Jazz/World

A jazzhagyomány schönbergi nézőpontból

2014.09.07. 07:05
Ajánlom
Az amerikai Bob Mintzer Budapestre nem először látogat, ezúttal Fekete-Kovács Kornél és az általa vezetett Modern Art Orchestra big band hívta meg. Közös koncertjüket szeptember 18-án tartják a Budapest Music Centerben. A zenész a Fidelionak kaliforniai otthonából adott interjút. INTERJÚ

Az amerikai Bob Mintzer, aki saját big bandjét több mint harminc éve alapította, de már előtte is Jaco Pastoriusnál volt kulcsember, régóta klasszikussá vált zeneszerző, szerzeményeit és hangszereléseit a világ számtalan jazzakadémiáján régóta tanítják - a Zeneakadémia Jazz tanszékén is régóta tananyag László Attila jóvoltából. Másik életében Mintzer hangszeres szólista, Michael Breckerrel és másokkal a New York-i szaxofonos generáció kiválósága, a tenor mellett az EWI-n és a basszusklarinéton is maradandót alkotott. Végül, de nem utolsó sorban harmadik élete a tanításé, mesterkurzusoké, jelenleg is tanár a University of Southern Californián.

- Fantasztikus, hogy csak a budapesti koncertért jön el a tengerentúlról. Mire készülnek zeneileg együtt? Mindhárom szerepében fel fog lépni, mint fúvós szólista, mint big band zeneszerző/hangszerelő és mint mesterkurzusok oktatója?

- Szólókat fogok játszani, és az én hangszereléseimet is elő fogjuk adni. Elküldtem néhányat korábban a zenekarnak ezek közül, vegyesen fogjuk a MAO repertoárját és az én darabjaimat játszani.

- A zenekar elődjével már akkor megismerkedett, amikor majd' tíz éve az Örömkoncertnek elnevezett rendezvény zajlott: a zenekar egy hajón játszott a Dunán, de a közönség a parton volt. Emlékszik erre?

- Elég szokatlan koncert volt, amennyire emlékszem: egy hajón voltunk, a folyón, elég izgalmas volt.

- Úgy tudom, azóta volt kapcsolata más magyar zenészekkel is, ugye? 

- Hogyne, például Tony Lakatos szaxofonossal, vele dolgoztam már Frankfurtban, azután a zongorista Oláh Kálmánnal, meg László Attila gitárossal, akivel együtt tanít az Akadémián.

- Hogyan látja a big band műfaját 2014-ben, hiszen annyi sok mindennek részese volt. Három évtizede vezeti a saját big bandjét, amelynek óriási hírneve van. Mennyire kortárs zene a big band jazz?

- Nos, számomra az a legfontosabb, hogy imádok big bandre írni, és imádok big bandben játszani, különösen, ha az én szerzeményemet adjuk elő, mert ilyenkor mint szólista navigálom a hangszerelést. Hiszen ha az ember saját hangszerelését játssza, azt igazán mélyen ismeri. Játékosként az ember belekerül abba a környezetbe, amit maga teremtett meg. Muzsikusként ez nagyon érdekes és vonzó helyzet. Azután ott van a big band mint társasági alkalom. Amikor az ember egy csomó embert összetrombitál, ez lehet érdekes vagy szórakoztató, humoros, és így tovább. Mindezen okok miatt mindig nagyon szerettem a big bandet, mindig vonz és szórakoztat, mind szerző-hangszerelőként, mind hangszeresként.

- Vannak még teljesületlen álmai zenészként vagy big bandeket tekintve, például hogy kivel akar játszani?

- Mostanában azokkal játszom, akikkel mindig is akartam játszani, és remélem, hogy még sokáig folytathatom, amit csinálok, mert nagyon élvezem. Nagyon szerencsés vagyok ebben a tekintetben. Jövő hónapban fog megjelenni egy új big band CD-m, amelyen hatvanas évekbeli R&B számokat hangszereltem újonnan big bandre, például Sam and Dave, az Isley Brothers, James Brown és mások híres számait. Igazán nagyszerű zenekart sikerült összehoznom az alkalomra, Will Kennedy és Russ Ferrante a Yellowjacketsből, és a kiváló Ray Obiedo, egy nagyszerű gitáros San Franciscóból. Tehát az Oakland Funk irányzatot nagyon jól meg tudjuk mutatni ezen a lemezen. Régóta terveztem ennek a lemeznek az anyagát, és nagyon várom a megjelenését.

- Az R&B-vel kapcsolatban arra volnék kíváncsi, hogy jelenthet-e utat a jazz felé a szélesebb közönség számára? Ön is bizonyára sok, nagyon felkészült, fiatal jazzakadémistával találkozik, hiszem régóta tanít, most éppen a USC-n, miközben a fiatalok többsége mintha teljesen elmenne a jazz és az improvizációs hagyomány mellett. Hogy lehetne áthidalni a két csoport közti szakadékot?

- Hát igen, ez bizony régóta tartó, folyamatos kihívás, hogy behozzuk az embereket a mi kis klubunkba, hogy úgy mondjam. A mi dolgunk, azt hiszem az, hogy mindig vonzó és őszinte maradjon az a zene, amit játszunk. Persze az oktatásnak nagyon fontos szerepe van, hogy új embereket hozzon be. Amennyiben mindenféle zene szerepet kap az oktatási folyamatban, 

akkor feltehetően a gyerekek felnőttkorukban sokkal inkább lesznek majd támogatói a jazznek és más zenéknek is. Ami a R&B-t és a jazzt, illetve az európai jazzt illeti, a zene valamennyire mindig a környezetében létezik, azon múlik, hogy az ember hogyan nő fel, és milyen zenei hatások érik azon a vidéken. A zenének mindig lesz valami speciális íze. Tudja, én New York-ban nőttem fel, ahol igazán sokféle stílus keveredett. Kubai, R&B, gospel, straight ahead jazz, és persze klasszikus zene. De egy olyan város, mint például Budapest, biztosan nem volt annyi R&B és kubai zenei hatásnak kitéve, mint New York. Így azután persze érthető, hogy a jazz más képlet szerint alakult önöknél, ami a hatásaira, és még akár a hangzására is vonatkozik.

- Érdekes, hogy említi ezeket a hatásokat, amik érték. Hiszen fiatal korában - és ezt még most is közli az életrajzában, tehát máig fontos élmény - tinédzserként a Billy Taylor-Grady Tate Quintet-tet vagy egy kettős koncerten Miles Davist és Thelonius Monkot hallhatta. Így kellene ma is elérni a fiatalokat?

- Rám ezek óriási hatással voltak. Ez határozta meg a zenei stílusomat, ízlésemet és a többit. Amikor láthat az ember egy ilyen szintű művészt testközelből, annak bizony nagy hatása van. Egész más, mint hallgatni az illető lemezeit, és szintén egész más, mintha valakinek a videóit nézegetnénk a Youtube-on. Bár, tudja, a Youtube igazán nagyon jó lehetőség arra, hogy az ember tudja, mi zajlik aktuálisan a világban. De azt semmi sem helyettesítheti, hogy az ember elmenjen egy-egy koncertre; hogy lássa és érezze a zene hatását egészen közelről.

- Amikor a Yellowjackets-hez csatlakozott 1990-ben, azért hallatszottak olyan hangok a konzervatív magazinok részéről, hogy túl könnyű irányt vett a pályáján, pedig nem várták, hogy jazzrockot fog játszani. A velük töltött hosszú és termékeny évtizedek után hogy látja ezt az aggodalmat?
- Tudja, én nem zenei vagy stíluskategóriákban gondolkodom. A lényeg, hogy szeretem az adott zenét vagy sem. Amikor a Yellowjackets megkeresett, meghallgattam a demo számokat a következő lemezre, amire akkor elhívtak. Utóbb ez lett az első lemez, amit velük felvettem, az a címe, hogy Greenhouse. És nekem tetszett a zene, és úgy gondoltam, hogy élvezni fogom, ha részt veszek benne, így együtt vonultunk stúdióba. Emberileg is nagyon jól kijöttünk egymással, jól passzoltunk egymáshoz. Ennyi kellett, ez nekem általában elég, hogy folyamatosan dolgozzak zenészekkel. Azzal nem foglalkozom, hogy minek hívják a zenénket. Azt hiszem, nem igazán tudja, hogy miről beszél, aki a Yellowjackets zenéjét fusionnak vagy jazzrocknak nevezi. Szerintem ez egy nagyon gondosan kigondolt, mélyen rétegzett zene, bármilyen magas elvárásoknak megfelel. Persze attól még az embereknek vannak kedvencei, és nem mindenki szereti a Yellowjackets-t. De hát ez teljesen rendben van, nekem kell szeretni a Yellowjackets-t, nem másoknak, hogy játsszak velük. Nagyszerű csapat!

- Amikor Kaliforniába költözött néhány éve, Arnold Schönberg egykori házát vették meg - azért ezt választották, mert Schönberg itt lakott 1934-36 között?

- Eredetileg nagyon kíváncsiak voltunk éppen azért, mert hallottuk, hogy Schönberg ebben a házban lakott egy ideig, hogy milyen is volt az a ház. Amikor megnéztük, kiderült, hogy fantasztikus otthonunk lehet, úgy éreztük, hogy itt kéne laknunk, és most már öt éve itt élünk. Jó tudni, hogy egy híres muzsikus élt itt, és hogy valamilyen értelemben folytatom a hagyományt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Egy vidám tekintet, egy izgalmas száj – és a kettő között az évek múlása

Évtizedekig kutatta Törőcsik Mari arcait. Fotózta színpadon és magánéletben egyaránt, közel hetven esztendőn át. Kivételes szakmai kapcsolat és mély barátság fűzte a nemrégiben elhunyt színésznőhöz a Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművészt, Keleti Évát, aki személyes történetei és képei segítségével járult hozzá, hogy fölidézhessük Törőcsik Mari különleges alakját.
Klasszikus

„Így kell dolgozni, így kell élni” – Tallér Zsófiára emlékezünk

A Fidelio felkérésére Tallér Zsófia három egykori tanítványa – ahogy ő fogalmazott, Petrovics unokák – emlékezik a fiatalon elhunyt Erkel-, Bartók–Pásztory-, Fonogram-, valamint Artisjus-díjas zeneszerzőre.
Vizuál

Catherine Deneuve és Gérard Depardieu új filmjeivel jön a Frankofón Filmnapok

Online rendezik meg a 11. Frankofón Filmnapokat április 22. és május 2. között. A tíz napon át látható válogatásban nyolc olyan játékfilm kapott helyet, amellyel a magyar közönség először találkozhat.
Vizuál

Hartung Dávid és Réder György is a legjobb operatőrök között

Hat kategóriában adták át Kovács László-Zsigmond Vilmos Operatőr Verseny díjait szombat este a Pesti Vigadóban. A közönség a Facebookon nézhette élőben a rendezvényt.
Színház

A színházvezető, aki jegesember lett – Szentiványi Béla

Szentiványi Béla színész, rendező és felesége, Zimonyi Márta primadonna a két világháború közötti hazai színjátszás sztárjai voltak. A férj megalapította az Országos Művész Színházat: stagione-típusú vándortársulatával járták a vidéket. A Trianon utáni Magyarországon a magyar színművészet életben tartása volt a cél. Ám Szentiványi anyagilag belebukott vállalkozásába. Aztán 1944-ben félreállította a szélsőjobboldali vezetésű Színészkamara. 1945-ben az új politikai rendszer is eltiltotta a pályától. Feleségével együtt segédmunkákból éltek. Színházi múltjukról soha többé nem beszéltek. Még lányuknak, Mártának sem, aki nemrég átadta szülei színházi albumát – fotókkal, dokumentumokkal – az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetnek. Szentiványi Mártát felkereste a Fidelio.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Igazi francia dzsesszcsemege Thomas de Pourquery új lemeze

Korlátoktól mentes, felszabadult, improvizatív zene hallható a francia dzsessz aktuális színfoltja, Thomas de Pourquery új albumán. Az énekes, szaxofonos Droles de Dames című anyaga a magyar BMC gondozásában jelent meg.
Jazz/World podcast

„A jazz passzol a lázadáshoz” – Harcsa Veronikával indul a Fidelio új podcastja, a Fülbemászó

Örök kísérletező, akinek nem kell kompromisszumokat kötnie, ha jazzről van szó. Pályája szorosan összefügg a budapesti Fringe Fesztivállal, ahol először adhatta elő saját dalait közönség előtt, mégpedig komoly sikerrel. Harcsa Veronikával Tompa Diána beszélgetett a Fülbemászóban.
Jazz/World ajánló

Prince egykori zenésze is a Müpa Home fellépői között

Három egyedülálló online koncertpremiert kínál április 16-17-én és 30-án a Müpa Home. Tzumo Árpád zenekara, a Solati Music és a Blahalouisiana mellett látható lesz a basszusgitár dán ikonja, Ida Nielsen koncertje is.
Jazz/World interjú

„Szíven üt, hogy EP már soha többé nem ülhet itt” – Interjú Lukács Miklós cimbalomművésszel

Esterházy Péter születésnapján, április 14-én az E(gy)P(ercesek) – Esterházy-fragmentumok című online produkcióval tiszteleg a Katona József Színház az író emléke előtt. EP írásai Máté Gábor hangján szólalnak meg, játszótársa Lukács Miklós cimbalomművész.
Jazz/World interjú

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.