Jazz/World

„A kamera mindenkit feszélyez” – Kleb Attilával jazzről, megtalált közönségről és a márványtömbök fotózásáról

2022.04.26. 13:40
Ajánlom
Kellően harmonikus a helyzet: Kleb Attila zenészekről készült fotói közt ülünk az Eötvös10-ben, miközben a jazzről beszélgetünk. A remek portrék egytől egyig jazz-muzsikusokat örökítenek meg. A fotós-koncertszervező neve egybefonódik a jazzel és a fotózással. Most épp a várost készül szétfeszíteni – vagy egyberántani? – a JazzFest Budapesttel.

A képeiden körbenézve, felmerül az emberben a tyúk-tojás dilemma. Fotó vagy jazz? Mi volt előbb?

Egyértelműen a fotózás. A zenei karrierem nagyon rövid ideig tartott – két hónapig. Gitározni tanultam és belefutottam egy nem túl kellemes szolfézstanárba. Már általános iskolás koromban fotóztam, mi voltunk az az osztály a gimiben, akinek két tablója készült, egy normál, meg egy „bolond”. Később, a fotós iskola után az MTI-ben kezdtem, és egy koncertes ismerősöm révén én lettem a Music Television kelet-európai promócióinak a fotósa, ami marha nagy dolog volt akkoriban. A fizetésemet ugyan dollárban kaptam, ami miatt például arra, hogy legyen egy rendes hifim, addig kellett várnom, amíg egy ausztrál ismerősöm meg nem vette nekem a dollárboltban. Akkor összejött hozzá egy jó kis CD-gyűjteményem is.

Az volt az álmom, hogy milyen jó lenne egy kis, barátságos CD-boltot létrehozni, és egyszer csak váratlanul az ölembe hullott! 25 négyzetméteres volt csak, de épp olyan bensőséges, amilyennek szerettem volna; le lehetett ülni, beszélgetni, zenét hallgatni, a törzsvevők kávét kaptak.

Miles-111024.jpg

Miles Davis kétszer dedikált fotója (Fotó/Forrás: Kleb Attila 1989)

2002-ben aztán be kellett zárnom, mert bezuhant a forint, mi pedig alapvetően rendelésekkel dolgoztunk, Amerikából hozattuk a lemezeket. Nem kérhettem a vevőimtől hét-nyolcezer forintot a már megelőlegezett ötezer helyett. Be kellett zárnom.

Mivel ejtett rabul a jazz? Szerintem olyan, mint egy 19. századi fejlődésregény: az ember együtt érik ezzel a zenével…

Abszolút így van. Ez is a fotózás révén történt. Az első munkahelyemen, az MTI-nél – mivel pofátlanul fiatal voltam – a kulturális rovatnál megkaptam a koncerteket. Akkor kezdtek el jönni a nagy produkciók, világsztárokkal. 1988-ban a Human Rights Now!-nak én lehettem a hivatalos fotósa.

Olyan gyomorgörcsöm volt, két éve voltam csak a szakmában és a csoportképnél ott kellett terelgetnem Peter Gabrielt, meg Stinget…

Aztán 1989-ben először jött Miles Davis a Sportcsarnokba és őt fotózhattam. Amikor másodszor jött, már tőlem kértek fotót a plakáthoz, és hihetetlen volt, az óriási Mahir-oszlopok a képemmel. Amikor újra találkoztam vele, dedikálta is egy róla készült fotómat. Miles Davis egy isten a jazzben, azt hiszem, ott indult el valami a műfaj irányába. Elképesztő volt az aurája, átjön a lemezein is. Szerencsés vagyok, mert sok művésznek nem csak a zenéjét ismerem, hanem a fotózás vagy a koncertszervezés révén sokukhoz személyes kapcsolat is fűz.

Snetberger-111215.jpg

Snétberger Ferenc (Fotó/Forrás: Kleb Attila 2018)

Lehet, hogy létezik valami közös nevezője a jazznek meg a fotózásnak? Nekem legalábbis ez jutott eszembe a backstage-fotóidat nézve.

Biztosan, én is érzem, bár nem tudom megfogalmazni, hogy mi lehet az. Én nagyon szabadságszerető, meg szabad embernek tartom magam, és a jazz is nagyon szabad – ebben lehet talán valamifajta párhuzam, lélek-rokonság.

A jazz-zenészeknél is azt érzem, hogy nem viselnek maszkot, nincs „műmájerság” bennük, nagyon közvetlenek, természetesek. Elképesztő élményeim vannak, hihetetlen sztorik meg emlékképek; hatalmasak, szó szerint nagy betűs Emberek.

Ugyanebben az időszakban volt koncertje Pat Methenynek is a BS-ben és utána levitték vacsorázni a Merlinbe. Balázs Elemérék játszottak és Metheny beszállt jammelni. Esküszöm, jobb volt, mint a nagy koncert, az én szívemhez legalábbis közelebb állt. Hihetetlen érzés volt ott fotózni, zöldfülű tacskóként. Amikor 2017-ben, már szervezőként meghívtuk Pat Methenyt, előtte kikerestük az MTI-archívumából a képeit, amiktől dobott egy hátast.

Miért nem írod meg ezeket az élményeidet?

Tervezem! Már van egy kis jegyzetem, amibe a koncertekről irkálok folyamatosan.

Hogy képzeljem el: bedőlt a lemezbolt, aztán később – olvastam – egy politikai kampányban is részt vettél, majd pedig otthon merengtél a jövődön, amikor egyszer csak a térdedre csaptál, és azt mondtad, hogy akkor koncertszervező leszek? Hogy történt ez?

Mindig szerettem a kihívásokat, a 2014-es választási kampányba fotósként hívtak, és egy nagyon jó csapatba kerültem külsősként. Nem a párttagságról szólt ez, hanem gondolatokról, értékekről és szimpátiáról. De jött a vége, a pofára esés, és mivel az ország hihetetlenül átpolitizálódott, aki a vesztes oldalon állt, nem létezett tovább. A végén egy nagy, üres fekete lyuk tátongott előttünk. Hatan voltunk a csapatban – együtt is maradtunk, mert olyan jó volt együtt dolgozni –, és volt egy csomó ötletünk. Én akkor vetettem fel, hogy nagy kedvem lenne jazzkoncerteket szervezni. Az előzménye pedig csak annyi volt, hogy

a Népszabadság Magazinnál Völgyi Verával egy szardíniai hivatalos utunkról kicsit megszökve találtunk egy remek szárd barátra, a San Sperate kis településen élő Pinuccio Sciola nevű szobrászra, egy fantasztikus figurára. Oda, San Speratéba szerveztünk először jazzkoncerteket. Innen jött az ötlet, hogy csináljuk nagyban!

A családjainktól dobtuk össze a pénzt az első koncertre, és kapásból több milliót buktunk. A többiek kiszálltak, ketten maradtunk Vető Balázzsal, és így dolgozunk azóta is.

JohnMcLaughlin-111700.jpg

John McLaughlin (Fotó/Forrás: Kleb Attila 2019)

A jazz-klubokban még nem találkoztam „telt ház” táblával. Mikor vesztette el a magyarországi jazz a közönségét? Volt neki egyáltalán?

Szerintem évtizedekkel ezelőtt. Nagyon érdekes, a Müpában minden tavasszal van egy Jazz ShowCase, és szakmai kerekasztal beszélgetések is zajlanak ilyenkor. Sok éve, egy neves magyar jazz-zenésztől hallottam itt, hogy a jazz már nem a klubokba, hanem a színpadra való. Magamban csak annyit mormogtam, hogy na, itt csesztétek el.

A mai napig ezt nyögjük, hogy a pódiumra fölemelt jazz egy elit, kiváltságos, sznob dologgá vált,

és ez nagyon nem jó üzenetet közvetít a közönség felé. Hiszen a jazz eredetileg mégiscsak tánczene, az a műfaj, amit élőben kell hallgatni, mert a közönséggel való interakció alakítja magát a koncertet.

RoscoeMitchell-112325.jpg

Roscoe Mitchell (Fotó/Forrás: Kleb Attila 2018)

Ma nagyon sok a tehetséges fiatal a zenei műhelyekben, és a koncerteken is egyre több huszonéves vagy harmincas arcot látni. Hol tart most a közönség visszaépítése?

Balázs, a társam adatelemzéssel is foglalkozik. Kialakítottuk a saját jegyértékesítési rendszerünket, így azonnal látjuk is a közönségünket. Nagyon érdekes, hogy mióta elkezdtük, átlag tíz évvel lett alacsonyabb a jazz-kedvelők átlagéletkora. Optikailag is meg tudom erősíteni, hogy nyolc éve még hatvan pluszos volt az átlagéletkor, mára pedig inkább ötven plusz körüli. Ez szép teljesítmény szerintem. És egyre több a fiatal. Nagyon jó munkát végez például a Lumen, ahol eleve fiatal a közönség, náluk pedig főleg a free jazz, az alternatívabb vonal megy. Még a saját, 27 éves fiamon is meglepődtem, mikor véletlenül kiderült, hogy vájtfülűbb, mint én!

Április 27-től jön a JazzFest Budapest, több mint tíz helyszínnel, belakjátok a várost az elkövetkező két hétben. Hogy jött létre a kluboknak ez az eddig példátlan kapcsolódása?

Végül tizenkét helyszín lett, de most már meghúztuk a vonalat, kész, vége. A klubok mellett még bejelentkezett a Bartók Rádió is egy, a programunkba illeszkedő koncerttel, és mi örömmel láttuk őket. Azt fontos elmondanom, hogy most nem a GetCloser a szervező, ez egy másik alakulat, de ugyanúgy mi állunk mögötte Balázzsal. Ez egy olyan szép összefogás, amiben minden érintett klub, intézmény benne van – ez nagyon fontos. Nagyon gyorsan történt, körbeírtam egy emailt, leírtam az elképzelésünket, a víziónkat az egészről, és erre mindenki azt mondta, hogy köszönik, tök szívesen benne vannak, hogy népszerűsítsük a jazzt, és ez alatt a tizenhat nap alatt minden a jazzről szóljon.

Ambiciózus terv Budapestet visszailleszteni a jazz világtérképére.

Fotósként sokfelé jártam a világban, és a művészeknek majdnem egytől-egyig az az elképzelése, hogy Budapest a zene fővárosa. Itt én ezt nem így érzem. Nagyon hiányoznak a maximum egy-kétezer fős befogadóhelyek, egy ilyen van, a Kongresszusi Központ, de ott meg olyan rövid határidőkkel kell beérnünk, ami a nemzetközi szervezést lehetetlenné teszi.

A jazzben még Chick Coreával sem könnyű kétezer jegyet értékesíteni.

A London Jazz Festival hasonlóan nagyszabású, több hetes, több helyszínen zajló rendezvény, a többi jazzfesztivál inkább egy hosszú hétvégét vagy hétvégéket jelent. Gondoltam, gondolkozzunk mi is nagyban most már! Úgy tűnik, hogy a JazzFest megálmodásával valami elindult: egy ismerősöm révén kaptunk egy kisbuszt a Porsche Hungáriától, és a főváros is támogat minket. A rendezvény a Budapesti Tavaszi Fesztivál eseménye lett.

Saját jazzklubot sosem akartál?

Ez az álmom, hogy legyen majd hova lejárnom, nyugdíjasként, esténként. Majdnem lett, de úgy látszik, ez még várat magára.  Vannak még más álmaim is, mert ha rutinból csinálok valamit, akkor mindig kitalálok magamnak valami nehezítést, hogy mindig legyen benne kihívás.

Néhány önkényesen kiragadott produkció a tizenhat napos fővárosi jazz-forgatagból:

április 27. – Dave Weckl & Tom Kennedy Project (MOMKult)

április 28. – Tóth Viktor Right On! feat, Piotr Wojtisak (Mixát)

április 29. – Paolo Angeli /Balázs János és Lukács Miklós (Olasz Kultúrintézet)

április 30. – Ken Vandermark, Paul Lytton, Elisabeth Harnik & Grencsó István Quartet (Lumen)

május 5. – Anima Sound System Jazz Session feat. Tim Ries (Turbina)

május 7. – Sárik Péter Trio feat. Luiza Zan & Gyárfás István (Fonó)

május 7. – Kőszegi Rhythm & Brass / NEC+ (Mixát)

május 8. – Dresch Quartet feat. Theodosii Spassov (Fonó)

május 9. – Nagy Emma Quintet feat. Harcsa Veronika & Ávéd János (Budapest Jazz Club)

május 9. – Heavy Weather (Mixát)

május 10. – John Patitucci & Joey Calderazzo (MOMKult)

május 12. – Kenny Garrett & Sounds From The Ancestors (MOMKult)

Részletek itt és itt.

Térjünk vissza a képeidhez. A jazzfotókat, illetve a portrézást sosem unod meg?

Az első időszakban rémes gyomorgörcseim voltak a jazz-koncertek szervezése és lebonyolítása miatt, aztán,

amikor azt kezdtem érezni, hogy most már flottul megy, akkor jött el az a pillanat, hogy azért én mégiscsak fotós vagyok,

»itt vannak kéznél« a világsztárok, miért ne fotóznám le őket?

Levittem a backstage-be egy lámpát, így kezdődött. Az egész megint csak a Népszabadsághoz vezet vissza, szerettem figyelni az újságírókat munka közben, de már untam a kávézunk-beszélünk képeket, gondoltam, csináljunk valami mást! Így kezdődött.

A digitális világ végteleníti a képeket. Hogyan szelektálsz ebből a sokaságból?

Iszonyú nehezen. Pár hete egy másik kulturális oldal újságírója kért tőlem pár képet, és küldtem neki vagy százat. Nagyon nehéz válogatni a saját képeim közül, mert mindegyiknek sztorija van, mindegyikhez kötődöm valamiért. Amikor Chick Corea itt járt 2017-ben, Brian Blade-et és Eddie Gomezt le tudtam fotózni, aztán kifutottunk az időből. Két év múlva Chick még emlékezett arra, hogy elmaradt a fotózás, és akkor pótoltuk. Szeretem is azt a képet.

Ezek a koncert előtti vagy utáni, felfokozott pillanatok hihetetlenül zsúfoltak. Mennyire lehet objektív az objektív? Hiszen rajtad is múlik, hogy mit mutatsz meg egy másik emberből.

Ha a műteremben fotózok, és ha jó barátom vagy ismerősöm is az illető, mindig leülünk beszélgetni. Amikor azt érzem, hogy most már feloldódott, csak akkor fényképezek. A kamera mindenkit feszélyez, márványtömböt csinál szinte mindenkiből. Van úgy, hogy csak beszélgetés lesz belőle…

DeeDee-124926.jpg

Dee Dee Bridgewater (Fotó/Forrás: Kleb Attila 2019)

És mikor jön el az a pillanat? Az ideális?

Nem tudom. Talán amikor azt az embert látom viszont, akit én benne látok, illetve amilyennek elképzelem vagy hiszem.

Képgalériánk:

Fejléckép: Kleb Attila (fotó: Bazánth Ivola)

Jazzünnep városszerte: itt a JazzFest Budapest

Kapcsolódó

Jazzünnep városszerte: itt a JazzFest Budapest

Már csak egy hét, és indul a JazzFest Budapest. A programsorozat nem titkolt célja, hogy Budapestet visszaillessze a jazz világtérképére. Klubok, koncerttermek és közterek mind-mind a tizenhat napos jazz-fieszta színterei lesznek. Érdemes figyelni a részletes műsort, ne felejtsék: a fesztivál április 27. és május 12. között tart!

Még egy kicsit közelebb – Kleb Attila jazzportréi az Eötvös10-ben

Még egy kicsit közelebb – Kleb Attila jazzportréi az Eötvös10-ben

Május 8-ig láthatók Kleb Attila fotós, koncertszervező (GetCloser Concerts, JazzFest Budapest) jazz-zenészekről készült remek portréi az Eötvös10-ben, Closer címmel. Ahogy a megnyitón Mohácsi István dramaturg, író fogalmazott: képein vagy csinos fiatal lányok vagy jazzisták szerepelnek. Az utóbbiakkal most akár a JazzFest eseményeire is hangolódhatnak!

Alkalom szülte csoda: itt a Sexto Elemento, a  GetCloser Session No.01. supergroupja

Alkalom szülte csoda: itt a Sexto Elemento, a GetCloser Session No.01. supergroupja

Hozz össze két jazz-zenészt, perceken belül játszani fognak. Na, most próbáld meg öt zenésszel és vagy egy hétig; még csoda is születhet! A GetCloser Jazz Fest ügyvezetőjének és mindenesének, Kleb Attilának ideája volt ez, és most megtörtént: vegyítették a különböző kulturális gyökerekkel bíró, elismert jazz-zenészek tálentumát. A lenyűgöző végkifejlet március 6-án este hallható a MOMkultban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Könyv

Werner Herzog szembeszállt az értelemmel, és győzött

Werner Herzog 1974 telén Münchentől egészen Párizsig gyalogolt el, miután megtudta, hogy Lotte Eisner súlyos betegségben szenved, és haldoklik. A német rendező gondolkodás nélkül útnak indult, fejében ugyanis szöget ütött a gondolat, hogy Eisner csak akkor maradhat életben, ha ő elsétál hozzá.
Vizuál

Átadták a Libri irodalmi díjakat

Náray Tamás, Bibók Bea, Borbás Marcsi, Bartos Erika, Karády Anna, Bán Mór, Emeran Mayer és Edith Eva Eger – mások mellett ők vehették át idén a Libri irodalmi díjakat. A könyvkereskedő 2024 legsikeresebb köteteit jutalmazta az olvasók döntése alapján.
Tánc

Yakovleva Maria lett A Magyar Nemzeti Balett Étoile-ja

A Magyar Nemzeti Balett principálját A bajadér június 15-i előadásának tapsrendje alatt érte a meglepetésszerű bejelentés, hogy a következő szezonban ő lesz a Magyar Állami Operaház balettegyüttese legrangosabb címének birtokosa.
Könyv

Fiatalok hangok, megdöbbentő írások – kihirdették az első élet.történet. pályázat győzteseit

Kihirdették a Népszava és az Esterházy Magyarország Alapítvány által indított első élet.történet pályázat díjnyertes írásait. Volt, aki novellában, más esszében vagy versben írta meg fiatal életének tapasztalatait. A nyertes írásokból részlet is olvasható cikkünkben.
Színház

Szász Júlia társulati tag lesz a Vígben, Brasch Bence elszerződik

Megtartotta évadzáróját a Vígszínház. A 2025/26-os évadtól Szász Júlia, Kovács Tamás és Sághy Tamás csatlakozik a társulathoz, míg Bach Kata, Brasch Bence, Dino Benjamin, Kövesi Zsombor és Stohl András vendégművészként dolgoznak tovább a teátrumban.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

Balatonfüred újra a gitárzene nemzetközi centruma lesz

A 19. Balatonfüredi Nemzetközi Gitárfesztivál rangos hazai és külföldi művészek fellépéseivel, nyilvános mesterkurzusokkal és szakmai programokkal várja a közönséget június 22. és 28 között.
Jazz/World ajánló

Gombafejűek a Kobuciban – ismét összegyűlnek Budapesten a hazai Beatles-rajongók

Június 22-én rendezik meg a 10. Országos Beatles Találkozót a Kobuci Kertben. A délutántól estig tartó minifesztiválon – amelyen a tíz éven aluliak idén is ingyen vehetnek részt – minden a Beatles körül forog majd: koncertekkel, játékokkal és meglepetésekkel ünneplik a legendás zenekar örökségét.
Jazz/World interjú

„Számomra minden zene, még a mosógép duruzsolása is” – beszélgetés Horváth Szabolcs Péter jazz-zongoraművésszel

Végtelen derű, kiváló humor és szakmai alázat jellemzi Horváth Szabolcs Péter jazz-zongoraművészt, aki az MVM Zrt. jóvoltából Junior Prima díjat vehetett át magyar zeneművészet kategóriában.
Jazz/World interjú

Vissza a gyökerekhez – a Benczúr Kertben köszönti húszéves jubileumát a Jazzation

Az idén 20 éves Jazzation, Magyarország legismertebb jazz a cappella együttese számtalan sikeres nemzetközi turné után június 18-án ünnepi hangulatú esttel várja régi és új közönségét a Benczúr Kertben.
Jazz/World ajánló

Ismét zenével telik meg a Balaton-felvidék – jön a 10. Salföldi Dalföld

Június 20. és 22. között rendezik meg a Salföldi Dalföldet, a Balaton-felvidék egyik legkülönlegesebb kisfesztiválját, ahol a zene, a táj és a közösség különleges harmóniában találkozik.