Jazz/World

A jazzközönség ünnepe

2008.04.02. 00:00
Ajánlom
A Magyar Jazz Szövetség legnagyobb dobása évek óta a Jazzünnep, afféle országos csillagtúra, amelyet idén már tíz városban rendeztek meg, esténként több zenekarral, helyi erőkkel közösen. A budapesti fesztiválon feltűnt a közönség odaadó és értő figyelme.

A hazai jazzélet, bár rengeteget fejlődött az utóbbi két évtizedben, még mindig nehezen szabadul a kettősségtől, hogy míg egy-egy Bobby McFerrin, Woody Allen vagy Chick Corea rendszeresen stadionokat tölt meg, az európai csúcsközelben mozgó hazai előadóink népszerűsége sokkal elmarad ettől. Ezért is igyekszik a rendszerváltás táján Gonda János és mások által alapított Magyar Jazz Szövetség a műfaj hazai (és a hazai műfaj!) népszerűsítését minden eszközzel elérni, koncertek és fesztiválok szervezésével is, ami nem feltétlenül tartozna non-profit szervezetek tevékenységébe.

A Magyar Jazz Ünnepe most már komoly hagyománnyal rendelkezik, bár félő, hogy ennek egyik fontos eleme, a budapesti helyszín, megint változni fog. Ugyanis a Benczúr Ház, az egykori „Postás” több kulturális és oktatási intézménynek ad otthont, de a ház jelenlegi tulajdonosai, a Magyar Telekom (az egykori Matáv), a Posta és az Antenna Hungária illetékesei a tanév végétől már nem akarják ott látni az Erkel Ferenc Jazz Szakközépiskolát és a többieket. Hivatalos döntést még nem hoztak nyilvánosságra, de a Damoklész-kard régóta ott lebeg a fejük felett, és most már csak egy hajszál tartja. Kíváncsi volnék a magyarázatára − amennyiben bekövetkezik −, hogy a három cég miért nem ad néhány lukas garast erre a célra, amibe közvetve a Magyar Jazz Szövetség fesztiválja is beletartozik.

A közönség már ideszokott, de sokan jöttek először. Hála a Tavaszi Fesztivál kereteinek, hallottam spanyol, finn, angol és más külföldi beszédet – viszont ők nem nagyon értették a fesztivál bevezető ceremóniáját. A Jazz Szövetség tagsága ugyanis, szintén régóta, megszavazza a Szabó Gáborról elnevezett, életmű elismeréseként járó díjat, amely pénzjutalom is, de az igazi dicsőség éppen a demokratikus, titkos, tagsági szavazásban van. A Szövetség ugyanis nem zárja ki eleve tagjai közül a nem muzsikus tagokat, rajongókat, lemezgyűjtőket, stb. A díj idei nyertese Oláh Kálmán, aki talán a legfiatalabb az eddigi jutalmazottak közül, de elismeréseinek és sikereinek akár vázlatos felsorolására sem elég itt a hely. A papírból olvasott konferálás a díjátadáson és a későbbi koncertek előtt csak magyarul zajlott, de Oláh és társai hamar megvigasztalták a közönség külföldi részét. Ahogy ők zenélnek − az alkalomhoz illően pályájának legfontosabb zenekarát, a Trio Midnightot hozta magával −, azt az egész világon azonnal megértik.

Bár a „Postás” barokkizáló emeleti díszterme mázsás csillárjával, szűkecske foteljeivel, hangot és látványt korlátozó boltíveivel távolról sem nevezhető ideális helyszínnek, azért a közönség nem csak jelenlétével, hanem odaadó és értő figyelmével is kitüntette szemlére felvonuló seregét, s tapsait egyszer sem osztotta érdemtelenül. Ezer jele van annak, hogy mennyire „mozog” együtt a nézőtér a zenészekkel: három estén át ennek lehettem részese, és megnyugtató volt látnom, hogy ebben mekkora tartalék, mennyi energia rejlik.

Nem tudom, koncepció volt-e, de mindhárom napnak volt egy emblematikus hangszere, az elsőé természetesen Oláhé, a zongora. Ezt a napot a régi Szabó Gábor-díjasok koncertjeként hirdették meg. Európai szinten is komoly sztárparádé következett, különösen Vukán György játéka volt pazar, az utóbbi években sokat klasszicizálódott a felfogása. Szakcsi Lakatos Bélát a Magyar Jazz Kvartettben hallottuk, Binder Károly pedig Borbély Mihály oldalán duózott, a megszokottól a kortárs irány felé indulva. Az előre kiadott programhoz képest felborult a sorrend, talán azért, mert Vukán nem állandó trióját hozta, hanem régi társát, Kőszegi Imrét kérte fel dobolni, magyarán újra összeállt a legendás Super Trio. Erre talán még többen váltottak volna jegyet, ha értesülnek róla.

A második nap meglepő módon a hegedűé volt, nem kevésbé magas szinten jegyzett előadókkal. Deseő Csaba, minden magyar jazzista közül a legelegánsabb − természetesen nem csak megjelenésben, hanem játékban is −, az idősebb generációt képviselte, Gyárfás István triójának vendégeként. Az első dübörgő tapsot a fiatal, közel húsz főt számláló Free Style Chamber Orchestra kapta, hegedűn Frankie Látó és Kézdy Luca, valamint a hegedűs Szirtes Edina énekszólói taroltak. De hát az együttes többsége eleve vonóskar! Nagy János zenei vezető és társai a szokatlan felállású együttessel nem illedelmes kékharisnyáknak címzett cross-over hangicsálást produkálnak, hanem dögös, ízig vérig mai jazzt varázsolnak. Indulása óta, néhány év alatt a zenekar rengeteget fejlődött.

A harmadik nap a szaxofonosoké lett, először a Zeneművészeti Egyetem jazz big band-je játszott. Vezetőjük, László Attila megemlítette ugyan, hogy minden évben szükségszerűen újjáalakul a zenekar és változik a repertoár, de ez a csapat nagyon feszesen, „nagyon együtt” játszott, a Sammy Nestico, Rob McConnell és Thad Jones hangszerelések a Count Basie-féle hagyomány modern felfogásával azt érzékeltették, hogy ezt a stílust méltán tartják a big band csúcsának. A pinceklubban léptek fel a Jazz tanszék hallgatói és az Erkel Ferenc Jazz Szakközépiskola diákjai saját együtteseikkel. A párhuzamosság miatt közülük csak egy zenekart, a jópofa, ígéretes Polite Notice-t hallottam.

Odafent Elek István a jazz-rock Fusio szólistájaként, Dresch Mihály pedig saját kvartettjével öregbítette a magyar szaxofonosok hírnevét. Dresch, aki hasonlóan a legtöbb fellépőhöz, hamar túltette magát a hangosítási nehézségeken (hangpróbára nem mindig maradt idő), sokkal erőteljesebb dinamikával játszott tenoron, szopránon és furulyán, mint amikor utoljára hallottam, január elején. Cimbalmosára, az elképesztő Lukács Miklósra is több szólót bízott, a közönség náluk is boldogan követelt ráadást.

(2008. március 20-22. Benczúr Ház (Budapest) - A Magyar Jazz Ünnepe)

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

Tomboló sikert aratott Berlinben Eötvös Péter új operája

November 28-án este mutatta be a Berlini Állami Opera Eötvös Péter legújabb, Jon Fosse Trilógiája alapján készült operáját. A Sleepless Mundruczó Kornél rendezésében került színre.
Klasszikus

Klasszikus koncertek karácsonyra – a Zeneakadémia adventi ajánlata

Élményt ajándékozni mindig jó: remek ünnepi meglepetés a Zeneakadémia háromféle értékben megváltható ajándékkártyája, amely felhasználható például a világklasszis előadókat és különleges hangversenyeket kínáló 2022. tavaszi szezonra is.
Zenés színház

Elhunyt a Broadway-legenda, Stephen Sondheim

Az Oscar-, Tony- és Pulitzer-díjas zeneszerző, dalszövegíró, az amerikai zenés színház egyik legismertebb alkotója 91 éves volt – tudatta az MTI.
Színház

Az ideális karácsonyi ajándék az Orlai Produkciótól érkezik a fa alá

Egy színházi szabadbérletnek csupán előnyei vannak. A kedvezményes ár, az időbeli rugalmasság, és a bérlettulajdonos ízlésének, érdeklődésének megfelelően alakítható választás teszi praktikussá, az előadásélmény pedig személyessé.
Klasszikus

Zenében utazunk – a MÁV Szimfonikus Zenekar adventi ajánlata

A MÁV Szimfonikus Zenekart az ország élvonalbeli együttesei között tartják számon. Túlzás nélkül állítható, hogy a 76 éve működő zenekarnak nemzedékek köszönhetik első minőségi komolyzenei élményüket. A közelgő új év első felében is ragyogó programokkal várják a klasszikus zene rajongóit.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

A Showtime Budapest adventi ajánlatai

Falusi Mariann 2022. május 7-én Darabjaim címmel ad koncertet a Budapest Kongresszusi Központban, a Dead Can Dance pedig „Europa – 2022” turnéjukon látogat el Budapestre, a Papp László Arénába 2022. május 8-án.
Jazz/World ajánló

Hazaszeretet-export magasfokon - Interjú Rosonczy-Kovács Mihály népzenésszel

Idén ünnepli megalapításának tízedik évfordulóját a Junior Prima Díjas hegedűs, Rosonczy-Kovács Mihály által alapított Hungarian FolkEmbassy. Az együttes november 30-án kétrészes ünnepi koncerttel várja a közönséget a Fonóban olyan vendégművészekkel, akikkel az elmúlt évtizedben dolgoztak együtt.
Jazz/World ajánló

Perfekcionizmus és dallamközpontúság

Bill Stewart perfekcionista, mégis lélekkel teli játékmódja több generációnyi jazz-dobost inspirált és inspirál mai napig, több tucat jazz lemez megszólalását emeli a legmagasabb fokra, miközben élőben – az aktuális zenekar stílusától függetlenül – minden pillanatban száz százalékos jelenlétével varázslatos élményt nyújt.
Jazz/World ajánló

Újra színpadon a Rackaláka

November 27-én a Kaláka együttes a Ferenczi György vezette 1-ső Pesti Rackákkal ad közös koncertet a Marczibányi Téri Művelődési Központban. A két formáció nem először lép együtt színpadra, ilyenkor úgy nevezik magukat: Rackaláka.
Jazz/World ajánló

Dalok, amelyek végérvényesen a szívünkhöz nőttek

Először 2014-ben nyílt ki a nagy magyar daloskönyv, 2017-ben érkezett a második rész, idén pedig folytatódik a sikersztori, hiszen ki ne szeretné a mindenki által jól ismert és szeretett slágereket maibb, frissebb köntösben hallani? A recept a következő: végy egy nagy csokorra valót a legkedveltebb magyar dalokból, csempéssz közéjük pár meglepetést, porold le őket, fűszerezd az aktuális évjáratnak megfelelően, majd kérd meg a hazai könnyűzenei élet állócsillagait és egy klasszis rendezőt, hogy együtt tálalják! Legközelebb december 13-án, a Fesztivál Színházban kóstolhatunk bele a 20. század legjobb dalaiba – ugye ott találkozunk?