Az Opus különlegessége, hogy egy angolszász típusú környezet egy európai felfogással párosul”
- jellemzi a helyet röviden Bognár Tamás, aki jövőre már 20. éve dolgozik a Budapest Music Center munkatársaként. És valóban: aki járt már az Opus Jazz Club koncertjein, érezhette, hogy ez egy kivételesen „európai” hely, ahol a zenétől, a kiszolgáláson át az étel minőségéig minden magas színvonalú, miközben mégsem kell sárga nyakkendőben és kiskosztümben feszengenünk. Itt sikerült zene és gasztrokultúra kényes viszonyát egy magasabb szintre emelni, „kanál és hangvilla” jól megférnek egymás mellett - ahogy az a klub logójában is kirajzolódik.
„Ide zenét hallgatni jönnek az emberek, és mellékesen kulturáltan fogyasztanak, de nem jellemző az »úri közönség mulat« hangulat, amikor a zenészek a háttérben muzsikálnak, miközben mindenki csörgeti a kanalat”. Miközben a közönség számára is kezd körvonalazódni, hogy ildomos viselkedni ezen a helyen, aközben az Opus zenei profilja is egyre határozottabb formát ölt a kezdeti felhozatalhoz képest. Bognár Tamás demonstrálja is, milyen zenét is szeretne ő idehozni. „Néha elkapom ezt a pillanatot, amikor a fogyasztóvendég a zene hatására egy pillanatra abbahagyja az evést.
Mi azt a zenét szeretnénk bemutatni az Opusban, amitől megáll a villa a levegőben"
- mondja nevetve Bognár Tamás.
Ő ezt „adventurous”, vagyis kalandra hívó, merész jazznek hívja, és azokat a zenéket érti ezalatt, amitől az az érzése támad a hallgatónak, hogy ilyet még nem hallott. „Ez a legfrissebb, európai zene gyakran köszönő viszonyban sincs azzal az ötvenes, hatvanas évekbeli zenével, amit sok ember a jazz alatt ért. Persze ezek a zenészek is Coltrane-en és Miles Davisen nőttek fel, de már az anyatejjel szívtak magukba egy csomó olyan zenei áramlatot, ami akaratlanul is a zenéjük részévé vált” - mondja. Magyarázatként elmondja, hogy volt idő, amikor mindenki „free” akart lenni; de úgy látja, a mai, modern európai jazz-zenék között már egyre több könnyen fogyasztható van.
A programunkban van egy kevés populáris jazz, egy kevés extrémebb, kísérleti jellegű, a nagy része pedig olyan, amihez bárki kapcsolódni tud, akit berántok az utcáról”
- fogalmaz Bognár Tamás. Az Opus Jazz Club külföldi koncertjeinek 80-90%-a az európai jazz legmodernebb vonalából érkezik.
Bognár Tamás elárulja, ez a fokozatos hangsúlyeltolódás sokszor konfliktushoz is vezet a magyar előadókkal szemben, akik megszokták, hogy évente legalább egyszer fel tudnak lépni itt. Ők viszont konzekvensen szeretnék képviselni azt a modern európai színvonalat, amit kiadóként is a zászlajukra tűztek. Éppen ezért örül is a többi budapesti jazzklub jelenlétének, akik a mainstreamebb előadóknak is nagyobb számban tudnak fellépési lehetőséget biztosítani.
Bognár Tamás a BMC raktárába vezet minket, ahol az elmúlt húsz év lemeztermését tárolják. Évente átlagban 20 lemezt jelentetnek meg, ebből körülbelül 12 jazzlemez, 8 pedig klasszikus és kortárs zenei kiadvány. Bár mind a mai napig több jelenik meg jazzalbumból, mint kortárs klasszikus lemezből, ez utóbbiból még mindig sokkal többet lehet eladni. „A kortárs zenében a legnagyobb sztárjaink a magyarok: Eötvös, Kurtág, Ligeti, az utóbbi évek egyik legnagyobb sikere pedig Kelemen Barnabás és Kocsis Zoltán lemeze volt” - mondja el Bognár Tamás, majd két, szürkés borítójú lemezt mutat: Palotai Csaba 2016-os The Deserter című, valamint Gadó Gábor és Laurent Blondaiau: Veil and Quintessence című 2017-es albumát adja a kezembe: Ha demonstrálni kellene, hogy mit is akarunk mi a BMC-vel képviselni, akkor most ezt a két hazai vonatkozású lemezt venném le először a polcról. Beleszerelmesedtünk ezekbe a zenékbe”.
Érdekes módon mindkét előadó Franciaországban él és alkot. A BMC kiadványain játszó zenészek között aránytalanul sok a francia muzsikus, és ezáltal az Opus programjában is nagyon sok francia előadót látunk. „Ezek a magyar vonatkozású francia zenészek hozták a haverjaikat, ők hozták a további muzsikustársakat és
egyszer csak azt vettük észre, hogy közel 50 olyan lemezünk van a 150 jazzlemezből, amin legalább egy francia zenész játszik”
- magyarázza Bognár Tamás. Gadó és Palotai lemeze mellett jövőre a szintén Párizsban élő Szandai Mátyás nagybőgős vezetésével létrejött Bartók Impressions albumot jelentetik meg, illetve saját szerzői lemezének felvételét is tervezik.
Bognár Tamás mellett a BMC igazgatója, Gőz László, valamint harmadik programszervező társuk, Wallner György szoros együttműködéseben dolgoznak. Hogy naprakészek legyenek az európai (jazz)előadókkal és trendekkel kapcsolatban, rengeteg külföldi koncertre, fesztiválra, showcase-re járnak, és egyre többször zsűriznek is ezeken. Ezek közül kiemelkedik a brémai jazzahead!, ahol minden európai jazz-zenész jelen van, aki számít, vagy szeretne számítani. Amikor arról kérdezem Bognár Tamást, milyen a kiadó és a klub megítélése külföldön, elmondja, hogy sokszor az az érzése, hogy külföldön jobban ismerik őket, mint itthon.
Ehhez a BMC stúdiótechnikája és Szabó Viktor, az Opus Jazz Club egyik kitűnő hangmérnöke is hozzájárul, aki szakértelmével olyan hangminőséget tud produkálni, ami párját ritkítja Európában.
ahol az európai árak töredékéért tudják rögzíteni hanganyagot. Bognár Tamás azt is őszintén elmondja, hogy a hangfelvételekből készülő lemezek sokszor gázsiként is szolgálnak, hiszen manapság már képtelenség volna a régen megszokott lemezfelvételi honoráriumot kifizetni az előadóknak.
A klub vonatkozásában pedig úgy véli, hogy egyáltalán nem érzi kompromisszumnak, ha a neves és drága külföldi - főként amerikai - zenekarok helyett az olcsóbb, ismeretlenebb, de sokszor érdekesebb, izgalmasabb európai előadókat hívják meg. Bognár Tamás vágya ugyanis az, hogy a közönség idővel majd vakon megbízzon abban, hogy amit az Opusban hall, az unikális lesz, és ahol a zenei pillanatok sűrűjében még a villa is megáll.
hírlevél
