Jazz/World

A jazzgitáros, akit rendszeresen megihlet az irodalom és a filozófia

Kult50: Gadó Gábor
2018.10.23. 12:20
Ajánlom
Az év európai jazzművészének odaítélt Bobby Jaspar-életműdíj birtokosaként egy különleges elitklub tagja. Gadó Gábor portréja a Kult50-ből.

A 2018 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré utánközlése:

Valahogy Gadó Gábornál az a tény, hogy mostanában több időt tölt franciaországi otthonában, mint itthon, a vidéki házában, elhanyagolható részletnek tűnik – rendszeresen felbukkan a hazai pódiumokon. A gitáros, aki már tekintélyes zeneszerzői életművet mondhat magáénak, egy kicsit a föld fölött jár, és hogy éppen melyik trikolór szimbolizálja alatta a földet, a francia feleségéé vagy a magáé, az részletkérdés. A lényeg az alkotófolyamat, az új kifejezések örök keresése, amelybe otthon, stúdióban, próbateremben, jazzklubban azonnal belefeledkezik. Ugyanannyira költő, mint zenész. Szavai csak azok, amelyek legbelülről jönnek, nem szokott rajtuk másokkal osztozni. Akinek ennyi kompozíciója hagyott maradandó emléket a hallgatóságban, az már csak a saját zenei mondatait kell, hogy tovább szője.

Gadó Gábor

Gadó Gábor (Fotó/Forrás: Huszti István)

A Pécsről indult, 61 éves gitáros az első zenekarát (Joy) már jóval azután szervezte meg, hogy elvégezte a jazztanszakot, és magáévá tette az akkor uralkodó, John Abercrombie, Bill Frisell és mások által sikerre vitt stílust. Sok élvonalbeli muzsikussal játszott, bár sajnos nem készült felvétel arról a trióról, amelyben Snétberger Ferenccel és László Attilával szerepelt.

Első saját lemeze (Special Time) már megmutatta, hogy zenekarvezetőként is beérkezett.

A francia partnerekkel alakított kvartettje (Matthieu Donarier, Sébastien Boisseau, Joe Quitzke) alapozta meg európai hírnevét.

A BMC Records, az első és mindeddig kizárólagos lemezkiadója segítségével párját ritkító sorozatba kezdett. Saját, részben magyar zenekari tagokat is felvonultató lemezei mellett szerzője és zenei vezetője volt Winand Gábor albumainak is, amelyek szintén igen kedvező visszhangra leltek Franciaországban. A kétezres évek elején érkezett el ezeknek a sikereknek a betetőzése, amikor Gadó

megkapta a francia L’Académie du Jazz által az év európai jazzművészének évente odaítélt Bobby Jaspar-életműdíjat.

Ezzel tagja lett egy olyan elitklubnak, amelybe néhány zenészpartnerét is beválasztották, például Laurent Blondiau belga trombitást. E pályaszakasz összegzése a 2011-ben felvett Müpa-koncert, amelynek Dave Liebman amerikai szaxofonos volt a legnevesebb közreműködője.

Időközben Gadó a zongorista és zeneszerző Dukay Barnabásban lelki rokonára talált, akivel képes volt a tiszta, teljes mértékben rögtönzött duózenélést addig szinte elképzelhetetlen magasságokba emelni. Hosszabb szünet után ’17 végén kiadott, szépséget árasztó lemeze, a Veil and Quintessence szintén duó, de ezúttal Blondiau-val. A szerző úgy magyarázza a címet, hogy ez a szufi filozófiára utal, amely szerint a dolgok leglényegét fátyol takarja el, de az igazi kereső akkor is közel kell férkőzzön hozzájuk. Az anyag arról tanúskodik, hogy mélyen megmerítkezett a barokk zenében; túlcsurran benne az aranyfesték, mondja róla a komponista. Ez persze nem jelenti azt, hogy megtagadná a hetvenes évekbeli neoavantgárdhoz fűződő régi vonzalmát. Dal-, sőt sanzonszerű melódiák bukkannak elő a szerzeményeiben, amelyek szépségét Blondiau meg tudja többszörözni. Nem csoda, hogy a Mâäk’s Spirit, a trombitás együttese is gyakran hívja el Gadót.

Gado_Gabor_BernardDeKeyzer_3-154108.jpg

Gadó Gábor (Fotó/Forrás: Bernard De Keyzer)

A gitáros hozzáállása egész más a lemezkészítéshez, mint a korábbi években, amikor minden a felvételek körül forgott, tizenöt éven keresztül szinte a stúdióban élt. Miután kiadott már vagy húsz szerzői lemezt, azt mondja: nem kell mindig lemezt csinálni, ennyi elég.

Az „élő” koncert lehetőségei izgatják leginkább.

Pár nappal az előtt, hogy az új lemezt bemutatták volna Blondiau-val az Opusban, egész mást, szinte csak a régi számait interpretálták a Lumenben. Valamennyire ezt a duólemezt is inkább Blondiau kedvéért vették fel, jegyzi meg Gadó. Jelenleg a gitáros főleg új felállású triójába fekteti az energiáit, ebben a brit Andy Barron dobol (ex-Nigel Kennedy Band), és Christophe Lincontang bőgőzik (aki Spányi Emillel és Archie Shepp-pel is játszott).

A Gadó-sorlemezek mindig kitűntek irodalmi és filozófiai utalásaikkal, címeikkel, de Gadó hangsúlyozza, hogy már nem hatnak rá úgy az olvasmányok, mint régebben. Mindenesetre tény, hogy változatlanul mohó olvasó.

Mi ez a sorozat?

Idén nyáron második alkalommal jelent meg a hazai médiapiac egyedülálló kiadványa, a mai magyar művészeti élet ötven meghatározó alakját összegyűjtő KULT50. Sorozatunkban megismerheti a beválogatott alkotókat.

Amennyiben szeretné a könyvespolcán tudni a KULT50 kiadványt, benne a művészportrék mellett a hazai kultúrával foglalkozó, érdekes magazinos anyagokkal, rendelje meg online, ide kattintva>>>

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Plácido Domingo fia végigfényképezte a Virtuózok koncertjét – íme a fotók!

„Istenem! Annyi érzelem van bennem a Virtuózokkal kapcsolatban!” – mondta a koncert után José Plácido Domingo, a világhírű tenor fia.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Átkelni az Urálon Berezovszkijjal

Egyszerre különleges, és első pillantásra kissé rendhagyó összeállítással készült Borisz Berezovszkij A Zongora című sorozatban rendezett idei koncertjére, melyet a Zeneakadémia Nagytermében adott november 9-én.
Klasszikus

Ezt hallani kell: Rahmanyinov Chopint játszik

Az orosz zeneszerző, aki negyvenöt éves korában határozta el, hogy zongoraművész lesz, egy 1919-es felvételen Chopin Asz-dúr keringőjét játssza. Lélegzetelállító!
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Tankcsapdát és Quimby-t is feldolgoz új lemezén a Sárik Péter Trió

Nemrég még Bartók jazzfeldolgozásai apropóján beszélgettünk Sárik Péter zongorista-zeneszerzővel, most azonban könnyedebb vizekre eveztünk a Jazzkívánságműsor magyarul című lemez kapcsán, amit december 14-én mutatnak be a MOMKultban.
Jazz/World magazin

60 éve készült ez az ikonikus fotó a jazz-legendák találkozójáról

Art Kane, az Esquire magazin jazz-szerető szerkesztője 1958-ban ötvenhét veterán és feltörekvő jazz-csillagot hívott egybe, hogy elkészítse A Great Day in Harlem című, azóta emblematikussá vált fotót.
Jazz/World soul

Ötven év után bemutatják az Aretha Franklinnel készült koncertfilmet

Sydney Pollack dokumentumfilmje 50 éven át dobozban lapult, most, hogy az énekesnő elhunyt, az ügyvédei sem akadályozzák meg a bemutatását.
Jazz/World interjú

Stanley Jordan: „Az emberek megérdemelnek egy olyan világot, amelyben hiteles művészek alkotnak”

Vajon miért pont Bartók Béla a kedvenc zeneszerzője és miért ragaszkodik annyira magyar zenésztársaihoz, Horváth Kornélhoz és Dörnyei Gáborhoz? A gitárvirtuóz november 17-én ad koncertet a Müpában, ennek apropóján válaszolt a fenti kérdésekre.
Jazz/World magazin

A test is egy hangszer, amit meg kell tanulni használni

"A zene fölemel" – szól a Snétberger Központ mottója. Igen ám, de a zenéléshez szükséges napi 5-8 óra gyakorlás rengeteg terhet, feszültséget is ró a zenészekre, különösen a testükre. Ezt felismerve indított Alexander-órákat a felsőörsi intézmény.