az elmúlt időszakban jó példával jártak elől. A Fidelio – Kulturális mecénás elismerés idei nyertese: Dinyés Dániel karmester, zeneszerző, a Szegedi Nemzeti Színház zenei vezetője.
Vizuál

Szellemidézés a mezőszemerei kertek alján – Hamarosan nyílik Bukta Imre új kiállítása

Külön erre az alkalomra festett képek, installációk és videómunkák fogadják a látogatókat Bukta Imre Műveljük kertjeinket! című átfogó tárlatán, amely kétségkívül az év kiállítása. A több mint ezer négyzetméter alapterületű Godot Kortárs Művészeti Intézetben (GICA) rendezett tárlat november 27-én nyílik.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Ünnepváró forgatag a Hagyományok Házában

Karácsonyhoz közeledve ünnepi díszbe öltözik a Hagyományok Háza, ahol december 9. és 11. között adventi élményhétvégére hívják az érdeklődőket. Ünnepváró forgatagjukban többek között koncertek, bábelőadások, ringató, színpadi műsorok, mese, gyerektáncház, múzeumpedagógiai foglalkozások várják a családokat.
Jazz/World ajánló

Macskák között forgatta új klipjét a Fenyves Quartet

A zenekar novemberben megjelenő új, negyedik nagylemezükkel ünnepli ötödik születésnapját november 30-án az Opus Jazz Clubban.
Jazz/World ajánló

Pajtatulajdonosok és fesztiválszervezők találkoztak a Magyar Zene Házában

Kihívásokkal teli időszak következik a kultúrában és az élet minden területén, kérdés azonban, hogy milyen programok lehetnek életképesek. Ezzel a felvetéssel indult a Magyar Fesztivál Szövetség és a Pajtakult által szervezett kétnapos konferencia az elmúlt napokban a Magyar Zene Házában.
Jazz/World ajánló

Új időpontban a 100 Tagú Cigányzenekar ünnepi koncertje

2023. április 23-án tartja meg az eredetileg januárra tervezett Arénás koncertjét a 100 Tagú Cigányzenekar. A szervezők a zenekarral és a helyszínnel egyetértésben, az emelkedő energiaárak miatt döntöttek a halasztás mellett. így az esemény a fűtési szezonon kívüli időpontban lesz megtartva.
Jazz/World ajánló

Az LGT dalaiból ad koncertet a Csík Zenekar a Kongresszusi Központban

December 28-án óévbúcsúztató koncert keretében hallhatják az érdeklődők a Csík Zenekar LGT-dalokból született feldolgozásait, Presser Gábor és Karácsony János közreműködésével. A Budapesti Kongresszusi Központban A dal a miénk című album kompozíciói csendülnek fel.