A Budapest Jazz Club már 2022-ben rendezett egy Malomvölgy Jazz Fesztivál nevű, kétnapos minifesztivált pontosan ugyanitt, a lovasi Márffy-házban. Nevezhetjük ezt a rendezvényt az idei fesztivál egyfajta előképének?
A négy évvel ezelőtti külső eseményünk még az idei fesztivál előképének is alig tekinthető, hiszen az egy teljesen más felfogású rendezvény volt. Hogy miért maradt ki néhány év a két esemény között, annak leginkább az egymás utáni több sikertelen NKA-pályázatunk az oka. Ilyen szempontból ez a mostani fesztivál számunkra egy igen nagy ugrás, hiszen egy igényes, minőségi családias fesztivállal készülünk, ami teljesen más élményt kínál az érdeklődőknek, mint a többi tömegfesztivál, vagy akár más, kisebb fesztiválok. Azt is lehet mondani, hogy az augusztus közepén megvalósuló eseményünk egyfajta “butikfesztivál” lesz, hiszen valójában egy magánterületen megvalósuló, ezer fő alatti rendezvényt szervezünk.
Hogyan esett erre a helyszínre a választás, és mit érdemes tudni róla?
Erős személyes szál fűz a fesztivál helyszínéhez – három éve vásároltunk egy műemlék parasztházat Lovason. A fesztiválnak otthont adó Márffy-ház pedig egészen konkrétan a keresztlányom szüleinek vendégháza, amely egyébként már több más kulturális eseménynek is otthont adott, köztük például a Pajta Kult sorozat produkcióinak. A lovasi Malomvölgy utcához már sráckorom óta kötődöm –
ez az utca ott ér véget, ahol a fesztivál kezdődik…
Első blikkre merész vállalkozásnak tűnik ebben a kiszolgáltatott és bizonytalan piaci helyzetben elindítani egy teljesen új fesztivál brandet. Kijelenthető, hogy erre a rendezvénysorozatra főként „szerelem projektként” tekintenek?
Úgy gondolom, leginkább magára a közel húsz évvel ezelőtt alapított BJC-re lehet „szerelem projektként” tekinteni. Még úgy is, hogy a jazz klub egyik fele for-profit vállalkozás, a másik fele pedig non-profit, közhasznú szervezet, egy közcélú alapítvány. Ezzel együtt azt lehet mondani, hogy a for-profit jelleg egy intenció, hiszen ehhez képest a de facto helyzet merőben más. Méghozzá az, hogy sajnos non-profitok vagyunk, hiszen valójában profitábilisan nemigen tudunk működni. A jazz semmiképpen sem piaci alapú műfaj, pusztán piaci feltételekkel nem fenntartható, bár minden piaci lábra szüksége van, tehát nem szabad hátradőlve csupán a szubvenciókat várni. Ugyanakkor tény, hogy
a jazz életképességéhez attribútumként tartozik hozzá a támogatási vonalról érkező bevétel is.
Kijelenthető továbbá az is, hogy a jazzben a jelenlévő összes bevételi összetevő közül pontosan ez az, ami a legkevésbé biztos és kiszámítható. Noha a vendéglátásnak, a fogyasztásnak és a jegybevételnek is van piaci bizonytalansága és hullámzása, a leghektikusabb tényező mégiscsak az, hogy a produkciók ehhez kapcsolódóan mennyi kulturális támogatáshoz jutnak. De hogy a kérdésre is válaszoljak: a BJC-hez kapcsolódó kis fesztiválokban van már tapasztalatunk, viszont háromnapos, nyitott teres fesztivál megvalósításában még nincs. Ennek a fesztiválnak még keressük az identitását, az viszont biztos, hogy mivel a BJC szervezésében jön létre, a továbbiakban is a jazz marad majd a fókuszban. Tervezzük ugyanakkor azt is, hogy – elsősorban a nappali idősávban – más zenei műfajok képviselői is kapjanak teret. Van reményünk a jövővel kapcsolatban, hogy egyszer majd nagyobbá tesszük a fesztivált, és hogy hosszú távon segít majd a BJC fenntartásában, hiszen például egy színházhoz képest mi nem mehetünk szünetre a nyári, „sanyarú” hónapokban.
Jelenleg milyen folytatást várnak a fesztivál további sorsát illetően?
Meglátjuk, hogyan alakul majd, hogy milyen méretben lehet majd továbbvinni. Ahogyan az imént is utaltam rá, fontos elem ezeknél a fesztiváloknál a pályázati támogatás – reméljük, hamarosan kiderül, milyen támogatást, könnyítést kaphat az állam részéről egy Balaton-felvidéki jazz fesztivál. Öröm, hogy
a kormányváltás után a jazzhez köthető szervezetek összefogtak,
és jelenleg is kidolgozás alatt áll egy támogatásokra vonatkozó szakmai javaslat mind a művészek, mind pedig az intézmények vonatkozásában. A magyar jazz érdekképviseletének erősítése céljából létrejött egy összefogás, melynek rajtunk kívül tagjai a Magyar Jazz Szövetség, a Magyar Jazzművészek Fóruma, a Szakcsi Egyesület, a Harmónia Jazzműhely, a Jazzart Közhasznú Alapítvány és a BMC is. Így, közösen dolgozunk azokon a szakmai javaslatokon, amelyek előremozdítanák a műfaj valós igényeihez igazított állami támogatottságának lehetőségét. Alapcélunk, hogy a jazz műfajnak önálló kollégiuma legyen majd az NKA-ban. Sajnos a korábbi években az Előadó-művészeti Kollégiumnak, a Könnyűzenei Kollégiumnak és a Fesztiválok Kollégiumának sem volt olyan tagja, amelyiket jazz szakmai szervezet jelölt volna. Ezen a jövőben mindenképpen szeretnénk változtatni.
Érthetetlen az is, hogy korábban például a Könnyűzenei Kollégiumban olyan előadóművészek döntöttek a jazzre vonatkozó támogatásokról, mint például Qka MC, akivel személy szerint egyébként nincsen semmi problémám, de az teljesen nyilvánvaló, hogy a jazz műfaj szereplőinek, intézményeinek, produkcióinak az imént felvázolt, nem teljesen piaci alapú működését nem igazán ismerhette. Azt gondolom, hogy azoknak a műfajoknak, amelyek képesek elsősorban piaci alapon működni, kevesebb nem piaci szabályozóra, támogatásra van szükségük. Ellenben az olyan, az igényes kultúra részét képző műfajoknak, amelyek adottságuknál fogva nem képesek kizárólag piaci alapon működni – mint a komolyzene, a népzene vagy a jazz –, kell, hogy legyen képviselőjük a Fesztiválok Kollégiumában, hiszen elsősorban azok a fesztiválok szorulnak támogatásra, amelyek ilyen termékkel is elő mernek állni. Mert valljuk be: ahhoz, hogy például Beton.Hofi vagy Pogány Induló produkcióira elkeljenek a jegyek, nem feltétlenül szükséges az adott, mainstream fesztivál számára juttatott állami kulturális támogatás.
Mi az oka, hogy a Malomvölgy Fesztiválon kizárólag magyar fellépőkkel találkozhat a közönség?
Őszintén szólva a financiális kapacitás is korlátozza a lehetőségeket. Egyébként
a fesztivál mindegyik napja tartogat valamilyen kiemelendő produkciót.
Velünk lesz például Sárik Péter a Bartók-projektjével vagy a Cafune, amely egy dél-amerikai, bossanovás, gitár központú zene. Harcsa Veronika Gyémánt Bálinttal ad akusztikus duó koncertet, Elsa Valle pedig új zenekarával, az Afrocandóval lép színpadra, hogy elkápráztassa a közönséget a tüzes afro-jazzet és bepopot elegyítő muzsikájával. Ezen kívül minden este – ahogyan az a BJC-ben az évek során már egyfajta hagyománnyá vált – hajnalba nyúló jam koncertekre is lehet számítani, fellép mások mellett a Balázs Elemér Group is. Sőt, az is elképzelhető, hogy ezeken az örömzenéléseken olyan zenészek is felbukkannak majd, akik egyébként nem szerepelnek a hivatalos programban.
Végezetül, milyen koncertekre számíthatnak ősszel a BJC-be látogatók?
A Jure Pukl, Joe Sanders és Gregory Hutchinson triója október 2-án, a világhírű Andy Sheppard brit szaxofonművész október 17-én lép fel nálunk, illetve a rákövetkező időszakban Gerard Clayton érkezése vehető biztosnak, de ezen kívül még több nemzetközi sztár koncertjének szervezése is folyamatban van.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Susszer Zoltán (fotó/forrás: Budapest Jazz Club)


hírlevél












