Akik 2002. áprilisában jelen voltak a győri Mediawave fesztiválon a Sanders kvartett koncertjén (vagy legalább a későbbi tv közvetítést látták) – igazi szellemidézés tanúi lehettek. A már megjelenésében és ruházatában is egy nyugat-afrikai griot-ot (regőst) idéző, fehérszakállas jazz-próféta, akit a nagy John Coltrane első számú tanítványaként tartunk számon hátborzongatóan idézte a Mester spirituális művészetének lényegét. Szívbemarkolóan hangzott fel a jellegzetes coltrane-i sound már az első darab a Naima témájának bemutatásakor. Felejthetetlen élmény volt, amelynek video-felvételét is csak kivételes alkalmakkor szoktam elővenni.

Sanders hosszú pályája során sokféle irányzattal próbálkozott a legvadabb avantgárdtól a legjobb bebop hagyományokat képviselő mainstream-ig. Arkansas fővárosában született és így ifjúkora kaliforniai éveiben Little Rock volt a beceneve. Ez persze kicsiny termetére és az akkor játszott R&B zenére is utalt. 1962-ben aztán a jazz Mekkájába, New Yorkba érkezett pénz és kapcsolatok nélkül, de hamarosan a fekete zene legjobbjaival találkozott. A megfelelő helyen volt, a megfelelő időben. Ne feledjük, hogy ez az időszak a polgárjogi küzdelmek, a faji integráció követelése jegyében zajlott, amelyben éppúgy helyet kapott Martin Luther King erőszakmentes mozgalma, mint Malcolm X és a Fekete Párducok militarista forradalmisága. Ez a „Black is Beautiful”, az afro-frizura világa, mely a külsőségeken túl megnyilvánult az identitás keresésben (Alex Haley Gyökerek c. regénye és a belőle készült film frenetikus sikere), alternatív kultúrák (mindenekelőtt az afrikai) megismerése és befogadása, egy sajátos fekete-amerikai életvitel és kulturális háttér létrehozásában. Ahogyan az amerikai feketék társadalmi történetének egyes mozzanatait zenei példákkal illusztrálhatjuk, úgy tükrözi Sanders muzsikája a mindenkori társadalmi hátteret és jut el az örömtől a fájdalmon át a megbékélésig.

Coltrane utolsó formációjában a második fúvós szerepét töltötte be, így Trane korai és hirtelen halála után a keletkezett űrt valamelyest ő volt hivatva betölteni. Mindenesetre két évig még a zongorista Alice Coltrane-nel maradt, majd saját együttese élén olyan jelentős albumokat készített az Impulse kiadónál, mint a Karma és a Tauhid. Ezt a – Sanders pályájának legtermékenyebb szakaszát képviselő – időszakot zárja le az Elevation c. albuma 1975-ben, egyben az utolsó a fenti „label”-nél.

Igazi fekete zene ez, tele van a kényszerből elhagyott őshaza iránti fájdalmas vágyódással. Elmélyült figyelmet igényel és érdemel, nem felhőtlen szórakozás, de megéri. Egy nagy művész nagy korszakát lezáró album. Ezt követően ugyanis Sanders is elindult az időben visszafelé, az avantgárdtól a mainstream jazz irányában. Ezzel találkoztunk későbbi lemezein és emlékezetes győri koncertjén is.

A klasszikus „nagy fekete zene” egyik utolsó képviselőjének Felemelkedés c. albuma nem csupán zenei, de egyben ma is ható spirituális élmény is. Jó, hogy bármelyikünkhöz eljuthat ma is érvényes üzenete!

Az Universal Music másik újdonsága:
Freda Payne – After the lights go down low and much more!!!