Jazz/World

A nagy találkozás

2013.03.27. 10:30
Ajánlom
A VII. Nemzetközi Jazz Hétvége csütörtökön kezdődött: a márciusi orkán futurisztikus fény és hang effektjeiben villódzó pécsi Kodály Központban. Korunk egyik legelismertebb jazz-zongoristája és zeneszerzője, Oláh Kálmán különleges szerzői estjére került sor a Pannon Filharmonikusok közreműködésével. KRITIKA

Oláh nemzetközi fórumokon (Downbeat, Jazzreview) is a legnagyobb elismeréssel illetett műveit immár szimfonikus zenekarra hangszerelve adta elő, a Pannon Filharmonikusokra bízva eredetileg big band-re, jazzband-re írott darabjainak átdolgozott előadását. A szimfonikus zenekar mellé-elé jazz-kvintett költözött a pódiumon: Balázs Elemér (ütő), Barcza Horváth József (nagybőgő), Bacsó Kristóf (szaxofon), Dés András (ütőhangszerek), és természetesen Oláh Kálmán részvételével. A műsoron a Concerto for Symphony Orchestra and Jazz Band, a Passacaglia for Orchestra and Jazz Trio, a Hungarian Sketch No. 1 és a Last Moment szerepelt. A zenekart Kovács László, a Miskoci Szimfonikus Zenekar karmestere vezényelte, aki otthonosan mozog a crossover, a klasszikus zene és a jazz területén egyaránt.

Már a legelején jelzem, hogy Oláh megríkatott, Balázs Elemér pedig bebizonyította, hogy mindenkinek lehet saját dobosa. A Filharmonikusok mindazonáltal, úgy érzem, kevésbé kedvelik az eszeveszett jazz-improvizációkat nálamnál: néha bizony unott faarcokat is láttam, míg Balázs Elemér leszedte a szívekről a rájuk pattintott fedőt, de amikor arról volt szó, hogy fel kell emelni szegény kis halandó zongoraszólót vagy bizonytalankodó és siránkozó szaxofont a mennyei magasba, megérkeztek angyalszárnyaikon, és megtették.  Csalódást okozott Bacsó Kristóf: ez az est megérdemelt volna koncentráltabb és erőteljesebb játékot, ugyanígy nem értettem Barcza nagy átlagban halvány bőgőzését sem.

Ezen a remek estén tanúja lehettem a variációt és improvizációt vegyítő jazz-szimfónia keretein belül a melankolikus, apátiába hajló, ugyanakkor még riadtan is indulót fújó huszadik századi komolyzene és a mindent elsöprő, elemi ütős-szólók barokk harmóniákkal való találkozásának, amely egyrészt életem első valós idejű zenei időutazása, másrészt a lélek mélyére új barázdákat véső oláhi zongorajáték megrendítő megtapasztalása volt.

A klasszikus zenére jellemző kompozíciós építkezés során érvényesülő témafelmutatás és variáció a jazz számára is alapvető: ebben rejlik szoros formai rokonsága a klasszikusokkal, a romantikus szerzőkkel, és ebben rejlett a mi időutazásunk titka is. A négy darab fokozatosan vitt közelebb a komoly, bartóki hagyományt idéző három tételes Concerto hűvösebb, a műfaji határokat megrajzoló, ugyanakkor  a párbeszédet, a zenei nyelvek egymásra utaltságát

megmutató, fekete-fehér világától az egyre őszintébben és szenvedélyesebben improvizáló ütős lüktetésig, a jazz szívéig.

A Concerto eredetileg jazz big bandre íródott 2001-ben, a szimfonikus verzió most a jazz-kvintettel kiegészülve is követte a klasszikus zenei hagyományokat mind formai, mind a motivikus építkezés tekintetében. A mű három tétele a szonátaforma híd-jellegét követő, tematikusan szorosan egymáshoz kötődő tételek soraként bontakozott ki, amelyben Oláh precíziósan fel-felhangzó rövid futamai a vonósok hallatlanul szép, erőteljes lendületével párosultak. Oláh törekvésének megfelelően az összbenyomás korántsem keltett eklektikus vagy zavaróan konfúz hatást: a későromantikus szonátaforma és a Bartóktól örökölt polimodális dallamkincs határozottan kialakított terekben mozogva tisztán és határozottan vitt keresztül a darabon.

246782BD-28AB-4C70-B771-714A8C26F240

Balázs Elemér

 A Passacaglia a barokk zenei variációs forma 21. századi változataként klasszikus jellegű, barokkos nagyzenekari variációk mellett improvizált jazz-variációkat tartogatott a számunkra. A darab kezdetén a bőgő groteszkül lassú bevezető ütemei után a vonósok és a zongora által nyugodtan és gyengéden bemutatott romantikus főmotívumról a zongora átlendült a huszadik század groteszk, ugyanakkor humoros konfliktusmezejébe, hogy azután egyszerre egy barokk kompozíció ezer lánggal égő, világos univerzumában találja magát. Időutazás részesei lehettünk: egyszerre mozogtunk legalább három történelmi korban, három korszak kapaszkodott ugyanabba a melankolikus dallamba, és repült vele. Az erőteljes váltások miatt a darab voltaképpen ijesztően is hatott kissé, ahogyan az elmélkedő, szofisztikált klarinétszólót hirtelen félbeszakította a zongora, majd kiszabadult az ütősszekció várakozó démona, és Balázs Elemér belekezdett abba a felszabadult játékba, amely aztán a koncert legvégéig tartott. Az ütősök párbeszéde a darab közepén olyan volt, akár egy törzsi tánc, beavatás vagy cirkuszi lég-mutatvány izgalma: mintha az lett volna a tét, maradhatunk-e az  alapdallamnál, vissztérhetünk-e az otthonunknak érzett világba.

Bár Starvinsky is beillesztette Ebony Concertójába a törzsi dobolást, Oláhnál nem a huszadik század felelt erre a dobra, inkább a barokk kor. A gyöngyöző, rendkívül kontrollált és ökonomikus zongorajáték egyszerre tűnt függetlennek mindentől, és szolgált alapjául mindennek. A darab során olyan szabad játék bontakozott ki, amelyben mind a vonós-, mind az ütős- és a fúvósszekció hatalmas energiával haladt egymás mellett. A klasszikus jazz improvizatív, ostinato-alapú felfogása és a kortárs zene repetitív jellege a népzene és a romantika mélyről jövő dallamosságával keveredett. Oláh mellőzte az elkoptatott romantikus fordulatokat, és éppen ezáltal teremtett biztonságot, fokozta zongorajátékának emocionális erejét. A vonósok ugyanakkor nem követték a jazz- és free jazz-elemeket, az improvizációk kegyetlenül öntörvényű pillanataiban néma csendjük jelezte egy másik kor jelenlétét.

Ahogy a Contrasts and Parallels című albuma során már megmutatta, Oláh a felszabadult, de harmonikus zene kedvelője, ugyanakkor erős érzéke van a melódiához és a drámához. Ezen erények kidomborítására pedig erőteljesebb bőgőjátékra, hangosabb és expresszívebb szaxofonra lett volna szükség, de hiába füleltem, e hangszerek hangerejét nem találtam elégségesnek. Míg a zongora és az ütősök párbeszéde mellett a bőgő csak aláfestő szerepet vállalt, a pianista bensőségesen személyes álmodozásaihoz a vonósok csodálatosan harmonikusan csatlakoztak.

Ezután két régebbi jazz-kompozíció következett, melyeket Oláh nagyon sokféle formációval játszott már a kvartettől a big bandig és a szimfonikus zenekarig, s amelyek az Images című albumon találhatóak. Az első, a Hungarian Sketch No. 1, egy népdalfeldolgozásokból álló sorozat első tétele, melybe szintén Balázs vitt erőt és valódi intuíciót a kvintett részéről, míg Oláh inkább figyelve, mosolyogva követte.

Az utolsó darab, a Last Moment egy népdal átolgozása fura, lopakodó, de életteli  vezérdallammal. Szenvedélyes seprűjátékával Balázs csaknem provokálta a dobot, szurkálta, bökdöste, miközben a gyanakvó és kicsit erőszakos alapdallamot a fúvósok olyan élesen emelték ki, hogy csaknem sikoltott. Oláh zongorajátéka is megszállott lüktetéssé változott, csak Dés maradt viszonylag halvány, mintha látványos mozdulatokkal pótolta volna a valódi zenélést. Bacsó szaxofonszólói is inkább erőtleneknek, mint kirobbanónak hatottak, inkább kétségbeesett kérdezősködésnek éreztem játékát, néha a fulladásig kényszerített, mégsem átütő kísérletnek.

Bár a ráadásról a menetrend miatt le kellett mondanom, mindezen élmények hatása alatt boldogan álmodoztam hazafelé, pedig megvolt az csaknem nyolc óra vonatút is a Pécs-Budapest viszonylaton, improvizálva szerelvényvonatok és forgalmi irodák között.

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

„Istennek egy törvénye van: a szeretet”

A Hegedűs a háztetőn 1964-ben, a New York-i Broadwayn kezdte világraszóló karrierjét, 1966-ban mutatták be európai színpadon (Anatevka címen), 1971-ben film is készült belőle. Magyarországon 1973-ban, Vámos László emlékezetes rendezésével, Bessenyei Ferenc legendás főszereplésével debütált. Legújabb változatát július 31-én a Margitszigeti Szabadtéri Színházban, Bozsik Yvette rendezésében láthatja a közönség.
Tánc

Elhunyt Axt Lászlóné Ibolya artistaművész

71. életévében elhunyt Axt Lászlóné Ibolya világhírű artistaművész, akit a Fővárosi Nagycirkusz társulata fájó szívvel búcsúztat.
Klasszikus

Zenei utazás Mozarttól Josef Sukig

Álmodozó nyári éjjel címmel július 29-én szabadtéri koncertet az Anima Musicae Kamarazenekar, az Óbudai Társaskör kertjében. A műsorban elhangzanak Mendelssohn, Mozart, Hugo Wolf és Josef Suk művei is, valamint vendégművészként fellép Horgas Eszter és Polónyi Ágnes.
Zenés színház

Sztárgála és jótékonysági nap Patricia Petibonnal és Lawrence Brownlee-val az Opera Eiffel Műhelyházában

2021. augusztus 21-én 19:00 órától a kivételes francia koloratúrszoprán, Patricia Petibon és a legkeresettebb amerikai bel canto tenor, Lawrence Brownlee ad szabadtéri koncertet az Opera Eiffel Műhelyházának parkjában.
Zenés színház

Kazinczy Ferenc fiáról készít előadást a Madách Színház

Derzsi György és Meskó Zsolt darabja, a Kazinczy, a tizenötödik nyerte a III. Madách Musical Pályázatot, melyet a teátrum műsorra tűz a 2021/22-es évadban.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Jazz/World lemez

Jazz, punk attitűddel: itt a Barabás Lőrinc Quartet új lemeze!

A világ nyitott tér a játékra a Barabás Lőrinc Quartet új lemezén, amelyet nem utolsósorban Miles Davis fúziós hangja ihletett. Hallgassa meg az Open című album dalait!
Jazz/World interjú

Kizökkenés a mából – Megjelent Orbán Bori első albuma

A Kaláka Kiadó gondozásában látott napvilágot Orbán Bori első lemeze Ma chanson címmel. Az album készüléséről, terveiről és vágyairól faggattuk a fiatal énekesnőt.
Jazz/World ajánló

Sztárprodukciók a Vajdahunyadvárban

A Budapest Bár és a 100 Tagú Cigányzenekar koncertjeivel zárul a 29. Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál, amely idén összesen 8 koncerttel örvendeztette meg a közönséget.
Jazz/World ajánló

Nyári jazz meglepetés a Müpa videócsatornáján

Újranézhetők az idei Jazz Showcase felfedezettjeinek koncertjei, péntektől kezdve három héten át minden pénteken két koncertfelvételt tesz elérhetővé a Müpa videómegosztó felületén.
Jazz/World ajánló

Nyitottság, képzelőerő, sokoldalúság – Stanley Jordan ismét Budapesten koncertezik

Július 21-én a Margitszigeti Színházban igazi örömzenélésre számíthatnak a jazzrajongók, hiszen a legendás Stanley Jordan mellett, Laurence Cottle, Horváth Kornél és Dörnyei Gábor is színpadra lépnek.