„71 éves házvezetőnő, dalszerző”
– ez volt a titulusa Elizabeth Libba Cottennek a New York Times egyik 1965-ös címlapján, aminek köszönhetően Amerika megismerte a Freight Train című sláger eredeti szerzőjét, az öt unokával, kilenc dédudonával, egy gitárral, egy bendzsóval és 20 örökzöld dallal bíró, szerény és alázatos hölgyet. Elizabeth Cotten neve azóta is keveseknek ismerős, aminek meg van az oka.
Elisabeth 1893-ban született Észak-Karolinában egy ötgyerekes zenészcsalád legkisebbjeként, és autodidakta módon, sőt titokban kezdett el zenélni, amikor hétévesen elcsente bátyja bendzsóját. Kilencévesen abbahagyta az iskolát, és cselédnek állt, hogy segítse a család megélhetését. Tizenegy évesen vette meg első gitárját összekuporgatott pénzéből.
Mivel balkezes volt, egyszerűen megfordította a hangszert, és fejjel lefelé játszott rajta, öntudatlanul létrehozva egy teljesen új játéktechnikát.
Hüvelykujjával pengette a magas húrokat, mutatóujjával pedig a mélyeket. Ezt a kétujjas, meleg hangzást eredményező pengetési metódust az utókor cotten-pickingnek nevezte el, és a fingerstyle számos későbbi legendáját inspirálta, köztük John Fahey-t és Leo Kottkét. Még gyerek volt, amikor megírta a Freight Train című, később örökzölddé vált dalt. Ebben azt a gyerekkori élményét zenésítette meg, ahogy hallotta a hálószobájából az otthonuk közelében elhaladó teherszállító vonatok zakatolását – de hogy ő volt a szerző, arra csak később derült fény, évekig egy brit szerzőpárosnak tulajdonították a jogokat.
Elisabeth Cotten 17 évesen megházasodott, gyereke született, és félretette a gitárt. Azonban a tehetsége utat tört magának, igaz, meglehetősen kacifántos módon. A negyvenes években egy áruházban segített megtalálni a szüleit egy kislánynak, aki eltévedt a polcok labirintusában. A kislány történetesen Peggy Seeger volt, akiből később híres folkénekes lett, és akinek egész családja valamiképpen kapcsolódott a folk zenéhez. Gondoskodó természetét felismerve már az áruházban munkát ajánlottak Elisabeth Cottennek, aki bejárónő lett náluk, főzött, mosott, takarított a családra, a vacsora után pedig a gyerekek kérésére gyakran eljátszotta a konyhában a Freight Train című dalt. Ebben a zenész közegben ugyanis Elisabeth több évtizedes kihagyás után újra kedvet kapott a gitározáshoz, és szinte újratanulta a hangszert.
Peggy Seeger pedig a repertoárjára vette a dajkájától tanult dalt, ami aztán önálló életre kelt.
A dal szárnyalását látva Mike Seeger zenetörténész, Peggy bátyja elgondolkozott, hogy bejárónőjük talán nagyobb kincsnek van birtokában, mint azt elsőre becsülte. Házi stúdiójában felvette Elisabeth meglévő repertoárját, köztük a szintén híressé vált Oh, Babe, It Ain’t No Lie, és a Shake Sugaree című dalokat, és rájött, hogy az appalache népzene egyik markáns előadója főzte nekik a vacsorát éveken keresztül.1959-ben rávette egy közös koncertre az akkor hatvanhat éves hölgyet, innen pedig nem volt megállás. Ahogy később fogalmazott Mike Seeger:
„Vannak a tradíciónak meghatározó alakjai, és vannak, akik túlnőnek a tradíción. Elisabeth egy azok közül, akik a hagyományt meghaladták”.
A hatvanas évek folk revivalját főként fehér zenészek uralták, mint az említett Seeger-család (akiknél Elisabeth dolgozott), Bob Dylan, Arlo Guthrie, és Peter, Paul and Mary, de a szcéna szereplői szerettek autentikus zenészekkel fellépni. A folkzenei elit nem csak saját brandjét építette azzal, hogy autentikus, a társadalom perifériáján élő, sokszor színesbőrű zenészekkel koncertezett, de a polgárjogi mozgalmakhoz kapcsolódva egyfajta hídépítés, érzékenyítés is volt a céljuk.
Hatvanhat évesen indult tehát be Elisabeth karrierje, nem sokkal később, 1968-ban már a legendás Newport Folk Fesztiválon lépett fel, illetve a Philadelphia Folk Fesztiválon, és számos nagy nevű rendezvényen szerepelt, sőt játszott Kennedy elnöknek is. Hátralévő életében hét albumot rögzített, és számos nemzetközi turnét adott. 1984-ben, kilencven évesen megkapta a legjobb tradicionális felvételnek járó Grammy-díjat az Elizabeth Cotten Live! című albumért. Amikor átvette az elismerést, azt mondta: „Köszönöm. Még mindig nagyon szeretek gitározni és addig fogom csinálni, amíg tudom mozgatni az ujjaimat. Azt kérem az Úrtól, a lehető legtovább maradhassak életben”. Vágya teljesült, élete utolsó évében, 1987-ben még koncertet adott, majd egy Syracuse-i kórházban halt meg 95 éves korában.
A Freight Train című dala az ötvenes évek amerikai folk és skiffle egyik legnagyobb slágere lett, később a Beatles elődje, a The Quarrymen nevű zenekar, Bob Dylan, Devenda Brahanhart, sőt John Coltrane is feldolgozta.
Fejléckép: Elizabeth Cotten aNewport Folk Festivalon 1964 Július 23-án (részlet) (Fotó/Forrás: John Byrne Cooke Estate/Getty Images)
hírlevél
