Jazz/World

A karnevál, ami sohasem érhet véget

2011.11.15. 12:10
Ajánlom
Tudtam, hogy nem azt a Sonny Rollinst fogjuk hallani, akit a legendás lemezekről ismerünk, és féltem attól, hogy esetleg negatív érzések is ébrednek majd bennem. Nem így lett.

Fontos zenei esemény részesei lehettünk 2011. november 10-én a Művészetek Palotájában: Magyarországon először lépett fel Sonny Rollins, a jazztörténet egyik legnagyobb óriása. Louis Armstrongon és Fats Walleren nőtt fel, Louis Jordan hatására kezdett el szaxofonozni. Talán ő az egyetlen olyan ma élő szaxofonos, aki még első kézből tanulmányozhatta Lester Young, Coleman Hawkins és Ben Webster játékát. Ott volt a bebop születésénél, együtt játszott és együtt gondolkodott a jazztörténet szinte minden jeles alakjával: J.J. Johnsonnal, Charlie Parkerrel, Dizzy Gillespievel, Thelonious Monkkal, Bud Powellel, Miles Davisszel, Clifford Brownnal, Max Roachcsal, John Coltrane-nel, Don Cherryvel (a teljesség igénye nélkül). Saját stílust teremtett, amiből több mint fél évszázada szaxofonosok generációi nőnek ki.

Vegyes érzelmekkel vártam a koncertet. Tudtam, hogy nem azt a Sonny Rollinst fogjuk hallani, akit a legendás lemezekről ismerünk. Féltem attól, hogy esetleg negatív érzések is ébrednek majd bennem. Azt gondoltam, hogy csak néhány számot fog majd bírni, a többit a zenekarra bízza. Nem így lett.

A koncert legelején, hatalmas ováció közepette lassan bebicegett, szolidan megállt a színpad szélén, és belekezdett az első kétakkordos calypsoba (calypso: Trinidad és Tobagohoz köthető ritmuscentikus zenei stílus, melynek zenei elemei az afrikai és az európai zenében gyökereznek - a szerk.), majd megállás nélkül végigtáncolta és végigmuzsikálta a bő másfél órát. Mindez 81 évesen olyasfajta előadói jelenlét bizonyítéka, ami szerintem joggal nevezhető csodának.

A műsort illetően két eltérő megszólalás volt jellemző a zenére: a calypso és a mainstream jazz. Nagy örömömre túlnyomó többségben standardeket hallgathattunk a mestertől, amit jó arányban ellenpontozott a sugárzó karibi muzsika.

A zenekar példaértékű alázattal figyelte a „karmester" minden zenei rezdülését és minden pillanatban, mindent a zenének alárendelve segítették azt. Szinte minden témát Rollins vezetett fel, melybe néhány ütem után csatlakoztak be a többiek. Feltehetően van egy közös zenekari repertoárjuk, amiből a „szaxofon kolosszus" a színpadon ad hoc módon választ ki egyet-egyet az est hangulatának megfelelően.

Itt kell megemlítenem Peter Bernstein elsőrangú gitárjátékát, aki amellett, hogy megidézte bennem a jazzgitározás nagyjainak hagyományait, mégis saját személyiségében, újszerű és mai módon tudja önálló zenei variációit nyújtani. Konkrét idézetek nélkül idézni - azt hiszem, ez a legmagasabb szintű ismerete a jazz-zenének. Csodálattal hallgattam Bob Cranshaw még most is friss játékát, aki külsőleg sem tűnik 60 évesnél többnek. Róla is érdemes tudnunk, hogy bőgősként „végigkísérte a jazz történetet" Lee Morgantől, Ella Fitzgeraldig. 1962, a The Bridge c. lemez óta dolgoznak együtt Sonny Rollinsszal. Egyébként két évvel évvel fiatalabb nála, idén 79 éves. Sammy Figueroa is hosszú idők óta a világ vezető zenésze, a latin ütőzés egyik legnagyobb alakja. Kollégáinak névsora, számtalan zenészt magában foglal Quincy Jonestól-Al Jarreau-ig. Sohasem hallottam még ennyiféle hangszínen megszólalni a kongát, mint nála, élmény volt hallgatni. A jolly-joker ember, a dobos Kobe Watkins, aki Rollins kétpólusú zenéjében minkét fronton jelentős tanulmányokkal bír, a latin zenében és a swingben egyaránt. A koncertre végig jellemző volt, hogy a dob és az ütő közösen egyetlen hangszerként kizökkenthetetlenül szabályosan zakatolt a latin ritmusokban és a swingben egyaránt. Ezt zenei szempontból a calypsok stílusában a hangzás alapfeltételének éreztem, ellenben a swingben inkább zavaró, gyakran statikus tényezőnek. Ez hangszerelési kérdés.

Sonny Rollins csaknem száz percig megtorpanás nélkül irányította a zenét, és szüntelenül pumpálta  az energiát. Szaxofon hangjának intenzitása a korral változó, kevésbé erős szájizomzat és gyengébb nádak ellenére is őrzi a régi, felhangdús, vastag Rollins megszólalást. Érezhető, hogy most is hangzásban gondolkodik, és sokat dolgozik azon, hogyan szólaljon meg a szaxofonja. Megdöbbentő, hogy még most is képes felmenni a magas regiszterbe, és még szinte teljes terjedelemben képes használni a hangszert. Ez szerintem emberfeletti teljesítmény egy fúvósnál 81 éves korban. Ritmus tekintetében ma sem hazudtolja meg korábbi önmagát: gyakran az ütőhangszerekhez hasonlóan egy vagy két hanggal is képes hosszú ideig ritmizálni. A dallamalkotást tekintve sokkal többet „horizontál", mint a bop hőskorában: gyakran néhány hangos dallamokkal fog át hosszabb zenei egységeket. Egyik néhány évvel ezelőtti interjújában olvastam, hogy Coltrane-hoz hasonlóan ő is foglalkozik szimmetrikus dallam szekvenciákkal, ezeket is megfigyelhettük az est folyamán. Számomra ez is újdonság volt a játékában. Töredezett futamai, feloldatlan alterációi, szellemes dallami megoldásai mindvégig értelmet kaptak a kíséret tükrében. Egy pillanatra sem éreztem azt, hogy koncentrációja bármikor is a zenén kívül engedte volna. Mindvégig tudatában volt annak, hogy mit szeretne hallani, és hogy mire képes az adott pillanatban. Lehet, hogy az izmok már nem úgy működnek, mint régen, de a hallás, zeneiség és humorérzék szerencsére a fizika törvényei felett álló fogalmak. Ráadásként a Tenor Madness-t játszotta a szerző, amit élőben hallani nagyon megható pillanat egy szaxofonos életében.

Aki azt állítja, hogy a 81 éves legenda, már nem az, aki a Tenor Madness, a The Bridge vagy a Freedom Suite idején volt, annak teljesen igaza van. Senki sem lehet már ugyanaz, aki tegnap volt. A szaxofonozásnak sok aspektusa fizikai eredetű, ami a korral valóban megkopik. Sonny Rollins maga sem gondolja, hogy az lenne, aki ötven vagy hatvan évvel ezelőtt volt. Nem ül a babérjain, a mai napig gyakorol és fáradhatatlanul kutatja a zenét, amennyire a kora és az állóképessége engedi. Egyébként jóga segítségével ezen a téren is fejleszti magát - jelentős sikerrel, mint láthattuk. Számára a legnagyobb kihívás ma is az, hogy valami újat tudjon mondani, és közvetíteni tujda azt a boldogságot, amit a zene jelent számára. Kedves Sonny Rollins! Köszönjük szépen!

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Elhunyt Törőcsik Mari

A Kossuth-nagydíjas, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznőt életének 86. évében, hosszas betegség után pénteken hajnalban érte a halál.
Színház

Törőcsik Mari: „Beszentelik a hamvaimat, aztán a Tiszába szórnak. Az az én folyóm.”

A 85 éves korában elhunyt Törőcsik Mari néhány éve Bérczes Lászlónak „végrendelkezett” a színésznő nevét viselő beszélgetőkönyben.
Színház

„Ez a pillanat a gondolkodásra jó, beszédre nem” – Pályatársai, tisztelői búcsúznak Törőcsik Maritól

Sorra jelennek meg a személyes hangvételű visszaemlékezések a 85 évesen elhunyt Törőcsik Mariról a közösségi médiában, ezek közül gyűjtöttünk össze néhányat.
Vizuál

Az újrakezdés filmjei

Egyre közelebb kerül az újranyitás gondolata, bár a bemutatókat még halogatják, de előbb-utóbb moziba is mehetünk. Addig is öt olyan klasszikus magyar filmet ajánlunk a Filmio kínálatából, amelyekben a hősök élete teljesen más irányt vesz.
Színház

Zsótér Sándor Törőcsik Mariról: „Az idegrendszere feltépte a szobát”

Törőcsik Mari „kitüntetett azzal, hogy dolgozott velem” – emlékezett vissza Zsótér Sándor rendező a pénteken elhunyt színésznőre.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World podcast

„A jazz passzol a lázadáshoz” – Harcsa Veronikával indul a Fidelio új podcastja, a Fülbemászó

Örök kísérletező, akinek nem kell kompromisszumokat kötnie, ha jazzről van szó. Pályája szorosan összefügg a budapesti Fringe Fesztivállal, ahol először adhatta elő saját dalait közönség előtt, mégpedig komoly sikerrel. Harcsa Veronikával Tompa Diána beszélgetett a Fülbemászóban.
Jazz/World ajánló

Prince egykori zenésze is a Müpa Home fellépői között

Három egyedülálló online koncertpremiert kínál április 16-17-én és 30-án a Müpa Home. Tzumo Árpád zenekara, a Solati Music és a Blahalouisiana mellett látható lesz a basszusgitár dán ikonja, Ida Nielsen koncertje is.
Jazz/World interjú

„Szíven üt, hogy EP már soha többé nem ülhet itt” – Interjú Lukács Miklós cimbalomművésszel

Esterházy Péter születésnapján, április 14-én az E(gy)P(ercesek) – Esterházy-fragmentumok című online produkcióval tiszteleg a Katona József Színház az író emléke előtt. EP írásai Máté Gábor hangján szólalnak meg, játszótársa Lukács Miklós cimbalomművész.
Jazz/World interjú

Vers és elektronika a költészet napján – páros interjú Pátkai Rozinával és Fenyvesi Mártonnal

Elektronika teszi emlékezetessé Pátkai Rozina új lemezén a magyar verseket. Elektronikai eszközökre Fenyvesi Mártonnak is szüksége van, aki az utóbbi időben hangmérnökként és producerként legalább annyit dolgozott, mint gitárosként. Az életben egy párt alkotnak, kézenfekvő volt, hogy együtt ültetjük őket mikrofon elé.
Jazz/World pályázat

Támogatást nyújt a zeneipari háttérmunkásoknak a Fábián Juli Emlékalapítvány

A Fábián Juli Emlékalapítvány ismét pályázatot ír ki a koronavírus-járvány, az elmaradt koncertek, rendezvények és a tervezhetetlen szakmai jövő miatt nehéz helyzetbe került zeneipari háttérmunkások számára.