Jazz/World

A jazzhagyomány schönbergi nézőpontból

2014.09.07. 07:05
Ajánlom
Az amerikai Bob Mintzer Budapestre nem először látogat, ezúttal Fekete-Kovács Kornél és az általa vezetett Modern Art Orchestra big band hívta meg. Közös koncertjüket szeptember 18-án tartják a Budapest Music Centerben. A zenész a Fidelionak kaliforniai otthonából adott interjút. INTERJÚ

Az amerikai Bob Mintzer, aki saját big bandjét több mint harminc éve alapította, de már előtte is Jaco Pastoriusnál volt kulcsember, régóta klasszikussá vált zeneszerző, szerzeményeit és hangszereléseit a világ számtalan jazzakadémiáján régóta tanítják - a Zeneakadémia Jazz tanszékén is régóta tananyag László Attila jóvoltából. Másik életében Mintzer hangszeres szólista, Michael Breckerrel és másokkal a New York-i szaxofonos generáció kiválósága, a tenor mellett az EWI-n és a basszusklarinéton is maradandót alkotott. Végül, de nem utolsó sorban harmadik élete a tanításé, mesterkurzusoké, jelenleg is tanár a University of Southern Californián.

- Fantasztikus, hogy csak a budapesti koncertért jön el a tengerentúlról. Mire készülnek zeneileg együtt? Mindhárom szerepében fel fog lépni, mint fúvós szólista, mint big band zeneszerző/hangszerelő és mint mesterkurzusok oktatója?

- Szólókat fogok játszani, és az én hangszereléseimet is elő fogjuk adni. Elküldtem néhányat korábban a zenekarnak ezek közül, vegyesen fogjuk a MAO repertoárját és az én darabjaimat játszani.

- A zenekar elődjével már akkor megismerkedett, amikor majd' tíz éve az Örömkoncertnek elnevezett rendezvény zajlott: a zenekar egy hajón játszott a Dunán, de a közönség a parton volt. Emlékszik erre?

- Elég szokatlan koncert volt, amennyire emlékszem: egy hajón voltunk, a folyón, elég izgalmas volt.

- Úgy tudom, azóta volt kapcsolata más magyar zenészekkel is, ugye? 

- Hogyne, például Tony Lakatos szaxofonossal, vele dolgoztam már Frankfurtban, azután a zongorista Oláh Kálmánnal, meg László Attila gitárossal, akivel együtt tanít az Akadémián.

- Hogyan látja a big band műfaját 2014-ben, hiszen annyi sok mindennek részese volt. Három évtizede vezeti a saját big bandjét, amelynek óriási hírneve van. Mennyire kortárs zene a big band jazz?

- Nos, számomra az a legfontosabb, hogy imádok big bandre írni, és imádok big bandben játszani, különösen, ha az én szerzeményemet adjuk elő, mert ilyenkor mint szólista navigálom a hangszerelést. Hiszen ha az ember saját hangszerelését játssza, azt igazán mélyen ismeri. Játékosként az ember belekerül abba a környezetbe, amit maga teremtett meg. Muzsikusként ez nagyon érdekes és vonzó helyzet. Azután ott van a big band mint társasági alkalom. Amikor az ember egy csomó embert összetrombitál, ez lehet érdekes vagy szórakoztató, humoros, és így tovább. Mindezen okok miatt mindig nagyon szerettem a big bandet, mindig vonz és szórakoztat, mind szerző-hangszerelőként, mind hangszeresként.

- Vannak még teljesületlen álmai zenészként vagy big bandeket tekintve, például hogy kivel akar játszani?

- Mostanában azokkal játszom, akikkel mindig is akartam játszani, és remélem, hogy még sokáig folytathatom, amit csinálok, mert nagyon élvezem. Nagyon szerencsés vagyok ebben a tekintetben. Jövő hónapban fog megjelenni egy új big band CD-m, amelyen hatvanas évekbeli R&B számokat hangszereltem újonnan big bandre, például Sam and Dave, az Isley Brothers, James Brown és mások híres számait. Igazán nagyszerű zenekart sikerült összehoznom az alkalomra, Will Kennedy és Russ Ferrante a Yellowjacketsből, és a kiváló Ray Obiedo, egy nagyszerű gitáros San Franciscóból. Tehát az Oakland Funk irányzatot nagyon jól meg tudjuk mutatni ezen a lemezen. Régóta terveztem ennek a lemeznek az anyagát, és nagyon várom a megjelenését.

- Az R&B-vel kapcsolatban arra volnék kíváncsi, hogy jelenthet-e utat a jazz felé a szélesebb közönség számára? Ön is bizonyára sok, nagyon felkészült, fiatal jazzakadémistával találkozik, hiszem régóta tanít, most éppen a USC-n, miközben a fiatalok többsége mintha teljesen elmenne a jazz és az improvizációs hagyomány mellett. Hogy lehetne áthidalni a két csoport közti szakadékot?

- Hát igen, ez bizony régóta tartó, folyamatos kihívás, hogy behozzuk az embereket a mi kis klubunkba, hogy úgy mondjam. A mi dolgunk, azt hiszem az, hogy mindig vonzó és őszinte maradjon az a zene, amit játszunk. Persze az oktatásnak nagyon fontos szerepe van, hogy új embereket hozzon be. Amennyiben mindenféle zene szerepet kap az oktatási folyamatban, 

akkor feltehetően a gyerekek felnőttkorukban sokkal inkább lesznek majd támogatói a jazznek és más zenéknek is. Ami a R&B-t és a jazzt, illetve az európai jazzt illeti, a zene valamennyire mindig a környezetében létezik, azon múlik, hogy az ember hogyan nő fel, és milyen zenei hatások érik azon a vidéken. A zenének mindig lesz valami speciális íze. Tudja, én New York-ban nőttem fel, ahol igazán sokféle stílus keveredett. Kubai, R&B, gospel, straight ahead jazz, és persze klasszikus zene. De egy olyan város, mint például Budapest, biztosan nem volt annyi R&B és kubai zenei hatásnak kitéve, mint New York. Így azután persze érthető, hogy a jazz más képlet szerint alakult önöknél, ami a hatásaira, és még akár a hangzására is vonatkozik.

- Érdekes, hogy említi ezeket a hatásokat, amik érték. Hiszen fiatal korában - és ezt még most is közli az életrajzában, tehát máig fontos élmény - tinédzserként a Billy Taylor-Grady Tate Quintet-tet vagy egy kettős koncerten Miles Davist és Thelonius Monkot hallhatta. Így kellene ma is elérni a fiatalokat?

- Rám ezek óriási hatással voltak. Ez határozta meg a zenei stílusomat, ízlésemet és a többit. Amikor láthat az ember egy ilyen szintű művészt testközelből, annak bizony nagy hatása van. Egész más, mint hallgatni az illető lemezeit, és szintén egész más, mintha valakinek a videóit nézegetnénk a Youtube-on. Bár, tudja, a Youtube igazán nagyon jó lehetőség arra, hogy az ember tudja, mi zajlik aktuálisan a világban. De azt semmi sem helyettesítheti, hogy az ember elmenjen egy-egy koncertre; hogy lássa és érezze a zene hatását egészen közelről.

- Amikor a Yellowjackets-hez csatlakozott 1990-ben, azért hallatszottak olyan hangok a konzervatív magazinok részéről, hogy túl könnyű irányt vett a pályáján, pedig nem várták, hogy jazzrockot fog játszani. A velük töltött hosszú és termékeny évtizedek után hogy látja ezt az aggodalmat?
- Tudja, én nem zenei vagy stíluskategóriákban gondolkodom. A lényeg, hogy szeretem az adott zenét vagy sem. Amikor a Yellowjackets megkeresett, meghallgattam a demo számokat a következő lemezre, amire akkor elhívtak. Utóbb ez lett az első lemez, amit velük felvettem, az a címe, hogy Greenhouse. És nekem tetszett a zene, és úgy gondoltam, hogy élvezni fogom, ha részt veszek benne, így együtt vonultunk stúdióba. Emberileg is nagyon jól kijöttünk egymással, jól passzoltunk egymáshoz. Ennyi kellett, ez nekem általában elég, hogy folyamatosan dolgozzak zenészekkel. Azzal nem foglalkozom, hogy minek hívják a zenénket. Azt hiszem, nem igazán tudja, hogy miről beszél, aki a Yellowjackets zenéjét fusionnak vagy jazzrocknak nevezi. Szerintem ez egy nagyon gondosan kigondolt, mélyen rétegzett zene, bármilyen magas elvárásoknak megfelel. Persze attól még az embereknek vannak kedvencei, és nem mindenki szereti a Yellowjackets-t. De hát ez teljesen rendben van, nekem kell szeretni a Yellowjackets-t, nem másoknak, hogy játsszak velük. Nagyszerű csapat!

- Amikor Kaliforniába költözött néhány éve, Arnold Schönberg egykori házát vették meg - azért ezt választották, mert Schönberg itt lakott 1934-36 között?

- Eredetileg nagyon kíváncsiak voltunk éppen azért, mert hallottuk, hogy Schönberg ebben a házban lakott egy ideig, hogy milyen is volt az a ház. Amikor megnéztük, kiderült, hogy fantasztikus otthonunk lehet, úgy éreztük, hogy itt kéne laknunk, és most már öt éve itt élünk. Jó tudni, hogy egy híres muzsikus élt itt, és hogy valamilyen értelemben folytatom a hagyományt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Plusz

Művészettel az orvostanhallgatók kiégése ellen

Empatikusabbak, jobb a kapcsolatuk a betegekkel, kevésbé hajlamosak a depresszióra és jobban bírják a terhelést – egy kutatás szerint a művészeti és humán tárgyak ilyen hatással vannak a diákokra. Ehhez pedig az is elég, ha zenét hallgatnak, nem muszáj maguknak is játszani valamilyen hangszeren.
Zenés színház

Magasrangú francia kitüntetést kapott Jonas Kaufmann

A német tenor, aki továbbra is egy személyben látja el az előző generáció három tenorjának feladatait, a Művészi Érdemrend tiszti fokozatát kapta meg a franciáktól.
Tánc

Mesternő, nagybetűvel

Lőrinc Katalin egy személyben aktív táncos, pedagógus és teoretikus. Június 25-én a Müpában mutatkoznak be tanítványai, akik már az ő új oktatási metódusa szerint végeztek a Táncművészeti Egyetemen. Emellett nemrég megjelent, A test mint szöveg című könyvéről is beszélgettünk.
Tánc

„Ne játszd túl, de kevés se legyél!”

Két életük van: az egyik az általános iskolában kezdődik minden reggel, mint minden átlagos gyereké, a másik délután egykor a Madách Musical Táncművészeti Iskolában, ahol felveszik a balettcipőt és elkezdik próbálni a Billy Elliot – a Musical című darabot.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.
Jazz/World interjú

„Rockopera, csak nem rock és nem opera”

Izgalmas programzenei kísérletbe fogott a Premecz Mátyás Hammond orgonista vezette, idén 10 éves Kéknyúl Band: a bűnügyi filmek világát idézik meg a Müpa színpadán június 20-án, olyan vendégszólistákkal, mint Palya Bea és Sena. Erről kérdeztük Premecz Mátyást.
Jazz/World quincy jones

Andreas Varady nem akar iskolába menni

A magyar származású, csodagyerekként felfedezett gitáros a leghíresebb jazzmagazin, a Downbeat címlapján szereplő cikkben mondja el, miért nem akar a legjobb jazziskolákban továbbtanulni.
Jazz/World lukács miklós

Lukács Miklóssal lép fel Charles Lloyd Budapesten

A tervezettől eltérő helyszínen, a RAM Colosseumban lesz a világhírű amerikai jazzszaxofonos, Charles Lloyd és formációja, a Marvels budapesti koncertje július 1-jén.
Jazz/World ajánló

90 évesen is a legjobbak között a BJC-be látogató Lee Konitz

A Világsztárok a Budapest Jazz Clubban sorozat következő vendége az idén 90 éves Lee Konitz, aki a jazz történetének élő legendája és egyben krónikása.