Jazz/World

A krónikás, a kutató és az esztéta

Könyvek tekintetében igazán nincsenek elkényeztetve a hazai jazzrajongók, az elmúlt hónapokban viszont gyors egymásutánban három tekintélyes méretű jazzkötet is napvilágot látott. Mindhárom összegző mű, mindhármat magyar szerző jegyzi, és mindhármat a Gramofon jelentette meg.
marton-attila-cover

marton-attila-cover

Márton Attila (1940) nyugdíjas mérnök és külkereskedő hivatása révén sokfelé megfordult a világban, de életét a jazz bűvöletében élte, mondhatni, a jazz számára mindig is életforma volt. Nemcsak az ország egyik legnagyobb jazzlemez- és könyvgyűjteményének boldog tulajdonosa, de a hatvanas évek vége óta rendszeresen járja a koncerteket, mi több, élményeit, benyomásait általában papírra (újabban monitorra) is veti. Úgy is fogalmazhatnánk: az elmúlt bő öt évtizedben Márton Attila volt a műfaj egyik legfontosabb hazai krónikása és dokumentaristája.

Egy rádiós sorozat kapcsán nevezte őt Pocsai Kriszta „hivatásos jazzrajongó”-nak, ami kétségkívül találó, hisz egyfelől kívülálló civilként lett ismert és elismert a szakmában, másfelől mindig is kellő elfogultsággal és lelkesedéssel közeledett írásai tárgyaihoz. Koránál fogva a műfaj kezdeti, még forrongó időszakának is tanúja lehetett, ott volt például szinte az összes koncerten (szám szerint tizennyolcon), amit 1968 és 1978 között az Erkel Színházban rendeztek, és amelynek keretében a tengerentúli jazzvilág akkori legjelentősebb sztárelőadóival szembesülhetett a hazai publikum. De nemcsak jelen volt, hanem akkurátus dokumentációt készített is arról, hogy melyik sztár mellett éppen kik játszottak és hogy pontosan melyik szerzeményeket. S bár a korabeli honi média nem tudósított róla, 1976-ban – 32 ország 982 pályázója közül – ő nyerte el a Nemzetközi Jazz Föderáció angol nyelvű újságjában, a Jazz Forumban az Egyesült Államok fennállásának 200. évfordulójára közzétett kvízjáték első díját és az azzal járó 100 darab amerikai jazztörténeti jelentőségű LP-t. (Más kérdés, hogy az impozáns kollekciót végül nem merte átvenni, mert félt, hogy az akkori magyar törvények miatt vámszabálysértést követ el, és külkeresként nem kockáztatta, hogy bevonják az útlevelét).

Márton Attila első cikkei még 1969-ben a kanadai Coda jazzfolyóiratban jelentek meg (magyarul 1972-ben a Magyar Ifjúság-ban debütált), a Hivatásos jazzrajongó című könyvben összegyűjtött írásainak dandárját viszont az elmúlt tizenöt-húsz évben írta, mindenekelőtt a Gramofon, a Majazz, a Jazzma.hu, a Magyar Demokrata és a Hegyvidék hasábjain. Bár a négyszázötven oldalas kötet szerkesztési/rendezői elvei nem mindig világosak, benne koncertbeszámolók, lemezkritikák, muzsikusinterjúk, visszaemlékezések és zenészportrék sorjáznak. Márton Attila pedig lényegében végig hű marad becenevéhez: 

"hivatásos jazzrajongó"-ként csupa lelkendező, pozitív jelzőkben dúskáló, ám ugyanakkor kellőképp szakszerű és informatív írásokban tudósít a számára érdekes/fontos eseményekről.

Így válva a műfaj egyik legfontosabb hazai krónikásává és dokumentaristájává.

SGG cover

SGG cover

Márton Attilának ez az első kötete, a nála hét évvel fiatalabb Simon Géza Gábor (1947) viszont már közel kéttucatnyit publikált az elmúlt évtizedekben. Hogy pontosan hányat, éppúgy vita tárgya (merthogy sok közöttük az átfedés), mint maga Simon személye, aki idehaza a zenész-szakma részéről a legtöbbet támadott, külföldön a jazzkutatók körében viszont egyedüliként elismert magyar diszkográfus, biográfus, lemezproducer. Bár magát előszeretettel nevezi zenetörténésznek, ilyen jellegű végzettsége nincs, inkább a másik öntitulus, a hanglemeztörténész áll közelebb a valósághoz. Miközben diszkográfusként és biográfusként valóban nehezen verhető, elképesztő mennyiségű hanganyagot és ahhoz kapcsolódó dokumentumot (plakátot, szórólapot, kottát, brossúrát, cikket, füzetet, könyvet) halmozott fel öt évtizedes pályafutása során. Saját bevallása szerint akkurátusan rendszerezett archívuma 45 köbmétert tesz ki és 5 tonnát nyom.

Simon kijelentései sokszor nemcsak merészek és sarkosak, de roppant megosztóak, mondhatni, vitára ingerlőek.

Például abban, hogy mikortól datáljuk a műfaj hazai megjelenését. Sokaknál már azzal kiverte a biztosítékot, amikor az origót 1912-re (a Medvetánc című dal gramofondebütálására) tette, de azóta már egészen az 1850-es évekig megy vissza az időben. Ami nyilvánvaló képtelenség, de az tény, hogy a jazzes hatások már a múlt század húszas éveinek végén megjelentek a hazai szórakoztatóiparban. A kávéházi cigánymuzsikusok repertoárjában éppúgy, mint a lokálok, mulatók tánczenekarainak műsoraiban, s nem feltétlenül csak konkrét dalokban, hanem az egyes számok hangszereléseiben és/vagy előadásmódjában is.

A nemrég megjelent újabb vaskos kötet abból a bőven ezer feletti publikációból (cikk, interjú, tanulmány) válogat, amelyet az elmúlt ötven évben SGG jegyez. Rendező elvként a szerkesztők a szigorú kronológia mellett döntöttek, így érdekes, helyenként kifejezetten meglepő időbeli ínyencségekre bukkanhat az ember. Például, hogy Simon már a hetvenes évek hajnalán írt a Magyarországon megfordult amerikai sztárokról (Count Basie, Rhoda Scott, Ray Charles, Jimmy Smith), sőt, az akkor még csak szakmai berkekben jegyzett Kőszegi Imréről, Ráduly Mihályról vagy Szajkó Józsefről. Mégha ezeknek a cikkeknek az információtartalma és szakmai színvonala meg sem közelíti Márton írásaiét. Viszont ahogy haladunk előre az időben, Simon egyre több jazztörténeti újdonsággal, különlegességgel rukkol elő. Meg hát, ugye, egyre messzebbre megy vissza az időben. Ez különösen a kötet utolsó harmadában olvasható tanulmányaiban, előadásszövegeiben és a vele készített interjúkban válik egyre hangsúlyosabbá. És ezáltal egyre inkább vitára ingerlővé.

matisz cover ok

matisz cover ok

A nemrég megjelent harmadik jazzkötetet az egykor jazzmuzsikusként (szaxofonosként és fuvolistaként) is aktív Matisz László (1957) jegyzi. Az előző két művel szemben ez csak részben merít régebbi anyagokból (százoldalnyi bekezdés-kivonat harminckét hazai jazz- és popzenésszel készített interjújából), a szerző inkább az őt évtizedek óta foglalkoztató, az improvizatív zenével kapcsolatos zeneelméleti, zeneesztétikai kérdéseket igyekezett gondosan megformált esszékben körbejárni.

Matisz zenei szakíróként amúgy számos kulturális folyóiratban, zenei szaklapban és honlapon publikált, szerkesztette a Gramofon jazzrovatát, emellett éveken át szervezte a Sziget jazzprogramjait és dolgozott a Fonó Budai Zeneházban. Könyvét elsősorban a széles értelemben vett kortárs, kreatív és improvizatív műfajokra nyitott zenebarátoknak ajánlja, s mint a bevezetőjében írja, „ezúttal a kisebbségben lévő, furcsának számító lelkek pártján leszünk, akikhez amúgy egyre ritkábban szól az összetett érdekrendszerek függőségében létező, hivatalos kulturális elit – pláne a természetes vonzalmaikat, érzékenységüket vagy kreativitásukat is tiszteletben tartva.”

A kötet első harmadában Matisz a zenéhez kapcsolódó alapfogalmakat (igaz hang, zenei identitás, zenei viszonyok, műfaji intimitás, zenei élmény, zenei evolúció, zenei sztereotípia, zenei metakommunikáció, zenei teljesítmény, zenei tudás) járja közül, aprólékosan, elgondolkodtatóan, bár nem egyszer vitára sarkallóan. Egyfajta zeneesztétai elitista szemléletre utal, hogy esszéiben a művészi elmélyülés és a szórakoztatás, az örök értékek képviselete és a korszerű megszólalásra törekvés, a klasszikusokhoz méltó zenei igényesség és az egyszerű eszközökkel komponálás lényegében egymást kizáró fogalmak. Mégha ezeket a pszeudo paradoxonokat gyakorta igyekszik árnyalni, tompítani. Miközben mindehhez alkalmaként némi „bezzeg-a-mi-időnkben!” (értsd: „a nyolcvanas évek óta nem sok érdemleges történt a zenében”) attitűd is társul.

Ez a fajta szemlélet különösképpen a kötet második felében zavaró, amelyben Matisz a zenei perspektívákról értekezik. Az itt szereplő tizenhat esszé zömében ugyan alapvetően a jazzel és a kortárs komolyzenével foglalkozik, de azért próbál kitekintést nyújtani a népzenére, a világzenére, a rock and rollra, a beatre, a rockra és napjaink popzenéjére is. És hát elég hamar kiderül, hogy ezeken a területeken a műfajtörténeti ismeretei finoman szólva hézagosak.

Ám A hangok vonzása és taszítása mindezek ellenére igazi unikum a honi jazzirodalomban.

Nemcsak az első jazzesztétikai kötet Magyarországon (azért nem feledjük Szabados György és Váczi Tamás A zene kettős természetű fénye című 1990-es művét sem, amely persze sokkalta elvontabb, és inkább a jövő magyar műzenéjéről, a zene és az ember szerves egységéről szóló lírai vallomás), hanem akár kézikönyvként is bármikor bátran felüthető, szépen átgondolt és letisztultan megírt esszégyűjtemény. 

Márton Attila: Hivatásos jazzrajongó, Gramofon Könyvek, 2016, 452 oldal, 3500 forint; Simon Géza Gábor: „Szösszenetek” a jazz- és hanglemeztörténetből, Gramofon Könyvek, 2016, 448 oldal, 3500 forint; Matisz László: A hangok vonzása és taszítása, Gramofon Könyvek, 2016, 340 oldal, 3000 forint.

Programkereső

Legolvasottabb

Tánc

Tejbe mártott testek

Új weboldallal jelentkezett a Győri Balett, a honlaphoz tartozó rendhagyó társulati fotókat a csapat egyik táncművésze, Jekli Zoltán készítette.
Klasszikus

Újabb három évig Szinetár Miklós az Opera Örökös Tagjainak elnöke

A neves rendezőt, a Tagság jelenlegi elnökét október 12-én, az Eiffel Műhelyházban tartott közgyűlésen választották újra
Vizuál

Vaszary, Aba-Novák és Munkácsy remekművei a Virág Judit Galéria őszi aukcióján

Vaszary János utolsó itáliai nyarát felidéző festménye, Aba-Novák Vilmos római trattoria ciklusának lenyűgöző darabja, Munkácsy Mihály anya-gyerek kompozíciója és Kádár Béla Amerika-élményének emléket állító műve is kalapács alá kerül a Virág Judit Galéria őszi aukcióján október 17-én a Budapest Kongresszusi Központban.
Színház

Ókori kérdések a mában – antik drámákból merít a Katona József Színház új előadása

Tarnóczi Jakab Varga Zsófia dramaturggal Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész műveit emelte át a mába – vagy ha pontosak szeretnénk lenni: a jelent húzta rá a most is aktuális ókori történetekre.
Klasszikus

Ismerje meg Bella Máté új művét! – VIDEÓ

Bella Máté Titan című művét Szentpáli Roland mutatta be az Óbudai Társaskörben, 2021. szeptember 30-án, a 34. Minifesztivál – Magyar Kortárs Zenei Körkép koncertsorozatában. Videónkban a két művész mesélt a darabról.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World ajánló

A legendás underground zenekar ráadáskoncertje

A Kontroll Csoport megalakulása 40. évfordulója alkalmából idén augusztusban egy koncert erejéig újra összeállt, viszont engedve a közönség kérésének október 22-én az A38 Hajón még egyszer színpadra lépnek, különleges vendégek társaságában.
Jazz/World ajánló

5 + 1 kötelező cikk egy vadonatúj Liszt Ünnep magazinból

Hogyan boldogulnak a fiatal, ragyogóan egyedi hangú nők ma a zeneiparban? Mi a titok, ami Oscar-díjig repítette Antonio Gades és Carlos Saura flamecofilmjét? Mit hallgat egy óvodás kisfiú, akinek az anyukája és az apukája is kiváló zongoraművész, és vajon ő maga is csodálatos zongorista lesz-e?
Jazz/World hír

A világ legjobb kiadói között a Fonó

A napokban tették közzé hírlevélben és a Womex (World Music Expo) weboldalán a világ legjobb világzenei kiadóinak nemzetközi listáját. A WOMEX Top Label 2021 listán egyetlen magyar kiadóként szerepel a Fonó.
Jazz/World ajánló

Fantasztikus hatos – friss díjnyertes jazzkompozíciók, amiket hallani kell!

Eltérő zenei univerzumok, izgalmas művészi elképzelések és koncepciók széles skálája, változatos témák és formációk, feltörekvő fiatalok és a szakma elismert tagjai, improvizáció és kötött formák: igen, ez mind belefér a jazz kategóriájába, és nincs annál jobb, mint látni és hallani a műfaj legizgalmasabb alkotóinak friss ötleteit!
Jazz/World ajánló

Rigmusok, nóták, dalok, költemények Közép-Európából

Az október 10-ei Fonó Literatúra férfias este lesz, tele csujogatókkal, népi szövegekkel, tréfákkal, férfi-energiákkal, személyes és sokszor rendhagyó előadásban. Seres Tamás mint egy jó karmester fogja össze a művészeket: Csuja Imre és Vecsei H. Miklós színészeket, Farkas Izsák zenészt és Berecz István táncost, akik spontán is alakítják az estét… ettől szép ez a sorozat!