Jazz/World

A Juhász-Coltrane ima

2014.06.05. 15:48
Ajánlom
Juhász Gábor a Coltrane-i Love Supreme-feldolgozásával bebizonyította, hogy kellő alázattal és megfelelően kiérlelve a legnagyobb művek is „újramondhatók" - írja Zipernovszky Kornél. Heti jegyzetében kollégánk egy-egy zenei hírt, eseményt, jelenséget tárgyal E/1-ben, szigorúan a vonal alatt. TAKE7

John Coltrane hatása cseppet sem múlik, sőt, az eltelt közel ötven év alatt kultusza példátlan méreteket öltött. Armstrong, Davis, Parker és ő. Ők a halhatatlanok, két trombitás, két szaxofonos. Persze, ki-ki hite és ízlése szerint bővítheti a névsort: Ellington és Django, vagy Hendrix és Pastorius - akár élő nagyságokkal is, de a két, sajnálatosan rövid életű szaxofonos személyes, sőt kapcsolati érzelmeket kelt ma is sok mindenkiben. Nem kevés rajongó szemében a Love Supreme című lemez kimagaslóan kultikus státuszt ért el. Juhász Gábortól magától tudtam meg évekkel ezelőtt, hogy John Coltrane kultuszának van egy vallásos formája is, egy közösség névadó szentként tiszteli San Franciscóban.

Az ikonszerű megjelenítést közelről megnézve látható, hogy éppen a Love Supreme-ből vett idézet olvasható a „kőtáblán". Annyiban a közösség vitathatatlanul Coltrane gondolatiságát követi, hogy nem csak felekezetek feletti, hanem világvallások feletti módon keverednek a kultusz elemei - bár azt érdemes megjegyezni, hogy Coltrane iszonyúan szerény és inkább meditatív, mint exhibicionista művésztípus volt, távol állt volna tőle a saját kultusza. Éppen a Love Supreme felvétele (1964 végén) volt az a pillanat, amitől kezdve életében a spiritualitás mindent felülírt. Coltrane addigra már kiérlelte a lemez zenei stílusát, az óriási hatás, amit azóta is minden figyelmes hallgatóra gyakorol, éppen a spirituális töltetnek köszönhető. Egy négytételes, elementáris hatású műről van szó, amelyet az ima alapfogalmával lehet leginkább tematizálni. Ezekben az években már nem használt se alkoholt, se szereket, amire utal is a lemez eredeti jegyzeteiben. Alapos zeneesztétikai-jazztörténeti elemzés olvasható a darabról Lewis Porternek a Legendák élve vagy halva című Cartaphilus-sorozatban megjelent könyvében, azt viszont Eric Nisenson Coltrane-kötetéből tudtam meg, hogy a felvétel időpontja egybeesik az utolsó békebeli pillanattal a feketék polgárjogi mozgalma és a többségi társadalom összeütközése előtt.

A Love Supreme recepciója is már külön jazztörténeti fejezet lett, a felvételeken jelen lévő, de végül a lemezen nem hallható Archie Shepp tanítványi hozzáállása, vagy Dresch Mihály története arról, hogy napokig révületben hallgatták Coltrane-t, sok érdekes adalék. Juhász Gábor jelentős módon gazdagítja most ezt a sort. Azok lábnyomába lép, akik keresőként követik Coltrane-t a magasabb régiókba igyekezve. Vallomásos, lírai kísérőszövegét így zárja: „Legyen esti ima. Esti zsoltár. / Életem fontos eseménye, hogy rátaláltam. / Hogy újramondhatom."

Praktikus szempontból közelítve mindezeket a kérdéséket, hogy hogyan lehet egy ilyen mértékben kanonizált művet eljátszani, a hangszerek összeállítása kulcskérdés volt. Juhász, azt hiszem, embert/muzsikust ugyanannyira választott, mint hangszert, két, hasonlóan spirituális megközelítésű, csodálatosan elmélyült zenészt kért fel partnernek: Szalai Péter tablást és Lukács Miklós cimbalmost. Micsoda? Cimbalmot?

Ott voltam a darab (az átdolgozás) bemutatóján a Nyitott Műhelyben tavaly, ott szembesültem ezzel a kérdéssel először. Nagyon is profán hangszernek ismerjük, és magyar hangszernek tartjuk a cimbalmot - Schunda Vencelnek köszönhetően részben jogosan, de azért a cimbalom rokonai vagy elődei már a Szent István-i államalapítás előtt is pengtek-bongtak, Lukács játszott már közösen görög és indiai „őscimbalmossal" is. A tabla és a Calcutta Trio-alapító Szalai jelenléte levezethető abból, hogy a Coltrane-mű eleve mantrikus, szerzője pedig behatóan foglalkozott a buddhizmussal (is) a mű születése idején. És a gitár? A világban a különböző zenekultúrák között szétnézve azt lehet mondani, hogy leginkább talán közkincs, univerzálé, ha rokonait is ideszámítom, bizonyosan. Abban a pillanatban, ahogy a hangszerek megszólaltak a meghitt Műhely-beli alkalommal, ezek a kérdések azonnal kihullottak a fejemből. Persze azért tudatában voltam, hogy mindhárman maximálisan ki is használják hangszereik adottságait, és hogy tökéletesen harmonizál mind a trió, mind pedig a három duó megszólalás.

Nem érezném helyénvalónak itt és most alaposabban elemezni a Fonó Records által kiadott Juhász-trió igazán emelkedett feldolgozását - csak utalni szeretnék rá, hogy előadásuk megfelel annak a mércének is, ahogy ők hárman jazz-zenészek módjára vesznek egy témát, „megrázzák", megvariálják, improvizálnak rá, és az előadásból szépen, fokozatosan zeneszerzés lesz. A mérték, a leggondosabb klasszikus (aurea mediocritas) ízlés uralja a feldolgozásban-elsajátításban a szvitek egymásutánjának hangulatait, a szólók elengedését és lezárását, a jelentésteliségnek ezt az áradását, amelyben beleleshetünk a zenészek meditációjának gondolatvilágába. 

Őszintén mondom: ezt a zenét hallani kell. Ha valaki valaha úgy érezte, hogy felfelé kell tekintsen ebből a világból, próbálkozzon meg nyugodtan ezzel a négytételes művel. Sorvezetőnek ott van maga a szépen lefordított Coltrane-zsoltár, még angol eredetiben is. Juhász tisztelettel, elmélyülten és mind a mű, mind zenésztársai iránti alázattal „fordította le" ezt az imát. Sugárzik belőle, amit megerősít személyes, szóban is kifejezett vallomása/önmegszólítása: úton vagy, hát keress, és találni fogsz!

A lemez második részében Juhász nagyot vált: az isteni dimenzió után az otthonosban vagyunk. Mindig csodáltam a gitáros képességét arra, hogy a hétköznapiból, a magától értetődőből olyan sűrűn szőtt, ünnepként átélhető művészetet hozzon létre. Amikor meghallottam, hogy egyik előző lemezének a Budapest címet adja, akkor felhorkantam, hogy miért kell ennyire eredetieskedni... Aztán megértettem, hogy ez nála olyan, mint a szobrásznál az agyag: csak sár, maga a föld, lejjebb nincs már semmi. Ami a keze alól kijön, az viszont már felkerül a podesztre: szemmagasságba. Így vagyok a második négy felvétellel is ezen a lemezen, szeretetteljes baráti vagy családi együttlét gesztusait mutatják meg zenében, bár inkább csak három Juhász-szerzemény alkot ebből egységet, a negyedik, a ráadás Lukács kecses Debussy-feldolgozása.

Enigmatikus képet választottak a borítóra: a koncentrikus körök közepe felé haladás egyrészt idézi számomra a mantrikus jelleget, másrészt a felfelé vagy befelé nézés ugyancsak a meditációs lelkiállapot térbeli kifejezései. Sokféle értelmezést enged meg a lemez címe: Making a change. Jelentheti például, hogy adaptálták ezt a kolosszális művet, vagy, hogy ők is (változást) teremtenek a művészetükkel, zenei szakszóra is utalhat. Vagy így, vagy úgy, egy biztos, Juhász és barátainak ez az útkeresése bebizonyította: az út a cél.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Alig várja Boros Misi, hogy bejárja az országot

Országos turnéra indul Boros Misi. Tizenhét évesen tizenhét városban lép fel, de mielőtt elindulna, szóra bírtuk tinédzserkorról, szlogenekről és továbbtanulási tervekről.
Jazz/World

Cseh Tamás fia is színpadra lép a magyar kultúra napján édesapja dalaival

Születésének 77. évfordulóján Cseh Tamásra emlékeznek a Kolibri Színházban január 22-én, a magyar kultúra napján.
Zenés színház

Gyönyörű színházban kap helyet Bayreuth második operafesztiválja

Újabb operafesztivál kezdődik Bayreuthban 2020-ban. A Bayreuthi Ünnepi Játékok mellett ősztől a Bayreuth Barokk is várja a komolyzene kedvelőit.
Klasszikus

Kórházakban, iskolákban, aluljárókban csendül fel Bach zenéje

Idén március 16-án kezdődik a Bach Mindenkinek Fesztivál, amelynek idején több mint száz településen élvezhetjük Bach muzsikáját.
Vizuál

Meghalt Terry Jones, a Monty Python tagja

A legendás angol humorista csapat tagja hosszú betegség után, 77 éves korában hunyt el.  

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World hír

Világszínpad? – Zenei felkészítő magyar zenekaroknak 

A magyar zenészek, énekesek és zenekarok többnyire a műsorra helyezik a hangsúlyt, ez viszont már közel sem elég az ismertség eléréséhez. Ebben segít a Hangvető, a Halmos Béla Programiroda és a Hagyományok Háza ingyenes zenei felkészítő workshopja, amit a budapesti Womexhez kapcsolódóan szerveznek.
Jazz/World bmc

Francia barátaival közös koncerten játszik Ávéd János

Az elismert magyar jazzszaxofonos zenekara, az Ávéd János Balance két francia formációval, a D.U.O.-val és a REVERSE-zel mozdul ki a műfaji keretek közül: január 25-én az Opus Jazz Clubban kép és hang szenvedélyes, szoros házasságát kötik meg performatív estjükön.
Jazz/World ajánló

Micheller Myrtill örökzöld swingdalokat énekel a Müpában

The Great American Songbook címmel ad koncertet Micheller Myrtill a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben január 24-én.
Jazz/World kult50

Két énekes, két stílus – Lakatos Mónika és Dolhai Attila a Kult50-ben

Mit jelent örömmel zenélni? Mit jelent a csend? És mi a legborzasztóbb egy énekes számára? Ezek a kérdések is szóba kerültek Dolhai Attila és Lakatos Mónika között, akik ugyan más stílusokban tevékenyek, de egyvalami összeköti őket: a hangszalagjaikkal dolgoznak.
Jazz/World ajánló

Cseh Tamás fia is színpadra lép a magyar kultúra napján édesapja dalaival

Születésének 77. évfordulóján Cseh Tamásra emlékeznek a Kolibri Színházban január 22-én, a magyar kultúra napján.