A Duna illata érződik és a szellő, amit hoz magával, körbetáncol a macskaköves kanyargós kis utcákon, sikátorokon, az egyszintes megdőlt falú házak oldalán, megérint, megragad, indulok utána, lépteim ritmusban, már nem vagyok egyedül, szorosan fogom a kezeket. Táncolok. Szól a tambura mélyen feszülő magas hangja, a szaxofon átkarolva énekel a fülembe. Több száz éves ritmusok és lépések közt vagyok fiatal.
Felnézek a színpadra. Ifjú zenészek játszanak természetesen, őszintén, hitelesen, ahogy csak olyanok képesek, kiknek a népzene nem csak hagyomány. Az életük szerves része, a beszéd egy tágabb formája.
A Vujicsics együttes tagjai körül söndörgő gyermekeik felnőttek. Kezdetben „a kis Vujicsics" néven emlegetett formációt első albumuk megjelenését követően már mindenki csak a saját nevén hívta: Söndörgő. A megalakulásuk óta eltelt tizenöt év nem volt hangos kiválásról, tagcseréről, csak hallható fejlődésről. Növekedtek apáik kezét fogva, míg fel nem nőttek, és az erős kézfogásokból gondoskodó szempárok maradtak mögöttük. A jávorfán már külön ág az övék.
A zenekar fontosabb állomásai közé tartozik a Magyar Rádió II. Népzenei Versenyén 2000-ben elért első helyezés, ezután 2001-ben megjelent első lemezük, az Oj Stari. A Söndörgő Fesztivált 2002-ben indították útjára, azonban néhány sikeres év után nem folytatódott. A Söndörgő Egyesület létrehozása mellett 2003-ban döntöttek, hogy a délszláv kultúrát minél szélesebb körben ismertessék meg. Oj Javore című 2006-os lemezükön Sebestyén Márta is közreműködött. Koncerteztek már a londoni Queen Elizabeth Hallban, számos hazai és nemzetközi fesztiválon, 2007-ben pedig az együttes szólistája, Eredics Salamon Kocsis Zoltán partnere lehetett a Bartók Új Sorozat lemezfelvételein.
A Söndörgő számára az igazi áttörést a nemzetközi világzenei színtéren a népszerű macedón szaxofonossal, Ferus Mustafovval való közös munka hozta meg. Ennek az együttműködésnek az eredményeként jelent meg 2009-ben az In concert című közös lemezük. Az albumról a legfontosabb külföldi szaklapok (Songlines, fRoots) elismerően nyilatkoztak, az elmúlt évek egyik legjobb világzenei felvételének tartják.
Az együttes nem kapaszkodott a kor divathullámába, nem egészült ki dobbal és rezesbandával, hanem megmaradtak a jellegzetes tambura-zenekari felállásban: hangzásuk alapját a tambura hangszercsalád tagjai adják, a játékba időnként fúvós hangszereket és harmonikát vonnak be, repertoárjukat pedig Bartók Béla és Vujicsics Tihamér gyűjtéseinek felhasználásával állították össze.
A Szentendréről indult Söndörgő tizenötödik születésnapjára gálakoncertre hívta a hazai világzene legkiválóbb képviselőit, hogy együtt ünnepeljék az évfordulót és különleges, egyedi produkciókkal lepjék meg a délszláv zene szerelmeseit. Mindazokat, akik a tizenöt év alatt csiszolták és formálták zenéjüket vagy „csak" elismerően figyelték munkájukat.
November 30, 19:30 - Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Söndörgő 15
Tagjai: Eredics Áron (prímatambura, ütők), Eredics Dávid (tambura, fúvósok), Eredics Benjamin (brácsatambura), Eredics Salamon (basszprím tambura, harmonika, furulyák), Buzás Attila (bőgő)
Vendégek: Ferus Mustafov, Vujicsics együttes, Sebestyén Márta, Herczku Ágnes, Szalóki Ági, Versendi Kovács József, Kovács Antal, Pál István Szalonna, Tompos Kátya, Szőcs Artúr, Tarnóczi Attila, Mutapčić Midhat, Bozsánovics Anita, Miátovics Krisztina
hírlevél
