A legszikárabb magyar jazzmuzsikus. Vagy ott van valahol, és beleáll, vagy nem, de akkor nincs is tovább. Kérlelhetetlen, következetes és alázatos. A szaxofonos már most – tavaly ünnepelte a 40.-et – fiatalok példaképe, mert ugyan nem tanár, de tanít. Jazztáborban Csíkban, Mediawave/Tartóshullám-workshopon és máshol.

Mesélő, akiről – talán nem túlzás egy negyvenesnél – nyugodtan el lehet mondani, hogy történetei (visszatérő dallamai) lassan már klasszicizálódnak.

Az altszaxofonos tizennégy éves kora körül Szekszárdon jegyezte el magát végleg a zenéléssel. Közelebbről a népzenész elődökkel, másrészt Charlie Parker és John Coltrane, meg Ornette Coleman és Kenny Garrett zenéjével. Az ő következetességét csak erősíti a mesterek közelsége, keresésének ez is programmá emelt része. Egy interjúban mondta el, hogy még Hodek Dávidtól is tanul, aki pedig sokat köszönhet éppen neki: a dobos csodagyerekhez Tóth Viktor a megismerkedésük óta egyenrangú alkotótársként viszonyul, amióta gyerekként elhívta zenélni.

A jazztanszak után, 2004-ben alakította meg Tercett nevű formációját, amely koncepciójában azóta is változatlan, de személyi összetétele változott. Első lemezét is velük adta ki, de az igazi áttörést a Climbing With Mountains című szerzői album hozta el számára mint első ízben az év lemeze. Azóta több ilyen jellegű elismerést begyűjtött, közben a tercetten belül és azon kívül is meghatározó kollaborációk részesévé vált. Két kiváló bőgős szerepelt vele, Szandai Mátyás és Orbán György. A dobok mögé sokszor ül le Hodek Dávid. William Parker workshopja révén ismerkedett meg Hamid Drake dobossal, akivel különleges, igazán testvéri viszonyt alakított ki. Együtt léptek fel a 2016-os Szegedi Jazznapokon, a pompás koncert felvétele a weben is megtalálható. Szerzőként jegyzett témái is sikeresek, ezek egyebek között a Tartim című szólóalbumon, majd a Tóth–Maris–Szandai–Ikiz kvartett popping bopping című lemezén hallhatók, a Nap Nap című szerzeménye pedig a The Cool Runnings Orchestra Bob Marley-lemezére is rákerült. Ahogy Drake-kel, úgy a lengyel csodatrombitással, Piotr Wojtasikkal is elmélyült kapcsolatot alakított ki, lényegében együttesének állandó tagja lett.

Az általa vezetett együttesekben Tóth további szinteket tudott lépni az utóbbi néhány évben. Először is elképesztő szívóssággal fogja össze a leghosszabb ideje fennálló magyar jazzszaxofonkvartettet, a Road Six Saxet, idén tavasszal is több fellépésük lesz. Ez a speciális felállás a szaxofon lehetőségeinek egészen mély, tudatos kiaknázása. Míg ebben inkább visszatekint a jazzhagyományra, új keletű együttműködése a Bird Food Markettel, egy elektronikus zenekarral leginkább a mai ritmusokhoz illeszti szaxofonozását.

Előző lemezét Tóth Viktor az Arura trióval (Lukács Miklós cimbalmossal és Orbán György bőgőssel) úgy rögzítette, hogy rögtön megjelent az egyik első koncertjük felvétele. A szaxofonos szempontjából ez a trió új zenei és szellemi területeket hódított meg, ismét nagyszerű lemezt készítettek. És megint koncert, a negyvenedik születésnap alkalmából a Fonóban adott hangverseny vált a következő, legutóbbi lemezének alapanyagává: a tercettben ezúttal Hodek Dávid és Orbán György szerepeltek.

Ezen alkalommal viszont Gareth Williams walesi zongorista is csatlakozott hozzájuk, aki pompás muzsikus, rugalmasan, feszes ritmusokkal és tömött akkordokkal töltötte ki azokat a helyeket, amelyeket a tercett meghagyott. Ennek a lemeznek, amely But Inside címmel jelent meg, számadásjellege is van: minden kiderül belőle, amit Tóth Viktorról tudni kell és érdemes.  

Fejléckép: Tóth Viktor