Az alábbi cikk szponzorált tartalom, nem a Fidelio szerkesztőségének tagjai írták.
A Canarro igazi kuriózum a hazai koncertéletben, hiszen egyedüliként játsszátok ezt a stílust, a manouche swinget. Hogyan kerültél, kerültetek közelebb ehhez a stílushoz és utcazenészből hogyan lettetek színpadi zenekar, akik a legnagyobb fesztiválokon is megállják a helyüket?
Ez egy izgalmas zenei utazás volt sok stíluson és zenésszel való találkozáson keresztül. Jakab Viktor gitárosunk az egyike volt azoknak, akik jó húsz évvel ezelőtt beleszerettek ebbe a zenébe és elkezdtek vele itthon foglalkozni. Sem az ismerőseim között, sem a budapesti zenész életben nem igazán hallottam ezt a féle zenét azelőtt, főleg nem a rá jellemző tipikus manouche gitáron játszani. Így a Jakab Viktorral való találkozás indította el az akkor még duó felállást ezen az úton. Viktorék szerveztek akkoriban egy kisebb fesztivált is, ami ezt a stílust helyezte előtérbe.
Azóta kinőtte magát a dolog, és mára több zenész és zenekar foglalkozik Djangoval és a manouche swinggel.
Olyannyira, hogy jelen években egy egészen új csapat kezdett Django fesztivál szervezésével foglalkozni, amely fesztivál első alkalmának nyitó zenekara voltunk.
Legutóbbi lemezetek, a New York – Párizs – Budapest Fonogram-jelölést kapott, ami óriási elismerés, hiszen többszáz lemezből választja ki kategóriánként a szakmai zsűri azt az öt-hat albumot, amit a legjobbnak ítél. Számítottatok ilyen elismerésre, illetve egy-egy ilyen elismerés ad a zenekarnak némi energiatöbbletet?
Nagyon örültünk a jelölésnek. Igazából nem is vettük nagyon számba, hogy van ilyen lehetőség. Aztán egyszer csak jött a telefon. De jó tudni, hogy valaki vagy valakik nyitott füllel hallgatnak zenét a hazai zenei életben, és teret kaphatnak a nem mainstream hangszerelésben vagy stílusban alkotó zenekarok is. Köszönjük szépen a Fonónak az album elkészítését, és a kedves zsűrinek a jelölést. Igen, egy kisebb biztató visszajelzés volt válaszként az örök kérdésre, hogy érdemes ezzel foglalkozni annak ellenére, hogy a jelenlegi zenei trendeknek egyáltalán nem felel meg sem a hangerő, sem a stílus, amit képviselünk.
A lemezbe belehallgathatsz ide kattintva.
A ’30-as ’40-es évek zenés mulatói elevenednek meg koncertjeiteken, de ez nemcsak annak a zenének reprodukálása, hanem kreatív újraalkotása is, valamint szerepelnek saját számok is a lemezen, szám szerint négy szerzemény. Hogy érzed, mennyire a zenei stílus hagyományai mozgatnak vagy inkább azok továbbgondolása? Hosszú távon milyen zenei stílusban látod a formáció jövőjét? Sokasodnak majd a saját számok vagy inkább a korabeli anyagokból válogattok a jövőben?
A színpadon megpróbáljuk finoman keverni az európai jazz dallamait a hazai és mindenki által jól ismert múltszázad Budapestjének ismert dallamaival.
Igyekszünk letisztult, tradicionális hangzásban megszólalni
és talán éppen ez az, ami megragadhatja a hallgatók figyelmét. Ebben a stílusban, igazából szerintem mindegyikben, már a nagyon jó dalokat régen megírták. Szerintem, nem megbántva senkit, sokkal jobban, mint ahogy mai zeneszerzők megírják azt szavakban, dallamban. Kicsit azt sajtolja ki a zeneipar, hogy mindegy, hogy mit – színvonalas dolgot vagy nem –, de csinálj újat és újat, és sajnos ez működik is. Megíródnak ugyanazok a dalok, hasonló témát leírva, akár hasonló stílusban. És persze a régebbi dalok ismerete nélkül, ezek lehetnek érdekesek. De azok ismeretében valójában megmosolyogtató jó néhány, például swinget imitáló alkotás. Szerintem fontosabb karbantartani, előszedni a régit és abból táplálkozni. Épp ezért én szívesen foglalkozom a már meglévő dalokkal és a ránkhagyott tradíciókkal. De teljesen a sajátomnak tudom érezni ezeket a dalokat, ha jól sikerül előadnunk. Hiszen, ha jól áll a zenekarnak egy dallam, és hitelesen, akkor azt tényleg sikerült sajátjává tennie. Azért a jövőben fogunk stílusban is kikacsingatni, és ezáltal pár saját újabb dal is fog születni a jövőben vélhetően Maszkurával koprodukcióban.
Canarro (Fotó/Forrás: Fonó Budai Zeneház)
Bíró Szabolcs Maszkura ezen a lemezen is közreműködik veletek harmonikán, valamint énekel is. A közelgő Fonóbéli koncertre május 27-én is együtt érkeztek. Amit lehet, közösen terveztek vagy ezek csak különleges alkalmak?
Egy izgalmas közös műsort hoztunk össze. Már régóta kerülgetjük egymást, hiszen Szabolcs is szívesen nyúl vissza a régi pesti éjszakára jellemző dallamokhoz és mi is. Úgyhogy innentől kezdve ez egy jó találkozás. Tervezünk együtt, de őszintén és egyszerűen szólva az, hogy hányan tudunk fellépni egy koncerten – vendégekkel vagy vendégek nélkül – már csak az anyagiak függvénye. Örülök, hogy idén több alkalommal is kaptunk erre a vendégekkel kibővített műsorra felkérést. Nagyon várjuk ezeket a közös fellépéseket, hiszen jóval ritkábban fordulnak elő.
A Fonogram-jelölt lemezről is hallhatunk majd számokat vagy egyébbel készültök a koncertre?
Mindenképpen lesznek dalok a lemezről, de olyan számokat is eljátszunk majd, amiket még nem hallhattak tőlünk. Sőt lesznek meglepetések. Az est másik vendége Caussanel Izabella az Ephemere zenekar énekesnője lesz, aki szintén közreműködője Szabolccsal együtt a „New York Párizs Budapest” című albumunknak.
Merre hallhat benneteket a közönség a nyáron, emelj ki néhány fontosabb fellépést!
Határon innen és túl is lesznek fellépések. A weboldlaunkon www.canarro.hu-n az is kiderül, hogy mikor a kisebb és mikor a kibővített felállásban lépünk majd fel. Június 10-én például a budapesti Ünnepi Könyvhét fellépői leszünk, június végén pedig Kishegyesen, a Dombosfesten hallhat minket a közönség.
A koncertről és a jegyvásárlásról bővebb információ ide kattintva elérhető.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Canarro zenekar (Fotó/Forrás: Fonó)
hírlevél
