A Duna illata érződik és a szellő, amit hoz magával, körbetáncol a macskaköves kanyargós kis utcákon, sikátorokon, az egyszintes megdőlt falú házak oldalán, megérint, megragad, indulok utána, lépteim ritmusban, már nem vagyok egyedül, szorosan fogom a kezeket. Táncolok. Szól a tambura mélyen feszülő magas hangja, a szaxofon átkarolva énekel a fülembe. Több száz éves ritmusok és lépések közt vagyok fiatal.

Felnézek a színpadra. Ifjú zenészek játszanak természetesen, őszintén, hitelesen, ahogy csak olyanok képesek, kiknek a népzene nem csak hagyomány. Az életük szerves része, a beszéd egy tágabb formája.

A Vujicsics együttes tagjai körül söndörgő gyermekeik felnőttek. Kezdetben „a kis Vujicsics" néven emlegetett formációt első albumuk megjelenését követően már mindenki csak a saját nevén hívta: Söndörgő. A megalakulásuk óta eltelt tizenöt év nem volt hangos kiválásról, tagcseréről, csak hallható fejlődésről. Növekedtek apáik kezét fogva, míg fel nem nőttek, és az erős kézfogásokból gondoskodó szempárok maradtak mögöttük. A jávorfán már külön ág az övék.

A zenekar fontosabb állomásai közé tartozik a Magyar Rádió II. Népzenei Versenyén 2000-ben elért első helyezés, ezután 2001-ben megjelent első lemezük, az Oj Stari. A Söndörgő Fesztivált 2002-ben indították útjára, azonban néhány sikeres év után nem folytatódott. A Söndörgő Egyesület létrehozása mellett 2003-ban döntöttek, hogy a délszláv kultúrát minél szélesebb körben ismertessék meg. Oj Javore című 2006-os lemezükön Sebestyén Márta is közreműködött. Koncerteztek már a londoni Queen Elizabeth Hallban, számos hazai és nemzetközi fesztiválon, 2007-ben pedig az együttes szólistája, Eredics Salamon Kocsis Zoltán partnere lehetett a Bartók Új Sorozat lemezfelvételein.

A Söndörgő számára az igazi áttörést a nemzetközi világzenei színtéren a népszerű macedón szaxofonossal, Ferus Mustafovval való közös munka hozta meg. Ennek az együttműködésnek az eredményeként jelent meg 2009-ben az In concert című közös lemezük. Az albumról a legfontosabb külföldi szaklapok (Songlines, fRoots) elismerően nyilatkoztak, az elmúlt évek egyik legjobb világzenei felvételének tartják.

Az együttes nem kapaszkodott a kor divathullámába, nem egészült ki dobbal és rezesbandával, hanem megmaradtak a jellegzetes tambura-zenekari felállásban: hangzásuk alapját a tambura hangszercsalád tagjai adják, a játékba időnként fúvós hangszereket és harmonikát vonnak be, repertoárjukat pedig Bartók Béla és Vujicsics Tihamér gyűjtéseinek felhasználásával állították össze.

A Szentendréről indult Söndörgő tizenötödik születésnapjára gálakoncertre hívta a hazai világzene legkiválóbb képviselőit, hogy együtt ünnepeljék az évfordulót és különleges, egyedi produkciókkal lepjék meg a délszláv zene szerelmeseit. Mindazokat, akik a tizenöt év alatt csiszolták és formálták zenéjüket vagy „csak" elismerően figyelték munkájukat.

November 30, 19:30 - Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Söndörgő 15

Tagjai: Eredics Áron (prímatambura, ütők), Eredics Dávid (tambura, fúvósok), Eredics Benjamin (brácsatambura), Eredics Salamon (basszprím tambura, harmonika, furulyák), Buzás Attila (bőgő)
Vendégek: Ferus Mustafov, Vujicsics együttes, Sebestyén Márta, Herczku Ágnes, Szalóki Ági, Versendi Kovács József, Kovács Antal, Pál István Szalonna, Tompos Kátya, Szőcs Artúr, Tarnóczi Attila, Mutapčić Midhat, Bozsánovics Anita, Miátovics Krisztina