Az 1904-ben felfedezett és 1997 óta a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság gondnoksága alá tartozó Pál-völgyi barlang tőszomszédságában lévő barlangkezelő épület a kétezres évek eleje óta szolgálja a barlangászokat, kutatókat és látogatókat. A sörözőként is szolgáló épületbe belépve egy egészen rendhagyó érzés árasztja el a vendéget. Aki már járt síelni külföldön, ismeri a hegyoldalakban megbúvó hütték vagy rifugiok hangulatát, amelyek a természettel szoros összhangban épültek, egyszerre harmonikusak és egyediek és amelyekben az ember egyik pillanatról a másikra elfelejti búját-baját, fáradtságát és megpihen.
A barlang külső környezete egy mára felhagyott kőfejtő, amely kiváló, természetes akusztikát és hangszigetelést is biztosít. Hogy jön ide a jazz? Aki már személyesen járt a sörözőben és tett egy sétát a mellette lévő domboldalon, már tudhaja. A természet improvizációja egységet alkot az egyes elemek pillanatnyi állapota szerint. A növények, az állatvilág a biológiai szabályszerűségek keretein belül léteznek, mégis az egyes fajok külön-külön a rájuk jellemző módon vesznek részt a körforgásban. Ki így, ki úgy, mindenesetre az összhatás harmonikusnak mondható. Ez az érzés a jazzben is megtalálható, ez az a közös pont, amely a GDQ együttes tagjait elvarázsolta, bennünket, akik zenénkkel szervesen beleolvadunk ebbe a környezetbe. Immáron három éve rendszeresen fellépünk itt, a nyári szezonban a teraszon, télen vagy hűvös napokon bent a sörözőben.
A kvartett tagjai elsősorban is a névadója, Gál Domonkos gitáros, aki több mint 30 éve játszik hangszerén és saját kompozíciókat ír, Djordje Radisavljevic tenorszaxofonos és Erik Aal bőgős, valamint jómagam, Bagó István dobos. A formációhoz egy éve csatlakozott Márkus Norbert zongoraművész is, aki Gonda János tanítványa volt a Liszt Ferenc zeneművészeti Főiskola Jazz tanszékén, 1999-ben pedig második helyezést ért el a Montreux-i Jazzfesztivál szóló zongoraversenyén. A holland Erikkel és a szerb származású Djordjével a Tatabányai Jazztáborban futott össze, a szaxofonossal meg az Amszterdami Konzervatórium Jazz tanszékére is együtt járt. A formáció az elmúlt években a fővárosi klubok rendszeres vendége, de a debreceni jazzrajongók is jól ismerik őket. Már nem tartoznak a legújabb generációhoz, ám azért fiatalos lendülettel vetik bele magukat az improvizációkba.
Norbert szerzeményeit főleg amerikai élményeinek kavalkádja ihlette, számos klubban játszott a jazz hazájában, míg Domonkos kompozíciói a letisztult budapesti aszfalthangulat, másrészt a természet szeretetének élménytárából táplálkoznak. Ez a két, személyes élményvilág valami egészen egyedi módon illeszkedik egymáshoz, ismert sztenderdek ölelésében. Djordje szentimentális játékában fellelhető a balkáni vérmérséklet, amely a Erik finom bőgőzésével teljesedik ki. Kiegészülve a kreatív társak által inspirált dobolásommal, reméljük, hogy felejthetetlen élményt nyújthatunk.