Jazz/World

A jazz rövid története – New Orleans és a blues

2017.01.21. 09:37
Ajánlom
Jazz-történeti sorozatunk a műfaj fejlődésének meghatározó korszakai mellett az ezekre hatással bíró történelmi, társadalmi környezetre is kitekintést ad, ezzel is rávilágítva a jazz műfajának mindenkori érvényességére.

A jazz New Orleansban született, a születését megteremtő körülmények pedig a mai napig, sőt manapság talán minden korábbinál hangsúlyosabban határozzák meg a műfaj egyik legfontosabb ismertetőjegyét.

A jazz párbeszéd.

Párbeszéd a zenészek és a kultúrák között, ami -bár helyenként bonyolult eszköztárral- de a modern zene történetében egyedülálló őszinteséggel és egyszerűséggel szól az emberről. Ennek az időnként fájdalmasnak tűnő őszinteségnek a forrása pedig a jazz mélyrétegeiben változatlan formában lerakódott összetevő, a blues.

Joe King Oliver és zenekara

Joe King Oliver és zenekara

A jazz születését kizárólag New Orleanshoz kötni természetesen felületes ítélet, a műfaj összetevői és közvetlen előzményei ugyanis nem feltétlenül kötődnek ehhez a városhoz, ugyanakkor a megfelelő társadalmi klíma csak itt volt adott ahhoz, hogy az eltérő hatások szintézise folytán megszülethessen a műfaj. New Orleans ma is az egyik leginkább európai város az Egyesült Államokban, a XIX. században pedig egészen különleges és ritka példája volt a különböző kultúrák viszonylagos harmóniában való, ráadásul gazdaságilag is produktív együttélésének. Az 1863-as rabszolga felszabadítást követően az immár szabad feketék közül sokan kötöttek ki az ekkoriban az Egyesült Államok ütőerét jelentő Mississippi torkolatában fekvő New Orleansban, ahol ráadásul már a korábbi évszázadokban is meglepő türelemmel viseltettek az Afrikából idehurcoltak kultúrájával szemben. A felszabadítást követő össztársadalmi enyhülés azonban csak átmeneti volt.

Az 1896-ban kihirdetett, bizonyos társadalmi és mindenekelőtt gazdasági változásokra cinikus és populista választ adó Jim Crow törvények alapjaiban határozták meg az Egyesült Államok történelmét az elkövetkező nyolcvan évben, ez a hatás pedig még ma is érezhető. A faji szegregáció meggátolta, hogy a feketék a viszonylagos alávetettségből meginduljanak a polgárosodás útján, sokan közülük az ekkoriban megvetettnek számító szórakoztatóiparban találtak boldogulást. New Orleansban a városvezetés már a század végén igyekezett a kétes hírű mulatókat egy helyre koncentrálni, így jött létre Storyville, ami egészen az ország Első Világháborúba való belépéséig a jazz fejlődésének egyik motorja volt.

Storyville-i házsor 1955. körül

Storyville-i házsor 1955. körül (Fotó/Forrás: Evans / Getty Images Hungary)

A francia kultúra viszonylagos hegemóniája – melynek nyoma helyenként ma is felfedezhető a város építészetében – nem csak New Orleans toleráns atmoszférájához teremtett ideális körülményeket, de a jazz születésében is fontos szerepe van,

hiszen a műfaj az alapvető hangszerparkját a francia fúvószenekaroktól vette át.

A műfaj dallamkészletének mélyén ma is felfedezhetők a német, ír, spanyol és más európai országok zenéjének nyomai, ezeknek a hatásoknak a gyökerei pedig mind a Mississippi deltája felé mutatnak. A XIX. század második felében jelentek meg a városban azok a zenekarok, amelyek az afrikai és az európai zenét és hangszereket ötvözték, kissé még balesetes, kontrasztos formában. Emellett jelen volt az autentikusnak tekinthető afrikai zene is, a katonai zenekarok, vagy a többek közt az utóbbiak zenéjének bizonyos részeit a szórakoztató muzsikába átemelő, és a jazz egyik leghangsúlyosabb előzményének tekinthető ragtime is. A század végén pedig megjelentek az első jazz zenekarok, amelyek ekkoriban még nem ezen a néven definiálták magukat (a jazz kifejezés csak az 1910-es években kezdett elterjedni), viszont, szemben a ragtime rögzítettségével, improvizatív, azaz rögtönzött zenét játszottak. Az improvizáció jelenti manapság is a jazz leglényegesebb elemét. A rögtönzöttség, valamint a ritmika, az európai zenéhez képest szokatlan ziláltsága az afrikai hatások lenyomata. A jazz azonban nem tudott volna létrejönni, ha nincs az európai harmóniarendet afrikai hatásokkal ötvöző blues, amely nem csak a jazzt, de a huszadik század zenéjét is alapvetően határozta meg, még úgy is, hogy a hatása inkább csak az előbbire tűnik elsőre is nyilvánvalónak.

A jazz legkezdetlegesebb megjelenési formája, vagyis a kollektív improvizáció azért is érdekes, mert egyszerre alkotása a közösségnek, ugyanakkor a közösséget alkotó individuumoknak is.

Louis Armstrong, Joe King Oliver

Louis Armstrong, Joe King Oliver

A vezető hangszer szólóját a kísérőhangszerek visszhangozzák és díszítik, azonban az egész darabokra hullana, ha nincs, ami periódusokra osztja, ezáltal keretek közé szorítva a zenét. A bluesforma találkozása a kollektív rögtönzéssel szülte meg a jazzt, e nélkül az egyébként egyszerű harmóniarend nélkül a jazz nem tudott volna létrejönni, mert ez szabályozza annak szabadságát. Van azonban a bluesnak egy másik aspektusa, amely más szempontból ugyan, de legalább ennyire fontos, elidegeníthetetlen része a jazznek. A blueshoz és jazzhez szokás egyfajta szomorú, bánatos hangvétel kötődni, ennek forrása pedig az, hogy a jazz-zenészek számára alapvető mintát jelentő bluesformában az európai diatonikus (hétfokú) skála bizonyos hangjait máshogy, máshol, időnként elcsúsztatva, valami gyanús kétértelműséggel játsszák. 

A lényeg itt nem a szomorú hangvétel, hanem a kétértelműség. A blues ugyanis mindig valami megmagyarázhatatlan boldogság kíséretében rakódik le a hallgatójában.

Ez a kétarcú boldogság a jazz alaptermészete.

A műfaj korai éveiben egyáltalán nem készültek lemezfelvételek, így Buddy Bolden, vagy Joe ”King” Oliver zenéjéről legfeljebb forrásokból lehet tájékozódni. Az első felvétel 1917-ben készült a kizárólag fehér zenészekből álló Original Dixieland Jazz Banddel. A jazz és a blues korai, klasszikus korszakából rengeteg nevet lehetne felsorolni és mindig lenne, aki igaztalanul maradt ki, meg sem érdemes próbálni kiválasztani azokat a zenészeket, akik nélkül a műfaj más irányba alakult volna, ugyanis kollektív művészet lévén, a jazzben – és ez leginkább a korai időszakra igaz, mielőtt kialakultak a műfaj individualista hajtásai – a közösség jelenti a fejlődés hajtóerejét.

Szegényen született, gazdagon halt meg és az életében nem ártott senkinek”

– ahogy Duke Ellington fogalmazott Louis Armstronggal kapcsolatban. A nagyközönség által gyakran csak Satchmóként emlegetett zenész az elsők egyike volt, aki megelőlegezendő az individuum jazzbeli eluralkodását, kialakította a saját, összetéveszthetetlen hangját, ráadásul, az imént említett Duke Ellingtonhoz hasonlóan színvakká tette a saját közönségét, ez pedig az ő idejében – a jó marketingérzék mellett – leginkább a zenéjének minden falat lebontó derűjével volt lehetséges.

Bessie Smith 1935. körül

Bessie Smith 1935. körül (Fotó/Forrás: Three Lions / Getty Images Hungary)

A sokak által a valaha élt legnagyobb blues énekesnőnek tartott Bessie Smith esete más. Senkiéhez sem hasonlítható erő és méltóság volt az ő hangjában. Minden hangot hangsúllyal énekelt, meglepetésszerűen finom és éteri hajlításokkal, mai füllel hallgatva megdöbbentően tiszta és erős érzéssel. A húszas években lemez milliókat eladó énekesnő képtelen volt arra, hogy érvényesítse a saját érdekeit és kiálljon a művészetért, erről azonban nem ő tehetett, hanem az őt kihasználó zeneipar és a faji szegregáció, amely elvette tőle az eszközöket, amiknek a segítségével nőként képes lett volna irányítani a karrierjét. 1937-ban aztán egy autóbalesetet követően a kórházban egyszerűen nem voltak hajlandóak ellátni őt a bőrszíne miatt, Bessie Smith pedig elvérzett az úton, valahol Mississippi államban.

Az Egyesült Államok a sorozatos német provokáció hatására 1917-ben belépett az Első Világháborúba, New Orleansban pedig az összes mulatót bezárták, majd 1919-ben bevezették a szesztilalmat. A jazz-zenészek elhagyták a várost, a műfaj pedig új központokat talált, hogy fejlődhessen, a klasszikus vonal tovább élt, máshol fragmentálódott, végül a húszas évek végére kialakult a szórakoztatóipar a legegyszerűbb és legsokoldalúbb módon pénzzé váltható swing stílus, amely ennek ellenére temérdek mennyiségű előadót termelt ki, akiknek a zenéje ma is különleges és érvényes tud lenni.

Olvasd el jazz-történeti sorozatunk előző részét ide kattintva!

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Étel só nélkül, élet színház nélkül – Interjú Barnák Lászlóval, a szegedi teátrum főigazgatójával

Izgalmas produkciókkal készül megünnepelni 90 éves jubileumát a Szegedi Szabadtéri Játékok. Van is ok az örömre, hiszen szép lassan újraindul a kulturális élet. Ám az óvatosságnak is helye van, ugyanúgy, mint a reménynek. Barnák Lászlóval, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatójával a művészetbe vetett hit jegyében, a pandémia árnyékában, a színházi világon jóval túlmutató kérdésekről is beszélgettünk.
Vizuál

Ferenc Jóska visszafoglalta az egykor róla elnevezett hidat!

Újabb Kolodko-miniszobor jelent meg Budapesten: ezúttal a Szabadság hídon, amely korábban Ferenc József nevét viselte.
Klasszikus

A közönséget is várják a Cziffra György-emlékév következő koncertjére

Az első, közönség számára is nyitott koncertet május 11-én tartják Szegeden, a Nemzeti Színházban. Az Hommage a Cziffra elnevezésű esten Szabó Marcell zongoraművész és a Szegedi Szimfonikus Zenekar lép fel, vezényel Medveczky Ádám.
Plusz

Kulturális sokszínűség a Bartók Béla Boulevard-on

A Bartók Béla úton idén is megrendezik az Eleven Tavaszt, mely egyedi kortárs alkotásokkal, köztéri installációval, valamint különleges alkotóműhelyekkel várja a látogatókat.
Klasszikus

Kezdődik az első Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek

Május 7-től 18 napon át világsztárok és a hazai művészeti élet legizgalmasabb alkotói adják egymásnak át a virtuális színpadot a Müpa új, ingyenes, online fesztiválján. A fesztivált Riccardo Chailly és a Filarmonica della Scala streamkoncertje nyitja a Milánói Scalából.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Egyedi hangszín és világzenei hangulat

Szól a világ címmel május 10-én jelenik meg a Napfonat együttes első nagylemeze. Az öttagú a cappella csapat 2018-ban alakult és dalaikban a saját szövegeik mellett, versfeldolgozások, valamint magyar és más nemzetek népdalai szólalnak meg egyedi hangzásban.
Jazz/World interjú

„Élvezem, hogy mennyi mindent nem tudok” – Interjú Fábri Péterrel, az Artisjus életműdíjasával

Az Artisjus könnyűzenei alkotói életműdíját idén Fábri Péter író, költő, dalszövegíró, műfordító kapta. Az elismerés okán beszélgetve felidéztük, hogyan inspirálták őt barátok, szerelmek, dalok és formák. Megtudtuk, miért nem ír már több verseskötetet és az is kiderült, miként vált boldogtalan költőből boldog dalszövegíróvá.
Jazz/World pannonia entertainment

A jazz, a rhythm'n'blues és a rock'n'roll szülővárosának portréja a mozikban

New Orleans – A zene városa címmel 2021. májusában érkezik a mozikba Michael Murphy zenei betétekkel gazdagon átszőtt dokumentumfilmje, amelyben az amerikai város páratlanul gazdag zeneiségének múltja és jelene tárul fel. A filmet Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik, emellett országszerte több artmozi is műsorra tűzi.
Jazz/World hír

Három évtized lenyomata Szokolay Dongó Balázs és Fábri Géza új lemezén

A friss albumon moldvai dallamokat, parasztzenéket ad elő saját jellegzetes értelmezésében Szokolay Dongó Balázs és Fábri Géza fúvós hangszereken és kobozon.
Jazz/World hír

Megjelentek az első Raktárplusz koncertek

Az NKA-koncertek A38 hajón rögzített koncertsorozata a világjárvány miatt hosszú ideig fellépési lehetőség nélkül maradt zenészek támogatására született meg, egyben kordokumentum is.