Családfa
A zenei mesterség gyakran öröklődik családon belül, elég csak a több száz éves nyugat-afrikai griot-hagyományokra gondolni, de a Lennon famíliától a Beach Boyson át a Jackson klánig sokáig lehetne sorolni a példákat. A jazz világára leszűkítve a Montgomery testvérek, a Brecker Brothers, az Adderley tesók, a Coltrane család, a Shorter fivérek, a Jones testvérek is mind kiváló példa „a családon belül marad” esetére. „A jazz first familyje” cím viszont alighanem a New Orleans-i Marsalis családot illeti.
Ellis Marsalis Sr.
A családfő, a dinasztiát meghatározó figura, Ellis Marsalis Sr. még csak zenész sem volt, ám hatása a famíliára így is hatalmas.
Farmerből lett hoteltulajdonos, majd az első afroamerikai, aki egy Esso benzinkutat birtokolt – sikeres üzletember tehát, de polgárjogi aktivistaként is jelentős figura.
1943-ban nyitotta meg hoteljét a Mississippi partján, amelynek étterme hamar a jazzélet egyik központja lett: Ray Charlestól Cab Callowayen és Etta Jamesen át Dinah Washingtonig sztárok hosszú sora lépett itt fel, de a polgárjogi mozgalomban is nagy szerepet játszott a hely, ahol Martin Luther King is gyakran megfordult.
Ritka az olyan alkalom, amikor a Marsalis család tagjai mindannyian egy színpadon állnak (Fotó/Forrás: Margot I. Schuman / Bartók Tavasz )
Ellis Marsalis Jr.
A politikailag is befolyásos helyi vállalkozó fia és unokái azonban már zenészként is öregbítették a család hírnevét. Ellis Jr. jazz-zongoristaként a negyvenes évektől volt aktív, majd zenetanárként a jövő generációinak neveléséből is kivette a részét.
Ebben persze családja játszotta a főszerepet, hiszen négy fiából is világhírű zenészt faragott.
Zongoristakarrierje során dolgozott az Adderley testvérekkel, Courtney Pine-nal, aztán persze fiaival – a 2003-ban lemezt is kiadó The Marsalis Familyvel –, de hiába jegyzett zenekarvezetőként is számos nagylemezt, a professzor inkább azzal vívott ki rangot magának, hogy kiemelkedő színvonalon nevelte a következő nemzedékeket.
Branford Marsalis
A négy zenésztesó közül (összesen hatan testvérek) a legidősebb – és Wynton mellett a leghíresebb – Branford Marsalis. Az 1960-as születésű szaxofonos Art Blakey és Herbie Hancock zenekaraiban – no meg a hamarabb befutott öcs, Wynton formációjában – edződött, és miközben a nyolcvanas évek közepén megalapította saját posztbopos kvintettjét,
csatlakozott Sting jazz-zenészekből álló szólóprojektjéhez, aminek köszönhetően a popzene világában is jól ismert előadóvá vált.
Grammyt nyerő lemezeivel, zenekaraival, filmzenéivel, a népszerű tévéműsort, a The Tonight Show-t kísérő együttesével, műfaji kalandozásaival (például az acid jazzes-funkos Buckshot LeFonque-kal) a nyolcvanas évek óta a jazz egyik kulcsfigurájának számít – akit szerencsére már Magyarországon is megcsodálhattunk néhányszor. Ja, és apja nyomdokába lépve munkássága zenetanárként is meghatározó.
Brandford Marsalis (Fotó/Forrás: Eric Ryan Anderson / Bartók Tavasz )
Delfeayo Marsalis
Öt évvel fiatalabb öccse, a harsonás Delfeayo szintén zenész, szintén oktató (a New Orleans-i Uptown Music Theatre egyik alapítójaként több mint 300 zenészt nevelt ki). Nyolc saját lemezével előadóként sem jelentéktelen, producerként viszont egyenesen megújította az akusztikus jazzfelvételeket.
Jason Marsalis
A legfiatalabb Marsalis testvér, a 77-es születésű Jason a dobot választotta, már 14 évesen játszott Delfeayo első lemezén, és bár leaderként is jegyez néhány saját albumot, sidemanként egészen hosszú a diszkográfiája. Plusz ő az afrokubai jazzt játszó Los Hombres Calientes egyik alapítója. Naná, hogy tanít is.
A Marsalis család (Fotó/Forrás: Bartók Tavasz )
Wynton Marsalis
Az elsőszülött Branfordnál alig egy évvel fiatalabb trombitás, az eredetileg klasszikus zenésznek készülő Wynton a bátyjához hasonlóan Art Blakey zenekarában kezdett játszani, és ez változtatta meg elhatározását.
Máig ő az egyetlen zenész, aki egyaránt nyert Grammyt jazz és klasszikus zenei kategóriában, ugyanabban az évben.
1982-től érkező lemezeivel a műfaj egyik megbecsült alakja, aki a klasszikus jazzt élteti. Kilenc Grammy-díjat mondhat a magáénak, és ő volt az első előadó, aki jazzszerzeményért kapott zenei Pulitzer-díjat. A New York-i Lincoln Centerben 1987-ben kezdett koncerteket szervezni, ez vezetett végül a Jazz at Lincoln Center 1996-os megalapításához, amelynek művészeti vezetője lett. Természetesen a házi zenekart is ő dirigálja, emellett előad, oktatási programot vezet és így tovább. Alma és a fája. És hogy a láng tovább égjen, arról a következő generáció gondoskodik: Wynton fia, Jasper, azaz Slauson Malone az absztrakt hiphop, artpop vidékén a 2010-es, ’20-as évek fordulójának egyik nagy tehetsége.
Ahogyan családon belül generációról generációra szállhat a zene szeretete, és öröklődhetnek a családi lemezgyűjtemények, úgy a zenélés is egy nehezen megszakítható kör. És miért is akarná bárki megszakítani?
Szerző: Szabó Ferenc
A Jazz at Lincoln Center Orchestra és Wynton Marsalis koncertjéről itt érhető el további információ. >>>
Az írás eredetileg a Bartók Tavasz blogján jelent meg.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Wynton Marsalis (fotó/forrás: Piper Ferguson / Bartók Tavasz)
hírlevél
