Jazz/World

A hét portréja: Scott Joplin

2008.11.24. 00:00
Ajánlom
A ragtime királyaként emlegetett Joplin tevékenységének köszönhetően a ragtime a klasszikus zene magasságába emelkedett. Kompozícióiban sikeresen ötvözte az afro-amerikai népzene ritmusát és jellegzetességeit a 19. századi európai romantikus muzsikával. Ma emlékezünk születésének 140. évfordulójára.

Scott Joplin, a "Ragtime Királya" 1867-ben született és 1917. április 1-én halt meg. Joplin a texasi Lindenben született, hat gyermek közül másodikként. 1871 után a család Texarkana városába költözött. A fiú rendkívüli zenei tehetsége hamar megmutatkozott, és édesanyja takarítással kereste meg az első zongoraleckékre, majd később az első saját zongorára valót. Joplin zongoratanára Julius Weiss német származású zenetanár volt, aki bevezette őt a klasszikus zenei formák világába, alapos összhangzattani és magas színvonalú technikai oktatásban részesítette. Később, már Sedaliába költözése után Scott Joplin a George Smith Főiskolán tanult zeneszerzést.

Joplin már tizenévesen, az 1880-as évek végétől maga kereste kenyerét, kávézókban, mulatókban zongorázott, és feltehetőleg különböző együttesek tagjaként bejárta a Középnyugatot. 1890-ben St. Louisban telepedett le, majd 1894-ben Sedaliába (Missouri állam) költözött, itt a Maple Leaf és a Black 400 előkelő klubok zongoristája volt. Első szerzeményeit, a Please Say You Will és A Picture of Her Face című dalokat Syracusában, New York államban értékesítette, ahol saját nyolctagú zenekarával, a Texas Medley Quartettel turnézott.. 1898-ra hat zongoradarabját adta már el, mindegyik kellemes dallamú, jól megkomponált darab volt, de nem rendelkeztek igazi átütő erővel. Ezekből az egyik ragtime volt és az Original Rag címet viselte.

1899-ben jelent meg leghíresebb darabja, a Maple Leaf Rag (Juharfalevél Rag). Ezért a ragtime-ért a kiadó, John Stark and Son eladott példányonként egy cent jutalékot fizetett Joplinnak élete végéig. A Maple Leaf Rag a legnevesebb ragtime-előadók közé emelte Joplint, és meghozta az elismerést a ragtime-nak, mint zenei stílusnak is. Az ezt követő években bontakozott ki Joplin legtermékenyebb korszaka, közel hatvan darabot komponált.

1911-ben New Yorkba költözött, ahol új műfajjal, a ragtime-operával is kísérletezett. Az első mű, a Guest of Honor című elveszett, a másodikat, a Treemonisha címűt életében mindössze egyszer játszották 1915-ben, igen kevés sikerrel. Ez lett volna az első nagyopera, amit afro-amerikai szerző komponált. A kudarc anyagilag is nagy veszteséget jelentett Joplinnak, hiszen saját költségén állította színre az operát.

A zene rögzítési technikája ebben az időben még gyermekcipőben járt, Joplinnak mindössze hat viaszhengerre rögzített felvétele maradt fönn 1916-ból. Érdekességük a sok díszítés, amivel a játékát változatossá tette. Technikailag a felvételek viszont igen egyenetlenek, ez lehet a kezdetleges körülmények következménye, de lehet Joplin egészségi állapotának eredménye is. Előrehaladott szifiliszben szenvedett, téboly, paranoia, bénulásos tünetek sújtották.

1917-ben New York Cityben kórházba került, és április elsején elhunyt. Halála nem váltott ki különösebb visszhangot, két okból: a ragtime átadta a helyét a feltörekvő dzsessznek, és az USA az I. világháború küszöbén állt. Mégis, a ragtime kétszer is divatba jött Joplin halála után, először nosztalgikus okokból az 1950-es évek elején, másodszor az 1970-es évektől. 1970-ben Joshua Rifkin Joplin-ragtime-okból összeállított CD-je Grammy-jelölést kapott. 1972-ben végre újból színre került a Treemonisha. A The Sting című, később Oscar-díjat nyert film bemutatásakor (1973) az Entertainer című ragtime aratott óriási sikert, sőt a slágerlistákra is felkerült. A ragtime iránt feléledt nagy érdeklődés hatására 1974-ben Kenneth MacMillan összeállított egy balettet Joplin, Max Morath és mások melódiáiból, Elite Syncopations címmel. Ezt alkalmanként azóta is előadják.

Nagysága elismeréseként csillaga bekerült a st. louisi Hírességek Sétányába. Billy Dee Williams főszereplésével a Motown Filmstúdió életrajzi filmet készített róla 1977-ben, lakóhelyén, Sedaliában évenként megrendezik a Scott Joplin Fesztivált. Az amerikai zenetörténetben játszott szerepéért 1976-ban poszthumusz Pulitzer-díjban részesítették.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„Minden este hazaviszek én is valamit” – interjú Schell Judittal

Mit tegyünk, hogy elkerüljük a szokásos párkapcsolati zsákutcákat? Hogyan építünk torlaszt és falakat a játszmáinkból? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ a Szeretetkert című előadás a Kultkikötőben július 27-én. Balatonszárszón négy kiváló színművész, Schell Judit, Jordán Adél, Mészáros Máté és Szervét Tibor várja a nézőket.
Zenés színház

„Csak akkor lehet szabadon alkotni, ha nincsenek félelmeink” – beszélgetés Tassonyi Balázzsal

Tassonyi Balázs elképesztően erős évadot tudhat maga mögött. A Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves hallgatójaként 2024-ben debütált a Budapesti Operettszínház több előadásában is, és főszerepet kapott a Carmenben.
Vizuál

Nyaralástörténeti kiállítással nyílt meg a balatonfüredi Esterházy-kastély, amely újra régi fényében látható

A közelmúltban átadott Esterházy-kastély állandó kiállítása mélyebben foglalkozik a város kultúrtörténetével, minden oldalról körüljárva a gyógyvíz és a köré épült komplex gyógyászati központ múltját.
Zenés színház

Drámai kontúrok, finom árnyalatok – Richard Strauss Elektrája a Bajor Állami Operában

A legendás német rendező, Herbert Wernicke 1997-ben bemutatott Elektra-produkciója az idei évadban is szerepelt a Bajor Állami Opera műsorán, a produkció parádés szereposztással és kimeríthetetlen művészi energiával került színre.
Színház

Margaret Atwood az asszonyi hűségről szóló mítoszadaptációját is bemutatja a Gyulai Várszínház

A Gyulai Várszínház fesztiválprogramjának fontos csomópontjai a saját bemutatók, idén például négy olyan előadás, amelyet a színház részben saját fejlesztésben, részben koprodukciós partnerrel hoz létre.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

Engedd, hogy a dolgok megtörténjenek veled! – születésnapi beszélgetés Horgas Eszterrel

„Úgy érzem, másképp fuvolázom. Mást gondolok minden egyes hangról, mint korábban” – vallotta meg interjúnkban Horgas Eszter, aki A nő arcai címmel ad koncertet – Koós Réka társaságában – augusztus 2-án, a Városmajori Szabadtéri Színpadon.
Jazz/World ajánló

Életöröm és vérpezsdítő muzsika – jön a 3. Nemzetközi Cigány Dal Napja

Idén augusztus 8-án –a legendás észak-macedón énekes, Esma Redžepova születésnapján – harmadik alkalommal rendezik meg a Nemzetközi Cigány Dal Napját. Az eseménysorozatban ezúttal már hat ország tizenöt helyszíne vesz részt.
Jazz/World interjú

„A zene lényege a töltekezés” – beszélgetés Weisz Gábor jazzszaxofonossal

A koronavírus idején asztalosnak állt, de az állandóan zsongó kereskedelmi rádió elkergette a műhelyből. Szerencsére Weisz Gábor ismét a szaxofonjával keresi a kenyerét. Számos formációban játszik, egyre sikeresebb, és már pontosan tudja, hogy a zene nem csak technikai tudásból áll.
Jazz/World hír

Harminc feltörekvő zenész léphet fel a Magyar Zene Háza külső és belső tereiben

Idén nyáron, a Fringe program keretében zeneiskolásoknak, hobbizenészeknek, feltörekvő zenekaroknak és utcazenészeknek adnak lehetőséget a fellépésre a Magyar Zene Ház különböző pontjain.
Jazz/World magazin

Szabadnak hittük és öröknek – emlékezés Fábián Julira

A tragikusan korán elhunyt énekesnő, Fábián Juli július 9-én lenne 44 éves. Hosszú betegség után, 37 éves korában hunyt el, 2017. december 16-án. Fáy Miklós megemlékezése 2018-ban jelent meg a Fidelio Kult50 kiadványában.