Jazz/World

A mai dzsessz királyai

2009.04.29. 00:00
Ajánlom
A Sex Mobban az a legjobb, hogy képesek más-más arcukat mutatni lemezfelvételen és koncerten. Például aki csak lemezeiket hallotta, talán nem is érti, miért választotta a Downbeat éppen a Sexotica című lemezük után őket a legjobb akusztikus zenekarnak. Az a lemez ugyanis több elektronikát tartalmaz, mint egy menő DJ teljes életműve.

Steven Bernstein

A Sex Mob második budapesti fellépése után felmerülő kérdésnek ehhez azonban csak érintőlegesen van köze. A négy és fél évvel ezelőtti koncerten csordultig telt a Trafó, most azonban jócskán maradtak üres helyek – pedig a kvartett igazán éppen ebben az időszakban vált világhírűvé.

Persze, a tagok külön-külön bő negyedszázada képviseltetik magukat a New York-i downtown szcéna élvonalában, ilyenformán a Sex Mobot nevezhetjük supergroupnak. Az más kérdés, hogy manapság a városban nincsen a kísérletező avantgárdnak és annak hajtásainak helye (a Knitting Factoryból rockkocsma lett, John Zorn Tonic klubja pedig bezárt, ezek voltak az utolsó bástyák), így a dzsessz mai királyai a világkörüli turnék aktuális állomásain vannak otthon az adott pillanatban. Sirathatnánk a régmúlt időket, de ne tegyük! A dzsessz ma is él, pontosabban van egyfajta zene, amelynek műveléséhez legalább akkora elhivatottság kell, mint a műfaj aranykoraiban, viszont ebbe a zenébe a hagyományosnak tekintett dzsessz-értékeken túl számos más elem is beszüremkedett, mások pedig kivesztek. A popzene megjelenése csak azért lehet meglepő, mert a slágerlistákon harminc éve a nullpontos, semmitmondó dalok dominálnak, azoknak új minőséget kölcsönözni nagyon nehéz. Ugyanakkor a dzsessznek mindig is sajátja volt a slágerek feldolgozása, az örökzöld dzsesszmelódiák többsége lényegében korabeli popdal. Azt is tudjuk, hogy jó ideje a dzsessz nem nevezhető kizárólag fekete muzsikának: John Zorn óta láthatjuk, hogy a downtownban ma már a zsidó identitás talán hangsúlyosabb szerepet kap az új művek megszületésében, Európában pedig lokális, saját egyedfejlődéssel rendelkező irányvonalak jelentek meg. És példának okért itt van a Sex Mob (és persze sokan mások is), akik elképesztő kreativitással használják a legmodernebb elektronikákat, az erősítés által sokkal inkább rockzenei hatásokat érnek el és nagyrészt a közelmúlt popslágereit játsszák. Mit tekinthetünk tehát dzsessznek?


Tony Scherr

A kérdésre ezen a koncerten sem született válasz, sőt, talán még bizonytalanabbak lehetünk, mint előtte. A kiváló muzsikusi kvalitások, a rögtönzési képesség, a hagyományos dzsessz hagyatékának valamilyen szintű ápolása lehet a kapaszkodó, de mégis: miért mondjuk a Sex Mobra és például Szabados György zenéjére egyaránt, hogy dzsessz? Azt hiszem, valamiféle megfoghatatlan érzés lehet a kulcs, amivel persze nem mondok semmit és e cikk keretei is csak a kérdés felvetésének engednek teret. Azonban ez az érzés a jelenlévőket hatalmába kerítette. Már az első drasztikusabb, a nyitó szöszmötölésből elvágólagosan megszólaltatott nyers harmóniabomba eggyé formálta a közönséget és onnantól kezdve mindenki egyszerre lélegzett. Pontosabban úgy, ahogyan Bernstein vezényelt. Ő eleve saját magára szabta a kvartettet, amit nagy rutinnal tehetett meg, hiszen John Lurie Lounge Lizardsjának (ezzel a csapattal járt először Budapesten ’94-ben) és a Robert Altman Kansas City című filmjében játszó zseniális zenekarnak is vezetője volt – terjedelmes életpályájának további taglalására itt nincsen hely.

Mellette a nemrég a Müpában koncertező Bill Frisell ritmusszekciója játszik (Kenny Wollesen dobokon, Tony Scherr bőgőn), de őket is ismerhetjük más csapatokból, hogy mást ne mondjak: Masada. Briggan Krauss altszaxofonon, és a minden más zenekarában trombitát használó Bernstein itt egy különösen nehéz hibridhangszeren, a szopránharsonán (más neveken: slide trumpet, pocket trombone) játszik. A hangszer hangfekvése megegyezik a trombitáéval, csak nem ventiles szerkezetű, hanem a harsona zug-ját forrasztották rá; ebből adódóan mozgékonyan és markáns glissandokkal lehet rajta játszani. A show elemeként Bernstein minden fontosabb megmozdulása után kis kölnisüvegből – vélhetően – olajjal befújta hangszerét, amin idővel már ő is nevetett.


Steven Bernstein és Kenny Wollesen

A program javát az újonnan megjelent, de 2006-ban, a hammondos John Medeskivel rögzített koncertlemez anyaga adta. Ám ez teljesen mindegy, mert a Sex Mob-színháznak a zene csak az egyik része, a másik fele a muzsikusi viselkedésből, a gesztusokból, az élőben követhető egymásra hatásokból áll. A hangfelvétel korántsem olyan impresszív, mint az élő (a Trafóban szerencsére az) orrunk előtt zajló show. A dzsesszhez való kötődést fontos ugyan jelezni, volt is Duke Ellingtontól a Black and Tan Fantasy, Count Basietől a Blue and Sentimental, de volt Prince szám és természetesen a James Bond-témák (amelyeknek a Sex Mob egy tejes albumot szentelt). Eklektikus színezetről mégsem beszélhetünk; a már-már egy hangszerként működő kvartett masszív hangzása, az oldások és kötések, a széles spekrtumon mozgó ”húzd meg-ereszd meg” dinamikai játékok jól felismerhető védjegyként működtek. A Sex Mob élőben tényleg akusztikus, amennyiben leszámítjuk, hogy a hatásos megszólalás miatt erősítést használnak, valamint Bernstein egy retro, igencsak torz mikrofon is használ az elszabadult pillanatok megkoronázásaként.

A ráadásokkal kétórássá nyúlt koncertet senki nem érezhette rétestésztának, minden egyes pillanatot kihasználtak a zenészek. Bernstein kacagtatóan humoros volt, Scherr gyakorlatilag felemésztette vékonyított testű bőgőjét (szép nagy darabok hullottak róla a földre), Wollesen elementáris és sokszínű, Krauss pedig finoman ellenpontozó produkciót nyújtott. Bernstein azt is megbeszélte a közönséggel, hogy mennyiért adja a koncert után az új lemezeiket: ekkor egy úr a szélről bekiabálta, hogy venne ő, ha a ”Night in Tunisia”-t eljátszanák saját stílusukban (ez a darab nincs a Sex Mob repertoárján, lemezen nem játszották még, tehát rögtönözni kellett). Ezen ne múljon, eljátszották. Mint a cigány a Mátyás Pincében. A dzsesszhez ma a minden áron szórakoztatni vágyás is hozzátartozik, nincsen ebben semmi kivetnivaló, hiszen láthattuk: a világ egyik legjobb dszessz együttese is hajlandó erre.

(2009. április 25. Trafó – Sex Mob)

 
 

A szerző fotói

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Vizuál

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.
Zenés színház

Jonas Kaufmann, Anna Nyetrebko és Erwin Schrott a budapesti mozivásznon

Az Uránia moziban július 19-én és a rákövetkező hetekben operacsillagok koncertfilmjeit láthatja a nagyközönség.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Jazz/World interjú

„Próbálok nem dobosként hozzáállni a zenéléshez”

Gyárfás Attila egy sokat gondolkodó ember benyomását kelti, de a zenében pont ennek ellenkezőjére, a lehető legnagyobb ösztönösségre és szabadságra törekszik. Zenekarával nemrég jelentette meg Cloud Factory című albumát, ennek apropóján kérdeztük zenei vízióiról.
Jazz/World blues

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.
Jazz/World lemez

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg júliusban!

Új – régóta időszerű – sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent magyar és külföldi kiadványok közül. Az első cikk jogán megengedjük magunknak, hogy az előző hónapok terméséből is válogassunk.
Jazz/World marokkó

Igazi riport egy marokkói popfesztiválról

Essauriában, a Gnawa és Világzene Fesztiválon járt szerzőnk, ahonnan egészen ambivalens érzésekkel távozott.
Jazz/World ajánló

Klezmer színesíti a Vajdahunyadvári Fesztivált

A 27. Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál a hagyományos komolyzenei koncertek mellett idén is otthont ad a klezmer muzsikának. Július 16-án a Sabbathsong Klezmer Band koncertjét élvezhetjük, ezt követően pedig „Mozart est” várja a kikapcsolódni vágyókat.