Jazz/World

A hét jazzlemeze – Mina Agossi: Well You Needn’t

2006.01.16. 00:00
Ajánlom
Mina Agossi beszél és énekel, suttog, nyög, sóhajt és sikít minimalista hangszereléssel, amelyben kitüntetett szerepe van az ütősöknek és a basszuskíséretnek. Egzotikus benini-francia funky chanteuse Párizsból, aki az előadás expresszivitását björki színvonalon űzi? Igen, de Mina Agossi mindezt a jazz-idiómán belül maradva tálalja.

Színházi tanulmányok és némi blues-éneklés után az apró termetű Agossi Bretagne-ban kötött ki, ahol egy tradicionális jazzt játszó zenekar szerződtette énekesnőnek. Az akkor huszonegy éves lány beleszeretett a műfajba, s két évvel később már annak is tanújelét adta, hogy jazzt kizárólag testre szabottan, egyedien hajlandó énekelni, ahogy senki más a népes nemzetközi porondon. 1995-ös debütáló lemezén egy bőgőssel dolgozik, mellőzve a vokális jazzlemezek legtöbbjén alkalmazott fúvósokat és billentyűsöket. A 2005. június közepén rögzített Well You Needn’t is mintha a tíz évvel korábban kezdett utat folytatná, persze jócskán továbbfejlesztve az eredeti „voice and bass” hangszereléseket. A régi patternek fedezhetők fel a lemezt kezdő Why Don’t You Do Right?-ban, Joe McCoy standard számában, melyből itt tetőtől talpig kortárs alternatív jazzdarab válik, vagy a bőgős és Agossi közös szerzeményében (You), egy elvontabb Agossi-kompozícióban (Rose Petals), illetve a lemez egyik legnagyobb remeklésében, Jimi Hendrix eredetileg az Electric Ladyland-en elhangzott Voodoo Chile-jában. Más előadásokban, különösen az a capella elénekelt After You’ve Gone-ban és a Laundry Man Blues-ban azt is megmutatja az egzotikus francia énekesnő, hogy korántsem csupán a jól megválogatott repertoár kissé excentrikus-alternatív tálalásához ért. Utóbbi dalban például hamisítatlan mai swingénekesként halljuk, amikor pedig minden kíséret nélkül énekel, olyan érzésünk támad, hogy orgánumával és kifinomult hajlításaival akár gospelénekes is lehetne.

És ezzel még távolról sem teljes Mina Agossi stílusspektruma. A CD végére még két francia nyelvű dalt illesztett az énekesnő: ezekben se tagadja meg egyéniségét, mégis sikerül őket úgy előadnia, hogy a hallgató biztos lehessen benne, a jazzművész különösebb gond nélkül megbirkózna egy csak chansonokból álló műsorral is. Aki pedig arra kíváncsi, hogyan scattel a Candid kiadó új sztárja, vizsgálja meg közelebbről a Drive című számot. Amikor másodszor hallgatjuk végig a saját szerzeményekből és unikális feldolgozásokból összeállt műsort, rádöbbenünk, hogy minden szám teljesen önálló karakterrel rendelkezik: a „voice and bass” csupán az alapréteget teremti meg, a felépítmény annyiféle, ahány szám van a lemezen. A műfajban bizony ritka erény a kifejezőerőnek ez a gazdagsága! Nem csoda, hogy még a mértékadó francia jazzmagazin, a Le Jazz Hot is a mai generáció igazi hangját ismerte fel Mina Agossi 2005 májusában a boltokba került Zaboum!! című, a mostanihoz hasonló hangszerelésekkel készült albumán. És John L. Walters, a The Guardian zenekritikusa se győzött csodálkozni Agossi előadásainak dús minimalizmusán a londoni Pizza Express Jazz Clubban. Pontosan érzékelte a merész kísérlet sikerét, ahogy az énekesnő a különböző lelkiállapotokat és érzelmi minőségeket pontosan kifejezni képes deklamálása egy egész jazz-zenekart (Ellington-Tizol: Caravan) vagy egy rockegyüttest (Jimi Hendrix: 3rd Stone From The Sun) képes helyettesíteni a basszusriffek felett, némi ütős segédlettel.

Pszeudo-jazzénekesnőnek nevezi magát, talán azért, mert az átgyúrandó standard anyagokat egészen másképp akarja elénekelni, mint az elődök. Lehetséges változatokat kínál egy képzelt daloskönyvből, amelyet az újjászületett nagy énekesnők, Billie Holiday és Sarah Vaughan tolmácsolnak. Persze nyilván Mina Agossi maga is tudja, hogy egy feltámadt Ella Fitzgerald teljesen másképp énekelne, mint ő (alighanem folytatná ott, ahol abbahagyta), mégis így magyarázza átiratainak modernségét: megpróbálja elképzelni, hogyan szólhatna egy régi dal 2005-ben. Ez azonban így túl egyszerű volna. Az énekesnő szorgalmasan búvárolja a különböző stílusokat a latin zenéktől az electronicáig, és a végén ki tudja, hányféle alapanyagból keveri össze saját verzióját. Utóbbi két albumát alapul véve úgy tűnik, Thelonious Monk és Jimi Hendrix szerzeményeit egyaránt ideális alapanyagnak tekinti. Legtöbb kollégájával ellentétben elsősorban a színpadon érzi magát elemében, az élő előadásokat sokkal jobban szereti, mint a személyességet erősen korlátozó stúdiómunkát. Amikor a sokszínű Well You Needn’t érzékiségtől felforrósodott darabjait hallgatjuk, és a koncertbeszámolókat olvassuk, alkothatunk némi fogalmat arról, milyen élmény lehet Mina Agossit élőben hallani: az elvarázsolt közönség csak egyet kíván, hogy ez a bűvös pillanat sose múljon el. Így kell világot hódítani.

(Mina Agossi: Well You Needn’t; Mina Agossi (ének, guimbarde, guiro); Alex Hièle (bőgő); Ichiro Onoe (dob); Rob Henke (trombita); Bachir Sanogo (ütőhangszerek, kamale n’goni); Candid, 2005)

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Elhunyt Heller Ágnes

A filozófus kilencven éves volt, a 444 értesülése szerint Balatonalmádiban érte a halál.
Klasszikus

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.
Plusz

Sokkal több ilyen kölyök kéne ebbe az országba

Szokatlanul kulturált fesztiválozókra bukkantam, összebarátkoztam egy csigával, de aztán hamar tempót váltottam, ficamodott bokával toltam a Middlemist Redre. Színházat alapítottak egy erdő szélén. Bánkitó-napló négy napról.
Könyv

Ernest Hemingway ritkán látott családi fotói

Felépítette saját mítoszát: síelt, horgászott, vadászott, bikaviadalokat látogatott, szenvedélyesen érdekelte a háború és fáradhatatlanul kereste a személyes boldogságot. A Nobel-díjas amerikai író, akinek tárgyilagos szikár stílusát sokan próbálják utánozni azóta is, 1899. július 21-én született.
Klasszikus

Barokk randevú Gödöllőn

A barokk zenének ad otthont augusztusban a Gödöllői Királyi Kastély, ahol Bach egyik ritkán játszott világi kantátájának színpadi változata és Vivaldi a-moll kettősversenye is elhangzik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Oláh Szabolcs: "A zenét spirituális útnak tartom"

A Fidelión debütál a gitáros-zeneszerző Oláh Szabolcs kvintettjének új sessionvideója, mely a szeptember 6-án megjelenő – de az iTunes-on már előrendelhető – Crystal Brook című lemezen szereplő Dawn Rider című kompozícióhoz készült. Ennek apropóján fel is tettünk néhány kérdést Oláh Szabolcsnak.
Jazz/World magazin

Tényleg segít a zenehallgatás a koncentrációban?

Miért segítene? Miért lenne jobb az agyunknak, ha egy dolog helyett rögtön kettőre kellene figyelnie: a zenére és arra, amit csinálsz?
Jazz/World balatonfüred

Kedden kezdődik a Balatonfüredi Prímásverseny

Ebben az évben a cigányprímásokon a sor, hiszen a 7. Prímásverseny nekik szól. A versenyre idén tíz prímás jelentkezett az ország több pontjáról.
Jazz/World hegedű

Ez Amerika egyik legjelentősebb hegedűkollekciója, mégis fel fogják darabolni

David Bromberg 263 historikus értékű hegedűjét tudósoknak, hangszerészeknek kellene tanulmányozni, de az amerikai Library of Congress nem akarja megvenni a gyűjteményt. Pedig megígérték.
Jazz/World gyász

Elhunyt a zenész, aki Mandelával egy színpadon énekelte az apartheid-ellenesek himnuszát

Hatvanhat éves korában kedden meghalt Johnny Clegg dél-afrikai énekes, dalszerző. Ő írta az Asimbonanga című dalt.