Jazz/World

A legkeményebb próba a fellépés utáni lazításkor jött

Bemutatjuk a legemlékezetesebb jam sessiont, amely, mint az igazi jam sessionök zöme, soha nem került lemezre. Részlet Kerekes György és Pallai Péter „A Jazz Évszázada” című könyvéből.

Európába való távozása előtt egy évig Coleman Hawkins volt a tenorosok koronázatlan királya. Minden tenoros, talán a jellegzetesen chicagói stílusban játszó, fehér Bud Freeman kivételével, hozzá igazodott. Minden cutting contest, vagyis “mészároló verseny” alkalmával rendesen leradírozta a pódiumról a pályatársait. 1933-ban azonban, amikor az épp turnézó Fletcher Henderson zenekarral Kansas Citybe érkezett, ahol emberére, sőt, embereire akadt.

Coleman Hawkins

Coleman Hawkins (Fotó/Forrás: jazznap.hu)

A legkeményebb próbát a jazz-zenészek elé az éjfél után is nyitva tartó olyan klubok állították, ahová saját fellépésük után lazítani mentek. Kansas City, New York, Chicago és más nagyvárosok ilyen klubjai adtak otthont az igazi nagy macsó zenei erőpróbáknak, a végtelen jam sessionöknek, amelyeken a big band játék kötelező fegyelme alól felszabadult, a táncos lábú közönség kívánságait maga mögött hagyó zenészek végre megmutathatták, mire képesek hangszerükön. Olykor csak élvezték a játékot egymás- és az őket követő, beavatott közönség előtt, máskor viszont a párbajok vérre mentek, a kifejezés átvitt értelmében. Az ilyen alkalmakat nevezték el később cutting contestnek, amikor hatalmas tehetségek és ennek megfelelő méretű egók csaptak össze, hogy eldöntsék, ki kerekedik felül, miközben talán a legihletettebb improvizációk születtek kizárólag a pillanatnak, hiszen ezek a helyek semmilyen hangrögzítő berendezéssel nem rendelkeztek, amelyek a harmincas években még amúgy sem lettek volna alkalmasak az ilyen maratoni koncertek megörökítésére.

Hawkinsszal a következő történt Kansas Cityben. A koncert után hangszerével a kezében átment a Cherry Blossomba, a 12. és a Vine Street sarkára, kihívókat keresve, mint ahogy mindig is így cselekedett, bárhová ment. A város három legjobb tenorosa már fente rá a fogát: Herschel Evans, Ben Webster és Lester Young, utóbbi a leginkább esélyesként arra, hogy Hawkinst megfossza trónjától. Hajnali négykor, miután már mindegyik kidőlt mellőlük, új zongorista után kellett nézzenek.

Lester Young

Lester Young (Fotó/Forrás: jazznap.hu)

Mary Lou Williams, a csodálatos zenész és komponista, aki zongoristanőként fehér hollónak számított, így emlékszik vissza az eseményre:

„Hajnali négy óra lehetett. Arra ébredtem, hogy valaki zörgeti az ablakot... Ben Webster volt, azt mondta: – Kelj fel, Cicababa, jam sessiont tartunk és minden zongoristát elnyűttünk. Hawkins már az ingét is levetette, de még mindig fújja. – Amikor odaértünk, Hawkins atlétában volt, és egyenként szállt szembe helyi kihívóival. Úgy tűnik, Hawkins nem számította arra, ami várt rá: Lester stílusa egészen könnyed volt... talán öt refrént le kellett játsszon, hogy bemelegedjen, de akkor aztán úgy fújta... Ebbe a csapdába sétált bele Hawkins. A Henderson-zenekar a következő este St. Louisban játszott, és Hawkins tudta, hogy lassan indulnia kell, de mindig újra belekezdett, hogy legyőzze Bent, Herschelt és Lestert. Amikor végül feladta, azonnal kocsiba ült és elindult St. Louisba. Később azt hallottam, hogy a vadonatúj Cadillacjével annyira sietett, nehogy lekésse a koncertet, hogy leégette a motort.”

Ben Webster

Ben Webster (Fotó/Forrás: jazznap.hu)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

A mi Kodályunk – A héten kerül a mozikba a zenetudósról szóló dokumentumfilm

Az elmaradt márciusi premier helyett július 9-től látható Petrovics Eszter zenés ismeretterjesztő filmje.
Színház

A nyáron is látható az év egyik legfelkavaróbb előadása Molnár Piroskával

A dokumentumfilmként, majd könyv változatban is megjelent, mélyen elgondolkodtató Egy német sorsot február elején, nagy szakmai és közönségsikerrel mutatta be az Orlai Produkciós Iroda Molnár Piroska tolmácsolásában, Máté Gábor rendezésében. Az előadás – ami igazi kuriózum, hiszen a színésznő élete első monodrámáját játssza – júliusban és augusztusban hét alkalommal látható a Hatszín Teátrumban.
Vizuál

„A szolgája vagyok a könyveknek” - Interjú Gálos Viktor fotóssal

Hatvan egérfogó, kétszáz tojás, egy halfarok, esetleg egy kiszuperált tévé porcelánnyuszival, felkészülésként pedig több ezer oldalnyi szépirodalmi szöveg elolvasása – alig két hét alatt. Gálos Viktor fotós mesél a néhol vidám, néhol szürreális munkáról, ami a Libri irodalmi díj köteteinek fotói mögött áll.
Plusz

Kőbányára kell utaznunk a legújabb Kolodkóért

A gerillaszobrász két új alkotásával gazdagodott Budapest: ezúttal a Dreher Sörgyárak története ihlette meg Kolodko Mihályt.
Zenés színház

Schiller és Verdi tette halhatatlanná: 475 éve született Don Carlos

A 16. században élt spanyol infáns nevét Schiller drámája és az ennek nyomán született Verdi-opera tartotta fenn, de a történeti igazsághoz egyiknek sincs sok köze.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Jazz/World fonó

Kiütötték a Fonó falát!

A kényszerű koncertszünetben elkészült a Fonó új, szabadtéri színpada!
Jazz/World ajánló

Ha esik, ha fúj – szabadtéren koncertezik a Louisiana Double & Csillagkórus

Apák énekei két zenészre, hat hangszerre, egy kortárs költőre, két torokra és három szívre július 9-én este 7 órakor.
Jazz/World ajánló

Minden hétvégén koncert a Városmajorban

Július közepétől egészen szeptember közepéig változatos és színes programkínálattal, szombat esténként pedig igazi zenei csemegének ígérkező koncertek sorával várja közönségét a Városmajori Szabadtér Színház.
Jazz/World gyász

Meghalt Ennio Morricone olasz zeneszerző

Hétfőn, 91 éves korában elhunyt Ennio Morricone olasz zeneszerző - közölte családja az ANSA hírügynökséggel.
Jazz/World magazin

KÉP-regény: Buller a Pubban

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal egy felettébb szokatlan sajtótájékoztatót idéz fel.