Jazz/World

A hét jazzlemeze – Pat Metheny/Ornette Coleman: Song X: Twentieth Anniversary

2005.12.12. 00:00
Ajánlom
Húsz évvel ezelőtt megjelent egy különleges és figyelemre méltó lemez: Pat Metheny és Ornette Coleman közös vállalkozása Song X címmel.

Különleges lemez volt, hiszen a két muzsikus a jazz két különböző pólusát jelképezte. S az eredmény? Egy nagyszerű Ornette-album, amelyen a gitáros sztár példás alázattal idomította stílusát az altszaxofonoséhoz. Együttműködésüket maguk se tarthatták teljesen haszontalannak, hiszen 2005-ben piacra dobták a lemez új változatát, rajta hat friss felvétellel.

A Song X – immár két változatban – azonnal felveti a kérdést: kinek a lemeze? A gitárosé, avagy az altszaxofonosé? Természetesen mindenkinek szíve joga, hogy így vagy úgy válaszoljon a kérdésre, e sorok írója azonban siet leszögezni: ő egyértelműen Coleman albumának tekinti a két Song X-et, függetlenül attól, hogy a CD-k gerincén Pat Metheny neve szerepel az első helyen. Nem csak az elfogultság mondatja mindezt a kritikussal, akinek Ornette Coleman az egyik kedvenc jazzmuzsikusa. A szubjektív tényezőn túl az a nem jelentéktelen érv is Coleman mellett szól, hogy az új változat 14 (illetve a régi lemez 8) számát mind ő szerezte, Metheny talán három régebbi darabban volt társszerző. Ha az újonnan előkerült szerzeményekkel bővített anyagot mégiscsak Metheny-lemeznek fogom fel, akkor – megbocsátható szubjektivizmussal – a gitáros legjobban sikerült albumának mondhatom, amelyen Pat Metheny nem úgy gitározik, ahogy szokott, hanem úgy, ahogy a húsz esztendővel ezelőtti Song X-en tette. Szellemesen, mértékkel cizellált és ideális tartamú szólókkal, sokszor Colemannel unisonóban játszva az egyes számok viharos tempójú témáját. Metheny eddigi életművében, legalábbis stiláris szempontból középen áll a Song X: mintegy egyenlő távolságra a megszokottan dallamos és lírai Metheny-lemezektől, illetve a szabad improvizáció iránti csodálatát talán túlságosan is élesen tükröző Sign Of Four-tól.

A „Kinek a nevéhez társítsuk a Song X című lemezeket?” persze nem az egyetlen kérdés, amely azonnal felvetődik a hallgatóban, amikor végighallgatja a Twentieth Anniversary-t. Kérdés például, új lemezzel van-e dolgunk, vagy egy régivel, amelyet most hat bonus track-kel megfejelve adtak közre. Merőben szokatlan ugyanis az az eljárás, amelynek itt szem- és fültanúi lehetünk: a „bonus track”-eket nem a lemez végére, az eredeti anyag mögé illesztették, hanem épp ellenkezőleg: a hat ismeretlen számmal kezdődik az új lemez. A magyarázat világos: az egykori album némi kapkodással összeállított anyagát újrakeverték, akusztikailag igényesebb matériát gyúrtak belőle. Másrészt nem az eredeti korpusz alternatív take-jeivel növelték a játékidőt, hanem eddig nem ismert, a húsz évvel ezelőtti LP-formátum szabta keretekbe bele nem férő hat (vagy inkább öt és fél) kompozícióval tették teljessé a kört. Hozzátehetjük: hazudnánk, ha a régi Song X-ről most azt mondanánk, érezhető volt rajta e hat szám hiánya. A régi lemez is kerek egésznek hatott, a hat „új” dal viszont kétségtelenül tovább árnyalja képünket a különleges sessionről. Korántsem arról van szó, hogy amit annak idején az igényes muzsikus-producer Metheny kihagyott a gyűjteményből, azt most – megfeledkezve mindennemű esztétikai szempontról – középszerű vagy ócska toldalékként a vásárlók képébe vágja. Nem, a hat friss szám mindegyike tökéletesen beleillik a Song X világába. Legyenek azok melodikusabb témák, mint amilyen a Police People vagy a The Good Life, vagy éppen absztrakt játék hangeffektusokkal, mint a slágerhosszúságú Compute, esetleg egy miniatűr remeklés, az All Of Us.

Természetesen nagy élmény újrahallgatni (ráadásul pompás hangminőségben) a régi nyolc számot is. A címadó darabot és különösen a hosszú Endangered Species -t, mely anno talán a leginkább felháborította a „Metheniac” zenehallgatókat a maga (valójában teljesen átgondolt) zűrzavarával. Másfelől a gitárszintetizátoron bravúrozó Methenyt profilírozó Video Games-t, a békebeli swingeléstől se visszariadó Mob Job-ot, az Ornette-soundot a maga tisztaságában megmutató Trigonometry-t, vagy a mindenestül álomszép Kathelin Gray-t. Ám most, húsz év múltán is könnyen megjósolható: az új Song X a régihez hasonlóan meg fogja osztani a Metheny-rajongók népes táborát. Lesznek olyan merészek, akik képesek követni bálványukat a harmolodic gitározás fura világába is, de gyanítható, hogy még sokkal többen lesznek olyanok, akik – megszokván, hogy a gitáros zenéje sokszor nem több mint az általuk is könnyen befogadható „smooth-edged pop-jazz confection” – felháborodnak majd Metheny „érthetetlen” zenei kalandján. Sebaj. „Részünkről” semmi harag! Ők hallgassák továbbra is a Travels-t, a The Road To You-t és az Imaginary Day-t. Az említett merészek pedig legyenek üdvözölve a klubban!

(Pat Metheny/Ornette Coleman: Song X: Twentieth Anniversary; Pat Metheny (gitár, gitárszintetizátor); Ornette Coleman (altszaxofon, hegedű); Charlie Haden (bőgő); Jack DeJohnette (dob); Denardo Coleman (dob, ütőhangszerek); Nonesuch, 2005)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Meghalt Andy Vajna

A filmipari kormánybiztos hosszú betegség után hunyt el.
Klasszikus

Ez a Mahlert hallgató macska az új netes kedvencünk

Mahler IX. szimfóniájának zárótétele csupa szenvedély, és ezt a négylábúak is átérzik. Ez derül ki ebből a videóból.
Klasszikus

Rangos nemzetközi díjat kapott Várjon Dénesék lemeze

Várjon Dénesé mellett Bartók-művek felvételeit is díjazta a rangos ICMA zsűrije.
Tánc

Carlos Acosta balettigazgató lett

A kubai utcagyerekből generációja egyik legkiemelkedőbb művészévé avanzsált táncost választották a Birmingam Royal Ballet új balettigazgatójának.
Vizuál

Társadalmi, politikai kérdéseket feszegetnek a 69. Berlinale versenyfilmjei

Összeállt a 69. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (Berlinale) versenyprogramja, az Oscar-díjas francia színésznő, Juliette Binoche vezette zsűrinek 17 alkotás közül kell kiválasztania a legjobbat. A magyar filmet Mészáros Márta, Buda Flóra Anna, Tóth Luca és Tasnádi Zsófia képviseli.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World videó

A kecskeméti zeneiskola a Trónok harca zenéjével támadott a plázában

Kétszáz zenész és énekes ünnepelte villámcsődülettel az M. Bodon Pál Alapfokú Művészeti Iskola fennállásának 125. évfordulóját. Videó!
Jazz/World ajánló

„…a jó dolgok úgyis összekapcsolódnak"

A 2019. esztendőben több jubileumi programmal lép a Pesti Vigadó színpadára a Kaláka együttes: Kiss Anna 80. születésnapja, Kányádi Sándor születésének 90. évfordulója, valamint Ady Endre halálának 100. évfordulója alkalmából. A rendezvényekről és az 50 éves együttes titkáról Gryllus Dániellel, a Kaláka alapítójával, a Gryllus Kiadó vezetőjével beszélgettünk.
Jazz/World

Még Mohay András játéka is hallható a MAO most megjelenő lemezén

Régi és új felvételekből, kortárs zeneszerzők műveiből áll a Modern Art Orchestra (MAO) új lemeze, amit vasárnap a Budapest Music Center nagytermében mutatnak be Szilágyi Kinga hárfaművész, Borbély Mihály szaxofonos és Gőz László harsonaművész közreműködésével.
Jazz/World irodalom

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.
Jazz/World hír

Ő itt Django Reinhardt unokája, és hamarosan magyar romazenészekkel játszik

A legendás cigány jazzgitáros, Django Reinhardt unokája, Dotschy Reinhardt énekes is fellép az Európai Roma Fesztiválzenekarral február 10-én a Müpában.